-Hajóra van szükségünk - mondtam Moonnak.
-De honnan szerezzünk? Nagyon ritkán járnak erre a hajók. A legbátrabbak is nagy ívben kerülik Sooalot. Akinek van esze, az nem jön erre. Nem sok reményünk van hajót találni, Lav.
-Akkor építünk.
-Mégis miből szeretnél építeni? A legközelebbi alapanyagok Sooalon vannak. Oda gondolom egyikünk sem szívesen menne vissza.
-Van más lehetőségünk? - kérdeztem már-már kétségbeesve.
-Ha összehozzuk elemeinket, akkor talán összehozhatunk valamit.
-Fényből és sötétségből? Eléggé érdekes kombó.
Moon megvonta a vállát.
-Próba cseresznye, ahogy Arthemys szokta mondani.
-Meg apám - nevettünk egy jót.
Miután eleget nevettünk, nekiálltunk az elemünket használni. Fejben összeszedtem magam, majd a víz felé irányítottam a fényt... de ekkor hitelen előtört belőlem egy másik elem is, a szépség. Átvette felettem az irányítást, abbahagyta a fénysugaramat. Moon kérdőn nézett rám először, majd neki is leesett, hogy van más elemem is. Kettőnk közül kikaptam Arthyt, a vállamra kaptam, majd Moont is és elkezdtem repülni. De olyan sebességgel, mintha egy gyorsrepülő versenyző lennék. 5 perc múlva már szárazföld volt alattunk, majd másfél perc alatt a sulinál voltunk. A landolás előtt viszont elmúlt a képességem és egy kicsit lezuhantunk. Nagy nyögések közepette föltápászkodtunk Moonnal, majd fölvettük Arthemyst és elvittük Amyhez. Amy egyből elkezdett faggatózni, hogy mi történt pontosan. Néha olyan részleteket akart tudni, ami teljesen eltért a témától. Azt mondta ezekre, hogy: "Orvosi célok végett van szüksége az információkra". Viszont az, hogy hány fokos volt a tenger Sooalo déli tengerpartján az kicsit mellékes dolognak tűnt. Viszont mégsem kételkedtünk Amy tudományában.
-Most megkérnélek benneteket, hogy fáradjatok ki ebből a helyiségből. Majd értesítelek benneteket, ha kiderül, hogy mi van Arthyval.
-De... - kezdtem, viszont azt, hogy mit, arról nekem sem volt sok fogalmam.
-Nincs semmiféle de! Menjetek, mert ehhez a procedúrához magányra van szükségem!
-Rendben... - mondtam elkeseredve.
Kijöttünk a gyengélkedőről Moonnal.
-Most hova tovább? - kérdezte.
-Én megyek, és alszom egyet. Teljesen kikészültem.
-Igazán izgalmas szombat délutáni program - mondta, miközben lenézően forgatta a szemét.
-Ne mondd, hogy téged nem készített ki az elmúlt heti hajsza! Én a legszívesebben átaludnám a teljes jövő hetet.
-Már napok óta nem tudtam rendesen aludni... Tegnap megtaláltam a módszert, hogy miképp tudnék éberebb lenni alvás nélkül.
-Moon, én mindjárt bealszom... Nagyon kérlek ne csinálj semmi olyat, amit megbánnál!
Az aulában szétváltunk. Moon lent folytatta a napját, én viszont fölvontattam magam az emeletre, a szobámhoz. A folyosónkon már a fejem a földet súrolta. Szemem már csak résnyire volt nyitva, a szobaajtót is Snow nyitotta ki. Bementünk, majd miután meghallottam a szobám ajtajának a kattanását, ott, ahol voltam (az ágyam és az ajtó között félúton) kidőltem és elaludtam.

Egészen nyugodtan aludtam, mígnem meg nem jelent az Álom. Megkötözve Mentem 2 személy társaságában. Haailnea avagy számomra Moon és Jaopneie, aki Snow, társaságában folytattam az utamat az ismeretlen felé. Folyamarosan diskuráltak egymással, viszont nekem esélyem sem volt megtudni, hogy miről. Vagy mentálisan, vagy számomra ismeretlen nyelven beszélgettek. Egy idő után már idegesítővé vált, viszont Jaopneie varázslata miatt megjegyzéseket sem tudtam tenni.
Bandukolunk tovább a koromsötét erdőben, mikor hirtelen valami fényesre figyelek fel. Egy hatalmas led fénysor az alábbi szöveget vetíti: "A szuper mega über király főgonosz nagyon ijesztő és hiper szuper ultra rejtett gonosz főhadiszállása". Miután kiolvastam (kellett egy kis idő, hogy a szemem megszokja a hirtelen fényt), megengedtem magamnak egy halovány mosolyt. Eddig aggódtam és féltem, viszont ettől a felirattól újra feléledt bennem a remény, a kíváncsiság és a kétely.
Egy kis idő múlva megálltunk egy fa előtt.
-Ugorj egyet! - parancsolta Haailnea.
