Csatt. Csatt. Valami csapkod. Biztos csak álmodom.
Csatt. Csatt. Már megint. Kinyitom a szemem és Snowot látom. Ő csapkod.
-Kelj már fel!
-Minek? Még alig feküdtem le.
-El fogsz késni!
-Honnan?
-Hétfő van. Első órád a 15-ös teremben van Mrs. Trendával. Töri lesz.
-Mennyi az idő?
-5 perced van odaérni.
-Mi?!? Hiszen még csak most feküdtem le!
-Nem, már reggel van.
-És miért nem keltettél korábban?
-Már fél órája csapkodlak.
-Használhattál volna valami hatásosabb módszert.
Gyorsan fölöltöztem, hátamra vettem a táskámat és fésűvel a kezemben elindultam Hampihoz. Ott gyorsan kértem egy szendvicset és rohantam a teremhez. Az ajtaja még nyitva volt, de már bent voltak.
-Itt vagyok! - rontottam be a szendviccsel a számban és a fésűvel a hajamban a terembe.
-Jó reggelt Lavender! - köszönt a tanárnő.
-Akarom mondani jó reggelt önnek is tanárnő! - javítottam ki a köszönésem. - Sziasztok!
Mindenki sorban visszaköszönt. De amint láttam, nem én voltam az utolsó. Egyvalaki hiányzott még.
-Áh, Francis. Üdvözöllek ezen a hétfői napon.
-Csókolom. Meh.
Igen, ki más jöhet késve, mint Francis.
-Te se éppen időben keltél... - dorgált Snow.
-Nem... Erről nem beszélünk!
Snow csak kuncogott rajtam.
-Nos, kezdjük is az órát! - kezdte a tanárnő. - A tíz elem mindennek az alapja: tűz, föld, víz, flóra, fauna, elektomosság, fém, jég, fény és sötétség. Mindegyiket egy sárkány képvisel. A neveikre nincsen emberi megfelelő, azokat majd megtudjátok, miután elsajátítottátok a sárkányok ősi nyelvét. Kezdetben az univerzum 10 különböző részből állt, de egyszer csak megunták a különlétet, így egyesítették az erejüket és létrehozták a ma ismert univerzumot. Megalkották az elveszett elemeket is: szépség, mágia, káosz, vidámság, lélek és álom. Megjósolták, hogy akiben megvan mind a hat elveszett elem, az lesz a nixtrucson, azaz a Nagy őrszem. Történelmünkben 4 sárkány lett erre a posztra kiválasztott és a legújabb most itt ül közöttünk.
A tanárnő rám nézett.
-Én úgy hallottam, hogy van egy 11. ősi sárkány is - mondta Arthy.
-Az csak egy legenda, még senki sem tudta bizonyítani a létezését. Mivel mindenkinél csak ez a 10+6 elem jelentkezett, így nincs, csak 10 ősi sárkány.
-Ez nézőpont kérdése...
-Arthemys! Ne kérdőjelezd meg a tudásomat... Nos, hol is... ja megvan. Először csak sárkányokat hoztak létre, de nem tetszett nekik. Így elkezdtek mindenfélét kreálni; fákat, vizet, élőlényeket stb. Ezt addig csinálták mígnem meg nem elégedtek a munkájukkal. Ezután megpihentek. Viszont túlságosan sok volt a jóból és zavargások keletkeztek az előlények között. Az ősi sárkányok újból összeültek, hogy megvitassák, hogy mi legyen. Hosszú fejtörés után az lett a döntés, hogy a sötétség és a fauna vegyék a kezükbe a káosz elemet és teremtsék meg a gonoszt. Nekik maradt az a feladatuk, hogy felügyeljék és kordában tartsák a gonoszt. Eddig még nem is volt rá példa, hogy a gonosz eluralkodjon a világon. Minden olyan egyensúlyban van, amilyenben lennie kell, és.... Ez meg mi?
Moon elejtette az órarendjét.
-Az órarendem.
-Mutasd csak a többi papírt is, amit küldtem!
Moon megmutatta őket.
-FLAAAAAKE! - ordította a tanárnő.
