«Part 12»
A doki elvégzett egy-két vizsgálatot. Pár nap múlva rendbe jövök.
Aztán mindenki elindult a dolgára. De Zorro itt maradt.
-Hol van a kis párduc?-Kérdeztem.
-Maki vigyáz rá...MMMMAAAAKKKKIII!-Kiabált Zorro mire Maki belépett az ajtón karjában a párduccal és cumisüvegből etette.
-Mi van? Nem látod a gyereket etettem.-N ézett komoly fejjel Zorrora. Zoro pedig össze volt zavarodva. Én meg csak nevettem.
-Á-u-u-..-Mondtam nevetve. Mert közben fájt mindenem.
Aztán Maki az ágyamhoz sétált és leült. Majd a kezembe nyomta a párducot. Én meg folytattam az etetését.
-És mikor viszed vissza?-Kérdezte Zorro. Én csak szomorúan néztem a kölyökre.
-Soha...megtartom.-Válaszoltam.
-Mi???-Nézett rám Zorro.-És ha majd felnő? Meg fog ölni Luna!-Kiabálta Zorro.
-Nem, nem fog! És amúgy sem tudom kihez vinni a családja meghalt...
-Jó...de ez nem egyszerű párduc...-Mondta.- Ez egy varázs párduc. Sokkal gyorsabban nő mint egy átlagos és nagyobb is...
-Nem baj! Megtartom! Hisz hasonlítunk...-Mosolyogtam az ártatlan vadmacskára.-Neki sincsenek szülei...
Szinte magamat láttam ebben a kismacskában....
-Megvan!-Néztem mosolyogva Zorrora.
-Mi van meg?-Értetlenkedett.
-Ahh...hát a neve! Zaya! Ez lesz a neve. -Néztem megint a kis csöppségre.
-Oké..de ha bántani fog saját kezűleg fogom megölni.-Jelentette ki Zorro.
-Rendben.
¤¤¤
Mivel ágyhoz vagyok kötve így elég unalmasan lelt el ez a nap. Éppen vacsora idő volt kár hogy nem ehetek a céh tagokkal. Már nagyon megszerettem őket...
Éppen az ágyból bambultam ki az ablakon amikor kopogtak és bejött Zorro. Egy tálca volt a kezében amin az én vacsorám volt. és aztán észrevettem egy cumisüveget. Leült mellém és a kezembe nyomta a cumisüveget. Felemelte Zayát a földről és az ölembe rakta. Megetettem Zayat. Aztán a tálcáért nyúltam...hát nem kellett volna. elfelejtettem hogy ha jobban megmozdulok óriási fájdalmaim lesznek. Ezt észre is vette Zorro.
-Jól vagy?-Nézett rám aggódva.
-Persze..-Nyúltam a tálcáért megint de újból belém hasított a fájdalom.
-Hát akkor meg kell hogy etesselek.-Nevettet. Örül ennek...
-Zorro tudok magamtól is enni!
-Nem nem tudsz. Még nem gyógyultál meg teljesen!
-De...
-NINCS DE!-Nézett rám szigorúan. Én csak pufogtam.-Most pedig mondd "AA"-Én egyből elfordultam.-Akkor elviszem Zayát!-jelentette ki.Én dühösen ránéztem.
-Ne..-Mondtam volna tovább ha nem nyom belém egy kanál levest...-Nem fogod feladni igaz?-Kérdeztem egy sóhajtás közben.
-Nem!-Mosolygott.-Mondd "AA"! -Végül megadtam magam ennek a hülyének...
Zorro szemszöge:
Mikor Luna legyőzte a sárkányt egyszerre örültem és féltem is. Hisz eddig a céhembe senki se tudott legyőzni egy sárkányt. De mikor összeesett azt hittem nem fogja túlélni de szerencsére tévedtem...Luna nagyon erős lány...
Éppen a vacsoráját hozam fel mivel a sebei még nem gyógyultak meg így nem tud az ágyból kimozdulni. Még Zaya cumisüvegét is felhoztam. Kopogtam majd beléptem Luna lakásába. Odamentem mellé és leültem. Odaadtam a cumisüveget és megetette Zayát. Majd a tálcáért nyúlt de amint megmozdul éles fájdalom érte.
-Hát akkor meg kell hogy etesselek. -Nevettem. Szintén örültem neki mert...hát Luna más...hogy is mondjam ő küzd.Hiába van egy hatalmas sárkánya nem őt küldi a csatába...azt hiszem beleestem ebbe a lányba...
-Zorro tudok magamtól is enni!
-Nem nem tudsz. Még nem gyógyultál meg teljesen!
-De...
-NINCS DE!-Néztem rám szigorúan.-Most pedig mondd "AA"-Persze miért csinálná? Nem ő elfordult...makacs.-Akkor elviszem Zayát!-Jelentettem ki.
-Ne..-fordult felém és én a szájába nyomtam egy kanál levest.-Nem fogod feladni igaz?-Milyen jól ismer.
-Nem!-Mosolyogtam.-Mondd "AA"! -Végül megadta magát.
Miután megetettem. Szinte el is aludt. Ahogy néztem az alvó lányt eszembe jutott a múlta. Elég nehéz lehetett neki. 6 évesen elveszti a szüleit árvaházba kerül...aztán vért izzadva válik erősebbé.
Tekintetem újra a nyugodtan alvó lány arcára tévedt. Kisöpörtem egy tincset a szeméből és megpusziltam a homlokát. Majd elindultam kifele de ekkor észrevettem hogy Drako még fent van.
-Vigyáz rá.-Mondtam. Ő csak bólintott egyet majd kimentem.
Majd elindultam a saját lakásom felé. Mikor odaértem. Bementem és az ágyamra dőltem és néztem a plafont.
-Miért nem mondod el hogy szereted?-Kérdezte a sárkányom Zelena.
-Nem olyan egyszerű...még nincs itt az ideje.
-Te tudod...
Lehet tényleg el kéne mondanom...de nem tudom...
Végül elaludtam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro