Érzem én hogy megint ki leszek herélve ezért a befejezésért...de próbálom minél hamarabb hozni a kövit :3 <3

Végül észrevétlenül vissza tudtunk menni a szobámba. Beraktam a könyvet az éjjeliszekrényem fiókjába és végül lefeküdtem aludni.

Másnap elég hamar felkeltem még kint sötét volt, így elővettem a könyvet. Végigsimítottam az ujjam a könyv borításán ekkor a sárkánynak ami a borítón volt pirosan kezdet izzani a szeme és hirtelen a könyv elkezdte magát lapozni. Mit ne mondjak eléggé megijedtem így vissza dobtam a fiúkba felvettem a páncélom és a lehető leggyorsabban indultam el Zorro szobája felé.Mikor odaértem bekopogtam majd bementem. Zorro is épp öltözött.

-Te már fent vagy?-Nézett rám.

-Igen...felőlem akár el is kezdhetjük az edzést.-Mondtam

-Oké.-Azzal elindultunk az udvarra.

Miközben mentünk le a könyvön gondolkoztam. Hisz áradt belőle a mágia. Komolyan mondom félek d eközben izgatott is vagyok hisz ki tudja mit rejthet az a könyv?

Végül megérkeztünk az udvarra előhúztam a kardjaim és Zorro már nekem is jött de most még csak két karddal.

Próbáltam komolyan venni de nem tudtam mert nem akartam bántani Zorrot hisz szeretem. Vicces. Ez is azt bizonyítja hogy lelkileg tényleg elpuhultam.

Ekkor megláttam Drakot és Zayát. De próbáltam nem kizökkenni a tempóból.

-Luna?-Kérdezte Zaya.

-Igen?-Közben hárítottam Zorro támadásait.

-Már azt hittük bajod esett.-Kérdően néztem rájuk majd megtámadtam Zorrot.-Már 5 órája gyakoroltok.

Ekkor ránéztem Zorrora aki eléggé meg volt izzadva és lihegett is egy kicsit. Hupsz...

-Igen eléggé meglepő az állóképességed.-Nevetett Zorro.

-Miért nem szóltál hogy hagyjuk abba?-Néztem rá.

-Mert még bírom.-Ekkor elővette a harmadik kardot és ráharapott a kard nyelére. De jó...még épp hogy bírtam vele a kétkardost erre jön a három kardos technikájával..

De nem érdekel komolyan kell vennem és kész! Beálltam és vártam hogy támadjon. És már támadt is a pengék csak úgy csattogtak. Nem kellet sok idő mire földre kerültem. De észrevettem hogy valaki figyel...egy srác nem ismerem...de elég lenézően néz rám...

Na jó állj föl Luna! Nem hagyhatod hogy legyőzzenek!

Felálltam és én támadtam  Zorrora. És most teljes erőmből nekirontottam. Egyre jobban gyorsítottam a kardforgatásom és próbáltam minél erősebben lendíteni. Így már Zorronak sem volt könnyű dolga. De így is vesztettem. Mivel már mind ketten elfáradtunk abbahagytuk az edzést. Én pedig elindultam a szobám felé és a srác mellett is elsétáltam aki nézett. Elkezdett gúnyosan nevetni.

-Mi van?-Néztem rá dühösen.

-Semmi csak gyenge vagy. -Vont vállat. És elment nevetve.

-Paraszt....

Mikor visszamentem a szobámba lefürödtem mivel eléggé megizzadtam.

-Drako? Van kedved repülni?-Kérdeztem.

-Aha.

-Oke.-Odamentem az egyik ablakhoz és kinyitottam mert most nem volt kedvem visszamenni az udvarra. Drako kirepült és átváltozott a normális méretére. Én az ölembe vettem Zayát majd átszálltam Drakora.

-A tó?

-A tó.-Válaszoltam.

Már nagyon megszerettem azt a tavat ami a közelben van. Olyan szép és nyugodt hely.

Mikor leszálltunk én elindultam a virágos domb felé és ott elfeküdtem és elkezdtem nézni a felhőket. Ekkor Drako és Zaya is odajöttek és ők is a hátukon fekve nézték a felhőket.

-Szerintetek hiányozni fogunk nekik ha elmegyünk?-Kérdeztem őket de még mindig az eget néztem.

-Igen.-Mondta Zaya.

-Tényleg el akarsz majd menni?-Kérdezte Drako.

-Igen többet akarok megtudni erről a világról és a lelkemet is erősebbé akarom tenni.

Végül álomba merültem.

¤¤¤  

Morgásra ébredtem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem körbevettek minket egy csapat farkas. Végül Drako és Zaya is felébredt.

A farkasok csak morogtak és csattogtatták az állkapcsukat. 

-Démon farkasok.-Szólalt meg Drako.

-Démon farkasok??

-A legkegyetlenebb farkas fajta de ugyanakkor nagyon eszesek...-Mondta Drako. Előrántottam a kardjaim és figyeltem mikor támadnak.

A farkasok hirtelen támadtak. Egész könnyen lerendeztem azokat akik rám ugrottak. Aztán ránéztem Zayára akibe volt temetve  farkasokkal. Odamentem neki segíteni és leszedtem róla őket de még így is rengetegen voltak.

-Ezek nem szoktak ennyien lenni!-Mondta Drako közben ő is irtotta őket.

Láttam hogy a farkasoknak egyre jobban kezd elegük lenni belőlem. Ekkor hirtelen az összes farkas rám rontott. Hátulról, oldalról mindenhonnan. Teljesen betemettek. Éreztem a harapásokat az oldalamban, a lábamon, és a karomon is. Hirtelen felordítottam. Olyan éles fájdalmat éreztem a karomban mint még soha. Drako és Zaya próbáltak segíteni de rengeteg farkas volt. Egyre jobban fájt mindenem. Aztán sikerült valamennyire leszedni rólam a farkasokat. A fájó karomhoz kaptam...de ekkor láttam hogy nincs meg a karom.

-Lu...na...-Nézett a karomra Drako. Eluralkodott rajta a düh és tűzet akart fújni.

-NE!-Kiáltottam.-Így az erdőt is fel fogod gyújtani!!

Nagyon fájt a karom. És tiszta vér voltam.

De így hogy fogok megvédeni bárkit is? Egy karral??

Ekkor elborult az agyam.

-DÖGÖLJETEK MEG!-Nekirontottam a farkasoknak.

-Ne Luna!-Kiabálta Drako és Zaya is.

Belerohantam a falka közebébe és próbáltam minél többet megölni. De sajnos ezek a dögök okosak voltak és most a másik kezemet vették célba próbáltam védeni a karom de nem sikerült azt is elvesztettem és megint felordítottam. És a földre rogytam.

Meg fogok halni.

Már kezdtek lecsukódni a szemeim. De ekkor megláttam Zayát aki megölte a farkasokat és odajött hozzám. Feltett a hátára és Drakohoz futott majd felugrott a hátára.

-Menjünk!-Kiabálta. Ekkor Drako felszállt és visszaindultunk.

-Mi van?-Néztem rá dühösen.
-Semmi csak gyenge vagy. -Vont vállat. És elment nevetve.

Akaratlanul is de elmosolyogtam...úgy látszik igaza volt annak a srácnak.

-Luna! Kérlek ne haj meg!-Mondta Zaya.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá. És ekkor lecsukódtak a szemeim.