A hét további része elég unalmasan telt. Naponta érkeztek az új csoporttársaink. Kedden érkezett Kyle és Moon. Kyle egy velem egymagas, barna hajú, vörös szemű srác, akinek hosszúkás arca és sápadt bőre van; Moon pedig nálam egy fél fejjel alacsonyabb, koromfekete, hullámos hajú, ami kontyba volt kötve, és fekete szemű lány. Az arcának olyan... hogy is mondjam... kutyás vonásai vannak. Szerdán megjöttek a Gemmy ikrek. Nagyon hasonlítottak egymásra, de a hajviseletük és a szemszínük különbözött. Mindketten kicsit alacsonyabbak voltak nálam, Juliet zöld szemű és vörös, vállig érő göndör hajú, míg Fuchsia barna szemű, vörös, hátközépig érő egyenes hajú, amit állandóan 2 copfban hord.
Utánuk megjött a számomra legellenszenvesebb csoporttársunk, Francis. Francis nem igazán volt ember. Inkább úgy nézett ki, mint egy két lábon járó macska. Világosbarna bundája volt és narancssárga szeme. De nem ez volt benne az ellenszenves benne. Hanem a stílusa. Én nála flegmább lényt életemben nem láttam.
Éppen jövök kifelé a szobámból. Pont akkor ért oda Mrs. Trenda és Francis.
-Ó, jó napot Mrs. Trenda! Szia! - köszöntem nekik. - Lavender Flake vagyok.
-Szia Flake! - köszönt a tanárnő.
-Meh. Francis Catto.
És ment tovább, mintha nem is érdekelné, hogy én még beszélni akarok vele. Így inkább mentem tovább a dolgomra. Tehát nem tett jó első benyomást. De ahogy hallottam Arthyval és Moonnal se volt a legkedvesebb. És akárhányszor találkozok vele mindig azt modja, hogy "meh". Lassan kezd idegesíteni, de reménykedek benne, hátha jobb lesz és sikerül valamit normálisan beszélgetni vele.
"Meh" után megjött az utolsó 3 társunk is. Dylan, a legalacsonyabb, vörös hajú és sárga szemű. Olyan hatást keltett, mintha egy nagyon ismerős varázslós filmből, a főhős legjobb, vörös hajú barátja lenne, csak kisebb kiadásban. Harry a legtestesebb (vagyis a legpufibb), de ennek ellenére is normális testalkatú, barna hajú és sötétzöld szemű; és utoljára érkezett Ivory, aki nálam egy kicsivel alacsonyabb, szőkésbarna hajú és rózsaszín szemű. Olyan mintha a kistesóm lenne. Magasnak érzem magam a többiek között, pedig nem vagyok egy égimeszelő.
Míg mindenki meg nem jött, addig elég sokat sétálgattam a tó mellett. Volt, hogy Arthyval, volt, hogy egyedül. Nem tudom, de valami megfogott abban a tóban. Éreztem, hogy van valami különleges a tóban. Vagy csak az én érzéseim vonzanak a tóhoz? Fogalmam sincs, de ide mindig szívesen lejártam.

