Csatt. Csatt.
Déjà vu-m lett.
-Fönn vagyok, fönn vagyok! - kiabáltam kómásan.
-Mivan? - szólalt meg Snow is eléggé fáradt hangon.
-Csapkodtál, mint hétfőn.
-Dehogyis! Eddig jóízűen aludtam, erre te itt ordibálsz. Még alig múlt éjfél. Jó éjt - és már hortyogott is tovább.
Oké. De ha nem Snow volt, akkor mi? Vagy ki?
Fölkeltem, csináltam egy kis fényt - pont annyit, hogy lássak, de Snow ne ébredjen föl - és szétnéztem. Semmi sincs az ágyam körül. Semmi jele annak, hogy bármi történt is volna. Tehát visszafeküdtem. De sehogy sem jött álom a szememre. Hánykolódtam, forgolódtam, de semmi.
Na, most mi lesz? Aha... Tehetnék egy próbát: nézzük Snow miről álmodik.
Megpróbáltam. Semmit sem láttam, de éreztem a tudatát.
-Lavender! Muszáj ezt? - olyan hangon mondta ezt Snow, amilyet még életemben nem hallottam.
-Mit is?
-Muszáj most a tudatomat piszkálnod?
-Honnan tudtad...
-Ordítanak a gondolataid. Légyszi akkor csináld, ha ébren leszek! Jó éjt újra!
Akkor máskor próbálkozok. Fölkeltem, odamentem az ablakhoz és a párkányára ültem. Gyönyörűen ragyogtak a csillagok az éjszakai égbolton. A hold is majdnem egész volt. Hétfőre tuti teli lesz. Ott ücsörögtem fél órát, mígnem egy lámpa el nem kezdett világítani odalent. De nem ablakból, hanem egy ember kezéből. Szó szerint a kezéből. Vagy fénysárkány, vagy valami másmilyen lény. Utánamenjek? Vagy ne kockáztassam meg újra a késésem? Ha fénysárkány, akkor már egyből szűkebb a kör. A suliban 8 fénysárkány van. És holnap lesz elemi óra. Majd körbekérdezem őket. Meg is van!
Hirtelen álmos lettem. Elindultam az ágyam felé, de félúton összeestem...

Reggel sikerült időben kelnem. Wow! Csak éppen nem az ágyamban feküdtem... Gyorsan fölöltöztem, majd irány le Hampihoz. Ettem valami, hogy legyen energiám a naphoz.
-Snow!
-Itt vagyok; mondd.
-Hol kezdek és mivel?
-Biosszal, kint valahol. Kérdezz meg valakit! De előbb nem ártana fésülködnöd.
-Oksi.
Fölrohantam, be egy fésűért, majd Moon szobájának ajtaján kopogtattam.
Kinyílt az ajtó, majd megjelent Moon, szájában egy fogkefével. Csak integetett, majd beinvitált.
-Te Moon! Hol is lesz óránk?
-Mindjárt mutatom - válaszolta két öblítés között.
Addig körbenéztem Moon szobájában. Teljesen máshogy volt berendezve. Gondolom ez személyiségtől függ. Ami egyből szemet szúrt, az egy kép Moon szekrényén. Eléggé zsúfolt kép volt.
-Ez a családod? - kérdeztem.
-Melyik? Ja, az. Igen ez a családom. De ez csak a szűk családi kör.
-Ez minden, csak nem szűk.
-A két legmagasabb anya és apa - mutatott a két leghátul lévő személyre -, a többiek mind a testvéreim. Az ott én vagyok és Night, az ikertesóm. A családban mindenki vérfarkas, csak én lettem sárkány.
-És ez zavar?
-Nem nagyon. Mindig otthon hagytak őrizni a kisebbeket. De sose vonzott a vadászat. Meg amúgy is, senki sem tudta, miért nem változtam még át. A vérfarkas 1 évesen már átváltozik. Én meg 17 évig jelét se adtam a farkasságnak. De a 17. szülinapomon megjött az átváltozás, és rájöttünk, hogy sárkány vagyok. De igazából nem is akartak kiközösíteni; most, hogy meg már tudjuk sárkány mivoltom, így jól jövök nekik. De most már irány lefelé, siessünk!
