- Meglátott valaki?
- Persze! Épp ez a lényeg! Én magam láttam meg magamat. Én voltam az, akit az apámnak néztem!
- Nem tudom elhinni, Harry… Hogy idézhettél te meg olyan patrónust, amelyik elbír száz dementorral? Ez még egy felnőtt varázslónak is nagyon nehéz feladat!
- Tudtam, hogy sikerülni fog - felelte Harry -, hiszen pár órája láttam, hogy képes vagyok rá… Ez így nagy butaság?
- Nem tudom… Harry, odanézz! Piton!

Mindannyian kidugták a fejüket a bokor mögül, és a túlsó part felé néztek.

Piton már magához tért, és
odament a földön heverő alakokhoz.

Mikor Harryék megpillantották, épp hordágyakat varázsolt elő.

Harry, Athena, Hermione és Black teste felemelkedett a földről, és besorakozott egy ötödik lebegő hordágy mellé, amin bizonyára Ron feküdt. Ezután Piton felemelte pálcáját, és elindult a sebesültekkel a kastély felé.

- Mindjárt itt az idő. - Hermione az órájára nézett. - Dumbledore negyvenöt pere múlva ránk zárja a kórterem ajtaját. Addig ki kell szabadítanunk Siriust, és vissza kell érnünk a gyengélkedőre, különben észreveszik, hogy eltűntünk.

Várakozás közben a tó vizén tükröződő felhőket nézték, s hallgatták a bokor ágai között hancúrozó szél halk susogását. Csikócsőr unalmában ismét féregvadászatba kezdett.

- Szerintetek beértek már? - kérdezte Athena.

Tekintetével megkereste a Nyugati Tornyot, és számolni kezdte az ablakokat.

- Nézzétek! - suttogta Hermione. - Valaki kijött a kastélyból! Ki az?

Athena a szemét meresztve belebámult a sötétbe. Az alak sietős léptekkel elindult a birtok egyik kapuja felé. Ahogy ráesett a hold fénye, valami nagy, fényes tárgy csillant meg a derekán.

- Macnair! - sziszegte Athena. - A hóhér!
- Elindult a dementorokért! Eljött a pillanat, Hermione! - fejezte be Harry.

Harry bakot tartott a lányoknak és felsegítette őket Csikócsőr hátára.

Ő maga a bokor egyik alacsony ágát használta lépcsőnek, úgy kapaszkodott fel Athena elé.

Azután hátrahúzta Csikócsőr kötelét, és a  másik végét is hozzácsomózta a nyakörvhöz, rögtönzött kantárt fabrikálva.
- Indulhatunk? - szólt hátra a válla fölött a lányoknak. - Erősen kapaszkodj belém… - mondta Athenának.

Cipője sarkával megbökte a hippogriff oldalát.

Csikócsőr nyomban a levegőbe emelkedett. Harry összeszorította a térdét, a fel-le mozgó, hatalmas
szárnyak a lábszárát súrolták. Érezte Athena karját a derekán, és hallotta a lány mögötti panaszos motyogását:

- Uramisten… szédülök… mindjárt lezuhanunk…

Harry irányba állította Csikócsőrt, s a hippogriff suhogó szárnycsapásokkal a kastély felső emeletei
felé repült…

Harry erősen meghúzta a kötél bal szárát, mire Csikócsőr élesen bekanyarodott. Harry az elsuhanó
ablakokat számolta. Egyszerre megrántotta a kantárt.

- Hó!

Csikócsőr lassított, majd megállt - pontosabban elkezdett fel-le liftezni a kiszemelt ablak előtt: mozgatnia kellett a szárnyát, hogy ne zuhanjanak le, s minden lomha szárnycsapással két métert  emelkedett - csak hogy aztán ugyanannyit süllyedjen.

Az egyik ilyen emelkedés során Harry megpillantotta Siriust, aki csüggedten
üldögélt egy széken.

- Ott van!

Lefelé menet sikerült bekopogtatnia az ablakon.

Black felpillantott - és elkerekedett a szeme. Felpattant a székről, és odasietett az ablakhoz, de az
zárva volt.
- Álljon félre! - kiáltott be neki Athena.

Egyik kezével elengedte Harry derekát, és előhúzta varázspálcáját.

- Alohomora!

