Másnap reggel már úgy ébredtem, hogy nem akarok felébredni. Akármennyire is jól indult a hét (ha lehet így mondani) annyira rontotta el ez a tegnapi incidens. De azért sikerült felkelnem. Felöltöztem és szándékosan egy kicsit késve mentem reggelizni. Ahogy leértem akkor láttam, hogy nem én vagyok az utolsó. Juliet még nem volt ott. Az a sejtésem, hogy ugyanabból az okból késik, mint én. A másik késő pedig ki más lenne, mint Francis. Néha azért kíváncsi lennék, hogy mi jár a fejében.
-Szia Hampi - köszöntem.
-Jó reggelt! Mit adhatok? És miért vagy ilyen fura hangulatban?
-Ezt hogy érted?
-Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Dühös is vagy, meg letört is egyszerre.
-Ja, hogy az. Semmi különös csak tegnap történt egy kis nézeteltérés Mrs. Trendával.
-Mibe kötött bele? - kérdezte, mintha ez természetes volna.
-Juliettel lementünk a tópartra és senki sem látott minket. Francist leküldték megnézni, hátha lent vagyunk...
-Meh... Bocsi, túl sokat beszélek vele. De hogy megnyugtassalak, nem veletek történt ez meg először. Rajtatok kívül egyvalaki jár ugyanígy, nem más, mint Eva Alina, akiből a Nagy Őrszem lett.
-Az mi?
-Hosszú történet, de majd töri órán elmesélik. Ez lesz a legelső. Ez minden alapja.
-Aha.
Ezután megreggeliztem és ezúttal én voltam az első a klubhelyiségben. Leültem a helyemre és rájöttem, hogy megint trucsonozás lesz. Ez kicsit lehangolt, de úgy éreztem, jobb nem ellenkezni a tanárnővel. Mielőtt megérkezett volna bárki is, egyszer megpróbáltam. De még mindig semmi.
Szépen lassan mindenki megérkezett. Gondolom nem kell mondanom, ki jött meg utoljára.
Mikor mindenki megvolt, a tanárnő belefogott a mondókájába:
-Jó reggelt mindenkinek! Nos, gondolom senkit sem lep meg, hogy mit fogunk csinálni. Amint látom Fuchsián kívül Harry és Moon is sikerrel járt. A többiek tegyenek még egy-két próbát, utána mondom, hogy hogyan kell a trucsonnal bánni. Rajta!
Megpróbáltuk mind a 7-en. Elsőre senkinek sem sikerült, viszont másodjára Kyle egy "Sikerült!-öt" kiáltott és én is észrevettem, hogy valami kezd formát ölteni előttem.
Egyre csak izgett-mozgott az a valami a fejem körül. Akármerre fordultam, követett. És végül "életre kelt" a valami. Egy pici, duci sárkány lett a trucsonom.
És mikor végre sikerült levennem a szemem a trucsonomról egyből észrevettem, hogy nem csak az én fejem körül van valami. Mrs. Trendának egy galamb, Fuchsiának egy hal, Moonnak egy farkas, Harrynek egy bagoly és Kylenak egy denevér.
-Szép volt Lavender és Kyle. A többieknek is eljön majd az idő. Akinek nem előbb, annak utóbb.
-Helló! - szólalt meg a trucsonom.
-Te beszélni is tudsz? - fakadtam ki, miközben tudtam, hogy tud beszélni.
-Naná! De nem kell játszani a tudatlant. Én te vagyok, de mégse. Érzem, amit te érzel, látom, mire gondolsz és itt ki is fogyott a hasonlóság. Ahogy látom Snow lesz a nevem. Snow és Flake. Nem hangzik jól?