Kirohantunk a szobából, le a lépcsőkön, ki a szabadba.
-A tó túloldalán van az óra! - lihegte Moon.
Végigrohantunk a tó mentén. Persze, hogy a hosszabbik oldalon kellett végigfutnunk! Persze, hogy nem lehet látótávon belül tanórát tartani.
-Jó... reggelt... tanárnő! - zihálta Moon. Én is ugyanígy tettem.
-Sziasztok! Miért rohantatok? Még senki sincs itt és még 10 perc van kezdésig.
-Tanárnő, ... ön még... nem találkozott... Lavenderrel. Lavender... ő itt a... biosztanárunk... Mrs.... Natara. Azért... siettünk..., hogy Lav... és ön... megismerkedhessenek.
-Wow! Te még ilyenekre is gondoltál? - lepődtem meg Moon gondolatán. Érdekes mód én nem lihegtem, mint Moon.
Ezután megnéztem, hová is hozott el Moon; hol lesznek az óráink. Úgy meglepődtem, hogy azt kifejezni nem lehet.
-Látom tetszik - jegyezte meg a tanárnő, de ez sem elég pontos leírása annak, amit láttam.
Az erdőben voltunk, de mégis csak a szélén. A fák között olyan volt, mintha egy osztályteremben lennék. De mégsem. Ez "nyílt" terepen volt, de csak annyira, amennyire szükség van. Padok és székek, minden féle színben, mintában, formában. De mégsem olyanok, mintha egy normális suliból szerezték volna. Nem! Ezek a természetben található növényekből állt össze, de úgy, hogy érződött rajtuk az élet. És ami még meglepőbb: bármikor mozdíthatóak. Ez nem csak érzéki csalódás, ez valóság.
-Nos, vélemény? - kérdezte Moon.
-A tanárnő egy flórasárkány?
-Természetesen.
-Erre nincsenek szavak...
-Akkor fejezd ki máshogy! - unszolt Moon.
-Máshogy sem tudnám kifejezni azt, amit látok...
-Gondolom színek alapján megmondod, hol fogsz ülni... - mondta Mrs. Natara. És tényleg, minden ülőalkalmatosság olyan színű volt, mint maga a gazdája.
-És ezt nem nehéz naponta ilyen sokszor csinálni? - kérdeztem.
-Mit is?
-Bocsánat, megelőztem önmagam. Egész nap cserélgeti a helyeket? Mármint ezeket? - mutattam az asztalokra.
-Igazából én nem is csinálok semmit, csak felügyelem, hogy mit csinálnak. Ha valami baj van, akkor szoktam közbeavatkozni.
-Aha... Menő.
-Ha szabad megkérdeznem; mi történt a farkaddal? - érdeklődött a tanárnő.
-Ráestem. De lehet úgy is mondani, hogy ráfeküdtem.
-Értem - erre gondolom parancsolt a növényeknek, mert amelyek lilában pompáztak, azok a széket alkotó részeinél szétnyíltak. - Tessék. Azért, hogy kényelmesebb legyen, és a farkad is óvd.
-Köszönöm szépen! Meghálálhatom valahogy?
-Ááá, semmiség... Habár tudnál kezdeni valamit a terület megvilágításában? Akármerre mozdítom a növényeket, mindig akad sötétebb rész.
-Megpróbálhatom...
Elővettem minden koncentrációmat, és a fényre irányítottam. Keletkezett egy fénygömb a tenyeremen. Miután megbizonyosodtam róla, hogy megmarad; megfogtam egy indát és fölkötöttem egy fára.
-Köszönöm Lavender.
-Nincs mit. Mellesleg én sem hittem, hogy sikerül...
-Nos lányok, foglaljatok helyet! Mindjárt kezdődik az óra és mindenki befut - remélhetőleg.
Szépen lassan mindenki be is futott. Érdekes módon ez a lassúság pont belefért a 10 percbe. Egyet találhattok, hogy ki jött meg utoljára... Nem, nem Francis volt... Na jó, de.
