*Astrid szemszöge*

Mind felnéztünk és megláttuk hogy ez nem más mint...
Mint a Lávafog. Mind csodálkozva néztük, nem értettük, hogy mit keres itt. Mikor lejjebb ereszkedett megláttuk, hogy Mala és Throk rajta állnak.
-Éljen soká Mala és Throk!-kiáltotta Fafej, majd elkezdett tapsolni. Furcsa, de mind követtük Fafej példáját, így az egész környék a tapsunktól zengett. Közben Mala és Throk a Nagy őrzővel a vulkán felé repültek és leszálltak a láva mellé. Mi elmentünk a láva által még le nem borított arénába és vödröket vettünk a kezünkbe, és a sárkányainkat is arra utasítottuk, hogy vegyenek fel egy-egy vödröt. Gyorsan a tengerhez repültünk és megtöltöttük a vödreinket. Kivételesen Fafej, Kőfej és Takonypóc is komolyan vették a feladatot. Elkezdtük eloltani a tüzet, amíg a Lávafog a lávát ette. Miután eloltottuk az összes tüzet, köveket hordtunk a vulkánhoz, hogy megemeljük a falát és a láva ne follyon ki belőle. Mire a vulkán fala elég nagy volt, addigra a Lávafog is megevett annyit, hogy ne follyon ki. A vulkán stabilizálása után mind a klubházban gyűltünk össze.
-Mégegyszer nagyon köszönjük a segítséget Mala!-köszönte meg Hablaty századjára is.
-Tényleg nincs mit Hablaty Harold-válaszolt újra Mala.
-De tényleg nagyon kö...-kezdte volna újra Hablaty, de befogtam a száját.
-Elég lesz-szóltam rá.
-Rendben-értette meg, hogy egy kicsit sokat hálálkodott.
-Mi megyünk is vissza a szigetünkre-kezdett elköszönni Mala, mire Throk bólintott.
-Esetleg téged is elvigyünk?-nézett Throk Dagurra.
-Igen-vágta rá Dagur és megölelte Hangát. Miután elköszöntünk felszálltak a Lávafogra és elrepültek.
-Én is megyek szerintem-szólalt meg egy idő után Hanga.
-Rendben-szólt Hablaty.
-Szia-öleltem meg. Mindenkitől elköszönt, majd felszállt Szélpengére és elrepült.
-Mi megyünk és kipakoljuk a dolgainkat a kunyhónkban-indultak el az ikrek.
-Én is-sétáltam ki a klubbház ajtón a kunyhóm felé. Viharbogár bent volt, így őt nem kellett keressem. Levettem róla a ráerősített táskát és elkezdtem kipakolni belőle. Pár perc alatt kész lettem, úgyhogy átmentem Hablatyhoz segíteni, mivel gondolom ők is elmentek kipakolni Takonypóccal. Bekopogtam, mire hallatszott odabentről egy ,,gyere!". Benyitottam és a látvány ami a szemem elé tárult nem volt mindennapi. Hablaty a kunyhója közepén guggolt, körülütte szanaszét néhány táska, amikből Fogatlan pótfarkai lógtak ki.
-Segítsek?-érdeklődtem.
-Hát nem ártana-vallotta be Hablaty, hogy azt se tudja hol kezdjen hozzá.
-Rendben-mondtam, majd odaléptem hozzá. Mikor kész lettünk a pakolással már este volt. Úgy döntöttünk kimegyünk egyet repülni. Átmentem a kunyhómba a szekercémért, mert sose lehet tudni. Meglepődtem, mert Viharbogár ott lustálkodott az ágyam melett. Azt hittem visszament az istállóba.
-Viharbogár!-szólítottam meg a sárkányom-Repülünk egyet vacsora előtt, jó kislány?-kérdeztem, mintha azt várnám, hogy válaszoljon. Kimentünk a kunyhóm elé, ahol Hablaty és Fogatlan már vártak.
-Jó sokáig tartott felkapni egy szekercét-jegyezte meg Hablaty mosolyogva.
-Viharbogárra vártam-védtem magam-Bár most, hogy mondod a szekercémet bent hagytam. Egy perc és jövök-hagytam ott őket. Visszamentem és (mostmár tényleg) felkaptam a szekercém.
