Újra visszaugrunk Lavender szemszögébe

Egy két lábon járó viharfelhő vagyok. Ha valamihez közel megyek az vagy elporlad, vagy kigyullad. Meg kell találnom a hazautat. Még mindig elég homályosak a gondolataim.
Hirtelen elzúgott egy nyílvessző a fejem mellett, egyenesen a mellettem álló fában állt meg. Fél percbe beletelt, mire felfogtam, hogy gáz van. Megint elszállt egy vessző. Ismét. Egy egész nyílfelhő tartott felém. Nem tudtam mit tenni. Éreztem, hogy itt vége... úgy kb. mindennek. De szerencsére nem ez történt. Túléltem a nyílesőt. Nagyon úgy tűnt, hogy nem akartak eltalálni, viszont ami eltalált volna, azt az elektromos mezőm megsemmisítette. Eléggé idegesítő ez a sok áram. Fény az elemem, már az is furcsa, hogy nem haltam még bele... semmibe.
Annyira nem lágyult be az agyam, így eliszkoltam a nyilak érkezési irányának ellentétébe. Nem volt rövid a menekülés, de inkább legyek távolabb, minthogy megint rám támadjanak. Nekidőltem egy fának és lihegtem. De már megint egy percbe telt, mire észrevettem, hogy az elektromosság eltűnt. Most elhagytam, vagy mi van? Megmentette már az életem, de a francisnak kell egy egész várost ellátó áramfelhő.
Itt ülök és lihegek egy... felnézek... egy pálmafa tövében. Mégis hogy a sárkányokba kerültem ide? És mi van velem? Hol van Snow? Feltűnt, hogy nem bírom vele a kapcsolatot felvenni. Ezek szerint a bilincs az elmémről leesett. Tisztán tudok gondolkodni, de mégsem áll össze a kép. Tudtommal a trucson és gazdája között nem akadály a távolság... tudtommal. Ennek az egésznek nincs semmi összefüggése.
Fogalmam sincs mióta, de egy kígyó feje kukucskál kifelé a mellettem lévő bokorból. Engem figyel apró, értelmes szemével. Régebben féltem a kígyóktól és ezzel is a legszívesebben a farkánál fogva helikoptereztem volna, de nem tettem. Csak ültem és bámultam vissza rá. Belegondolva ő is hüllő, én is hüllő. Pikkelytesó!
Meg akartam szólítani, de mintha egy jó nagy adag ragasztóval; nem a rosszabb fajtával; beragasztották volna a számat. Kívülről nem látszott semmi, de az állkapcsom meg sem bírtam mozdítani. Remek. Így hogyan fogok enni? Igen, ez csakis én lehetek... egyből a kaján jár az eszem.
Nem maradt más módszer, gondolati úton közelítjük meg a kígyót. Amint elértem egyből a védőfalába ütköztem. Na, ez meg honnan tud ilyet? Most már még jobban kapcsolatba akarok lépni vele. Megvan! Lélek. A Lelket fogom használni. De hogyan is hívjam elő? Hmm... Hogyan csináltam legutóbb? Levelet írtam Lindsnek és Carlnak. Körülnézem. Előttem puszta föld, tehát a papír megvan. Egy kis kavics... megteszi íróeszköznek. Oké, akkor... öhm... mit is írjak?
Puff. Megjelent a Lélek önmagam. Most is bele akart ugrani a levelembe. Mielőtt megtehette volna, megfogtam a csuklóját... hogyan lehetséges egyáltalán, hogy olyasvalamit megfogj, aminek nincs fizikai formája? Furi... de most nem ez a lényeg. Mikor a Lélek-énem rám nézett, akkor megmutattam neki, hogy nem mozog a szám, segítsen kommunikálni. Bólintott.
-Hali Kis Kígyó! Olyan cuki vagy... mármint nem. Vagyis de... szóval tudod hogyan értem. Dehogy érted, csak magamat próbálom győzködni. Nos szóval, tudsz ennek a szerencsecsomagnak... mármint nekünk... igen nekünk... adni egy ölelést... mármint segítséget?
-Hehehe - kuncogott. - Olyan vicces vagy.
-Sárkányaim, ez egy női hangon beszélő kígyó! Csak nehogy megint valami hülyeséget gondoljak... mármint mondjak. Mivel beszélni szoktam... Eléggé sokat... Lavender, ez nem megy nekem! Nem beszédre alkalmas forma vagyok! Leveleidben jobban meg tudok nyilvánulni. Legközelebbi viszontlátásra! - ezzel a Lélek énem belevetette magát a földterületbe, ahová írni készültem. De legnagyobb meglepetésemre nem hagyott maga után semmit.
Remek, gondoltam. Itt vagyok egy nőstény kígyó társaságában és egy hangot nem bírok a számon kiadni. Mi jöhet még ezután? Amint erre gondoltam, azon nyomban eleredt az eső. Ezek szerint gondolni sem szabad rá, nemcsak kimondani. Már ezért megérte felkelni.
-Nos, ezután a kis műsorod után - kezdte a kígyó - ideje, hogy többet tudj. Elsőnek köszöntelek a Soolao Jupsinon, azaz a Paraziták szigetén. Én Natalia vagyok, a paraziták vezetője. Meglepő módon eléggé gyakran keverednek ide emberek. Nélkülünk nem élnék túl a sziget tortúráját. És itt az ideje, hogy bemutassam azt a pórul járt embert, akinek akkora megtiszteltetésben van része, hogy egy királynő felügyelete alá került: mostmár előjöhetsz Johnnie.
A bokorból előbújt egy srác, de ami egyből föltűnt, hogy az egyik kezére olyan szorosan rá van csavarodva Natalia, hogy konkétan mintha a csontra tekeredett volna rá. Azt a teljes kar gondolom csak Natalia irányítja. De Natalia sem normális kígyó, hanem ahol nem értinti Johnnie-t, onnantól lefelé pikkelyek helyett szőr borította. Olyan igazi parazitás hatást keltett. Mellesleg Johnnie fél szeme gyönyörű tengerkék volt, a másik üveges, mint a vakoknak, arca sápadt, szeplős, "örök" kisfiús. Száját ő sem bírta kinyitni. Egyre bizarabb kép került a szemem elé. Na innen hogyan fogok hazajutni?
-Sehogyan kedvesem. Innen lehetetlen elmenni. A legközelebbi civilizált terület 5268 km-re van a tengeren keresztül. Hajó nélkül esélyed sincs...
Hirtelen ötlettől megfrissülve átváltoztam sárkánnyá, mértetem változtatása nélkül.
-Jesszusom, egy sárkány! Most meg kéne ijednem? Jaj! Ja nem. Komolyra fordítva a szót, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy átrepülöd azt a hosszú távot? Még neked is 3 nap és sehol nem lesz egy árva sziget ahol megpihenhetnél. Ott van a tűző nap és érzem, hogy másfél napon belül ennél kiadósabb és viharosabb idő fog érkezni Soolaora.
Megfogtam Natalia fejét, erőteljesen a szemébe néztem és sugároztam felé a rosszallásom.
-Mindig ez volt a baj a sárkányokkal. Mind ilyen makacs és önfejű. Akkor mondom máshogy: Üdvözöllek az új és a parazitád haláláig tartó új otthonodban!