-Ez egy kicsit bizarr - gondoltam, mire megszólalt:
-Lehet, hogy elsőre az, de hidd el jól össze fogunk szokni.
-Áááááááá! - kiabáltam. - Megint összezavarodtam!
-Nyugi Lavender, nyugi. Ülj le szépen és gondold át újra - próbált megnyugtatni a tanárnő.
-Ne aggódj! Sokat fogok segíteni, de egy dolgot kérek cserébe: ne élj vissza segítségemmel. Nélkülem elveszettebb lennél, mint szentjánosbogár a sárkány gyomrában.
-Mi? Akarom mondani... Micsoda a micsodában? Ez most hogy jön ide?
-Nyugi. Mindent értesz, csak ideges vagy. Később megérted.
-Ez nekem sok.
-Jó, akkor inkább figyelj a tanárnőre.
Még várt egy kicsit a tanárnő, mivel Kyle még nem rendezett le mindent a trucsonjával.
-Rendben. Akkor néhány alapszabály a trucsonokkal kapcsolatban: Először is ők nem csak a barátaitok, hanem a lelki őrzőtök is. Olyan viselkedést várjatok tőlük, amilyet ti is adtok neki. Másodszor: A trucson teljesen önellátó. Amikor eltűnik egy kis időre, akkor vagy magát tartja rendben, vagy helyettetek intéz el valamit. De ezzel legyetek szívesek nem visszaélni. A trucsonok nem képesek sokáig a gazdájuk nélkül lenni. Maximum 1 napig tudnak meglenni nélkületek. Utána mindent félredobva sietnek hozzátok. Fizikai kontaktussal lehet ezt a "számlálót" újraindítani, vagy feltölteni őket, kinek hogy tetszik. Nem érdemes egyszerre sok dolgot csináltatni vele, mert annál kevésbé fogja akarni. És végül egy sulival kapcsolatos szabály: Dolgozatok alatt tilos segítséget kérni és kapni a trucsonoktól. Kérdés?
-Ugye nem sérülnek meg az egy napos távollét után? - kérdeztem.
-Persze, hogy nem. Érezni fogjátok, ha ez eljön, mindenkinél másmilyen lesz a tünet. Van, aki viszket, van aki tüsszög, sőt, olyan is volt, hogy nevetőgörcsöt kapott valaki.
Eközben Snow a vállamra ült és olyan hevesen bólogatott, hogy majdnem legurult onnan.
-Más kérdés? Senki? Nem is baj, majd bioszon bővebben fogtok tanulni róluk. Akkor... Ja, majdnem elfelejtettem. A trucsonomat, Flopot fogom küldeni, ha akarok mondani valami fontosat. Így talán elkerülhető a tegnapi eset... khm... Akkor menjetek. A délutánotok szabad... Elvileg... Na jó, csak viccelek, menjetek! Este 7-kor lent az aulában van találkozó! Addig is sziasztok! - És kiment a klubhelyiségből.
Megkérdeztem a többieket, hogy jön-e valaki ebédelni. Myssy, Moon, a Gemmy ikrek és Dylan velem jöttek.
Most kivételesen nem Hampi várt ránk az ebédlőben.
-Heló! Hampi hol van? - kérdeztem.
-Sziasztok! Kittea vagyok. Hampi éppen elintéz néhány dolgot az esti avatásra. Nem tudjátok véletlenül, hogy kiket avatnak?
-Minket - felelte Arthy.
-Tényleg? Akkor érezzétek jól magatokat!
Megmondjuk Kitteának, hogy mit kérünk és leültünk a szokásos helyre. Megebédeltünk. Ezután mindenki elindult a dolgára. Én a megszokott helyemre, a tópartra mentem, ezúttal Moonnal és Dylannel.