-Üdvözöllek újra benneteket! - kezdte Mrs Natara. - A mai óránk témája a sárkányok növekedése. Többőtök nem is tudta, hogy valójában sárkány, így nagy valószínűséggel csak tündérmeséket hallhattatok. Ahogy az emberek leírnak minket, az néha egyenesen sértő. A legtöbbjük az állatokhoz hasonlítanak minket, így úgy gondolják, hogy hirtelen, hatalmas sebességgel növünk. Na ez nem így van. Amikor a sárkányok megszületnek/kikelnek - családtól függően - elérnek egy méretet. Körülbelül egy felnőtt házimacska méretét, de fordult már elő egy közepes méretű kutyáéhoz hasonló méretű fióka is. 3 éves korukig ebben a méretben maradnak - sárkányévben számolva (7 emberi év). Mikor betöltik a hármat, egy hatalmas növésbe kezdenek. 4 éves korukig nőnek, amikor már megközelítik egy elefánt méretét. Ekkor leállnak, majd 100 éves korukban nőnek még egyet, így elérve a végső méretüket. Igen, 100 év, jól hallottátok. Egy sárkány elél akár 500 évig is - sárkányévben mérve -, de 300 év után általában magányba vonulnak és eldöntik, hogy hogyan tovább. De ez egy másik óra anyaga. Nos, háziként álljatok párokba és demonstráljátok a sárkányok növekedési fázisait következő órára.
Ilyen gyorsan eltelt az óra? Hogyan? De oké... Legalább kibírtam.

-Nos, hová megyünk? - kérdeztem Moont.
-Rohanás föl a szobánkba átöltözni, majd irány az udvar! Edzőbával lesz dupla labirintus, ahol megtanulunk fénylabdázni!
-Nekem is? Ilyen farokkal?
-Nem tudom. Kérdezd meg tőle!
-Akkor órán találkozunk.
Míg Moon a szobáink felé rohant, addig én az udvar felé. Kifulladtam mire odaértem.
-Jó napot Edzőbá! - szedtem össze minden levegőmet. - Én is átöltözzem? - mutattam a farkamra.
-Természetesen. Fénylabdázni így is lehet. Habár repülnöd nehézkes lesz...
-Nem változhatok át.
-Hmmm... Az már problémás, de megoldjuk. Most menj öltözni!
-Oké – mondtam egy nagy soháj kíséretében.
És futottam tovább. Föl a szobámba. Kerestem, vajon hol lehet a ruhám. Felforgattam az egész szobát, de sehol sem találtam.
-Snow! Hol a ruhám?
-Az ágy melletti szekrény 3. fiókjában.
-Mit keres a könyveim között?
-Te raktad oda.
-Mikor?
-Most nem sietned kellene?
-Ezt még befejezzük... - mondtam ügyes kitérése után.
Fölvettem a rikító narancssárga tornaruhát, aminek jobb oldalán egy krémes, fehéres-sárgás színű sáv húzódott hosszában. Ennél rondább már nem nagyon lehet valami.
-De, lehet - mondta Snow.
-Oké, elhiszem. Most irány le az udvarra!
Lementünk az udvarra sietve. Mindenkin ez a narancssárga "mez" volt. De mindenkinek másmilyen volt rajta a sáv. Moonnak fekete, Myssynek pedig világoskék. Szóval ezek az elemeinket mutatják. Érdekes. De még mindig nem értem a narancssárgát. Miért pont ez?
Miután mindenki megérkezett, Edzőbá belefogott a mondandójába.