Snow, gyere segíts!

Ááh! Egyre gyengébb vagyok. Gyorsan kell cselekednem, vagy soha nem látjuk viszont Lav-Lavot.
-Moon! Myssy! Segítenetek kell!
-Hé Myssy, gyere csak! - szólt neki Moon. - Lav trucsonja szeretne valamit.
-Okés!
Idejöttek mind a ketten.
-Na, Snow, mi van Lavenderrel?
-Őszintét megszólva fogalmam sincs. De van egy tervem, hogy hogyan találhatunk rá. Mivel ugye a trucsonok 1 napnál tovább nem bírják ki gazdájuk nélkül, és bármi áron eljutnak hozzájuk, így holnap este velem is megtörténik. Arthyra azért van szükség, hogy visszafogjon úgy, hogy rácsatlakozok. Így néha én fogok szólni belőle, és furcsán fog viselkedni, de nem veszítetek el engem. Moon, te ahhoz kellesz, hogy vigyázz Arthyra és rám, meg Lavender ha bajban van, akkor tudsz rajta is segíteni.
-Miért pont Arthemysre csatlakozol? Miért nem rám?
-Miatta - böktem Moon trucsonja felé, aki éppen háttal nekünk bámészkodott, mintha keresne valamit.
-Lightly? Mi van Lightlyval?
-Mivel már megvan a trucsonod, így rád nem bírok csatlakozni. Nem bírja ki a tested ennyi különálló lélek jelenlétét.
-És mi van, ha Myssy útközben megismeri a trucsonját?
-Amíg rá vagyok csatlakozva, addig blokkolom a lehetőségét az előjövetelre.
-Aha. De akkor sem igazán tetszik a pásztorkodás. De mivel egy kaland, így vágjunk egyből a közepébe!

