Hosszadalmas öt perc elé néztünk. Bevonultunk addig a klubhelyiségbe. Moon lefeküdt, de arca aggodalmat tükrözött, Arthemys keresztbe tett lábakkal, szorongva ült a foteljében, én pedig hátamat a falnak vetve, csukott szemmel próbáltam összeszedni a gondolataimat és nem a félelemre gondolni. Pontosan 5 perccel a Mrs. Trendával való találkozásunk után kinyílt a tanárnő ajtaja. A klubhelyiség mögötti szoba volt a szobája.
Kis takaros és aranyos minták fedték az egész szobát. Ennek is barlang hatása volt, de mégis otthonos. És ezekben az aranyos mintákban érződött a fegyelem és a szigor is. Egyszerre volt bámulatos és ijesztő.
-Nos lányok, hallani akarom a ti verziótokat is történtekről, szarvától a farka végéig. Kezdhetitek.
Felváltva meséltük az igazságot, mindenki a saját szemszögéből, de teljesen egybevágóan. Egy jó kis félórás sztori keletkezett belőle.
-És most itt ülünk - fejeztem be a mesélést.
-Aha. Fuchsia teljesen máshogy mesélte el. Utána a fiúknak is volt egy verziójuk, később Ivory és Juliet is különböző verziókkal állt elő. Most mégis kinek higgyek?
Összenéztünk.
-Van az a gondolatolvasós cucc - mondtam. - Azzal nem lehet megtudni?
-Áh, dehogy. Gondolatban is úgy el lehet rejteni az igazságot, hogy a legjobb gondolatolvasókat is át lehet verni. Bár csak a Gemmy ikrek beszámolóiban érzetem azt az igazságot, mint a tietekben. Ezért vagyok gondban.
-Hmmm... - néztünk össze a lányokkal. - Amynek nincs valami megoldása erre?
-Nem hinném, de megpróbálhatjuk. Menjünk!
Szépen, csendben követtük Mrs. Trendát lefelé. Útközben egyszer csak megszólal:
-Lányok, valaki beszéljen már! Oldjuk fel ezt a kínos csendet.
-Jó? - kérdezte Arthy félénken.
-Nem fogom leharapni a fejeteket. Nem eszem meg a kicsiket...
Most végigfutott az agyamon egy borzasztó gondolat. Gyorsan ki is ráztam belőle, nem kellenek ilyenek egy ilyen kínos szituációba.
Myssy és Moon beszélgettek a tanárnővel, de én még mindig csöndben voltam. Szégyenérzetem van a történtek miatt. Minden miattam van. Ez meg sem történt volna, ha én nem vagyok itt.
-Ne gondolj ilyen ostobaságra, Lav-Lav - szólt Snow az elmémen keresztül. - Ne magadat marcangold, amikor ehhez neked semmi közöd sem volt... kivételesen.
-Ez nem így van...
-Azon kívül, hogy nem tudod az összes képességed uralni, azon kívül te semmit sem tettél. De tényleg. Ha végiggondolod, akkor Moon tesói indították el ezt a kalandot.
-Kaland? Inkább rémálom.
-Dehogyis... De tudod mit? Legyen rémálom, ha neked úgy tetszik. De a lényeg, hogy ehhez neked semmi közöd. Ízlelgesd a gondolatot, majd térj végre vissza a rendes kerékvágásba. Nem fogtok különösebb büntetést kapni. Na pá!
-Snow, kérlek ne hagyj itt ilyen pácban! Snow! Ahj...

Oda is értünk Amyhez. A tanárnő felvezetett minket, mi pedig elmeséltük a szorit. Végig bólogatott közben, a végén pedig közölte, hogy ebben az ügyben ő nem tud segíteni. De mégis azt mondta, hogy nekünk van igazunk. Most csak szórakoznak velünk, vagy mi van?
Visszatértünk a tanárnő szobájába, majd ezt közölte velünk:
-Remélem ez a kis tortúra helyrerakott benneteket. Az elmeneteletektől fogva figyeltünk benneteket, így tudtunk mindent. Az volt a büntetésetek, hogy ezen a kis tortúrán végig kellett mennetek. De legközelebb ne legyen ilyen! Mehettek - és kuncogott egyet.