-Tessék tanárnő - mondtam kicsit megszeppenve. - Most mit tettem?
-Te semmit - válaszolt dühösen. - De az apád... - és kiviharzott a teremből.
Szétnéztem a teremben, de a többiek arca sem sugározza azt, hogy tudnák, mi történik.
-Heeelló mindenkinek!
Majdnem megállt bennem az ütő, úgy megijedtem.
-Apa! Te meg honnan kerültél ide?
-Nekem ez a feladatom! Bosszantani a tanárokat, a suli mókamesterének lenni. Nem a legértelmesebb meló, de mindig olyan jól szórakozok.
-És miért pont velünk toltál ki?
-Nem egyértelmű?
-Ööö, nem - vágta rá Moon.
-Csak kaptatok egy kis ízelítőt.
-Ez neked jó poén?! Már az első hetemet tönkre tenni? Amúgy az nem egy, hanem kettő... - fakadtam ki, majd mutattam a napirendes papírra. ahol a 2 órás ebédszünet 1 órásnak van írva. Déltől 2-ig nem csak 1 óra telik el itt fönt sem.
-Hoppá... - hozott össze egy kisfiús nevetést. - Amúgy, hogy telik eddig a suli?
-Hát, kb. annyit tanultam meg, hogy mi az a trucson. Meg mellesleg nixtrucson lettem.
-Nem lehet... -mondta a lehető leghalkabban és mintha egy könnycseppet láttam volna a szemében. Ezzel bement a szekrénybe és nem jött elő (Moon benyitott a szekrénybe, hogy megnézze, mégis hogyan tűnt el).
Néma csönd. Éreztem, hogy egyre vörösebb a fejem. Vagy a közjáték vagy a düh tett vörössé. Az, hogy leégetett egy egész osztály előtt és tönkreteszi a sulikezdést és szó nélkül lelép és...
Megint ellilult minden. Megint egy hatalmas lila területen vagyok, de most nem csak lila foltokat látok, hanem színeseket is. Elindultam. A színes foltok közelébe se tudtam menni viszont bármerre máshová igen. Olyan nyugodtnak tűnt minden...

Lassan kinyitom a szemem és látom, hogy nem a teremben vagyok. A gyengélkedőn fekszek. De mégis mikor kerültem oda?
-No, szép jó reggelt Durci-Morci kisasszony! - szólalt meg egy lágy, ismerős hang.
-Mivan? - kérdeztem vissza egy kicsit durvább hangnemben, mint akartam.
-Óóh, még nálad nem múlt el. Vagy ez ilyen utóhatás? - kérdezte a hang szórakozottan.
Felültem. Körbenéztem, és az első dolog, amin megakadt a szemem, a hang forrása volt. A suliorvos beszélt, a megszokott stílusában.
-Ejnye, ejnye. A tanárnő csak 5 percre megy el, de valaki máris rohamot kap? - dorgált, ami inkább viccelődésnek hangzott.
-Amy, mikor kerültem ide?
-Kb. egy órája, vagy másfél. De ne aggódj, nem tettél kárt senkiben. A teremről már ez nem mondható el...
-És meddig kell maradnom?
-Amíg vissza nem változol.
-Hogyaaaaa... - ijedtem meg. Ránéztem a kezemre, de az nem olyan volt "amilyennek lennie kell". Lila, pikkelyes és körmök helyett karmaim voltak. De ez nem is volt durva. 2 és fél méteres farkam is lett! És tudtam irányítani.
-Nyugodj meg, attól hamarabb elmúlik - próbálkozott Amy.
-Ilyen állapotban magának menne?
-Naná! DE tegess, mert harapok, ha magáznak!

-Bocsi.

-Amúgy ne ijedezz annyira a farkadtól! Hidd el, a repülésnél jól fog jönni!
-Repülésnél?
-Igen, drágám, repülésnél. És mondd, mi dühített fél ennyire?
-Apa.
-Hajh, most mit csinált?
-Tönkretette az első tanítási napunkat.
-Szegénykéim! De tuti, hogy nem akart megsérteni vele. Tudod, neki...
-Igen tudom! - üvöltöttem. - Csintalankodás! De azért nem kellett volna szó nélkül úgy otthagynia, miután leégetett!
És megint rohamot kaptam. Viszont most meg sem bírtam mozdulni. Valószínűleg Amy lefogott. De nem akarta belátni a testem, hogy meg sem bír moccanni. És megint minden elsötétül...
Még mindig a gyengélkedőn fekszek. Fogalmam sincs hogyan kerültem én oda. A lilaságra emlékszem, de hogy az mi és miért történt, arra nem.
-Hogy kerülök ide?
-Rohamod volt - válaszolt Amy.
-Az meg mi?
-Most ez ne izgasson. Egy dolgot kell megígérned és már mehetsz is. Rendben?
-Öhm... Rendben.
-Kerüld az olyan helyeket és szituációkat, ahol dühös lehetsz. Túl nagy az erőd.
-Az nehéz lesz... Francis kibírhatatlan.
-Próbálj meg nem foglalkozni vele. Ha ez nem megy, nézd a jó oldalát.
-Minek? Francisnak? Mert neki nincs...
-Akkor próbálj nem vitába keveredni vele. Nehéz lesz téged kordában tartani.
-Miért? Rám még életemben nem panaszkodott senki!
-Kicsit többet mondtam a kelleténél. Irány a szobád, kisasszony! - keményített a hangján, ami még mindig harmatgyenge volt a szigorúhoz képest. - Ma neked nincs tanítás, csak pihenés és nyugodtság! Kerüld a dühöt! Szép napot!
-Viszlát!
Elindultam vissza a szobámba. Baromi éhes voltam, de valami azt súgta, hogy ne Hampinál folytassam ezt a borzalmas napot. Amúgy mi volt ezen olyan borzalmas? Elkéstem majdnem az első óráról... Belilult minden... Óvakodjak a dühtől... És pihenjek. És már dél is elmúlt. Nem sok maradt meg az első tanítási napból. De sebaj, Snow majd elmond mindent. Apropó Snow, ő hova tűnt? Csak az ébresztésére és a szemrehányására emlékszem. Mi történt velem? Mi történik velem?
Tudjátok mit? Inkább nem is kérdezek, inkább lefekszek aludni.
Felmentem a szobámba, Snow rám köszönt, de egy szóra sem méltattam az elhatározásom miatt. Meg ugye Snow olyan, mint én. Elkezdett beszélni hozzám, majd a végén a kerülendő témákról kezdett beszélni. Hajh, nem bírok aludni! Nem akar leállni az agyam! Csak a választ keresi! Mindenre! De vajon ezt is meg lehet tanulni? Mármint elmét leállítani?
-Ja, ezt is megtanítják - furakodott be az elmémbe Snow.
Nem! Nem beszélgetek!
-Na, Lavender! Ne kéresd már magad! -kezdte az elmémben, de a végét hangosan mondta ki.
Még mindig hallgattam. Nem akartam beszélni.
-Némasági fogadalmat tett valaki? - kuncogott a maga sárkányos módján.
Gondolatban küldtem neki egy nemet és inkább lementem a "kámfor" fához. Tudjátok, ahhoz, ahol nem látszódok. Ugyanis most egy fa jobb társaságot nyújt, mint Snow. Meg valami név csak kell egy ilyen fának.
Lementem "eltűnni". A magány talán feledteti velem a dühöt. De az agyam még mindig pörög. Leülök a fa tövébe és meredek a gyönyörűszép tájra. Figyelem, ahogy a szél fújja a leveleket, ágak hajlonganak és egy szempár világít a bokrok között... Egy szempár? Mivaan? Hova tűnt? Talán észrevette, hogy én észrevettem, hogy észrevett? Na mindegy, nem is érdekel.
-Szia! - köszönt egy vadidegen hang a hátam mögül.
Nem is kell mondanom, hogy mennyire megijedtem. Ma már nem először ijedek meg. Ez az én formám!
-Bocs, hogy rád ijesztettem - szabadkozott. - Jól vagy?
