- Athena!

Athena kómás fejjel kimászott ágyából, majd ajtót nyitott.

- Philip! - borult legjobb barátja nyakába. - Gyere beljebb - húzta be barátját, majd becsukta az ajtót és ellenőrizte anyja némító bűbáját a szobáján.

- Nos, a szobámban nincs sok étel és ital, így majd csak később tudlak megkínálni bármivel - szabadkozott Athena.
- Semmi baj - hajtotta hátra a fejét Philip. - El akadtam szakadni otthonról.
- Elég hamar - jegyezte meg Athena. - Csak két nap telt el a szünetből.
- Nem tudom a téli fagytól e, de drága édesanyám télen még jobban zsarnokoskodik.
- Elég nehéz szót érteni vele - ült le Athena a fésülködő asztala elé. Kezébe vette a fésűt és lassú mozdulattal végighúzta a haján, újra és újra. - Én nyáron azt hittem, hogy szembeköpöm, amikor elkezdett téged alázni. Hogyan beszélhet így valaki az egyetlen gyermekével? Néha annyira nem értem a felnőtteket.
- Rólad se mondott sok jót - vont vállat Philip.
- Tud bárki is? - kuncogott Athena, mire Philip úgy bámult rá, mintha meghülyült volna.
- Idióta.
- Ejnye-ejnye! Hát így kell beszélni a csodaszép Miss Malfoy-jal? - húzta fel az orrát Athena. Megemelte a fejét és lesajnálón nézett a fiúra. Pár másodperc múlva nevetésben törtek ki.

- Esik a hó - nézett fel Athena vidáman, majd felemelte a karjait és táncolni kezdett.

Philip mosolyogva nézte egy ideig, majd csatlakozott hozzá.

Karácsony reggelén Athena ébredt fel legelsőként. Hálóköntösében kiment az étkezőben ahol házimanójuk azonnal megjelent.

- Mit hozhatok, kisasszonyom?
- Egy kis gyerekpuncsot kérek, köszönöm - nézett le Merrilre.
- Esetleg, szolgálhatok fel reggelinek valót, kisasszonyom? - sipította a manó.

Athena hasa kordult egyet.

- Az jó lenne - sóhajtott.
- Merril azonnal hozza, kisasszonyom - futott el a konyhába a manó.

- Elég korai vagy, édesem - jött be édesanyja, ám ő már fel volt öltözve. Szokás szerint gyönyörű volt.
- De hát te már fel vagy öltözve - csodálkozott, hiszen alig múlt fél hét. - Nem kéne még aludnod?
- És neked? - kérdezett vissza anyja, majd lehajolt hozzá és homlokon csókolta. - Jobb lenne ha felöltöznél, nemde?
- Igen - biccentett, majd felment a szobájába.

Hosszasan töprengett rajta, hogy mit vegyen fel. Végül egy fekete selyeming mellett döntött amit betűrt méregzöld, nadrágjába. Kifésülte, majd begöndörítette a haját. majd leválasztotta első tincseidet és szorosan becsavarta, hátrahúzta őket a feje körül, egy hullámcsattal rögzítsd őket hátul, befejezésül pedig összekötötte a két becsavart tincset.

Berontott testvére szobája aki még lopta a napot.

- Dementorok! - sikította.

Bátyja természetesen felkelt és pánikolni kezdett, ám ekkor meglátta húgát.

- Nagyon vicces vagy - morogta, majd magára terítette paplanját. - Hagyj aludni!

- De itt ez a rengeteg ajándék! Fogadok, hogy méregdrágák. Mindegyik rád vár! - nógatta bátyját, aki nagyon vissza akart aludni.
- Megvárnak - legyintett Draco, majd felháborodva kiáltott egyet, hiszen Athena lehúzta róla a takarót.
- Ugyanmár - kérlelte Athena önbizalomittasan testvérét. - Karácsony van! Odakint csodaszép a táj, de a ház is olyan bűbájos. Itt van Philip is! Ne legyél már ilyen kiégett!
- Nem kiégett vagyok, hanem álmos!

- Úrfi, kisasszony - sipítozott Merril az ajtóban -, vendég érkezett. Édesanyjuk azt parancsolta Merrilnek, hogy szóljon a gyerekeknek, hogy menjenek a szalonba.
- Köszönjük - biccentett Athena kimérten, mire a manó úgy eltűnt, mint ha csak itt se lett volna.

- Na, ennyit az alvásról - sóhajtott fáradtan Draco.

Az ajtó tárva-nyitva állt, a testvérpár magabiztosan lépett be a szalonba.

