Athena még sosem volt ilyen bizarr kompánia tagja. Az emeletről levonuló menetet Csámpás és Dáma vezettek,
nyomában Lupin, Pettigrew és Ron lánccsörgető hármasfogata trappolt lefelé. Őket a lebegő Piton követte, aki előrebukott fejével úgy festett, mintha bambán meredne a lépcsőfokokon végigzongorázó cipőjére. Megalázó helyzetét a mögötte haladó Sirius Blacknek köszönhette, aki a tulajdon varázspálcájával tartotta őt a levegőben. Black sarkában, Harry és Hermione lépkedett, a sereghajtó pedig Athena volt.

Az alagútba csak nagy üggyel-bajjal sikerült bejutniuk. Lupin, Pettigrew és Ron oldalazva kecmeregtek át a lyukon, s a mutatvány közben Lupinnak arra is ügyelnie kellett, hogy pálcájával végig

sakkban tartsa Pettigrew-t. Végül sikeresen bejutottak, és Athena hátulról még látta, ahogy Csámpás, Dáma és a
bilincses trió libasorban elindulnak az alagútban.

Sirius Black előbb bekormányozta Pitont a nyíláson, ő maga csak azután mászott be. Harry, Hermione és Athena követték. Mivel az alagút nemcsak széltében, de belmagasságát tekintve is meglehetősen szűk volt, a lebegő Piton feje lépten-nyomon nagyot koppant a
mennyezeten. Black azonban jelét sem adta annak, hogy bármit is kívánna tenni ez ellen.

Jó néhány perces néma baktatás után a varázsló hirtelen Harryhez fordult.

- Tudod, mit jelent az, ha most feladjuk Pettigrew-t? - kérdezte.
- Hogy maga szabad.
- Igen… - bólintott Sirius. - Ami azért fontos, mert… nem tudom, említették-e valaha neked, de én vagyok a keresztapád.
- Igen, tudom - felelte Harry.
- Emellett… a szüleid arra is megkértek, hogy legyek a gyámapád… ha velük esetleg történne valami.

- Természetesen megértem, ha a nagynénédéknél akarsz maradni - folytatta Black. - De azért fontold
meg a dolgot. Ha sikerül tisztára mosni a nevem… és ha esetleg… ha új otthonra vágysz…

- Úgy érti… hogy magához venne? - hebegte. Ösztönösen felegyenesedett, aminek következtében jól beverte a fejét a mennyezet egyik kiszögellésébe. - Komolyan elvinne Dursleyéktól?
- Számítottam rá, hogy nemet mondasz - visszakozott Black. - Megértem, hogy ragaszkodsz a nagynénédékhez. Csak szeretném, ha tudnád, hogy…
- Mit beszél!? - horkant fel Harry olyan rekedt-elfúló hangon, ami még Siriusnak is becsületére vált volna. - Hogyne akarnám otthagyni Dursleyékat! Van saját háza? Mikor költözhetek át?

Black megtorpant, és hátrafordult. Piton feje most még szaporábban kopogott a mennyezeten, de Siriust ez pillanatnyilag a legkevésbé sem érdekelte.

- Hozzám költöznél? Komolyan mondod?
- Hát persze!

Sirius elkínzott arcán ekkor jelent meg az első igazi mosoly. A változás döbbenetes volt, a halálfejmaszk mögött egy tíz évvel fiatalabb férfi tűnt fel.

Több szó nem esett köztük, amíg el nem érték az alagút túlsó végét. Az élen haladó Csámpás és Dáma addigra
már kimászott a szabadba, bizonyára megérintette a fűzfát elaltató görcsöt, mert egy nyikkanás sem utalt rá, hogy a kievickélő Lupint, Pettigrew-t és Ront harcias ágcsapások fogadták volna.

Sirius kinavigálta Pitont a lyukon, azután félreállt, hogy előreengedje Harryt, Hermionét és Athenát. Ő maga
utolsóként kapaszkodott fel a meredek kürtőben.

A parkban koromsötét volt, csak a kastély ablakai világítottak a távolban. A csapat némán folytatta útját. Pettigrew még mindig zihált, és néha panaszosan fel-felnyögött.

- Egy rossz mozdulat, és véged, Peter - szólt fenyegetően Lupin, s a baljában tartott pálcát oldalról Pettigrew mellkasának szegezte.

Ahogy haladtak, a kastélyablakok egyre nagyobbnak és fényesebbnek tűntek. Piton még mindig aléltan úszott a levegőben, fogai újra meg újra összekoccantak, ahogy állkapcsa a szegycsontjához verődött. Azután egyszer csak…

Az égen kószáló felhőket továbbkergette a szél, s a dús füvön halvány árnyékok rajzolódtak ki. A parkot éjjeli fényárba vonta a telihold.