-Már megint ez a sárga... Ilyen csúnya még senkinek sem volt... Ja, üdvözlehelletem mindenkinek! Először is válaszolok Lavender hangosan fel nem tett kérdésére: A pólók a szivárvány színei szerint követik egymást évfolyamonként. Ti pont a narancssárgába estetek, de ilyen árnyalata még senkinek sem volt. Ez utáltatja meg velem a narancssárgát, annak ellenére, hogy én is olyan színű vagyok. Ha csak jövő évben jöttetek volna, akkor pedig citromsárgát kaptok, amit eleve utálok... De hagyjuk az ízlésemet! Tanuljunk meg fénylabdázni! Először is: a sárkányok általában repülve játszák ez a játékot, kivétel mikor nem sárkányok az ellenfelek és a kivétel kivétele pedig a nem sárkány, mégis repülni képes ellenfél. Másodszor: 7 fős csapatokban játszák ezt, 8 labdával. Mivel mi 10-en vagyunk, vagyis ti vagyok 10-en. 2 öt fős csapat lesz. Szóval a labdák: 7 fényből és 1 bőrből. A csapatokban van 2 játékos, aki a bőrlabdát próbálja bejuttatni az ellenfél hálójába. Egyszerűen hangzik, nem? Csakhogy a harmadik játékos ezt őrzi és hogy nehezebb legyen, a hálót meg is kell találnotok. Minden meccsen változtatgatja a helyét. A csapat további tagjaink feladata pedig az ellenfelet kell dobálni a fénylabdákkal. Ezek felveszik az eltalált játékos csapatának a színét. Gólkor a kevesebb fénylabdával rendelkező csapat annyiszor 20 pontot kap, ahány labda az ellenfél színeiben ékeskedik. Egy gól 100 pontot ér. A gólt szerző csapat, ha nekik van kevesebb fénylabdájuk, akkor a fénylabdákért kapott pont megduplázódik. Tehát a gól sokat számít. De érthető az alapján, hogy milyen nehéz szerezni... Na, mindegy. Egy meccs egy óra hosszú. Döntetlen esetén az a csapat nyer, amelyiknek a meccs végét lezáró sípszókor kevesebb fénylabdája van. Látom van bennetek egy csomó kérdés, tudnék rájuk válaszolni akár most is, de úgy nincs semmi értelme, ha más nem tudja mire válaszolok. Nos, ki kezdi?
Síri csönd. Senki sem kérdezett semmit. Ezeket még én is értettem.
-Oké, látom nem lehet titeket átverni. Olyan érthetően magyarázok, mint amilyen egyszerű a fénylabda. Nos, játszhatunk?
-Még nincsenek csapatok... - hívta fel a tanár figyelmét Dylan.
-Látom figyeltek. Lavender miatt ma csak földön játszunk. Szóval a csapatok: Myssy, a Gemmy ikrek Francis és Harry lesznek a rózsaszín csapat; Lavender, Moon, Ivory, Kyle és Dylan pedig a bordó csapat. 5 percet kaptok stratégiai megbeszélésre és szereposztásra.
Félrevonult mindkét csapat. Még meg sem álltunk, Dylan már kezdte felosztani a csapatot. Érződött rajta, hogy nem ma kezdte ezt.
-Oké, szerintem az lesz a legjobb, ha én meg Ivory leszünk a támadók. Moon a hálót védi, Kyle meg Lavender pedig a fénylabdákkal foglalkoznak. Ellenvetés?
-Én támadó akarok lenni - vetette oda Kyle.
-Azért osztottam szét minket, fiúkat, hogy mindkét poszton legyen erő...
-Hé! - csattantunk fel mi, lányok.
Dylan meg is ijedt; így szólt:
-Oké, akkor Ivory és Kyle posztot cserélnek. Valaki más?
Mindenki bólintott, hogy így jó lesz.
-Akkor mehet! - egymásra tettük a kezeinket. - Hajrá!
És elkezdtünk játszani... Ha nem eredt volna el az eső...
-Hogy már semmi sem akarja, hogy játszunk! - fakadt ki Edzőbá. - Irány befelé!
-Miért? - kérdezte Myssy.
-Nem működik az esőkupola... - és erre lecsapott egy villám is. - ...és nincs köztetek se elektromosság, se víz elem, hogy elzárjuk a pályáról a vihart.
-Dehogynincs! - válaszolt Myssy. - Dylan az elektromosság, Juliet pedig a víz.
