A Tornára való nevezést a második héten bonyolították le. A feltételek egyszerűek voltak. Legyél az iskola tagja. Végezd el a Levegő próbáját. Valamint meg kellett csinálni egy pszichológiai tesztet, ugyanis a versenyen éles egymás elleni harc zajlik, és ezt tudni kell kezelni.

A kiválasztottság felmentést adott a Levegő próbája alól, de minden másnak meg kellett felelni. Velem a pszichológiai tesztet az erőmre való tekintettel kétszer is elvégeztették. Érthető, hiszen senkinek nem lenne jó ha elveszíteném a kontrollt. Sajnos Andrew is sikeresen teljesítette a feltételeket. Előre éreztem, hogy nem fog minden úgy menni, hogy jó legyen.

A Torna időpontját két héttel későbbre rakták, pont az első hónapunk utolsó napjaira. Három napig tart a Torna, és az iskola közel ezerötszáz tanulójából kétszázan vesznek részt rajta. A Tornán nincs kegyelem, egyenes kieséses rendszer van, szó szerint az utolsó talpon maradt fog nyerni. Már az első nap megfeleződik a résztvevők száma. Minden versenyzőt beosztanak egy csoportba, amit az ereje és tapasztalata szerint határoznak meg. Így az első meccsek biztosan a fair kategóriába fognak esni, és sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek a párosítások. Engem az erőm és tapasztalatom alapján a másodévet elvégzőkkel egy szintre raktak. Andrew a harmadévesek szintjére került, így az első nap biztosan nem kell megküzdenem vele. Bár ez csekély vigasz volt, ugyanis bőven akadtak erős ellenfelek még a másodévesek között. Épp ezért tovább edzettem Hulbert-tel. Nem akartam, hogy csak azért nyerjek, mert kiválaszott vagyok.

- Hogy érzed, menni fog? - kérdezte David a párosok kisorsolása után.

- Muszáj mennie. Sokat edzettem, bízok magamban. De ha jobbak nálam, azzal nincs mit tenni. Inkább veszítek tisztességgel, mintsem nyerjek a kiválasztottsággal - feleltem neki.

- Ez a jó hozzáállás. Mind szurkolunk majd, a lányok csináltak egy táblát is a neveddel. Sőt, fogadni is csak rád fogok - kacsintott.

- Fogadni? Ez mennyire szabályos? - nevettem.

- Pont annyira, hogy titokban kelljen csinálni - megint kacsintott.

- Akkor ez a beszélgetés meg sem történt - kacsintottam én is.

Még egy nap volt az első mérkőzésig. Az első ellenfelem nem csak nagyon ügyes, ráadásul lány is. Nincs megszabva, hogy csak fiúk indulhatnak, de egyértelmű, hogy ez a fajta tevékenység inkább a fiúkat vonzza. Pár lány viszont mindig akad. Én pedig pont összekerültem az egyikkel. Sarah Brooks-nak hívják. Az a hír járja, hogy egy igazi amazon. Nagyon jó közelharcos, és kiválóan tudja társítani hozzá a föld elemet. Mondhatni tökéletesen alkalmazkodik a szituációhoz. Nem lesz könnyű menet. Próbáltam körbekérdezni, hogy ki mit tud róla, de csak annyit sikerült elérnem, hogy mégjobban tartani kezdtem a közelgő küzdelemtől. Szerencsére Hulbert tanár úr a segítségemre sietett.

- Dan! De jó, hogy látlak! Hallottam, hogy Sarah-t kaptad első ellenfélnek. Hát, nem lennék a helyedben.

- Ez ne sokat segít Tanár Úr - mondtam lehangoltan.

- De az az infó talán igen, amit most fogok adni. Sarah is az én tanítványom, de a tudását önmaga is csiszolta. Amin a mai napig nem sikerült csiszolnia, az az egyensúlya a bal oldaláról érkező támadásokkal szemben. Csakhogy ezzel ő is tisztában van, és rendkívül ügyes földhasználó. Ha nem vigyázol akkor még az előnyére is fordíthatod ezt az infót. Ne feledd mit tanultunk a nyáron. A föld ellensúlya a szél. Az egyik nehéz, szilárd és megtörhetetlen, míg a másik nem kézzel fogható. Ddraig utódaként kell lennie érzékednek a szélhez is. Használd ki. Ennél többet nem mondhatok és nem is akarok. Kizárólag azért segítek, mert Sarah bizonyosan magasabban szinten áll harcban, mint te. Legalábbis egyelőre. Bízz az ösztöneidben, és nem érhet nagy baj - mondta, majd megveregette a vállamat és továbbment.