Moon
-Moon, engem is beavatnál? - kérdezte Arthy.
-Ja, persze. Most Lav trucsonja rád fog csatlakozni és egy iránytű válik belőled. Te mutatod az utat, én pásztorollak.
-Pásztorolsz?
-Néha Snow veszi át fölötted az irányítást, de úgy gondolja, hogy megbírkózol vele és hát... a tébolyodottságával.
-Remek kis kalandnak hangzik! Vágjunk bele!
-Semmi reakció az előzőre?
-Nem parázok. Ha ez segít Lav-Lavon, akkor hajrá!
Elindultunk. Körülbelül 20 perce repültünk, mikor Arthy a földbe csapódott. Még nem telt el az idő, Snow mégis furcsán viselkedik. Ez nem túl biztató jel.
-Jól vagytok? - kérdeztem.
-Hozzá... kell... érnem...
-Aha, ez Snow lesz. Tudtok tovább jönni?
-Még messze vagyunk az... érintéstől... Lav-Lav... most...
-Mivan? - semmit nem értettem Snow halandzsájából.
Megpróbáltak felszállni sikertelenül. Akkor várunk Arthyra. Szerencsénk, hogy szárazföld van alattunk. Nagyon közel vagyunk a tengerhez. És az irány, amerre repülünk csak egy szigetet érint... Ami nem más, mint...
-Jaj ne! Azonnal útra kell indulnunk!
Lekevertem egy pofont Arthemysnek, hátha visszatér.
-Aú! Ezt miért kaptam?
-Wow, ez bejött. Indulnunk kell most azonnal! Lavender Soolao szigetén van!
-Honnan tudod?
-Az irány, amerre Snow vezet minket, a tenger felé visz. És ebben az irányban egyetlen hely van, ahol Lav lehet, az pedig a Paraziták szigete.
-Nem mintha nem bíznék benned, vagy ilyesmi, de mióta ismered ki magad ilyen jól idegen területeken?
Közben folytattuk az utat Soolao felé.
-Sokat voltam kisebbként a testvéreimmel vadászni. Mielőtt kiderült, hogy nem vagyok farkas.
-De gondolom, velük nem repülted át a tengert.
-Persze, hogy nem. De mégis tudom... valahonnan. Magam se tudom honnan.
Repültünk és repültünk. Messze van az a sziget, de repülve egy nap alatt meg lehet járni oda-vissza. 3 órányi repülés után Arthy megint furcsán kezdett viselkedni. De ez valami más volt. Kivételesen nem Snow tört ki belőle. Amint a szemébe néztem egyből tudtam, hogy nagyon nagy a baj: Myssyben megindult valami. Honnan tudom? Pikkelyeken át is látszódott, hogy kékebb lett a bőre és izzik a szeme. Ezt gyakran láttam Lav-Lavon. Ezzel addig kell kezdenem valamit, amíg meg nem támad... De ahogy látom, már késő!
Bedobtam minden tartalékom, majd repültem a sziget felé, ahogy csak tudtam. 2 órát bírtam tartani azt a tempót. Nem mondom, hogy kitartó vagyok, de az vagyok. Az volt a szerencsém, hogy feltűnt előttem a sziget és Arthy is kezdett helyreállni. Szerencséjére a repülést nem hagyta abba, de fogta a fejét repülés közben. Én pedig próbáltam elkapni minden lehetséges széllöketet, alig bírtam csapkodni a szárnyaimmal. Örülök annak, hogy a távmeghatározásom most cserben hagyott. Nem bírnék még 7 órát repülni egyhuzamban.
Leszálltunk a szigetre végre valahára. Arthemys sem tűnt különösebben rosszul, csak fejfájás és fáradtság.
-Na, most merre? - kérdeztem.
-Erre - bökött magabiztosan a sziget közepe felé.
Tarts ki Lav! Jövünk már!