Elindultunk kifelé a klubhelyiségből. Arthemys földobta, hogy elmehetnénk enni, mert eltelt az egész nap ezzel a rohangászással és a szombati órának is vége már rég. De én visszautasítottam; túlságosan sokkos állapotban voltam az evéshez. Nem volt étvágyam.
Elköszöntek tőlem és elindultam a szobámba. Snow a szokásos helyén, a szekrény tetején várt rám.
-Hali Lav.
-Szia Snow - köszöntem vissza letörten.
-Megértelek... De akkor is, nevessünk egy jót a történteken, majd felejtsük el őket. A múlt az csak emlékek tömkelege. Neked kell úgy rendezned őket, hogy ne sértsék a lelkedet. A múlt az múlt. Az a jó benne, hogy már nincs sok szükség rá. Csak annyi, hogy figyelmeztessen, nehogy megismétlődjön.
-Ezzel csak összezavarsz. Most azt mondtad, hogy a múlt örök nyomot hagy bennem.
-Csak azt akarom, hogy jobb kedved legyen.
-Ha egy viccel próbálkozol, az nálam be szokott válni. Akármennyire is rossz kedvem van.
-Ezt megjegyzem.

Nos, ezután a délután hátralevő részében pihentem. Este lementem enni és annyi. Másnap rávettem magam és lementem a szellemfa alá. Sokat gondolkodtam a történteken és arra jöttem rá, hogy Snownak igaza van. Tényleg nincs ehhez sok közöm.
Mikor olyan délután egy óra környékén lehetett, akkor megláttam Julietet és Ivoryt. Odaköszöntem nekik.
-Végre Lav! Téged keresünk... megint.
-És miért?
-Hogy megkérdezzük, nincs-e kedved Sárkánytornyot játszani?
-Sajna nem ismerem...
-Hogy a sárkányéletbe nem lehet ismerni a sárkányok legnépszerűbb társasjátékát?!
-Gyere és próbáld ki! Nem nehéz és szórakoztató is - biztatott Ivory is.
-Háááát...
-Na, Lav! Egész nap el voltál szigetelve mindenkitől. Egy kis kikapcsolódás a barátaiddal talán oldja minden gondodat - fokozta Juliet.
-Na jó! Menjünk! - adtam be a derekam.
Fölmentünk a klubhelyiségbe. Ott volt mindenki, leszámítva Kyle, Arthy és mindenki tudja kicsoda. Kyle családi okokból volt távol, Arthemysnek közbejött egy plusz elemi tanóra, Francis pedig szimplán csak MEH.
Mikor fölértünk, akkor köszöntöttem mindenkit. Már körbeülték a játéktáblát, ami inkább hasonlított egy építkezési terület miniatűr modelljére, tele hatalmas kártyákkal.
-Ez meg miféle játék? - néztem rájuk furán.
-Sárkánytorony. A legnépszerűbb stratégiai társasjáték a sárkányok körében - jelentette ki Moon a legtermészetesebben.
-Ettől függetlenül még mindig fogalmam sincs, hogy mit s hogyan...
Tartottak nekem egy gyorstalpalót.

A játék röviden:
Mindenkinek föl kell építenie egy 3D-s tornyot az elemi ereje segítségével, miközben a többiek akadályozzák ebben a kártyák segítségével. A kártyákon viszont bármi lehet. Rombolás, építés, összefogás, ellenségeskedés, nehezítés, könnyítés, vagy bármilyen random dolog, aminek semmi köze sincs a játékhoz. Tehát azokkal óvatosan kell bánni és jó stratégiát kell köréjük építeni.