Hamarosan elérkezett a várva várt szombat. Nem csak azért, mert SZOMBAT, hanem mert történt is végre valami.
Egyszer csak kopogtattak az ajtómon. Utána egy hang:
-Gyertek fiókáim! Kezdődik az ismerkedés!
10 perc alatt mindenki a folyosón volt. Mrs. Trenda kint az erkélyen várt ránk. Nem úgy tűnt, mint aki ide akarna jönni, így mi mentünk oda hozzá.
-Itt tartjuk a... -kezdtem el kérdezni, mikor megláttam egy ajtót, ami az erkélyről nyílt egy gyönyörűen berendezett klubhelyiségbe.
De nem csak én jártam így. Francison kívül mindenkinek elállt a szava. Igazából ő is csak annyit mondott, hogy "Meh". Úgy volt berendezve, hogy mindenkinek kényelmes legyen ízlése szerint.
-De ezt hogy? - kérdeztem.
-Mrs. Pills vizsgálatai alapján rendeztük be.
-De mi nem is mondtunk ilyeneket neki! - fakadt ki Ivory.
-Ezért van még itt. Amilyen szétszórt, olyan profi ezekben a vizsgálatokban. Olyan módszerei vannak, hogy sárkány se tudja elképzelni, mégis hogyan csinálta. Például egy hajszálból meg tudja mondani, hogy milyen kedved volt, mikor elhagytad. De végülis ez volt az ő feladata, ezt kapta, mikor idejárt.
-És minekünk mi lesz a feladatunk? - kérdezte Harry.
-Az csak holnap este fog kiderülni. Valakinek van bármiféle kérdése?
-Nekem van - szóltam. - El tudná mondani, mit érdemes tudni? Tudja én semmiről sem tudtam vasárnapig.
-Persze, hogy mesélek. De előtte néhány alapdolog: Csak a sárkányokhoz köthető, a sárkányoknál máshogy lévő dolgokat fogjátok megtanulni. Például matek, vagy kémia nem lesz, azt az embereknél megtanultátok. De lesz sárkánynyelv, történelem, biológia, erőnlét, átváltozás és labirintus. Na és persze az elemi órák. Mindegyiket más fogja tartani. Enyém a töri. Elsőben csak ennyi.
-Lesz még több is?!? - fakadt ki Moon.
-Persze. Még a későbbiekben fogtok specifikálódni. De előbb holnap este lesz egy szertartás, ahol megpróbáljuk kideríteni, hogy mi az elemetek és a feladatotok. És az utolsó dolog a történet előtt: mutassátok meg, hogy hol vannak a vilhangjaitok. Ezt csak ti és Mrs. Pills tudjátok, és ha nem mutatjátok nyilvánosan, akkor titokban is marad a holléte.
Felhúztam a pulóverem ujját, de a karkötőmnek nyoma veszett. Olyan lett a karom, mintha beleolvadt volna a kő.
-Ez így normális? - mutattam föl a bal kezemet.
-Kérdésben a válasz!
Arthynak a jobb vállán, a Gemmy ikreknek a füleiken, Moonnak a hátán, Ivorynak a bal bokáján, Dylannek a jobb tenyerén, Harrynek a jobb csuklóján, Kylenak nyakán, Mehnek pedig a mellkasán.
Kirázott a hideg, mikor Francis levette a fölsőjét. Most képzeljetek el egy gyönyörű férfi felsőtestet, amely olyan szőrös és puha, mint egy macska és a közepén pedig van egy ékkő. Ennél még az sem volt kínosabb, mikor Carlról lecsúszott a nadrágja tesiórán... meg matekon is.
-Na szóval - kezdte a monológját Mrs. Trenda - ti most mind fiókák vagytok, akármennyire is felnőttnek érzitek magatokat. 1 sárkányév az 7 emberi évnek felel meg. De nyugodjatok meg, a suli emberi évben számított 4 évig tart, azaz mikor ti 3 sárkányévesek lesztek akkor fejezitek be. Holnap fog kiderülni, hogy mi lesz az elemetek és hogy mi lesz a feladatotok.
-Hogyhogy feladatunk? - vágtam közbe.
-Például itt vagyunk mi, tanárok. Mi azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk fel benneteket, bármi is a feladatotok. Volt már olyanra is példa, hogy valakit gonoszságra kellett nevelnünk. Mert amit hoz a sors, azt nem lehet megváltoztatni. A színeteket már gondolom tudjátok. Nagyon ritka az az eset, amikor a bőrötök színe és a véretek színe különbözik. Mikor visszamentek a szobáitokba, ott fognak várni benneteket a felszereléseitek, amire szükségetek lesz. Addig is valami más kérdés?
Néma csönd.
-Meh - töri meg a csendet ki más, mint Francis.
-Valaki? Valaki más? Senki? Akkor kezdjünk neki a trucsonjaink előhívásához.
-Pontosan mi is az a trucson? - kérdezte Ivory. De jó, hogy nem csak én vagyok ilyen tudatlan!
-A trucson, a mi őrszemünk, a lelkünk egy darabja. Ő figyelmeztet minden veszélyre és talán ő a legjobb barátunk. Csak azok láthatják őket, akiknek már sikerült megidézniük. Mindenkié máshogy néz ki. Az előhívásához nem kell mást tennetek, minthogy megérinteni a vilhangotokat és mondani hogy trucson. Csak akkor jön elő, ha úgy érzi, hogy készen álltok rá. Van, akinek elsőre sikerül, van, akinek ötödjére és vannak olyanok is, akiknek több időre van szükségük. Hajrá!
Mindenki megpróbálta. Mindenki csöndben várta, hogy mi fog történni. Senki semmi. Vagy de. Fuchsia fölkiáltott:
-Megvan! - lelkendezett.
Mi csak néztünk, de semmit sem értettünk. Voltak, akik többször is megpróbálták. Semmi eredmény. Fuchsia olyan szócsatába merült újdonsült barátjával, hogy el is felejtette, hogy hol van.
-Szép munka Fuchsia! A többiek se búslakodjanak, majd sikerül. Csak ne órákon próbálkozzatok vele - itt kacsintott egyet. - Na, menjetek, ebédeljetek, utána helyzetfelmérés. Nyugalom, nem fog fájni. Az udvaron fog várni benneteket Mr. Snitnakel. Sziasztok! - köszönt el a tanárnő. - Ja és ide bármikor bejöhettek, ez egy közös klubhelyiség.
Elindultunk csoportosan az ebédlő felé. Ott várt minket Hampi.
-Üdvözöllek bennetek? Mit adhatok?
Ajánlgatta nekünk a furábbnál furább kajákat, de én maradtam a halnál. Francis volt az utolsó. De ő nem jött egyből utánunk, hanem leállt Hampival beszélgetni. Vagy talán nyávogóversenyt tartottak. Egy szót viszont én is megértettem: Meh. Mire számítottatok? Ezen kívül Francistól nem sok mást lehet hallani. Na mindegy.
Ebéd után lementünk (túlzás, hogy "lementünk", inkább leszállingóztunk... vagy levánszorogtunk... kinek hogy tetszik) az udvarra, ahol Mr. Snitnakel várt ránk.
-Jó napot hölgyeim és uraim... és macska. Én Lewis Snitnakel vagyok. Szólítsatok Mr. Snitnakelnek, de jobban szeretem az Edzőbát. Még mielőtt a lényegre térnék, szólok, hogy lehet jelentkezni a Fénylabda csapatokba.
-De még nincsenek meg az elemeink.. - mondta Kyle.
-Nem baj. Az első labirintus óra helyett fénylabdázni fogunk - mondta Edzőbá a kétségbeesett fejek után. - Ne aggódjon senki. Megtanítok én bárkit fénylabdázni. Szóval, kit hogy hívnak?
-Kyle Vampin.
-Moon Light.
-Harry Fenster.
-Arthemys Freeze.