Az ablak kitárult.
- De hát… hogyan - hebegte Black a hippogriffre meredve.

- Szálljon fel. Sietnünk kell… - Harry két oldalról bele markolt Csikócsőr nyakába, hogy helyben
tartsa.

- El kell tűnnie innen. Macnair már elindult a dementorokért.

Black két kézzel megkapaszkodott a szűk ablak keretében, s macskaügyességgel kimászott. Ezúttal
jól jött, hogy olyan sovány. Átvetette lábát Csikócsőr hátán, és ügyesen elhelyezkedett Hermione mögött.

Harry megrázta a kantárt.

- Jól van, Csikócsőr! - szólt. - Fel! Gyerünk a toronyba!

A hippogriff egyetlen lendületes szárnycsapással a Nyugati Torony magasságába emelte őket, s néhány másodperc múlva karmos és patás lábai lehuppantak a párkányzatra. Harry, Athena és Hermione sietve lemásztak a hátáról.

- Ne vesztegesse az időt, Sirius - zihálta Harry. - Pillanatokon belül benyitnak Flitwick szobájába, és  észreveszik, hogy eltűnt.

Csikócsőr a kőpárkányt kapálta lábával, és idegesen rázta a fejét.

- Mi történt a másik fiúval, Ronnal? - kérdezte sietve Sirius.
- Fel fog épülni. Még nem tért magához, de Madam Pomfrey azt mondta, ki tudja kúrálni. Induljon - gyorsan! Black azonban még mindig Harry arcába
meredt. - Hogy köszönjem meg…
- INDULJON! - kiáltott rá egyszerre a három gyerek.

Black egy rántással megfordította Csikócsőrt.

- Találkozunk még - szólt. - Bebizonyítottad, hogy apád fia vagy, Harry…Regulus büszke lenne rád, Athena...

Sarkával finoman megbökte a hippogriff tollas testét. Athena, Harry és Hermione hátraugrottak a hatalmas
szárnyak elől…

Csikócsőr a magasba emelkedett, és néhány másodpere alatt öklömnyi sötét folttá  zsugorodott a távolban. Azután egy felhő úszott a hold elé… A hippogriffet és utasát elnyelte az
éjszakai ég.

- Harry! Athena!

Hermione Harry és Athena talárja ujját rángatta, s közben az órájára meredt.

- Pontosan tíz perc múlva a gyengélkedőn kell lennünk. Azután Dumbledore bezárja az ajtót…
- Jól van. - Harry még utoljára végighordozta tekintetét az éjszakai égen, azután bólintott. Athena kissé könnyes szemekkel ugyanígy tett. -
Induljunk.

Beosontak a toronyba vezető ajtón, és sietve elindultak a meredek csigalépcsőn. A lépcső aljába érve
beszélgetés hangjaira lettek figyelmesek. Gyorsan a falhoz lapultak, és lélegzet-visszafojtva hegyezték a
fülüket. A hangokból ítélve Caramel és Piton épp azon a folyosón siettek végig, amelyikre a csigalépcső
vezetett.

- …remélem, Dumbledore nem fog akadékoskodni - mondta Piton. - Itt helyben végrehajtják Blacken a csókot?
- Amint Macnair megérkezik a dementorokkal. El se tudja képzelni, milyen kínos volt számomra ez
a Black-ügy. De hál' Istennek holnap végre értesíthetem a Reggeli Prófétát, hogy kézre kerítettük…Magának is nyilatkoznia kellene…És gondolom az ifjú Harry is szívesen beszámol majd a Prófétának a maga életmentő akciójáról - persze csak miután kiheverte az elmezavarát.

Athena megforgatta a szemeit.

Mikor Caramel és Piton elhaladtak mellettük, egy pillanatig látta a bájitaltantanár önelégült arcát.

A két férfi egyre távolodott. Mikor elhalt lépteik zaja, Athena,Harry és Hermione rohanni kezdtek az ellenkező irányba.

Leszaladtak egy másik lépcsőn, aztán egy harmadikon, futva elindultak egy újabb folyosón - s akkor hirtelen kacarászás ütötte meg a fülüket.

- Ez Hóborc! - suttogta Harry, és megragadta a lányok csuklóját. - Gyertek!