Nagyjából megértettem, de akkor tisztább lesz, ha ki is próbáljuk. Mindenki kapott egy elemi alapot, tehát én egy fény elemű lapkát. A neveinket beledobtuk egy dobozba és kisorsoltuk, hogy ki kezd. Fuchsia lett a szerencsés. Dobott egy kockával és amennyit dobott, annyi kártyát húzhatott. Körönként maximum 3 kártyát lehet használni, de nem kötelező elhasználni őket. Lehet gyűjtögetni is. Én ezt tettem. Szépen haladtunk körbe, mindenhol egyre magasabb építmények születtek. Nálam volt vagy 10 db építőkártya (igen, nekem volt a lekisebb az épületem, így lehet nálam ennyi), 6 elemi rombolókártya, 2 szövetségkártya, 3 könnyítéskártya, egy zöld 7-es az Unoból, egy tök alsó, egy pikk 10-es, egy treff király, egy hitelkártya, egy névjegykártya a sárkányfogorvostól és egy kártya, amin egy Ferrari volt. Mindenki szépen nyugodtan építkezett, mígnem Fuchsia meg nem indította a lavinát. Sikerült olyan elemi támadókártyával lebombáznia a tornyom, ami a sajátja ellen hatásos... Egyszóval visszapattant rá a támadása. Ezután igazi kártyacsata alakult ki. Mindenki támadott mindenkit, mígnem az én tornyom lett a legmagasabb. Utána én jöttem. Dobtam a kockával... 1-es... Felhúzom a lapot... +15 emelet... És ezzel megnyertem életem első Sárkánytornyát.
-Pffff... - fújt egyet Fuchsia - Kezdők szerencséje...
-Szép volt Lav! - dicsért meg Moon. - De ez tényleg a kezdők szerencséje volt.
Mindenki mondott egy "Gratulálok!"-ot, majd összeszedtük a szétszóródott kártyákat. Tényleg nem vicceltem a kártyacsatával! A klubhelyiség legkülönfélébb pontjaira is repültek kártyák... A szekrény tetejétől kezdve, az asztallába aljáig mindenhol.
Nem kezdtünk már új kört, mert ezt is 4 óra hosszáig játszottuk. Hogy hogyan? Hát egy-egy kártyacsata tovább húzódott... Vannak itt vérbeli profik is. Én még csak most ismertem meg a játékot...
És hát finoman szólva a pénteki után rá kell hangolódnom arra, hogy holnap suli megint. De ez egy tök király játék volt. Majd szerzek egyet valahonnan... De most koncentráljunk a holnapra. Törivel kezdünk... Utána nyelv... hosszú nap lesz a holnapi. És mindjárt itt a Halloween. Még ki kell találnom akkorra is valamit. Leültem, hogy összeszedjem a gondolataim, hogy mit is tanultunk eddig töriből, de hirtelen beindult az Álom.

Nos, legutóbb a plafonon keresztülrepülős trükknél hagytam abba. Mikor fölrepültem, megint egy nyitott terepen voltam. Annyi különbséggel, hogy most egy tisztás szélén. A tisztás közepe felé állt egy sárkány, emberi alakban, viszont a szárnyai és a farka átváltozva, szárnyait kitárta, keze zsebre dugva. Volt valami ijesztő abban ahogy a holdfény átragyogott a fekete, hártyás szárnyon. Ja igen... este volt. Tehát két választásom volt: odamegyek az idegenhez, vagy bemegyek az erdőbe. Most még volt esély arra, hogy nem vett észre, tehát megpróbálkoztam az erdővel. De két lépés után egy láthatatlan falba ütköztem. Elmentem mindkét irányba 25-25 métert, de mindenhol fal volt. Nem maradt más hátra, mint az idegen. Szép lassan megközelítettem. Közelebb érve láttam, hogy lány. Mikor 10 lépésnyire voltam tőle, akkor megszólítottam.
-Őőő... Heló?
Szép lassan felém fordította a fejét. Baromi ijesztő volt sötétben. Ahogy lassan feléd fordul egy idegen, akiről fogalmad sincs kicsoda, mit csinál itt, vagy miért van itt éjnek évadján. Szárnyai föléd magaslanak és ragyogó szemével a tiedbe néz... Várjunk csak... A szeme lilán ragyog. Maga a sárkány pedig fekete. Itt valami nem stimmel. És csak most veszem észre, hogy épp a trucsonjával kommunikál. Ez nem lehetséges...
Moon állt ott előttem, viszont a szeme színe az enyém volt. És a trucson, akivel beszélget az Snow. Mi a francis?
Moon megszólalt Snow hangján:
-Üdvözöllek Lavandar...
-Az Lavender - szakítottam félbe.
-Ne szakíts félbe! Szóval Lavandar, gondolom tudod, miért vagyunk itt.
-Nem, fogalmam sincs és Lavendernek hívnak.
-Mit mondtam az előbb?!
-Azt hogy Lavandar?
-Nem! Jaopneie, fogd be a száját! - parancsolta a trucsonomnak.
-Snow, te engedelmeskedsz neki? - akadtam ki.
-Ki az a Snow? - szólalt meg a trucson Moon hangján. - Én Jaopneie vagyok! És most Lavandar, csitu!
Egy hang sem jött ki a számon. Akárhogy próbálkoztam, sehogy semmi.
-Szép munka Jaopneie! Vigyük el a Nagymesterhez. Már nincs kedvem elmondani neki a monológomat.
-Igenis Haailnea úrnőm.

1 év... Szép kis szám. Igen, szeptember vége felé posztoltam az első részét a Sárkányok közöttnek. 12 fejezet 1 év alatt... Lehetne több, de ez van. Remélem 1 év alatt nem romlott annyit a művem... Köszi a sok pozitív visszajelzést és további jó olvasást :3
-CyanSFD 2018.szept.

Javítva és átírva 2020.aug.