Amint kiléptem az orvosi szobából Megláttam Drakot és Zayat.

-Lunaaaa!-Futott felém Zaya. Majd rám ugrott így vele együtt.-Úgy hiányoztál!!-Nyalta meg az arcom.

-Ti is nekem!-Mikor sikerült felállnom odamentem Drakohoz és átöleltem a nyakát.

-Sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni...-Biztos a karomra gondol. Megfogtam hatalmas fejét és mélyen a szemébe néztem. Amikor most tele voltak könnyel.

-Nem a te hibád! Így ellet lennie.-Mosolyogtam.-Ez.-Emeltem fel a kezem.-Azt jelzi hogy erős vagyok és nem is olyan rossz.-Nevettem.- De most mennem kell még a faluba is megyek.-Intettem azzal otthagytam őket.

Drako szemszöge:

Csak néztük ahogy elmegy Luna.

-Nagyon erős.-Szólaltam meg.

-Igen az.-Helyeselt Zaya.

-Tudja hogy el fogják ítélni az emberek de még is erős és nem zuhan össze...de azért Zaya te legalább menj vele.

-Oké!

Luna szemszöge:

Bementem a szobámba és összepakoltam. Beraktam a könyvet egy kis táskába majd raktam mellé egy almát, a törött kardjaim és pénzt. Majd a szekrényemből elővettem a páncélom.

-Üdv öreg harcos!-Néztem a páncélomra...rég volt már rajtam de most jobb ha rajtam lesz hisz nincs kardom és legalább eltakarja a karom nagy részét.

Miután felvettem a páncélom és a táskám elindultam.

Mikor lejöttem elköszöntem Drakotól és Zayától.

-Én veled megyek!-Szólalt meg Zaya.-És így gyorsabban odaérsz!

-Jó... legyen.

Ekkor Zaya nagyobb lett én pedig felszálltam a hátára.

-Vigyáz magadra!-Hallottam Zorro hangját. Bólintottam egyet.-De nem lenne..-Közbe vágtam.

-Zorro, bíz bennem! Tudom mit csinálok.

-Oké...-Sóhajtott.

Végül elindultam.

¤¤¤  

Alig tettünk pár lépést mikor megfordultam.

-Khm...úgy volt hogy csak mi ketten megyünk!-Néztem hátra Drakora és Zorrora.

-Csak nekünk is a faluban van dolgunk...-Mondta Zorro.-Igaz Drako?-Bökte meg a sárkányt.

-Igen.

-Ah jó...-Forgattam meg a szemeim. És visszaültem Zayára.

-Nem lenne gyorsabb rajtam?-Kérdezte Drako.

-De...de nem.

-Sosem fogom megérteni a nőket...-Hajolt Zorro Drakohoz.

-Hallottam...-Néztem hátra.

Még pár percig mentünk de mögöttünk egyre nagyobb volt a hangzavar és a végén csak annyit vettem észre hogy a levegőben vagyunk.

-He? Mi van?-Kérdezte Zaya és nézte ahogy futás közben mancsai eltávolodna a földtől. 

Körbenéztem és észrevettem hogy Drako hatalmas Karmai ölelnek minket körbe. Felnéztem és meg is láttam Drakot. Aki pont lenézett rám és csak mosolygott.

-Ahh az agyamra mentek...-Ráztam a fejem és végül feladtam. Elfeküdtem Zaya hátán és csak néztem Drako hasát. Mindig elcsodálkozok hogy milyen hatalmas egy sárkány a napot simán eltakarja...Valahol örülök hogy jöttek mert így tudom hogy fontos vagyok számukra.

-Persze hogy fontos vagy!-Hallottam meg Drako hangját a fejemben.

-Drako!!-Kiabáltam. -Mondtam hogy ne olvas a gondolataimban.

-Jó de olyan boldognak látszottál és kíváncsi voltam...

-Még egy ilyen és páncélt csinálok belőled!-Pufogtam persze Drako meg csak nevetett.

Nem telt sok időbe mire a kis faluhoz értünk. Kicsit messzebb szálltunk le.

-Jó akkor Drako te próbálj nem feltűnősködni. Én meg Zaya megyünk a nyersanyagért._intettem Zorronak.

-Mi??? Én nem mehetek?

-Ennyit én is el tudok intézni...-Néztem rá.

-Jó de mi van ha egy izmos kovács elcsábít?-Odamentem Zorrohoz.

-Az a kovács csak is te lehetnél.-Érintettem meg az arcát ekkor megláttam a kezem...szinte már meg is feledkeztem róla hogy milyen szörnyeteg vagyok.-Amúgy is kinek kellenék?- Csak néztem a kezem Zorro arcán. Ekkor rátette a kezét az én kezemre ami az arcán pihent és a szemembe nézett.

-Nekem kellesz Luna!-Közelebb hajolt, levette a maszkot az arcomról és megcsókolt.Majd átöleltem. Éreztem mindjárt elerednek a könnyeim.

-Na de mennem kell.-Toltam el magamtól és elindultam az egyik irányába hátat fordítva a fiúknak.

És ekkor le is gördült egy könnycsepp.

-Lu...na?-Nézett rám Zaya.

-Jól vagyok!-Letöröltem a könnyeim és rámosolyogtam.           

Aztán végül besétáltunk a faluba. Mit ne mondjak mindenki megbámult de csak mert egy fekete párduccal sétálok az oldalamon ráadásul teljes páncélzatban...a kezem még nem is vehető észre így...ráadásul ha Drako is itt lenne megőrülne az egész falu.

Ez a falu kicsi de otthonos. Sok virágos bódé is van. Legszívesebben odamennék és megszagolnám őket de lehet hogy akaratlanul is hozzájuk nyúlnék és akkor meglátnák a karom...Az utcákon tömeg volt. Mindenki árusított valamit. 

Hirtelen valami nekiütközött a lábamnak, egy piros labda volt. Aztán már egy kisfiú ide is szalad érte. Fogtam magam és lehajoltam majd a kezébe nyújtottam. Na ez volt amit nem kellet volna.

A gyerek ijedten nézett rám.

-Sz-szörnyeteg!-Kiabálta és elfutott. Mindenki engem nézett és ekkor észrevették a kezem.

-Jézusom...ez egy gyík?
-Nem, sárkány?
-Szörnyeteg!
-Félelmetes...

Mindenki félt tőlem és sikoltozott. Hirtelen nevetést hallottam a fejemben.

-Látod így is félnek tőled pedig nem is én irányítok...-Hallottam a hangom a fejemben. Kezeimet a fülemre szorítottam és egyre hangosabban hallottam az embereket..

-Luna!-Ekkor Zaya elém vág. Megnövelte teste méretét én pedig felpattantam a hátára.

-Csak keressünk egy kovácsot.- Mondtam. Mire Zaya csak bólintott egy aprót. Végül levettem a fejemről a kezeimet.

Basszus....miért?