Sokáig nem jött álom a szememre. Nem bírtam elfogadni a tényt, hogy egy sárkány vagyok. Megtudtam, hogy ez egy bentlakásos suli. Szóval még jobban fölfordul az életem.
Most mi lesz velem? Vajon mire vagyok képes? Mire számíthatok még? Addig gondolkoztam ezen, míg az álom lassan el nem nyomott...

Másnap reggel, mikor felébredtem, teljesen más érzés fogott el. Beletörődtem. Elfogadtam, hogy sárkány vagyok. Még fura volt, de elfogadtam.
Lementem a konyhába, ahol apu és a barátaim vártak.
-Jó reggelt mindenkinek! Skacok, ti hogyhogy már itt vagytok? - köszöntem a tegnapi hangulatom szöges ellentétével.
-Heló Lav! - köszönt vissza Linds.
-Szia Lav! - üdvözölt Carl is.
-Jó reggelt kicsikém! Látom már sokkal jobban érzed magad.
-Igen. Részben elfogadtam az "új" önmagam.
-Na, ennek örülök! – ölelt meg apa és aegy barackot is nyomott a fejemre. Amikor kisebb voltam akkor nagyon sokat kaptam. Ez visszahozza a gyermekkori emlékeimet. Hiányos emlékek, de a helyzetből kihoztuk a maximumot.
Megreggeliztünk, utána összeszedtem a csomagjaimat. Lementem és megkérdeztem apától:
-És most hogy megyünk?
-Jó, hogy megkérdezted. Itt sajnos búcsút kell venned a barátaidtól. Ők nem tudnak követni minket.
-Ahj... Okés. Szia Lav! - ölelt meg Linds.
-Szia Lavender! - ölelt meg Carl is.
-Majd írj! - vette vissza a szót Lindsey. - Sok sikert a sárkányok között!
-Köszi szépen skacok! Persze, hogy majd beszélünk! Nektek is sok jót és vigyázzatok azokkal a szerencsecsomagokkal! Bár nem szükséges tőlük félni, mégis, ki tudja mire nem képesek.
-Akkor indulás! Nem biztos, hogy neked működik, de egy próbát megér. Gondolj arra, hogy repülsz!
Megpróbáltam. Olyan erősen gondoltam a repülésre, amennyire csak tudtam. De semmi sem történt.
-Most minek is kéne történnie?
-Majd meglátod.
És erre apa hátából hirtelen kinőtt egy szárnypár. Ezt álmomban sem képzeltem. Apa szárnyakkal!
-Ezt kéne nekem is csinálnom?! Ez nekem nem megy!
-Majd ezt is megtanulod. Most ugorj föl a hátamra!
Fölugrottam. És fölszálltunk. Apa mellkasán kulcsoltam össze a kezeimet, mint kicsiként. Csak most éppen sokkal kevesebb helyem van. Ettől függetlenül olyan elképesztő érzés volt, hogy azt elmondani nem lehet. Egyszerre éreztem, hogy úristen, ezt nem akarom abbahagyni, olyan jó érzés; meg úristen, mindjárt lezuhanunk. Felszálltunk a felhők fölé, ahol olyan csodás dolog fogadott, mint még soha.
-Wow! Ezt eddig hogy nem vettem észre?
-Úgy, hogy lentről nem látszódik. Most képzeld el azt a sok embert, aki próbálná fölfedezni eredménytelenül. Azok az emberek, akik eddig feljutottak ide, nem mentek le többet innen. Mármint nem jó értelemben.
-Szóval itt mindent utálnak, ami nem bír természetfeletti erőkkel?
-Pontosan.
Nemsokára egy középkori kastélynak kinéző építmény tűnt fel a látóhatáron.
-Ez lesz az új sulim?
-Nem, te másik suliba mész. Ide a hidrák járnak.