Piton beleütközött Lupin, Pettigrew és Ron hármasába, akik hírtelen megtorpantak. Sirius döbbenten
megállt, majd kinyújtott karjával sorompóként elzárta Harry, Hermione és Athena útját.

Athena Lupin sötét sziluettjére meredt. A professzor előbb megdermedt, majd végtagjai vadul remegni kezdtek.

- Uramisten! - sikkantott fel Hermione. - Nem itta meg az esti bájitalát! Ránk fog támadni!
- Fussatok el - suttogta Sirius. - Gyerünk, szaladjatok!

Athena teljesen leblokkolt.

- Őt bízd rám - ROHANJ!

Hátborzongató hörgés hangzott fel. Lupin feje és teste nyúlni kezdett, mintha képlékeny masszává
változott volna. Válla és gerince meggörnyedt, majd sűrű szőr burjánzott el arcán és karmos manccsá korcsosuló kezén. Csámpás és Dáma felborzolták bundájukat, és nyávogva hátrálni kezdtek.

A vérfarkas villogó fogait csattogtatta.

Ekkor Sirius hirtelen eltűnt Harry mellől - ő maga is átalakult,
s óriáskutya képében a bilincsét lerázó farkashoz ugrott. Fogaival a fenevad tarkóját célozta meg, a bundájánál fogva igyekezett elvonszolni a farkast Ron és Pettigrew közeléből. Az nem hagyta magát, s a két állat között fogak és karmok ádáz tusája bontakozott ki.

Athena hosszú másodpercekig megkövülten bámulta a jelenetet, csak akkor ocsúdott fel, mikor meghallotta Hermione rémült sikolyát…

Pettigrew Lupin elejtett varázspálcája felé ugrott, magával rántva az ingatag lábakon álló Ront.

Durranás hallatszott, valami felvillant - s Ron máris mozdulatlanul hevert a földön. Egy újabb durranás
nyomán Csámpás a levegőbe repült, és méterekkel odébb landolt a fűben.

- Capitulatus! - ordította Harry, és Pettigrew-ra szegezte varázspálcáját. Lupin pálcája suhogva a magasba röppent. - Ne mozduljon, Pettigrew!

A férfi azonban már átalakult. Harry odarohant Ronhoz, a fiú kinyújtott karját szorító bilincs másik pántja már üres volt. Mellette még utoljára megvillant a hosszú, kopasz farok, azután már csak a fűben iszkoló apró lábak zaja jelezte a patkány útját.

Ekkor dühös üvöltés és fenyegető morgás ütötte meg Harry fülét. A kutya és a vérfarkas párviadala véget ért, az utóbbi feladta a küzdelmet, és elügetett az erdő felé.

- Sirius - kiáltotta Harry. - Pettigrew átalakult, és megszökött!

Athena azonnal futásnak eredt és senki sem tudta megállítani.

A kutya pofája és háta csatakos volt a vértől, eddig lihegve hevert a fűben, de
Harry szavaira felpattant, és egy szempillantás múlva eltűnt a sötétben.

Athena el–elesett, azonban nem adta magát egykönnyen. Különbözöző varázslatokat, bűbájokat, rontásokat és átkokat próbált bevetni, ám egyszercsak a patkány beleharapott abba a kézfejébe, amelyet eltalált a Fúria-fűz.

Athena felordított fájdalmában, megbotlott és legurult a tópartra és elvesztette az öntudatát.

Az utolsó ami megmaradt neki egy panaszos nyüszítés hangzott fel mellőle.
Egy kínlódó kutya szűkölése…

Sirius visszaváltozott emberré. Négykézláb kuporgott a földön, s fejét a keze alá temette.

- Neee - nyöszörögte Potter és Athena egyszerre. - Könyörgök, neee…

Athena ekkor látta meg őket. Száz vagy talán még annál is több fekete, csuklyás alak közeledett feléjük.

Harry megpördült a tengelye körül, szinte azon nyomban érezte, hogy átjárja a jól ismert, bénító hideg, majd lassan a fehér köd is megjelent. Bármerre nézett maga körül, mindenütt újabb és újabb dementorok bontakoztak ki a sötétből - a rémalakok bekerítették őket…

- Hermione, gondolj valami vidám dologra! - kiabálta Harry, s a magasba emelte a pálcáját. Pislogva igyekezett megszabadulni a ködtől, s vadul rázta a fejét, hogy elhallgattassa a felcsendülő sikolyokat…

Erejét megfeszítve koncentrált, és közben kántálni kezdte a varázsigét:

- Expecto patronum! Expecto patronum!

És innentől se kép, se hang.