Nem tudtam mit tenni, ugyanis varázslattal irányít. Akaratom ellenére ugrottam és hirtelen le is estem. Szép kis trükk, el kell ismernem. Viszont nem a semmibe zuhantam, ahogy először gondoltam, hanem elég hamar egy hatalmas, rikító neonfényekkel felszerelt csúszdán suhantam... lefelé.
Hogy sikítottam-e vagy sem, azt soha nem fogjuk megtudni. Egyrészt le voltam némítva, mint valami hangos tévéreklám; másrészt egy mély, számítógépszerű női hangot hallgattam.
-Üdvözöllek Lavender Flake! - kezdi a hang.
Végre valaki tudja a nevemet.
-Gratulálok, hogy idáig eljutottál. Látom érdekes a gondolkodásmódod. Ennél gyorsabban is el lehetett volna idáig jutni. Na, de nem is ezért vagyok itt. Elérkeztél a kezdethez.
Remek. Még csak most fog beindulni.
-Ezért kapsz segítséget. Minél tovább vagy játékban, annál később kapsz segítséget. Legalábbis tőlem. A játék célja - amin áll a sárkányságod -, hogy győzd le a Szuper Mega Über Király Főgonoszt. Vagy röviden SMÜKF. Szóval, amint látod a SMÜKF-nek is eléggé sajátos a felfogása.
Hirtelen szentjánosbogarakból álló hatalmas nyilak mutatnak a neonfényekre.
-Feladatok elé fog állítani, amelyeket nem mindig bírsz egyedül megoldani. Itt jönnek képbe a barátaid... vagyis nem mind... és lesznek olyanok is, akikkel életedben egyszer találkoztál mindössze. Őket kell összegyűjtened.
Ja. Mint valami gyűjtőkártyát.
-Az összegyűjtésükhöz el kell venned tőlük egy kulcsot, majd beillesztened a lélekzárba, és ki kell mondanod, hogy "Ennek a kulcsnak a zárja mától az enyém!". Elfordítod a kulcsot és a tiéd a karakter.
Igazán lenyűgöző. De egyben bizarr is. Vajon nekem is van lélekkulcsom?
-Néhány apróbb figyelmeztetés: A lélekdobozt SOHA nem hagyd nyitva! Kinyitod, belerakod a kulcsot és becsukod. A kulcsokat a zár alatti kis reteszből bírod kivenni, viszont belerakni csak a tetején keresztül tudod. Ha egy kulcsot balra fordítasz el, akkor egy aprócska ismertetőt és segítséget kapsz a karakterrel kapcsolatban.
Csak most jut eszembe: én mégis honnan a sárkányból szerzek lélekdobozt?
Miután ez eszembe jutott, azonnal valami elkezdi húzni a zsebemet. Belenyúlok és egy kicsi doboz van benne.
-SOHA ne veszítsd el a kulcsokat! SOHA ne törd el a kulcsokat! Nem lesz második esélyed, ha más nem aktiválja a kulcsot, miután elhagytad.
Szóval, ha megvan a kulcs, akkor soha elő se vegyem őket. Hasznos.
-Sok sikert Lavender. Az üzenet 5 másodpercen belül megsemmisül.
Mivan?!?
-5. 4. 3. 2. Csak viccelek, hiszen hogyan máshogy hallgathatnák meg mások is ezt az előre rögzített üzenetet? Nem te vagy az egyetlen... Na pá!
Ezzel eltűnt a hang, én pedig hatalmasat puffantam egy vörös szőnyegen. Mikor feltápászkodtam, akkor észreveszem, hogy a bénító varázslatok már nincsenek rajtam.
-Remek. Végre beszélhetek - állapítom meg hangosan, magamnak. - Ahhoz képest, hogy milyen hiper-szupernek állította be ezt a helyet, eléggé büdös. Legalább a vörös szőnyeggel a hangulatot megadja.
Mivel csakis egy irányba bírok menni, így elindulok arra. Egy 10 méter múlva a szőnyeg narancssárgává válik. Még 10 méter és citromsárga. Ennyit a jó ízlésről. A szivárvány már annyira agyonhajszolt szimbólum... Újabb 10 méter múlva a szőnyeg a várt zöld helyett szürkébe ment át. Majd lilába. Utána rózsaszín.
A szabálytalan színváltakozás után ismét piros szőnyegen haladtam tovább, 5 méter után elágazáshoz érkeztem. Szerencsére a neon dekorszöveg ismét segített. Jobbra a fogadóterem található, balra viszont a konyha. Ennél nehezebb választás előtt nem igazán álltam. Talán akkor, amikor Linds és Carl egy szelet csokin vitatkoztak... De a végén én ettem meg az egészet.
Nos, zaba vagy főgonosz? Olyan sokáig vacillálódtam, hogy minden irányból lassan ereszkedni kezdett egy-egy rács. Elfogy az idő... Mivel a hasam vezet, így a folyosót megvilágító neon fénysorok fényét tömörítem és megszilárdítom, majd a konyha felé vezető rács alá csúsztatom. Én pedig gyorsan átsuhanok a fogadóterem rácsa alatt. De amilyen szerencsés vagyok, így a pulóveremből egy szép nagy rész leszakad. Legalább én még egyben vagyok.