Repültünk tovább, ahol megint egy ugyanolyan kastélyszerűség fogadott.
-Megjöttünk.
-De ez nem ugyanúgy néz ki, mint az előző?
-De. Vagyis majdnem. Itt minden ugyanolyan kívülről. Néhány apró részletet kivéve. Na meg persze a suli tartalma. Vagyis, hogy mi folyik benne.
A kapuk fából készültek és két sárkányt ábrázolnak. Méretük hatalmas. A kapukban egy középmagas, testesebb hölgy várakozott.
-Üdvözlöm Mrs. Trenda! - köszönt apa. - Hadd mutassam be a kislányom, Lavendert.
-Jó napot Chuck. Szia Lavender! - üdvözölt a kinézetéhez képest jóval vidámabban. - Én Susan Trenda vagyok, a csoportvezetőd.
-Jó napot! - köszöntem ijedten.
-Na, nem kell ennyire félni. Gyere, nem harapok... csak ha éhes vagyok... de már ettem - nevetett. - Gyere, fáradj bentebb! Még váltok pár szót az apukáddal, után fölkísérlek a szobádba, elmész a suliorvoshoz és utána körbevezetlek. Rendben?
-Re-rendben - nyögtem ki.
Beléptem az épületbe és egy hatalmas aula várt rám. 10 oszlop tartotta az egészet, melyek 10 sárkányt ábrázoltak. Mindhez odamentem és mindnél volt valami írás, de fogalmam sem volt mit jelentenek. Az első vörös kőbe volt faragva. Volt rajta valamilyen jelzés. Egy kis lángcsóvának kinéző valami volt. A második narancssárga kőben volt, jelzése két, egymást keresztező csont. A következő citromsárga volt egy villám alakú jellel. A negyedik zöld, egy falevéllel. A következő fekete és a jele egy negyedhold. Ezt követte egy fehér, nap jellel. A hetedik sötétkék volt egy vízcseppel. A következő szürke volt és egy csavar volt a jele. Az utolsó kettőt nem sikerült megnéznem, mert máris jött Mrs. Trenda. Annyit láttam, hogy az egyik világoskék a másik pedig barna.
-Ó, láttom ismerkedsz az első sárkányokkal. Gyönyörűek nem?
-Azok. Mik vannak rájuk írva?
-A nevük, az elem, amit képviselnek és a történetük röviden. De ezt majd később. Most menjük a szobádhoz.
Hatalmas volt az épület. Meg is kérdeztem:
-Hogy működik ez az egész rendszer és miért ilyen hatalmas ez az épület?
-Nos tehát: az épület 4 részből áll. Keleten vannak az első évfolyamosok, északon a másodikosok, délen a harmadikosok, nyugaton pedig a végzősök. Ugyebár mindenki a szülinapja utáni nap fog jönni. Így egy csoport 1 hétből áll össze. Amint látod minden emelet 4 felé ágazik. 1 emeleten négy csoport él. A te szobád a második emelet déli folyosóján található. A tantermek a földszinten vannak. Az udvarban található dolgok közösek, azt mindenki használja. Ha van kérdésed, majd szólsz, elmagyarázom. Fél óra múlva legyél az aulában.
-Rendben.
Közben ahogy figyeltem, a mi emeletünkön majdnem minden krémszínű volt. Az első folyosón már volt egy pár szín, de ott sem sok. A mi folyosónkon semmilyen más szín nem volt a krémszínen kívül.
-Tízen lesztek ebben a csoportban, ezért van 10 ajtó. Válassz egyet és rendezkedj be! Majd találkozunk!
Elköszöntem és elindultam a folyosón. Végignéztem az összes ajtót és balról a harmadik ajtóra volt írva egy név: Arthemys Freeze. Gondolom ő egy csoporttársam lehet. Végül kiválasztottam a jobb oldali második ajtót. Megfogtam a kilincset, lenyomtam és ekkor hirtelen megjelent az ajtón: Lavender Flake. Kicsit meglepődtem, de ahol sárkányok, ott varázslat. Beléptem a szobába. Úgy nézett ki, mint egy barlang, de berendezve mint egy szoba. Volt még hozzá egy takaros kis fürdőszoba is. Az ágy az ajtóval szembeni fal mellett volt. Mellette egy íróasztal, fölötte egy ablak. Volt még egy szekrény is az ajtó mellett jobbról. Emellett még volt egy kis éjjeliszekrény az ágy mellett. Amint láttam, a folyosó végén még egy erkély is van.
Leraktam a táskám és elkezdtem belőle átpakolni a szekrénybe. A ruháimmal végeztem, mire észbe kaptam, indulnom kellett. Visszamentem a folyosón, egészen az elágazásig, ahol a lépcső volt. Lementem a földszintre és hirtelen elgondolkoztam merre is kell mennem. Egy kis gondolkozás után rájöttem, hogy merre van az aula. Már ott várt rám Mrs. Trenda egy lánnyal.
-Elnézést, egy kicsit eltévedtem - mentegetőztem.
-Semmi gond. Hadd mutassam be Arthemyst. Arthy, ő itt Lavender.
-Heló - köszönt Arthy.
-Szia - köszöntem vissza.
-Akkor lányok, indulás Mrs. Pills-hez!
Elindultunk. Arthy nagyon magas, vékony lány. Haja hosszú és fekete, szeme égkék.
Végigmentünk a tantermeink mellett, ugyanis a suli orvosának a szobája a végzősök és az elsősök tantermei felezőpontján helyezkedik el.
Bementünk és odabent egy fiatal, szőke hölgy várt.
-Jó napot Mrs. Pills! - köszönt Mrs. Trenda.
-Susan, kértem, hogy szólítson Amynek. Nem akarom, hogy a diákok is Mrs.-ezzenek.
-Nah, jó... Amy... Itt a mai két diák. Ma csak ők vannak, rajtuk kívül még 8 diák lesz a héten. Itt is hagylak benneteket, majd később visszajövök.
-Viszlát Susan! - köszönt el Mrs. Pills.
-Viszlát Mrs. Trenda! - köszöntünk kórusban.
-Na, lányok, én Amy Pills vagyok, jobban örülnék, ha szimplán csak Amynek szólítanátok.
Bólogattunk.
-Titeket hogy hívnak?
-Arthemys Freeze.
-Lavender Flake.
-Hmmm.... Flake.... Az apád nem Chuck Flake?
-De.
-Ő nagyon sokat járt itt. Remélem te nem leszel annyit errefelé - poénkodott. - Nos lányok, kezdjünk is hozzá a vizsgálatokhoz. Első...
És elővett két lufit.
-...fújjátok fel ezeket egy levegővel.
Megpróbáltuk. Ahhoz képest, hogy mennyire kételkedtem a sikerben, elsőre sikerült. Arthynak is. De ezek nem normális lufik voltak. Felfújva elérték a plafont és a padlót is.
-Rendben. Egy sárkánynak ötször akkora a tüdőkapacitása, mint bármelyik normális embernek. Most egy kis vérvétel következik.
2 kis fiola megtelt lila és világoskék vérrel.
-Ebből nagyon sok minden kiderül. Na, akkor egy gyors kis egészségfelmérés és már mehettek is.
Itt nem történt semmi extra. Normális orvosi vizsgálat. Amy nagyon kedves volt velünk és eléggé sokat kérdezett. Többek közt azt is, hogy mire vagyunk allergiásak. Mintha tudta volna, hogy allergiásak vagyunk.
-Ez amúgy nem allegia, hanem a gyenge pontotok.
-Mi? - kérdeztem vissza meglepetten és értetlenül.
-Jól hallottátok, gyenge pont. Ez nem csak mende-monda, hanem valóság. Na ki vele, mit nem bírtok?
-Tűz - válaszolt Arthy.
-Mustár - feleltem.
Feljegyezte minden adatunkat és elbúcsúzott tőlünk.
-Nos, végeztünk is. Tudom furán hangzik, de nem nagyon várlak titeket vissza... Az csak rosszat jelent... - kuncogott - Sziasztok!
-Viszlát! - köszöntünk el egyszerre.
-Ugye milyen kedves? - kérdezte Arthemys.
-Ja.
Fölmentünk a szobáinkhoz, ahol Mrs. Trenda várt minket. Két boríték volt a kezében.
-Az étkező ott van az aula után. Bejöttök a főbejáraton, és mentek tovább egyenesen. Ezt a két borítékot bontsátok ki odabent, ebben van minden fontos tudnivaló. Legközelebbi viszontlátásra lányok!
És ezzel el is tűnt. Bementünk a szobáinkba. Leültem az ágyamra és kibontottam a borítékot. Több papír is volt benne. Elsőre ez volt írva:

NÉVSOR
Arthemys Freeze (hétfő)
Lavender Flake (hétfő)
Kyle Vampin (kedd)
Moon Light (kedd)
Juliet Gemmy (szerda)
Fuchsia Gemmy (szerda)
Francis Catto (csütörtök)
Dylan Gray (péntek)
Harry Fenster (péntek)
Ivory Clouds (péntek)

A másodikon:

Órarend (jövő héttől)
Hétfő: Történelem, Fegyverhasználat
Kedd: Átváltozás, Nyelv
Szerda: Biológia, Történelem
Csütörtök: Fegyverhasználat, Labirintus
Péntek: Nyelv, Biológia
Szombat: Labirintus
Szombat délután és vasárnap szabadfoglalkozás.
Az első óra reggel 9:00-12:00-ig tart, utána 1 órás ebéd- és pihenőszünet és 14:00-17:00-ig a második óra.

Vajon milyen lehet az a labirintus óra?
A harmadik lapon egy kis házirend ismertetés volt, a negyediken pedig:

Mivel pénteken jönnek az utolsó csoporttársaitok, így szombat délelőtt egy kis ismerkedés, utána képességfelmérés. Vasárnap délelőtt pedig megtanuljuk előhívni a trucsonjainkat. Utána pihenés. :)