A legkisebb segítség is jól jött, ez pedig óriási segítség volt. Végre tudtam mit csináljak, pedig a válasz végig a szemem előtt volt. Megpofozgattam az arcom, hogy magamhoz térjek, majd visszamentem a szobámba, hogy valami stratégiát alkossak. Végül arra jutottam, hogy a rage mode-ot csak akkor fogom használni, ha nincs más út, és nem azért fogok nyerni, mert kiválasztott vagyok. Másnap úgy keltem ki az ágyból, hogy megmutatom a sárkányvilágnak, semmi sem igaz az előítéleteikből.

Az aréna nézőtere szinte dugig volt. Nehéz volt találni egyetlen szabad helyet is. A tanároknak és a vendégeknek külön páholya volt, középen az igazgató ült tiszteletet parancsolóan kiemelkedve a tömegből. Észrevettem Charly-t is a tanárok között. Maga a Tanács nincs jelen, de küldtek egy megfigyelőt. Nem meglepő. Némi izgalomfokozó szünet után Livinus felállt a székéből, amire mindeki elhallgatott.

- Diákok, tanárok és kedves vendégeink! Ezekben a borús időkben semmi sem fontosabb annál, hogy megtartsuk jókedvünket és az a bizonyos tűz mindnyájukban lobogjon. Nem hagyjuk, hogy a démonok megfélemlíthessenek minket, ezért tartjuk emg idén is az Elemek Tornáját, még ha kicsit változtattunk is az időponton. Versenyzők! Tisztességes harcokat szeretnék látni, győzzön a jobbik, és avassuk fel az iskola legerősebb diákját! Most pedig megkérem a kiválasztottakat, hogy mondják el helyettem az Ősök esküjét.

Igen, az Ősök esküje. A vers, ami a véredbe ívódik miután elszavaltad. Ezek a sorok alkotják a jó oldal alapjait. Minden ami vagyunk, ezekben a szavakban ölt testet.

Kiléptem a versenyzők sorából, és a többiekhez sétáltam akik már az aréna pódiumán vártak rám és Andrew-ra. Elhelyezkedtünk, majd felkészültünk az eskü elszavalására. Normális esetben erre a negyedik év elvégzése után kerül sor. Mi azonban kivételt képzünk. Jobb alkalmat pedig nem is találhattak volan rá a Torna megnyitójánál. Én álltam középre, jobbra Kait és Kayo állt mellettem, balra pedig David és Andrew. Jobb kezünket a szívünkhöz emeltük, és vártunk amíg teljes csönd lesz. Amikor megbizonyosodtunk arról, hogy már csak a mi hangunk fog hallatszani, Livinus intett, mi pedig szavalni kezdtünk:

- Ősi idők dala száll a szélben,

Égő jelet hagyva sárkányvérben.

Sötét erők ha gyülekeznek,

Az Ősök esküje őriz engem.

Vérem szítom ezért a világért,

Kárhozom a rosszat bűneikért.

Pajzsként állok a veszélyben,

Fényük vezet engem a sötétben.

Védelmezek és harcolok, míg meghalok.

Sárkány vagyok.

Bennem csurog az Ősök ereje,

Ehhez köt engem, az Ők esküje.

Miközben szavaltunk, forróságot kezdtem érezni a testemben. De ez nem az a fajta forróság volt, amit az erőm használatakor érzek. Az eskü a szó szoros értelmében égő jelet hagy a vérünkben. Az eskütétel után a kiválasztónkra is meg kellett esküdnünk.

- Én aki a tűzben születtem, átveszem az örökségét a mardosó lángoknak. A tűz leszek, mely meleget és bátorságot ad a szívnek. A sötétség teremtményei a pokol vörös tüzében kárhoznak, míg ver a szívem. Ddraig örököse vagyok, a lángok uralója, az Ősök királya -kezdtem a betanult szöveggel, majd Kait következett.

- Én aki fényben születtem, átveszem örökségét a gyógyító fényességnek. A fény leszek, mely utat mutat, és meggyógyít. Az árnyékok eltűnnek a mennyek kapujában, míg a szívem ver. Aurora örököse vagyok, a fényhozó, a gyógyítás mestere - mondta végig ő is.