5 perces séta után egy hatalmas, fából készült ajtó kerül az utamba, ami tele van faragványokkal. Mikor alaposabban szemügyre venném őket, hirtelen átformálódnak, és mozogni kezdenek. Ezzel egyidőben egy mély férfihang fog mesélős hangnemben egy történetbe.
-Réges régen, még a világ születése előtt...
-Khm khm - köszörülöm meg hangosan a torkom. - Nem lehetne ezt a részt átugrani? Éhes vagyok.
Legnagyobb meglepetésemre a hang válaszolt:
-Azért röviden összefoglalhatom?
-Nem.
-Faragatlan vagy - és ezzel kinyílt az ajtó, a faragványok mozgása abbamaradt.
-Heh... Faragatlan. Ez jó volt! - kiáltok a hang után.
Az egyik faragvány egy tetsziket mutató kézzé vált, majd azzal a gyorsasággal el is tűnt.
Leesett az állam attól, amit bent láttam. Ugyebár mindenki egy hatalmas tróntermet vár egy aranyozott trónnal a terem másik végében, ahol az uralkodó ül. Esetleg néhány páncél a falak mellett, vagy szobrok, díszes függönyök és fáklyatartók. Vagy ha a bejáratból kiindulva ilyen modern, neonfényekkel fölszerelt trónterembe lyukadok ki, ahol az őrült főgonosz vár. De mindez sehol sincs ahhoz képest, amit látok.
Az ajtó mögött egy négyszögletű, 2 méter magas nyílás van. Nem kell mondanom, jóval kisebb, mint az ajtó. A helyiség a nyílás mögött nem túl tágas. Bemegyek, mire a hatalmas ajtó a méreteihez képest gyorsan becsapódik. Koromsötét lesz bent. Varázslattal fényt csinálok, hogy lássak valamit. Lehet, hogy elolthatnám, akkor talán jobb lenne, amit így már látok.
Egy raktárban állok. Takarítószerekkel, -eszközökkel körülvéve. Erre a legkevésbé sem számítottam. Ki őriz egy ekkora ajtó mögött padlófényezőt és felmosórongyot? Lassan kezdek hinni a segítő hangnak, aki elmagyarázott sok mindent.
Elkezdtem reménytelenül dörömbölni a monumentális ajtón. Senki sem válaszolt a segélykiáltásomra és nem is nyílt ki az ajtó sem. Elkezdtem kutatni titkos kar vagy gomb után. A legérdekesebb dolog, amit találtam az egy kartonnyi levendulás szappan. Habár a takarítószereket alaposabban megnézem, mindnek levendulaillatosítása van. Nagyon szerethetik a levendulát itt.
Hiába van nekem is levendulaillatom, nem tudok ezeknek a szereknek ellenállni. A szappanokat egyesével kibontom és megszagolom. Mikor az utolsót bontom kifelé, észreveszem, hogy egy térkép van a csomagolás belsejében. Gyorsan újra nézem a többit is, hátha elkerülte a figyelmemet valami más is. De csak ebben az egyben volt bármi egyéb a szappanon kívül.
Nos, a térképen a raktár van. Azt mutatja, hogy ha szembeállok az ajtóval, akkor balra van valami. A tipikus X van a térképen, így gondolom ott lehet valami. Elkezdek a földön kutatni, de semmi sincs ott. Még egy fránya pókháló sem. Hátha a falon... De ismét semmi. Reményvesztetten ülök le a térképen jelölt sarokba. Csak most jut eszembe, hogy nem bírok visszamenni a konyhába, ugyanis csak az egyik rácsot ékeltem ki. Ez nem lehet igaz.
A falnak döntöm a fejem búbját úgy, hogy felfelé nézzek. Egyből meg is van a válasz. A plafonon van egy nagy piros gomb. Mivel nincs jobb ötletem, így megnyomom. Arrébb kellett ugranom (nem mintha lett volna hely ugrálni), mivel a plafonon és a padlón egy-egy, méteres átmérőjű kerek lyuk nyílt meg.
Eddig is elég bizarr volt ez az álom, de most jött az eddigi legfurább rész: a fölső lyukon át egy lift érkezett a raktárba. Be akarok szállni, de...

De felülök az ágyamon, mintha rémálomból ébrednék. Ráadásul nem is az ágyamon aludtam el. Verőfényes nappal van és Snow ül az éjjeliszekrényen, szemét rám szegezve. Ránézek és látom az aggodalmat a szemében. Nem tudom mire vélni a nézését, mire hirtelen másfelé kezd nézni. Követem a szememmel, ami megállapodik a naptáron. Március 18. van ma a naptár szerint. Újra összenézünk a trucsonommal. Most már én is aggódom.

Új rész íme megérkezett. Az Álom kicsit tovább tart, mint gondolnánk... Remélem tetszik ez a rész is :3
-CyanSFD 2019.aug.

Átírva és javítva 2020.aug.