-Bátyád végzős, nem? – bólintott Arthy a kérdésre.
-Fuchsia Gemmy.
-Juliet Gemmy.
-Ivory Clouds.
-Dylan Gray.
-Francis Catto. Meh.
-Lavender Flake.
-Flake... Flake... Az apád nem Chuck Flake?
-Az apám tényleg ilyen híres?
-A csínytetteivel beírta magát a suli és szerintem a világ történelmébe. Még egy olyan zsivány fiókát, mint ő világ nem látott. Mindenbe benne volt. Szó szerint mindenbe. Meg egy fénylabda csoda is volt. De most nem ezért vagyunk itt. Kyle, Moon, Harry, Myssy, Fuchsia, Juliet, Ivory, Dylan, Francis és a Flake fióka. Igaz?

-Myssy? – kérdeztem.

-Arthemys bátyja mondta, hogy így nevezzem.

Arthy értetlen nézésemre igazat adott Edzőbának.
És Flake fióka? Ez rosszul esett. De Francis még mindig jobban idegesít.
Mindenki bólogatott, hogy igen, Edzőbá jól mondta.
-Rendben akkor csapjatok rá olyan erősen, amennyire csak tudtok! - mondta és mindenki elé odadobott egy kardot. Rámutatott egy fadarabra, amit elénkteremtett (úgy tűnt csak én lepődtem meg, hogy odakerültek). Mindeki rávágott. Dylané és Harryé eltört, Mooné, az enyém és Fuchsiáé pedig csak elrepedt. A többiekén csak a kard pengéjének az éle látszódott meg.
-Hmmm... Érdekes.... Következő: dárdahajítás.
A legrövidebb dobás 28 méter lett. Azt Ivory dobta. A leghosszabbat Dylan dobta 42 méterrel. Amilyen kicsi, olyan ügyes.
-Rendben, következő!
Az alábbiak kerültek még mérésre: célzás, tüdőkapacitás, súlybírás, halló- és látótáv és állóképesség.
A célzás kintűnően jól sikerült, a többi pedig áltagos. Kivéve az állóképességet. Abban nagyon pocsék voltam. Ingafutás volt a feladat, amit 4 táv után föladtam. Edzőbá azt mondta, hogy nem hosszú ez a táv és ebből minimum 10-et kellene mindenkinek lefutnia. 1 táv az 10 kilométer volt. Azt is mondta, hogy reméli a repülésben kitartóbb leszek, mert ez a futás enyhén szólva is gáz volt.
-Rendben van! Mára elmehettek. Hétfőn találkozunk, ahol mindenki megtanulja megidézni a fegyverét! Addig is a legközelebbi viszontlátásra!
És ezzel eltűnt. Értem már, hogy miért ezt tanítja. Felmérés után mindenki felment átöltözni. Utána pedig elindultam az új kedvenc helyemre, a tópartra. Útközben összetalálkoztam Fuchsiával és Juliettel.
-Szia! - köszönt Juliet. Fuchsia amióta előhívta a trucsonját azóta nagyon tudomást sem vesz környezetéről.
-Sziasztok! -köszöntem vissza.
-Merre mész? -kérdezte Juliet.
-Le a tópartra.
-Veled mehetek? Mert jelenleg Fuchsia rólam se akar tudomást venni.
-Gyere!
Fuchsia szerintem észre se vette, hogy már "egyedül" sétálgat. Elindultunk.
-Miért jársz ki állandóan a tóhoz? Amikor nem a szobádba vagy enni mész, akkor a tónál vagy. Miért?
-Nem tudom. Valami vonz a tóhoz. Akárhányszor lejövök ide mindig megnyugszok. Vagy elgondolkodok. Nem tudom, hogy hogyan bírtam enélkül élni - mutattam a tóra.
-Mindenkinek vannak fura szokásai, én például nem tudok énekelni sál nélkül. Viszont ha meglátok egy kacsát, akkor énekelhetnékem támad. Én se értem miért, csak elfogadom.
-Aha. Ilyet se hallottam még... Nyugi, ezt nem rossz szándékkal mondom.