- Én aki a földön születtem, átveszem örökségét az égbe nyúló hegyeknek. Az út leszek, mely biztonságba vezet, és hazavisz. A gonosz nem marad meg a jók között, míg ver a szívem. Varanus örököse vagyok, a megrendíthetetlen, az utak őrizője - mondta végig David is.

- Én aki a vízben születtem, átveszem örökségét a ringó hullámoknak. A víz leszek, mely életet ad, és megtisztít. A bűnösök börtöne állni fog, míg a szívem ver. Long örököse vagyok, az igazságos, a börtönök mestere - Kayo volt az utolsó előtti.

A végére Andrew maradt.

- Én aki a viharban születtem, átveszem örökségét a süvítő szélnek. A levegő leszek, mely életben tart, felszabadít. A baj elkerüli a jót, míg a szívem ver. Quetzalcoatl örököse vagyok, a felszabadító, a szelek ura - fejezte be ő is.

Miután mind elmondtuk amit el kellett, tapsvihar zúdúlt ránk a tömegtől. A kiválasztottak letették esküjüket, és a jó oldalnak ismét jó esélyei vannak a sötétséggel szemben. Mindenkinek adtunk egyfajta megnyugvást a szavainkkal. Az igazgató tudja, hogyan hasson az emberekre. Ezután vissza is vette a szót.

- Most, hogy az eskütétel megtörtént, az Elemek tornáját hivatalosan is megnyitom! Küzdjetek legjobb tudásotok szerint, hogy bajnokot avathassunk! - fejezte be.

A tömeg ismét tapsolni kezdett, majd mindenki elfoglalta a helyét. Én visszamentem a versenyzőkhöz, a többiek a lelátóra. Az első párbaj negyed órán belül elindult. Két évfolyamtársunk csapott össze. A küzdelem nem tartott sokáig, mert az egyikük túl nagy rést hagyott a védelmén, amit az ellenfele észrevett, és ki is használta. Nem használtak varázslatot, de nem is volt rá szükség az ő szintjükön. A győztes továbjutott a következő körbe, a vesztes pedig csatlakozhat a nézőkhöz a lelátón. Nincs második esély. A következő párbaj két végzős között zajlott. Ők már használtak varázslatot is. Tűz a föld ellen. Nagyon örültem, hogy láthatok egy ilyen mérkőzést, mert az én meccsem volt a harmadik, és mi is tűz és föld elemet használunk. Igyekeztem ellesni pár mozdulatot és varázslatot, de hiába reménykedtem a tűz elemű srác győzelmében, a föld felülkerekedett rajta. Ez éppenséggel nem növelte, az amúgysem túl nagy magabiztosságomat.

- Daniel Adlard és Sarah Brooks következik! - szólt a bemondóból.

Kiálltunk az aréna közepére, és a diszpécser elmondta a szabályokat.

- Tizenötperc áll rendelkezésetekre. Győzni a másik lefegyverezésével, vagy harcképtlenné tételével lehet. Az idő lejárta esetén a hitbox-ot fogjuk használni. Sok sikert!

Felcsillant a szemem. A hitbox egy olyan eszköz, amibe a legtöbb erőnket belevéve, meg kell ütnünk azt. A szerkezet ad egy pontszámot, és akinek magasabb lett ez az érték az nyert. Elég korrekt eljárás, ahol egyenlő feltételekkel indulunk, és nem számít a harci tapasztalatunk. Tehát ha sikerül túlélnem tizenöt percet a suli amazonja ellen, akkor jó eséllyel nyerhetek.

Beálltunk egymással szemben, és elővettük a fegyvereinket. Egy hatalmas kalapácsot tartott a kezében, ami elég súlyosnak nézett ki ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül is össze tudjon lapítani. Én a kardomat szorongattam, melyen ott ékeskedett a harag szó sárkány nyelven. Az egyetlen része amit nem szerettem sose. Mégis hozzám tartotik. Az egyetlen rész, ami csak én vagyok abban a kardban.

Kezet ráztunk, majd felvettük a harci állást.

- Nem foglak kímélni, csak mert kiválasztott vagy - mondta Sarah.

- Reméltem is - mondtam mosolyogva.

Pár másodperc múlva megszólalt a meccs kezdetét jelző kürt, Sarah pedig azonnal támadásba is lendült.