Most néztem meg alaposabban. Látszott, hogy nem ember. Életemben nem láttam ilyen fakó bőrszínt. Úgy nézett ki, mint a kiköpött másom. Szó szoros értelmében. Gyönyörű volt, mégis abszurd. Olyan volt, mint akit "megrágtak".
-Te meg ki vagy? - nyögtem ki nagy nehezen.
-Lilian Forest vagyok.
-És te is sárkány vagy?
-Ó, dehogyis! Sose akarnék olyan pikkelyes izé lenni.
-Kösz - vágtam oda.
-Te is sárkány vagy? Azt hittem, hogy te is egy szellem vagy mint én. Ugyanis ezt a fát csakis szellemek láthatják.
-Nem hinném. Eddig csak sárkányokkal voltam itt és mindenki látta ezt a fát. De minket nem láttak alatta.
-Épp ez az! Ez egy szellemfa, csakis mi láthatjuk! Nem tudom, hogy te miért láthatod. Amúgy kérdezted erről őket is? Mármint, hogy látják-e a fát?
-Öhm... Őszintén, még nem. Ez olyan egyértelmű, hogy őrültnek néznének miatta.
-Van benned valami különleges öhm... hogy is hívnak?
-Lavender. Lavender Flake.
-Lavender, oké. Szóval, van valami különlegességed?
-Én leszek a következő nixtrucson.
-Öhm... Érthetően, ha kérhetném.
-A Nagy Őrszem lettem. Vagyis leszek.
-Ez valami tisztség?
-Te nem tudod?
-Honnan tudnám, mit csinálnak azok a szárnyas gő... Akarom mondani, sárkányok - fakadt ki Lilian.
-Én sem tudom pontosan. Valami fontos dolog lehet, mert nagy felhajtást csaptak miatta.
-Ezzel nem lettem okosabb - mondta gúnyosan.
-Én meg azt hittem, a szellemek halottak - vágtam vissza.
-Lehetnek élők is szellemek. Ne kavarj már össze senkivel se!
-Jó, bocs, bocs. Viszont én csak egy hete tudom, hogy ez a világ létezik és most, amikor esélyem lenne tanulni, akkor nem tanulhatok.
-Miért?
-Muszáj elmondanom?
-Azt hittem végre sikerül megtudnom többet a sárkányokról, de te is olyan vagy, mint a többi! Csak titkolózol!
-Nem erről van szó!
-De, nagyon is.
-Tudod mit? Inkább elmegyek. Ez a beszélgetés felzaklatott.
-Gyáva vagy?
-Hogy mondtad?
-Úgy, hogy gyáva. A vak is látja, hogy menekülni próbálsz.
Nem bírtam már sokáig. Mindent be kellett dobnom a dühöm megfékezésére. Inkább faképnél hagytam.
-És pofátlan is! - kiáltotta utánam. - Csak úgy köszönés nélkül elmész!
-Ezt még visszakapod! - sziszegtem a fogaim közt és rohantam a gyengélkedőre, ahogy a lábam bírta.
Kopogtam az ajtón, ami inkább hangzott úgy, mintha keretestül ki akarnám ütni az ajtót, és választ sem kapva berontottam.
-Na, azért... - harapta el a mondatot Amy. - Ajaj... Lavender... Kérle...
És itt robbantam. Megint rám jött a roham. De nem úgy, mint eddig. Mindenhol káoszt, szenvedést és fájdalmat akartam látni. Pusztíthatnékom lett. Nem érdekelt, hogy mit, csak romboljak.
Egy pár tombolással telt perc után lankadt a rohamom. Utána teljesen el is múlt. Egy pillanatig normálisan láttam mindent, de mire felfoghattam, hogy mit is tettem, meg hogy mi történt, a világ újra elsötétült...

Kicsit soká, de itt a folytatás. Az eltelt öhm... 2 hónapban kicsit változott a stílusom. Remélem nem rontja az élményt. Kellemes olvasást - Snowy :3 2018.jan.

Javítva és átírva (elmúlt 2 hónap??? az mára már 2 év XD) 2020.aug.