Mi a franc az a trucson? Ötletem sincs, hogy hogyan képzeljem el.
Mire elolvastam a leveleket megéheztem. Mivel nem volt semmi kulcs, vagy hasonló a szobához, így csak szimplán becsuktam. Utána rájöttem, hogy valószínűleg ez is varázslattal működik. Bekopogtam Arthyhoz.
-Tessék! - hangzott bentről a válasz.
Benyitottam és megkérdeztem:
-Megyek enni. Jössz?
-Naná!
Elindultunk.
-Mi az trucsmicsoda? - kérdeztem.
-A trucsonra gondolsz? Olyan minden sárkánynak van. A "trucson" "őrszem"-et jelent. Ő vigyáz ránk.
-Aha - néztem eléggé értetlenül. - Biztos... És a labirintussal mi a helyzet? Arról tudsz valamit?
-Ott fogunk küzdeni ellenfeleinkkel egy kis nyereményért. Eleinte könnyű lesz, de egyre nehezedni fog... Vagyis valami ilyesmit mondott a bátyám.
-Ő is idejárt?
-Még mindig idejár. Idén végzős.
-Aha.
Odaértünk az ebédlőbe. Levettünk egy-egy tálcát, és odamentünk a pultokhoz. Mindenki azt hinné, hogy itt is idős hölgyek tálalják az ételt. De nem. Amit a pult mögött láttam az olyan cuki volt, hogy majdnem ordítottam. Inkább türtőztettem magam és belül "szétfolytam". Ugyanis a pult mögött kis, repülő (inkább lebegő) ételcicák tálalták az ennivalót.
-Sziasztok! Látom a reakciódból, még új vagy. Én Hampurrger vagyok, de szólítsatok Hampinak. Mi vagyunk a Kajamacskák. Szóval, mit adhatok?
-Valami finomat - válaszolta Arthy látván, hogy én nem vagyok képes rá.
-Valami finomat... Valami finomat... Azt kell mondanom, hogy itt minden finom.
-Bocsánat - emelte fel a kezeit Arthy.
Mindegyik étel furcsa volt. Minden tálon volt egy jelzés. Ugyanazok, mint amiket a szobrokon láttam. Most meg bírtam nézni a többit is. A barnán egy kőre hasonlító cucc volt, a világoskéken pedig egy hópehely.
-Olyat kérek - mutattam a "legnormálisabb" ételre, amit láttam.
-Áhh... Szimpla rántott hús. Szelíd választás, de később kipróbálhatnátok a tüzesborsó főzeléket vagy az anyaföldes tésztát is. Majd ha kiderül az elemetek akkor ki fogjátok próbálni őket. Persze ez nem erőszak, csak a séf ajánlata. Áfonyák! Hozzatok 2 adag rántott húst!
Három apró cicus lebegett oda hozzánk 2 adag rántott hússal. Úgy néztek ki mint az áfonyák, csak éppen cukibbak voltak... és macskák.
-Nem tudom, hogy meddig fogom bírni - mondtam, miután leültünk.
-Mit? És miért?
-Annyira aranyosak ezek a macskák, hogy az kibírhatatlan. Belülről teljesen elolvadok.
-Ja, oké. Arról fogalmam sincs ezen hogyan lehetne segíteni... - nevettünk ezen a megjegyzésén.
Ezután megettük a rántott húst, a tört krumplit és még ami a tányéron volt. Olyan gyönyörűen szolgálták fel az ebédet, hogy a legnagyobb szakácsok is ellilulnának az irigységtől. Ebéd után visszamentünk a hálókörletünkbe. Én bementem a szobámba ejtőzni egy kicsit.
Délután lementem a suli udvarára. Egyedül mentem, mert filozofálni akartam a helyzetemen felfedezés közben. Észrevettem egy olyan dolgot, amit eddig nem. A suli mögött van egy hatalmas tó. Lementem a partjára, feltettem a kapucnimat, leültem egy fa tövébe és magam elé meredtem. Gondolkoztam. Nem tudom min, csak gondolkoztam. Kavarogtak bennem az érzések. Nem tudtam, hogy örüljek neki vagy átkozzam ezt a helyzetet. Sárkány vagyok. Nem az bosszant, hogy az vagyok, hanem az, hogy nem tudok magamról semmit. Nem volt időm felkészülni rá, csak úgy jött. De bele kell törődnöm, majd idővel minden jobb lesz.
Ekkor eszméltem rá arra, hogy ideje visszamenni. Beletelt egy kis időbe mire rájöttem mit, mikor s hogyan. Visszamentem a szobámba, lezuhanyoztam és lefeküdtem.
Ahhoz képest mennyire rossz kedvem volt egy napja, egészen jó volt a mai. Bárcsak itt lehetnének a barátaim... - gondoltam, utána elnyomott az álom.

Heló mindenki! Bocs, hogy ilyen későn jött a következő rész, a többi teendőm lefoglalta az időmet. De annál hosszabbra sikeredett ez a rész. Remélem tetszik. Addig is a sárkányok veletek vannak! :3 -CSFD 2017. ősz

Javítva és átírva -CSFD 2020. aug.