***

Eközben Francis szemszögéből

-Hova rejtsem? Mégis hova rejtsem? Hol nem keresné senki? Nálam túl egyértelmű lenne elrejteni. Mások szobájába nem bírok bemenni. Akkor mégis hova? Áhhh... Fránya fejfájás. Ne gondolkodj annyit Francis! De mégis, hol volna biztonságban? Tényleg a klubhelyiségben! De ott nem a saját részemen. Hmmm... Ááá, itt egy táska. Nem tudom kié, de nem nálam lesz legalább. Nem a legbiztonságosabb, de legalább valaki ismerősnél lesz.
Már raktam volna bele a táskába, mikor benyitott valaki.
-Szia Fran... Várjunk. Az nem az én táskám? És mit csinálsz vele?
-Meh. Engem sem érdekel, nemhogy téged... Ööö... Izé... - gyorsan becsúsztattam a táskába.
-Arthemysnek hívnak ha erre gondolsz. Egy hét alatt igazán megtanulhattad volna. De engem érdekel, hogy mit csináltál vele.
-Nesze, itt van, nem loptam el belőle semmit. Meh - és ezzel kimentem. - Most már bizonságban van... Remélem...

***

Vissza Lavender szemszögébe

-Vajon mi történhetett tegnap? - kérdeztem.
-Ötletem sincs, de senki sem látott titeket.
-Pedig pontosan itt voltunk... Várjatok. Snow meg tudnád üzenni Fuchsiának, hogy kérje meg Julietet, hogy nézzen ki ide? Utána elmondanád, hogy mit látott?
-Máris indulok!
-Tudom, hogy nem Fuchsia a legmegbízhatóbb döntés, de ő tud szólni Julietnek.
-Kyle vagy Harry nem lett volna jobb? - kérdezte Dylan.
Ezzel megfogott.
-Hagyjuk, mostmár így van és kész - tértem ki a válasz elől. - Amúgy mi fog történni este?
-Nem tudom - válaszolta Moon. A családomban mindenki vérfarkas rajtam kívül.
-Én tudom. Láttam már ilyet. Az udvar át fog változni úgy, hogy körben lesz 10 ablak. A 10 ablakból a 10 elem fog látszódni. Be fogunk állni a kör közepébe és fel fog világítani az egyik elem. Azon az ablakon majd keresztül tudsz menni. Ha 10 perc után nem villan fel egyik sem, akkor a következő hétvégén lesz lehetőség újra próbálni. Hogy ezután mi történik, azt én sem tudom. Elvileg ott mondják meg, hogy mi lesz a feladatod. Ja, meg olyat is hallottam, hogy nagyon ritkán van olyan, hogy mindenkinek kiderül az eleme elsőre.
-Farkasok közt nevelkedtem, szóval bármi is lesz, nem rettenthet el! - jelentette ki Moon.
-Francis után... - mondtam olyan flegmán, mint Francis.
-Amúgy mi olyan rossz Francisban? - kérdezte Dylan.
-Ezt most komolyan kérdezed?
-Ja. Nem láttam még olyan utálatot, mint ami közted és Francis között van.
-Egyszerűen csak... Nem tudom! Csak szimplán nem szimpatikus a flegmasága.
Időközben visszaért Snow.
-Megint nem látszódtok. De én néztem meg és nem Juliet. Fuchsia nem volt hajlandó tenni érted semmit.
-Ő miért utál?
-Mert bajba keverted Julietet.
-Szép...
-Szerintem induljunk el visszafelé, mert lassan kezdődik a szertartás - javasolta Moon.
-Menjetek előre! Én még szétnézek egy kicsit - mondtam.
-Nem - szólt rám kegyetlenül Moon. - Gondolom nem hiányzik még több fejmosás...
-Igazad van... Megyek már.
Egész úton visszfelé nem szóltam semmit. Ezen az eltűnősdin járt az eszem. Vajon mi okozhatja? Végül is kétszer történt meg. Ebből lehet következtetni, hogy valami ott a tó partján okozza ezt. A másik opció pedig én vagyok. De jó lenne, ha Juliet is sikerrel járt volna a trucsonjával! Hogy ő is kipróbálhassa, hogy ő látszódik-e. Remélem nem csak velem történnek ilyen furcsaságok. Ez nagyon kárörvendően hangzott...