-Tényleg... Nyugtalan körülmények között is megmarad a nyugalmatok... Hmmm...
-Nem! - fakadt ki Dylan. - Nem akarok kimaradni a játékból!
-Az tényleg nem lenne igazságos - állt ki mellettük Ivory.
-Ha ők nem, akkor én sem! - így Harry.
-Rendben, ti akartátok. Akkor befelé egy üres terembe és gyakorolni a fegyverelőhívást! Negyedórán belül ott leszek.
-De honnan...
-Tudom-e, hogy hol lesztek? Tudni fogom, nyugi. Futás!
Beszaladtunk az épületbe. Indultam volna a termek felé, ha Snow nem lebegett volna be elém.
-Nem-nem! A szobádba mész újra átöltözni! Ne kérdezz, indulj!
De jó lenne megtanulni ezt a gondolatolvasós dolgot! Nem kellene annyit kérdeznem. Fölmentünk a szobánkba Snowval. Elkezdtem átöltözni, mikor kaparászást hallottam az ajtóból. Gyorsan fölkaptam ami éppen a kezem ügyébe került (történetesen egy sötétzöld kapucnis pulóvert és egy melegítőt), és ajtót nyitottam.
Három kisfarkas rohant be a szobámba valamit furán nyögdécselve és kerestek valamit. Utánuk egy kicsit nagyobb farkaskölyök jött teljesen kifulladva.
-Mi ez a felvonulás?
A legidősebb visszaváltozott emberré.
-Ne rohanjatok... el... még egyszer! - dorgálta a kicsiket lihegve. - Nincs itt Moonie!
-Moonie? Mármint a Light Moonie? - kérdeztem.
-Ó, ne haragudj, hogy rád törtünk. Én Lucy Light vagyok, Moon hugicája. Nem tudod, hogy ő hol van?
-Tovább a folyosón és itt a szomszédos ajtó. De... - erre mind elmentek. Utánuk mentem.
-Na, ti meg mit kerestek itt?! - mondta Moon eléggé idegesen.
-Moonie, segítened kell! Anyáék már 5 napja odavannak! Én meg már nem bírok velük!
-5 nap az... Silver, hagyd békén a párnám!... nem sok. Ennél... Starney, gyere le a szekrényről!... tovább is voltak... Shadow ne kergesd Lightlyt!... már távol. Aprónép, állj! Hagyjátok békén a szobám, különben előveszem A Sárkányt! - ettől olyan nyugodtak lettek, mintha az édesanyjuk szidását várnák.
-Csak éppen az a bökkenő, hogy 2 napot mondtak, hogy csak annyit lesznek távol.
-Ajaj... Gyere, induljunk a megkeresésükre! Lavender, ugye rád bízhatom őket? - mutatott a három kicsire.
-Őőh, persze. De...
-Velünk kell jönnötök - vágta bele a mondatomba.
-És mégis hogyan?
-Mivel repülni nem tudsz, így ti a földön fogtok kutatni. Óvatosan velük! - és kiviharzott Lucyval.
Mikor egyedül maradtam a kicsikkel, az egyik rám vakkantott.
-Ugye tudjátok, hogy nem értem mit mondotok.
-Ja, bocsi - változtak vissza emberi alakjukba. 2 kislány és egy kisfiú. 4 éves környéken lehettek emberként. A fiú beszélt hozzám. -Csak azt kérdeztem, hogy te ugye te nem használod A Sárkányt?
Halvány lila gőzöm sincs, mi az A Sárkány.
-Ha nem viselkedtek, akkor használni fogom. Amúgy ki kicsoda?
-Én Starney vagyok. A copfos Silver, a kócos pedig Shadow.
-Nem vagyok kócos! - és ráugrott a kisfiúra.
A lányok sokkal veszedelmesebbnek tűntek, mint Starney. Szétválasztottam őket, majd kimentünk Moon szobájából.

-Flakey, Flakey, Flakey!
Itt van Flakey az új résszel. Jó olvasást és köszi a pozitív visszajelzéseket :3
- Cyan 2018.máj.

Javítva és átírva 2020.aug.