Azzal bevonszolta a lányokat a legközelebbi osztályterembe. És valóban: alighogy becsukták maguk
mögött az ajtót, a folyosón felharsant Hóborc hangja. A kopogószellem hujjogott és hahotázott széles
jókedvében.

Hermione az ajtóra tapasztotta a fülét.

- Szörnyű alak - suttogta. - Azért van így feldobva, mert tudja, hogy a dementorok el akarják intézni
Siriust. - Az órájára pillantott. - Már csak három percünk van!

Vártak, amíg Hóborc hallótávolságon kívülre ért, majd kisurrantak a folyosóra, és újból futásnak
eredtek.

- Hermione - zihálta Harry. - Mi lesz… ha nem érünk vissza… idejében… és Dumbledore… bezárja az ajtót?
- Azt még elgondolni is szörnyű! - Hermione futás közben újból az órájára nézett. - Egy perc!

Megérkeztek arra a folyosóra, ahonnan a gyengélkedő ajtaja nyílt.

- Jól van - bólintott Hermione. - Hallom Dumbledore hangját. Gyerünk tovább!

Lábujjhegyen elindultak a folyosón. Kisvártatva kinyílt a kórterem ajtaja, és megjelent Dumbledore háta.

- Bezárlak titeket a kórterembe - szólt az igazgató. - A pontos idő huszonhárom óra ötvenöt perc. Három fordítás elég lesz, Hermione. Sok szerencsét.

Dumbledore kihátrált az ajtón, és becsukta maga után. Azután elővette a pálcáját, hogy elvégezze az
ajtózáró varázslatot.

Athena, Harry és Hermione rémülten rohanni kezdtek felé. Dumbledore meghallotta lépteiket, és felpillantott. Szája széles mosolyra húzódott hosszú ezüstös bajusza alatt.

- Nos? - kérdezte halkan.
- Sikerült! - zihálta Harry. - Sirius elrepült Csikócsőr hátán…

Dumbledore elismerően nézett rájuk.

- Szép munka volt. - Egy pillanatra az ajtó felé fordult, és hallgatózott. - Igen, azt hiszem, már el is indultatok. Menjetek be… rátok zárom az ajtót.

Athena, Harry és Hermione besurrantak a kórterembe. Az üres volt - pontosabban az utolsó ágyon ott feküdt az ájult Ron. Kattant a zár, s Harryék sietve bebújtak saját ágyukba.

Alighogy Hermione visszadugta az
időnyerőt a talárja alá, kinyílt Madam Pomfrey szobájának ajtaja, s a javasasszony belépett a
kórterembe.

- Jól hallottam, hogy távozott az igazgató úr? Most már szabad foglalkoznom a betegeimmel
Madam Pomfrey igencsak harapós kedvében volt, Athena, Harry és Hermione jobbnak látták zokszó nélkül elfogadni a felkínált csokoládét. A javasasszony lecövekelt az ágyuk mellett, és falatonként adagolta
nekik a gyógyító édességet.

Harry nyelni is alig tudott, úgy összeszorult a torka az izgalomtól.
Hermione gépiesen rágott, de az ő arcán is feszült várakozás tükröződött, Athena pedig csak ült ott, mostmár halál nyugalommal.

Épp a negyedik kocka csokoládét vették át Madam Pomfreytól, mikor távoli hang hatolt a fülükbe: az egyik felsőbb emeleten valaki felordított…

- Mi volt ez? - kérdezte riadtan a javasasszony.

További dühös hangok hallatszottak, egyre tisztábban és hangosabban. Madam Pomfrey az ajtóra meredt.

- Mit képzelnek ezek? Felverik az egész kastélyt…

A hangok gazdái egyre közeledtek.

Athena igyekezett kivenni, miről beszélnek.

- Bizonyára dehoppanált, Perselus. Valakit ott kellett volna hagynunk mellette. Te jó ég, ha ez
nyilvánosságra kerül…
- NEM DEHOPPANÁLT! - üvöltötte Piton, immár a közvetlen közelből. - EBBEN A
KASTÉLYBAN NEM LEHET SE HOPPANÁLNI, SE DEHOPPANÁLNI! POTTER! EZ POTTER MŰVE!
- Ugyan már, Perselus. Én magam zártam be Harryt a gyengélkedőbe…

BAMM!