Leültünk a tópartra és elkezdtünk beszélgetni. Felajánlottam, hogy megpróbálhatnánk a trucson-előhívást, de amint kimondtam Juliet egyből visszautasította. Az volt az indoka, hogy nem akar úgy járni, mint Fuchsia. Próbáltam megnyugtatni azzal, hogy valószínűleg csak az újdonság ereje, minden csoda 3 napig tart, majd újra a régi lesz, de ő holnapig nem akart ezzel foglalkozni. Én egyszer megpróbáltam, de semmi sem történt, így felhagytam a próbálkozással. Ezután beszélgettünk. Elmondta, hogy őket már a kezdetektől fogva arra tanították, hogy sárkányok és hogy milyen volt a gyerekkora.
-Gyakorlatilag még most is gyerekek vagyunk... Azaz fiókák - poénkodtam.
-Ja. De most te mesélj!
Elmondtam, hogy nekem milyen gyerekkorom "volt" és hogy hogyan tudtam meg, hogy sárkány vagyok. Meg azt, hogy milyen érzés volt idejönni ennyire tudatlanul.
Elkezdett sötétedni, így visszaindultunk a suliba. Útközben megbeszéltük, hogy mit várunk a legjobban a suliban.
-Ti meg hol voltatok?! - kérdezte Moon. - Mindenki titeket keresett!
-Miért? - kérdeztük kórusban.
-Mert volt még valami fontos mondanivalója Mrs. Trendának. Ti meg úgy fölszívódtatok, mintha a föld nyelt volna el!
-Csak itt voltunk a tóparton - mondtam. - Beszélgettünk.
-A tóparton? De hát ott nem volt senki!
-Ja, tényleg ott voltunk - vette át a szót Juliet. - Tudod, Lav mindig ott van szabadidejében. Fuchsia meg úgy elmerült a trucsonjában, hogy inkább Lavenderrel mentem.
-Jó, hiszek nektek. De akárhányszor a tó felé néztünk, sosem volt ott senki. Na, mindegy. Elmondom dióhéjban, hogy miről volt szó.
-Na szép. Első héten a szívbajt hozni mindenkire. Szép munka Lav, szép munka - gondoltam, miközben Moonra figyeltem.
Elkezdett mesélni, mikor valami romboló erejű dolog közeledett felénk. A tanárnő volt az.
-Maguk meg mit képzeltek, hova tűntek!
-Lent voltunk a...
-Ne magyarázkodjanak! Holnap avatás után büntetőmunka! Mindkettőjüknek!
-De...
-Semmi de! Holnap este a szobámban! Jó éjt hölgyeim! - és ezzel eltűnt.
-Na szép... -mondtam. - De miért háborodott fel ennyire?
-Mert sehol sem találtunk benneteket. Pedig még a tónál is kerestünk titeket.
-De mi sem láttunk senkit sem.
-Francist küldtük ki... - folytatta Moon, mintha közbe sem szóltam volna.
-Biz...
-Hát ööö... Most, hogy kimondtam, ez lehet, hogy nem épp a legjobb ötlet volt.
-Ja - értett egyet Juliet.
-Na mindegy - és fogott bele a mesélésbe újra.
Dióhéjban annyiról maradtunk le, hogy holnap lesz a beavatásunk. Kint lesz a pályán, ahol mindenki láthatja. Mi nem fogunk látni senkit, de mindenki látni fog minket. Az avatás során kiderül, hogy mi az elemünk és hogy mi lesz a feladatunk. És ott fogunk átváltozni először.
Ezután visszamentünk a szobáinkba lefeküdni, mit sem sejtve, hogy mi fog ránk várni a következő nap...

Sziasztok! Íme a folytatás. Őszintén szólva én ugyanannyira várom a folytatást, mint ti. Ha nem én írnám a sztorit, akkor alig bírnám kivárni, hogy mi lesz a jövőben... Addig is a sárkányok veletek vannak! :3
-Cyan 2017. ősz 

Javítva és átírva -Cyan 2020. aug.