- Professzor úr! - örült meg Athena Perselusnak.
- Professzor úr - biccentett kurtán Draco.
- Athena, Draco - üdvözölte őket Perselus Piton. - Boldog karácsonyt kívánok!
- Köszönjük, magának is! - mosolygott Athena, majd megbökte testvérét, aki szenvedve bár, de boldog ünnepeket kívánt.
- Gyerekek - mosolygott rájuk édesanyjuk. - Athena, idehozattam amit reggel a házimanónktól kértél. De neked is hozattam ám ételt, Draco.

A két gyerek összenézett, és mielőtt még gyomruk megkordult volna, enni kezdtek.

Piton professzor letette ajándékait, majd távozott is.

- Megyek én is, hiszen még rengeteg tennivaló van a bálig - állt fel anyjuk, majd egy pillanatra visszanézett. - Legyetek jók!

Miután megreggeliztek, eldöntötték, hogy kibontják ajándékaikat, így Athena átvitte a saját kupacát bátyja szobájába. Morcosan letette őket, ám arra nem számított, hogy az ajándékok össze fognak keveredni.

- Az én...fúj... Hé, Dray! Ez a tied! - dobta testvére kezébe a csomagot, aki elkapta, majd a kártya elolvasása után elfintorodott.
- Nem értem mit esznek rajtad a lányok - csipkelődött testvérével a lány.
- Gazdag vagyok és jóképű - húzta ki magát büszkén Draco.
- A jóképűvel vitatkoznék...
- Oh, fogd be! - hajított egy ajándékot húgának. - Én sem értem, hogy van ennyi titkos rajongód.
- Lehetne annyi vér a pucájukban, hogy firkantak egy nevet - morgolódott Athena és úgy döntött, hogy a titkos rajongói ajándékokat nem bontja fel.

- Végre! - sóhajtotta Draco, mire odakapta a fejét. - Egy értelmes ember!
- Blaise?
- Ja.
- Mit kaptál?
- Könyvet - majd lefagyott arccal hozátette. - A hippogriffek lélektana.
- Ezt megérdemelted - kacsintott Athena.
- Imádom Zambinit! - mondta Philip, mire Draco szúrós pillantásokkal illette. - Amúgy, mennyire ijedtél meg?
- Nagyon. Tényleg azt hittem egy pillanatig, hogy megöl.

- Értelmes ember nálam is - mondta a lány pár perc múlva.
- Na? - nézett rá kíváncsian Draco.
- Lucy.
- Öhm - köszörülte meg a torkát bátyja, mire Athena hozzávágott egy fésűt.
- Hé!
- Lucy igenis értelmes... a maga módján.
- Beismerted, há! Nyertem - kacsintott bátyja.
- Semmit nem ismertem be - dacoskodott a lány. - Egyébként omniszkóp - dicsekedett.
- Van már omniszkópod - húzta össze a szemét Draco.
- Erről nem kell neki tudnia. Én lunaszkópot vettem neki - vont vállat a lány.
- Elkényezteted őket.
- Megtehetem - vigyorgott a lány ravaszul. - Mint mondtad, gazdagok vagyunk.
- Jólvan - köhintett Philip. - Csendbe lehet maradni, vagy még elszégyellem magam.

Athena ingerülten forgolódott tükre előtt. Bátyja pedig türelmetlenül ült és ujjaival dobolt. Egyikük sem akart bájcsevegni és táncolni órákon át.

- Már fáj a lábam ebbe a hülye cipőben! Pedig csak öt perce van rajtam!
- Akkor vegyél fel egy másikat!
- De csak ez illik hozzá!
- Mi van a feketével?
- Az egy szemétre való tűsarkú! Lépni nem bírok benne!
- Merlin, segíts!
- Na, mert te bírnál benne menni, aham.

Athena minden személlyel társalgott a bálteremben; élénk volt és közvetlen és minden táncot végigtáncolt. Az anyák vadmacskaként vadásztak rá és negédes mosollyal kérték, hogy táncoljon többet a fiaikkal. Ám a lány mindenkivel csak egyszer volt hajlandó táncolni.

Végül sikerült észrevéthetetlenül eljutnia a szalonon át a teraszig. Lerúgta magáról cipőit, majd felült a korlátra, megtámaszkodott és felnézett a csillagos égre.

- Athena - hallotta meg bátyja hangját.
- Itt vagyok - intett bátyjának, aki azonnal észrevette, majd mikor kiért, bezárta a teraszra vezető kétszárnyú ajtót.

- Megfázol - vette le Draco a zakóját és húgára terítette.
- Az anyák ijesztőek - forgatta meg a szemeit a lány.
- Egyetértek - sóhajtott Draco hosszasan. - Hé - bökte meg húgát, aki így rákapta a tekintetét. - Mondok valamit ami biztos jobb kedvre derít.
- Hallgatlak.
- Az egyik Deeks lány leöntötte Nottot - szemük egyszerre csillant meg az éjszaka fényében, majd feltört belőlük a jóízű nevetés és alig bírták abbahagyni.