Luna szemszöge:

Mikor már a pakolássokkal végeztünk. Elkezdtem készülődni a munkához. Felvettem a páncélom és a kardjaim.

-Én is mehetek?-Kérdezte Zaya. Épp válaszoltam volna de Drako megelőzött.

-Nem.-Mondta határozottan Drako.

-Nem tőled kérdeztem gyík!-Erre felnevettem.

-Most már tudom miben hasonlítasz Lunára...-Fújtatott Drako.

-Na...ne duzzog gyíkocskám.-Öleltem át és pusziltam meg az orrát.Olyan jó őt ezzel húzni.

-Megígérted hogy nem hívsz így!-Nézett rám dühösen.

-Jól van jól van!-Tettem fel a kezem védekezésképpen és közben nevettem.-De amúgy szerintem sem jó ötlet hogy jössz...-Mondtam Zayának.-Még én is megsérülök...

-Pont ezért kell nekem is menni hogy megvédjelek. És tudok magamra vigyázni!-Ekkor megnövelte a méretét és így tényleg akkora volt mint egy kisebb ló.

-Jó legyen. -Adtam be a derekam.

Hirtelen nagy kiabálásokat hallottam az udvarról így gyorsan lefutottam. De mikor kiértem az udvarra ledöbbentem...

Ott voltak. Mind a négyen. 

-Behatolok kiáltotta valaki mire az egész céh Liamék köré gyűlt. és mindenki rájuk fogta a fegyverüket.

-NE!!!-Kiáltottam és Liam felé futottam és szorosan megöleltem. Először fel sem fogta hogy ott vagyok de mikor észhez tért szorosan megölelt és fejét a vállamra hajtotta.

-Hála az égnek hogy élsz!-Suttogta.

-Nem halok meg egy könnyen!-Erre felnevetett.

-Khm....és az én ölelésem?-Mérgelődött Ben.

-Gyere te nagy gyerek!-Tártam szét a karom majd odajött és megöleltük egymást.

Aztán körbenéztem és láttam hogy Zorro és a többiek még mindig rájuk szegezi a kardjukat.

-Srácok. Ők a barátaim...nem kellenek fegyverek!-Néztem Zorrora de mikor ránéztem lefagytam olyan dühöt láttam a szemében mint még soha és ez a sok düh mind Liam felé irányult. -Zorro kérlek...-Néztem rá. Erre már lejjebb engedte a kardjait így a többiek is.

-Szóval ti raboltátok el Lunát?-Kérdezte ingerülten Liam...És egyenesen Zorro szemébe nézett...Zorro higgadtnak tűnt de mégis azt éreztem mindjárt kinyírja Liamat...nem jönnek ki valami jól.

-Így alakult és jól tettük mert amit tetettél vele az ember kínzás...-Szorult ökölbe Zorro keze. Én csak néztem a veszekedő fiúkat. Még Ben, Will és Noah sem mert beleszólni....

-HA AKKOR NEM SEGÍTEK RAJTA AKKOR EGY SÍROS KISLÁNY MARADT VOLNA! NÉZD MEG MOST! IGAZI TEHETSÉG ÉS EZT CSAK NEKEM KÖSZÖNHETI!-Kiabált Liam. Bár ez a mondta egy kicsit fájt...

-ELVETTED A GYEREKKORÁT!-Kiabálta Zorro. Ekkor hirtelen Liam felém fordult és megragadta a csuklom.

-Gyere Luna visszamegyünk és minden olyan lesz mint régen! -Azzal elhúzott.

Olyan mint régen? Mégis milyen? Most hogy bele gondolok jó volt ott abban a kis faluban...de túl fájdalmas lenne visszamenni...sok dologra emlékésztett...Apa, anya, az árvaház...

NEM AKAROK VISSZAMENNI A SOK ROSSZ EMLÉK KÖZÉ

Ekkor megálltam.