-Tényleg gyors voltál-állapitotta meg Hablaty, mikor kiértem.
-Mondtam, hogy mindjárt jövök-válaszoltam, majd felugrottam a sárkányomra és felszálltunk. Nem igazán szóltunk egymáshoz repülés közben. Én a ma történteken gondolkodtam. Nem igazán tudtam hova tenni, hogy majdnem elvesztettük a Peremet. Azt a szigetet, ahol már egy ideje lakunk. Ahol mi magunk építettünk meg mindent. Az otthonunkat. Míg én ezen gondolkodtam addig Hablaty...Nos nem tudom min, de valamin nagyon gondolkozott. Még akkor is a gondolataiba volt merülve mikor leszálltunk. Elkezdtem szólongatni, de csak negyedjére figyelt fel.
-Igen? Mit is mondtál? Elkalandoztam egy kicsit-eszmélt fel.
-Azt láttam-nevettem-Min gondolkoztál ennyire?-érdeklődtem.
-A ma történteken. Hogy hogyan lehetne megakadályozni, hogy legalább a legfontosabb dolgok ne pusztuljnak el-magyarázta miközben lenyergeltem Viharbogarat és elindultunk a klubház felé.
-Hát én nem tudom-tettem fel a kezeimet. Mikor odaértünk már mindenki ott volt.
-Na megjött a gerlepár-mondta Takonypóc. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert már túl fáradt voltam ehhez. Csak fejbecsaptam mikor elmentem mellette. Leültem, majd csak hallgattam a többieket. .Azikrek éppen valamin veszekedtek, úgyhogy azt hallgattam, bár nem nagyon figyeltem.
-Ugye Hablaty?-fejezte be egy pillanatra testvére fejének verését Fafej. Hablaty nem válaszolt-Hablaty!-szólította meg újra.
-Haggyad Fafej, nem fog válaszolni. Nagyon gondolkozik-tájékoztattam a többieket.
-És mégis min?-kérdezte Takonypóc.
-Majd elmondja nektek is, ha akarja-vontam meg a vállam.
-Szóval te tudod, de nem akarod elmondani nekünk?-próbálta értelmezni Fafej.
-Nem. Hanem majd ő elmondja, ha veletek is meg szeretné osztani-mutattam a mellettem ülő fiúra, aki annyira beleméjedt a gondolataiba, hogy észre se vette, hogy róla van szó.
-Oké-rántotta meg a vállát Kőfej. Mikor a többiek megették a saját ételüket, elmentek aludni. Már csak én maradtam Hablattyal, mivel ő azóta is gondolkodott, én pedig később jöttem és még nem ettem meg.
-Hablaty!-ráztam meg a vállát.
-Igen?-kérdezte, miután már egy ideje mondogattam a nevét és ráztam.
-Csak annyit akartam, hogy szerintem egyél, mert nagyjából egész nap nem ettél semmit-emlékeztettem.
-Jó. Most, hogy így mondod tényleg éhes vagyok-jelentette ki.
-Egyébként a többiek kíváncsiak, hogy min gondolkoztál-osztottam meg vele.
-Majd holnap reggel elmondom nekik-reagálta le ennyivel Hablaty, majd evett tovább. Megvártam, majd kézenfogva léptünk ki, természetesen Fogatlannal a nyomunkban, aki hűségesen követte gazdáját. Hablaty kunyhója előtt megáltunk.
-Jó éjt-köszöntem el, majd megcsókoltam.
-Jó éjt-köszönt ő is, majd Fogatlant előre engedve bement. Én továbbmentem a kunyhómig és mikor bementem letettem a szekercém, majd rögtön be is dőltem az ágyamba. Nagyon elfáradtam, úgyhogy azonnal el is nyomott az álom.

Sajnálom, hogy ilyen későn jött az új rész, de elkezdtem egy új könyvet Így neveld a sárkányodat máshogy címmel, ha gondoljátok nézzétek meg.

Katszi