Fogalmam sem volt, hogy mit kellene fölvennem, így nem vacakoltam vele. Fölvettem egy jobb állapotban lévőt a hétköznapi ruháim közül és lerohantam az aulába. Úgy tűnik hiába siettem. Rajtam kívül még Harry, Dylan, Kyle és a tanárnő volt ott.
-Itt vagyok - lihegtem.
-Végre. Többiek?
-Nem tudom. Egyszer majd csak megjönnek.
-Hajh... Siessenek már! - úgy tűnt, a tanárnő eléggé ki van akadva. - Rendben. Flop, üzend meg a kintieknek, hogy kezdjék el - mondta Mrs. Trenda a trucsonjának.
-Megyek is.
Negyedórán belül mindenki megérkezett Francison kívül.
-Hol a fran... cisba mászkál az a macska?!
Mire kimondta a tanárnő, addigra pont ideért Francis elég komótos tempóban.
-Nem érdekel hol voltált, indulunk! Most.
-Engem se - engedte el Francis válaszát a tanárnő a füle mellett.
Megálltunk az udvar bejáratánál. Ha jól számolom... akkor... még 15-en vannak az udvaron.
-Még csak itt tartunk? Még csak az ötödik fióka van soron? - fakadt ki tanárnő.
Egy jó órás várakozás után végre mi következtünk. Amint beléptünk, egyből olyan picinek éreztem magam. De nem csalt az érzékem; tényleg picikék lettünk.
-Francis Catto! - szólította tanárnő Francist. Egy kis narancssárgás-barnás sárkány battyogott ki az udvar közepére. Francist még arról lehetett megkülönböztetni, hogy egy kissé szőrös volt (vagy maradt, kinek hogy tetszik).
Egy pár perc múlva elkezdett világítani az egyik ablak feketén.
-Sötétség! Francis, kérlek ugorj le azon az ablakon! - mutatott a világító ablakra. Odament a szőrpamacs és eltűnt az üveg alatt.
-Ivory Clouds!
Most a rózsaszínű csöppség indult meg elég félénken az udvarközép felé. Rajta az volt a jellegzetes, hogy egy virág volt a farka hegyén. Eléggé sokáig kellett ott lennie. Mát a tanárnő nyitotta a száját, hogy közölje Ivoryvel, hogy jövő héten még egy kört meg kell tennie, mire a zöld fény felvillant.
-Flóra! Ivory, kérlek ugorj le azon az ablakon!
Eléggé bizonytalanul, de leugrott az ablakon.
-Harry Fenster!
Harryben az volt a különleges, hogy nagyon tüskés volt. Neki nem kellett sokat várakoznia, felvillant a narancssárga fény.
-Fauna! Harry, kérlek ugorj le azon az ablakon!
Még be se fejezte a tanárnő, Harry már el is tűnt.
-Lavender Flake!
Bepattogtam a kör közepére. 5 percig semmi sem történt. De én vagy 2 órának éreztem az eltelt időt. Ennél feszültebb még életemben nem voltam. Hirtelen felvillant a fehér fény. Már indultam volna, mikor hirtelen 6 szín még felvillant, de nem az ablakokból. Az udvar színárban úszott: rózsaszín, lila, mentolkék, királykék, sötétvörös és baracksárga színekben. Úgy látszik nem csak én lepődtem meg. Mindenki csak tátotta a száját és hallottam, ahogy Mrs. Trenda suttogja: -Az ősi elemek...
Végül visszatért az ámulatból és ezt mondta:
-Lavender! Kérlek fáradj ide hozzám, a többiek beosztása után döntünk a sorsodról!
Itt megijedtem. Hogyhogy "döntünk a sorsodról"? Mit tettem? Kis időbe telt, mire az aprócska lábaimmal elértem a tanárnőt. Mikor odaértem, csak akkor folytatta tovább.
-Arthemys Freeze!