Vissza Lavenderbe

Követtem a különös párost a sziget közepe felé. Gyorsan pörögtek a gondolatok az agyamban. Viszont nem fogtam fel belőlük semmit. Minden gondolat teljes homályos; a kivételek pedig csak haszontalan információfoszlányok voltak. A remény hal meg utoljára, de most csakis magamban reménykedhetek.
-Ne reménykedj, úgysem mész el innen - vágta hozzám Natalia.
Kínosan érzem magam. A nixtrucson utódja itt ballag egy sárkányhátamögötti szigeten, amiről valószínűleg sosem jut el és ki van szolgáltatva egy pikkelyes féregnek. Ja, és csak felettünk, de szakad az eső.
-Hohohó! - kiáltott fel Natalia.
Mivan, megjött a mikulás?
-Ha...ha... ez jó volt, de nem. Két ember érkezett meg a szigetre teljesen elfáradva. Tökéletes prédák.
Ki lehetett annyira féleszű, hogy erre a szigetre merészkedett? Utána belém csapott a felismerés: a barátaim jöttek el értem. Arról fogalmam sincs, hogy kik, de ezek szerint itt vannak. Óvatosan skacok!
-Minek óvatoskodjanak? Úgyis tudjuk, hogy itt vannak. Hiába jönnek óvatosan, semmin sem fog segíteni.
Mellesleg már eléggé régóta gyalogolunk.
-Igazad van. Nagyon fárasztó volt a gyaloglás. Biztos a kis szolgám is így gondolja.
Mivan? Te egy porcikádat sem mozdítottad! Miben fáradtál el?
-Ezt a hangnemet nem szeretném még egyszer hallani. Máskülönben sokkal rosszabb lesz a sorsod, úgyhogy a helyedben... - nem bírta befejezni a mondatot, mert két bokor közül kiugrott Arthy, lábamról ledöntve. Elkezdte nyalogatni az arcom. Megpróbáltam leszedni magamról, de nem igazán sikerült.
-Myssy, gyere vissza! - kiáltott Moon arról, amerről Myssy jött.
-Mi az, hogy besssszélni tudsssz! Halgasssz te átkoszott! - csattant föl Natalia, egyre kígyósabban beszélve. Ezután már csak értetlen dolgokat sziszegett, és eltűnt a legközelebbi bokorban, testgazdájával együtt.
Hirtelen Myssy leszállt rólam, fölemelkedett a levegőbe, majd kivált belőle Snow, aki egyből folytatta, amit Myssy csinált. Myssy viszont térdre esett és kezét az arca elé tette.
-Köszönöm skacok... hé, tudok újra beszélni!
-Remek, de menjünk, mert ijesztő ez a hely - mutatott rá Moon.
-Igaz. Tudtok repülni?
-Necces lesz, de igen. Myssy nevében nem bírok beszélni.
-Habár úgy látom, sajnos ő sem.
-Minél tovább itt maradunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elkaphatnak.
Megfogtam Myssyt a hónaljánál, Moon a két lábánál, majd elindultunk repülve. Nem egészen 7 perc alatt már a tenger felett repültünk. Viszont Myssy mintha kővé dermedt volna. A kezeit még mindig az arca előtt tartotta.
-Minden okés, Myssy? - kérdeztem.
-Nem - nyögte a tenyerei alól.
-Moon, meg kellene állnunk valahol.
-Könnyű azt mondani! Ezzel a tempóval elérjük a 12 órás menetidőt. Egyetlen sziget sincs a kontinensig.
Akkor részben igazat mondott Natalia. Az idővel kapcsolatban nem, de a szigetekkel kapcsolatban igen. Egy hajót kell szereznünk!

Íme egy újabb fejezet egyik kedvenc sárkányunk izgalmas kalandjaiból. Bocsánatot nem kérek a tétovázásért, nem tudok gyorsabban írni. Köszi a pozitív visszajelzéseket és az olvasást! :3
-Snow 2019.ápr.

Javítva és átírva 2020.aug.