Luna szemszöge:

Felkeltem. A nap épp a hegyek mögül bújt ki. Kedvem támad kimenni egy kicsit...így döntöttem.

-Drako?

-Hmm?

-Idehívnád a dokit?

-Persze.

És el is ment nem sokkal később visszajött a dokival.

-Mit tehetek érted Luna?

-Megerősítenéd a kötéseket ki szeretnék menni.

-De még nem gyógyultak meg teljesen a sebeid...

-De már jobban vagyok...

-Legyen...

Végre láthatom újra a céhet.

-Jó most próbálj meg felállni.

Felültem az ágyon és nem fáj. De mikor felálltam egy kicsit elkezdett fájni. De már ki akarok menni.

-Köszönöm!-Mondtam és megöleltem a dokit.

Majd észrevettem Zayát aki már kétszer akkora mint volt...Felemeltem.

-Te aztán megnőttél...-Néztem Zayára.

Végül elindultam lefelé. Mikor leértem egyből a céh felé vettem az irányt majd beléptem. Minden tekintet rám szegeződött. Aztán meghallottam.

-LUNAA!-Kiabálta Maki majd elkezdett felém futni. És szoros, tényleg nagyon szoros ölelésbe zárt.
Hat nem kicsit fajt...

-Hülye!-Vágta fejbe Zorro Makit.-Épp hogy jobban van te meg kiszorítod belőle az eletet...-Morgott Zorro de aztán ő is megölelt.

-Mi van a kezedben?-Érdeklődtem.

-Munka.

-Ez az! Végre újra dolgozunk!-Örömködtem.

-Ő...hat igen...te meg csak most gyógyultál meg ...szóval csak én és Maki megyünk.

-Dehogy is! Én is akarok menni! Eleget pihentem..

-Luna döntöttem!-Nézett rám szigorúan.

-Jó..-Szűrtem mérgesen a fogaim között majd kimentem a céh teremből.

És dühöngeni kezdtem az udvaron. Végül visszamentem a lakásomba. Befeküdtem az ágyba és aludtam.

Liam szemszöge:

Amióta Lunát elragadta az a sárkány azóta őt keresem Bennel Willel és Noahval. Nagyjából láttuk hogy valami vár szerűségre szállt le...szóval ahhoz a várhoz kell elmennünk már 3 napja vagyunk a sárkány nyomában  és már csak kb egy napi út van és a várnál leszünk és kiszabadítjuk. 

Éppen az erdőben vagyunk és gallyakat gyűjtünk a tűzhöz. Dél körül lehet te úgy döntöttünk itt táborozunk le. Éppen a nyulat készítettem elő és ráraktam a tűzre. Addig Noah és Ben elmentek vízért.

Mire visszajöttek már a nyúl meg is sült mindenki vett egy szeletet és enni kezdett.

-Liam?-Kérdezte Noah.

-Hmm?

-Szerinted még él Luna?

-Igen.-Vágtam rá határozottan még én is meglepődtem.

-Honnan tudod?-Nézett rám Ben.

-Onnan hogy Luna nem hagyná hogy megölje egy sárkány...ő erős.-Néztem le a húsra.

Vicces. Itt játszom a főnököt és a menőt közben pedig fogalmam sincs mi van Lunával. De remélem jól van...

Evés után elkezdtem edzeni. Majd végül a többiek is csatlakoztak 

¤¤¤       

Estig edzettünk. Miután végeztünk mindenki felmászott egy neki tetsző fára és annak az ágán aludt el. 

Már mindenki elaludt. De én még nem.

Felnéztem az éjszakai égre.

Oh egy hullócsillag...

Miután kívántam lenéztem a többiekre.

-Ha újra megölelhetlek végre minden rendben lesz.... 

Végül elaludtam.

Másnap mikor felkeltem még a napot nem lehetett látni. Felületem az ágon és a lábam lelógattam. Néztem többieket akik még aludtak. Csendes volt minden...Elővettem a kardom és elkezdtem végigmérni, a pengét és minden részletét. Aztán beugrottak a Lunával töltött évek..

Még az a nap is beugrott amikor az árvaházba jött. Egy rémült kislány nagy kisírt szemekkel. 

Elmerültem az emlékekben és már csak azt vettem észre hogy szélesen mosolygok. Rendeztem az arcvonásaimat és felkeltettem a többieket. 

-Srácok kelljetek! Lassan indulunk!-Kiabáltam.

Mindenki megreggeliztünk és már mindenki készen volt az induláshoz. Már a nap is fent volt.

-Mehetünk?-Kérdeztem.

-Még Noah nincs itt...-Mondta Ben.

Ahhoz a fához sétáltam ahol Noah aludt. 

-Noah!-Nem válaszolt...biztos visszaaludt. Fogtam magam és egy nagyot belerúgtam a fába amitől Noah lezuhant az ágról.

-Mi a tökömért kellett?-Mondta álmosan és még mindig a földön fekve.

-Indulunk!-Mondtam.

-Oké..-Morogta álmosan.

Így hát elindultunk a vár felé.

Luna szemszöge: 

Miután felkeltem lementem a céhbe reggelizni. Már tökéletesen felépültem . Ja és Zaya felnőtt tudom elég gyorsan de hisz ő nem egy átlagos párduc. Kiderült hogy valami varázspárduc és általában akkora mint ágy átlagos párduc de bármikor megtudja növelni a méretét és akkor még kellemesen a hátára is fel tudok ülni...

A céhben mindenki boldog volt és jól érezte magát így én is. Megbeszéltük Makival és Zorroval hogy délután elvégzünk egy munkát.  

Miután végeztem a reggelivel visszamentem a lakásomba egy kicsit rendet rakni. Amint beléptem Zaya a lábamhoz dörgölődött. Olyan mint egy kiscica. Leguggoltam mellé és megsimogattam.

-Szeretlek!-Mondtam és mosolyogtam a párducra.

-Én is.-Hallottam egy hangot a fejemben. Egyből körbenéztem a szobában de senki nem volt ott. Ránéztem Zayára.

-Ez te voltál?-Kérdeztem.

-Igen.-Válaszolta de már nem a fejemben.

-Te tudsz beszélni?-Néztem rá.-Ráadásul ugyan úgy mint Drako, telepátiával és normálisan is.

Nemsemmi. Most már nem csak egy beszélő sárkányom van hanem egy beszélő párducom is.

-Amúgy...köszönöm hogy megmentettél...és ne félj én soha nem bántanálak.-Mondta Zaya.

-Tudom.-Öleltem meg.

Aztán elkezdtem a pakolás még Zaya is segített amiben tudott.