Myssy a világoskék sárkány volt, nagyobb szárnyakkal, mint a mieink. Athy menőzött. Ő nem odasétált, hanem 2 szaltót lenyomott repülve.
-Vérbeli sárkány - gondoltam, mire Snow válaszolt: -Mind azok vagytok.
Myssy éppenhogy letette aprócska lábait, mikor már világított is a világoskék fény.
-Jég! Arthemys...
De Arthy már sehol sem volt.
-Oké... Fuchsia Gemmy!
A kis barna csöppség, akinek lapátra hasonlító farka volt, kiballagott a körbe és várt. Hamarosan felvillant a piros fény.
-Tűz! Fuchsia, kérlek ugorj le azon az...
Csak idáig jutott a tanárnő, mire Fuchsia eltűnt.
-Julie Gemmy!
Egy teljesen ugyanolyan sárkány jött ki, azt leszámítva, hogy zöld színű volt. Neki még tovább kellett várnia, mint ikertestvérének. De végül felgyúlt a sötétkék fény.
-Víz! Julie, kérlek ugorj le azon az ablakon!
Julie kivárta, hogy a tanárnő befejezze monológját. Gondolom a büntetés miatt.
Már csak 3 maradt.
-Dylan Gray!
Előkerült a sárga fióka, aki mindegyikőnknél kisebb volt. 3 perc elteltével kivillant a sárga fény.
-Elektomosság! Dylan... Indulás!
Már végig se akarta mondani a tanárnő.
-Moon Light!
A koromfekete sárkány szürke foltokkal sem volt hétköznapi látvány. Kivonult és rövid időn belül felvillant a fekete és a hatalmas sötétvörös fény is. Azt hittem, hogy a tanárnő fölhívja őt is ide, de nem így tett.
-Sötétség és káosz! Moon kérlek fáradj le a fekete ablakon.
Moon is meglepődött, mikor nem kellett feljönnie.
Utolsónak egy nagyobb szarvú, vörös fióka maradt.
-Kyle Vampin!
Hívta tanárnő a formaiság kedvéért. Úgy tűnt, hogy nagyon meglepődött, mikor a barna fény kezdett el világítani.
-Föld! Kyle, kérlek fáradj le. Nos, túl is vagyunk a mai avatáson! Olyan dolog történt, ami ritkán: mindenkinek meglett az eleme. Ami téged illet Lavender, te 2 utat fogsz megtenni. Először is a te elemed a fény, ott ugorj le, utána kérd meg, hogy irányítsanak tovább.
-O-oké.
És odapattogtam a fehér fényű ablakhoz. Leugrottam és úgy éreztem, mintha kilométereket zuhantam volna. Odalent nem láttam semmit. De éreztem, nem vagyok egyedül.
-Üdvözöllek csöppségem! Jasmine Prizma vagyok, a suli egyedüli fény elemű tanára. Itt van még 6 fény elemű diáktársad. Sajnos ennyien vagyunk összesen, de a családias hangulatkörben is jól érezheti magát a sárkány. Nos, hogy hívnak?
-Lavender Flakenek.
-Lavender... szép név... Nos, az első feladatod az, hogy teremts fényt ide a szobába.
-Jó...
Fogalmam sem volt, hogy hogy s mint kellene nekem fényt csinálnom. Így, mivel nem volt jobb ötletem, arra gondoltam, hogy világos van a szobában és reménykedtem benne, hogy történik bármi. Lehunytam a szemem és összpontosítottam.
-Ez eléggé egyedi módszer, és eléggé kevés sárkány képes erre, de rendben, átmentél. És mostmár értem, hogy honnan kaptad a neved.
Kinyitottam a szemem és végre láttam a termet, de nem úgy, ahogy elképzeltem. Az egész lila színben pompázott, viszont egyetlenegy fényforrást sem láttam. Miután körbefordultam rájöttem, hogy a fény belőlem árad.