Liam megállt és rám nézett én csak a földet néztem.

-Gyere!-Mondta...

-N-nem...-Nyögtem ki nagy nehezen...Ahogy néztem a földet tekintetem Liam lábára vándorolt. Véres volt..

-Mi az hogy nem akarsz jönni?-Emelte fel a hangját.

-K-Kérlek ne itt beszéljük meg...-Mondtam.-Ellátom a sebed és közben megbeszéljük, jó?-Kérdeztem.

-Jó...

Végül elindultunk az orvosi szoba felé.

-Luna beszélhetnénk?-Kérdezte Zorro.

-Igen...-Liam felé fordultam. -Az az ajtó az orvosi kérlek várj ott mindjárt jövök!-Mutattam a fehér ajtóra. Liam bólogatott és elment.

-Igen?-Kérdeztem Zorrotól. Néztem rá. Majd hirtelen egyre közeledett. tekintete az ajkaimra tévedt,majd megint a szemembe nézett és ezt újra megismételte...majd megcsókolt.

Ahogy éreztem Zorro puha ajkait a számon elfelejtettem hirtelen mindent. Mikor elváltak egymástól az ajkaink homlokát a homlokomnak döntötte.

-Szeretlek Luna!-Nézett a szemembe. 

-Szeretlek Zorro!-Csókoltam meg újra.

Csókunkat Ben zavarta meg...most komolyan miért kell ennek idejönnie???

-Szerintem menned kéne Liamhez...-Mondta Ben a falnak dőlve. Én csak bólintottam és elindultam az orvosi szoba felé.

Majd beléptem. Liam a falnak volt dőlve kezeit összekulcsolta mellkasa előtt.

-Szóval ezért nem akarsz visszajönni. -Mosolygott de ez egy kicsit ijesztő mosoly volt. Ezért inkább nem válaszoltam. Elővettem a tűt és a cérnát meg a kötszert.

-Ülj fel.-Mutattam az asztalra.-És nyújtsd ki a lábad.-Ő így tett.

Lefertőtlenítettem a sebet. És elkezdtem összevarrni.

-Mi történt?-Kérdeztem tőle de nem néztem rá.

-Csak megtámadott minket egy két kis sárkány.-Vont vállat.

Pár percig csönd volt köztünk...

-Miért akarsz itt maradni?-Nézte a plafont Liam.

-Mert úgy érzem itt többre vagyok képes mint abban a faluban és nem tudnék már visszamenni túl sok rossz volt ott.-Mondtam. Már a sebet össze is varrtam. Aztán bekötöttem.-Kész mondtam és eltettem a cuccokat.  

-Szerelmes vagyok beléd!-Erre egyből megfordultam és ekkor Liam arcával találtam szembe magam...Én csak ijedten néztem rá. Ekkor két kezével megfogta az arcom és megcsókolt de én nem nyitottam ki a szám. Ekkor belemarkolt a fenekembe amin annyira meglepődtem hogy az ajkaim szétnyíltak és ez a barom pedig kihasználta és így a nyelve bejutott...

Mikor végre eltávolodott pofán akartam vágni de elkapta a csuklóm.

-Valld be hogy jobban csináltam mint ő.-Mosolygott pimaszul. Ekkor berontott Zorro. És megragadta Liamet aki csak mosolygott.-Belém fogsz szeretni! Ezt garantálom!-Kiabálta Liam.

-Miért nem jön Luna?-Kérdezte Ben.

-Mert Luna inkább ezekkel a sárkányos bohócokkal akar lenni. De ez nem fog sokáig tartani kacsintott rám Liam.

Végül Liamék elmentek...

Nekem ez sok...Liamre soha nem gondoltam úgy mint egy fiúra...Nekem ő a bátyám...

Ekkor odajött Zorro és szorosan megölelt nem mondott semmit. Csak ott álltunk egymás karjai közt és ez nagyon jól esett.