Mielőtt megszólaltam, alaposabban szétnéztem. 7 ember állt ott előttem: a tanárnő, egy elsős lány, négy negyedikes lány és egy negyedikes srác. Csak ránézésből gondoltam. A helyiség családiasan volt berendezve. De ennek ellenére simán elfért benne vagy 500 ember.
-Ááá, dehogyis! Csak a fény játszik a szemeddel. Max 250 - szólalt meg Snow. - Ja tényleg, a büntetés elnapolva. Most üzente Mrs. Trenda.
-Oké. Wow... Fogalmam sem volt, hogy ilyet is tudok... Vagy hogy egyáltalán sárkány vagyok... Ja, tényleg továbbirányításra van szükségem.
Hirtelen felsikkantott az elsős lány, de ahogy láttam, nem csak ő lepődött meg.
-Rendben - válaszolta Mrs. Prizma.
Hirtelen elkezdett izzani a tanárnő szeme és elkezdett valamit kántálni valószínűleg sárkánynyelven. Egyszer csak megnyílt egy szűk rés a padlón.
-Ugorj bele! - mondta az egyik végzős lány.
Beleugrottam, de olyan érzés fogott el, mintha felfelé zuhannék. Visszanéztem, de a lyuk már sehol sem volt. Nincs mit tenni, mint zuhanni.
Hirtelen véget ért a zuhanásom, de valami puha, felhőszerűre estem. Felkeltem, de még mindig sárkány alakban voltam. Szétnéztem és egy olyan dolog tárult a szemem elé, mint még soha. Egy gyönyörű hófehér, kifejlett sárkány állt előttem, tetőtől talpig arany páncélban, mindenféle sárkányos mintával díszítve.
-Ő a nixtrucson, azaz a Fő őrszem - segített ki Snow.
-Jo-jo-jó napot! - köszöntem bizonytalanul.
-Ó, heló csöppségem. Kitalálom; Lavender vagy.
-I-igen.
-Ne félj tőlem. Tudom miért vagy itt, tudom, hogy félsz, de úgy tűnik ezt hozta neked a sors.
-Mit? - kérdeztem inkább kíváncsian, mint félve.
-Ja, tényleg, te nem tudsz semmit. Hajh, Chuck...
-Ismered apámat?
-Személyesen is. Ugyanabba az osztályba jártunk, Mrs. Trendához. Úgy tűnik a sors ugyanazt hozza neked, mint nekem. Épp ezért kértem meg apádat, hogy ne szóljon semmit, hátha te megúszod mindezt, amit nekem át kellett élnem.
Itt hirtelen villant egy nagyon bizarr gondolat a fejemben. De rögtön ki is vertem a fejemből, olyan bizarr volt.
-Nos, akkor itt a teszted: mondd meg, hogy ki lesz a legnagyobb ellenséged.
-Ez most valami fogós kérdés? Személyre kellene gondolnom?
-Pont, mint az apád... Akkor kérdezem máshogy: mi a legelső dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom, ellenség?
-Hmmm... Talán az egyik osztálytársam, Francis.
-Rendben, átmentél, tényleg te vagy az utódom. Nemsokára találkozunk!
És mielőtt bármit is kérdezhettem volna elkezdte megnyitni a visszavezető portált.

-Csak ennyi? Többre számítottam.

-Már így is késésben vagyok. A sárkányok várnak rám.

-Oh, akkor nem is tartom föl Magát. Viszlát!

-Tegezz nyugodtan. Hívhatsz Evának. Szia!
Így elköszöntem és visszaugrottam. A zuhanás után az aulában voltam, újra emberalakban.
-Snow, megkérd...
-Nem kell menned már sehova.
-Oké - és elindultam vissza a szobámba.
Beléptem ledőltem az ágyamba és rögtön elnyomott az álom.

Nos, újabb rész. Szerintem kicsit izgalmasabbra sikerült, mint terveztem (és kicsit hosszabbra is XD). Jó olvasást és köszi a pozitív visszajelzéseket! :3 - SFD 2017.ősz

Javítva és átírva 2020. aug.