A barna sárkányok fő élőhelye a Birodalomban, a Rengeteg volt. A legnépesebb fajként jogosan foglalták el maguknak a hatalmas erdőt, amihez hetek kellettek, hogy valaki gyalog átkeljen rajta. Az ő otthonuk volt, nem nézték jó szemmel, ha más faj lépett be a területükre, főleg ha nem Birodalmiak voltak. Szerették a királyt, és a fehéreket. Szorgosak voltak, a föld elem szülöttei, akik a fák közt érezték magukat igazán otthon. Az erdőn belül három nagy város volt, több kicsi faluval. Sokan a tömegtől elzárkózva, egyenként éltek kis kunyhókban vagy lombházakban a családjukkal. Szétszórtságuk miatt könnyű volt őket elűzni otthonaikból. Sok házat üresen találtunk az utunk során. Alapjáraton békések voltak, de ha a Birodalomról volt szó, nagyon be tudtak gurulni. Ezt tapasztaltam anno Konroban is. Az emlékek hatására elmosolyodtam. Az a harc amit ott csináltunk, pite volt azokhoz képest amiket immár a hátam mögött tudhattam, mégis igazán emlékezetes maradt számomra, hiszen az első alkalmam volt. Bár még mindig nem voltam túl büszke a végkimenetelt illetően. 

Kezemben Gyermekkel álltam egy tisztás szélén nézve a feketés lilás lángokat, amik lassan felfalták az előttünk lévő pár házból álló települést. Nem küldtünk semmi figyelmeztető jelzést, egyszerűen csak a távolból kilőttünk társaimmal több fekete tűz lövedéket, és felgyújtottuk őket. Ilyen kis faluhoz bőven elég volt ez. Gyerekek, nők, férfiak, idősek futottak kétségbeesve. Valakik rossz irányt választottak, ők pont felém indultak el. Pár száz méterre tőlem megtorpantak, mert észrevették a kezemben halványan derengő kardot.

- A Mészárló Gyermek. - suttogta a férfi. Tekintetünk találkozott egy pillanatra. Iszonyat ült ki az arcára, majd fejvesztve elrohant a másik irányba. Ők nem voltak harcosok. Bár hűek voltak a fehérekhez, ami eléggé kellemetlen tényező volt számunkra, de egyenlőre nem akartam megölni minden egyes barnát. Barbárság lenne. Majd ha Foromas-ba érünk. Ott elkerülhetetlenül ki kell irtanunk a várost.

A három nagy városból a három fekete sereg útját csak kettő keresztezte. Foromas a miénket, Dionas pedig Grimor csapatáét. A terv szerint a kettőt a földdel egyenlővé kell tennünk, a lakosságával együtt.

Egy üzenet repült felém. Elkaptam gyorsan, majd szétnyitva alaposan elolvastam a sorokat.

- Kitől jött? Fargas? - érdeklődött barátom miközben mellettem nézte az égő házakat.

- Igen. Csatlakoznak hozzánk. Holnapra ideérnek. Azt írja amiatt a nyavalyás arany hadvezér miatt már csak a negyede van meg a seregének. A Rengeteg után amúgy is egyesülnünk kellene, így nem lesz baj, ha kicsit hamarabb jönnek. Segítenek bevenni Foromast. 

- Ez jó hír. Át is adhatod Fargasnak a vezetést. Így lekerül rólad a teher. -  Flynn a vállamra tette a kezét. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.

- Igen. - lehunyva a szemem, valahol mélyen belül kis megnyugvást észleltem. - Úgysem kedvel engem. Inkább ráhagyom a dolgokat mostantól. Mindenkinek jobb lesz.

- Persze a nagy csata még előttünk van, de így már nem lesz rajtad akkora felelősség. Meg rajtam se. 

- Rajtad mégis milyen felelősség van, he? - kérdeztem mosolyogva.

- Hiszen én vagyok a legfőbb tanácsadód. Na meg a helyettesed. És veled együtt az élvonalban harcoltam mindig, csakis azért, hogy vigyázhassak rád. - tette keresztbe  a kezét megsértődve.

- Csak vicceltem. - nevettem rajta. - Köszönöm, hogy nem hagytál még el. - néztem a szemébe komolyan. 

- Ne mondj ilyeneket, még elpirulok. - kissé megilletődött a szavaimra. Mosolyogva borzoltam össze a haját, majd visszamentem a többiekhez. 

***

- Jobb lenne a távharc. Vigyáznunk kell a megmaradt katonáinkra.

- Mindenképp közelharc fog kialakulni, akár akarjuk akár nem.

- De talán meg tudjuk gyengíteni őket pár mágikus támadással. Vagy  a fekete tűzzel.

Farkasszemet néztem a nagy fekete hadvezérrel. Komoly vita folyt köztünk a Foromasi csatát illetően. Én javasoltam, hogy az eredeti tervhez adjunk hozzá még egy földfelszín felett zajló, távolsági támadást is, de Fargas mindenképp maradni akart az eredeti tervnél. 

- Nem hülyeség amit mond a fiú. - szólt közbe Mirtgal. A kék sárkány Fargas csapatában kapott helyet. Jó volt látni régi ismerős arcokat. A mágusnak nagy hatalma volt, bár a személyisége megmaradt kicsit szerény és visszahúzódóbbnak. 

- Eddig semmi ilyesmiről nem volt szó.- ellenkezett tovább Fargas.

- Mivel jóval többen vagyunk a városra, mint eredetileg tervben lett volna, így nem lesz baj, ha én egy külön távolsági támadást vezetek, amíg ti beveszitek. - próbáltam érvelni.

- Nem akarsz közelharcba bocsátkozni? Félsz? - Fargas csak azért mondott ilyeneket, mert már fél órája egymás idegeit próbálgattuk. Bár amúgy se nagyon kedvelt engem. - Az eredeti terv szerint neked kell bevenned a várost. Most mégis rám akarod hárítani a vezetést. Azt hiszed mi nem vagyunk fáradtak? Sokkal több csatába keveredtünk mint kellett volna.

- Nem tehetek róla, hogy Irda fúj rád valamiért. - vontam meg a vállam. Megrezzent a szeme erre. Azt hittem abban a pillanatban ugrik nekem.

- Fargas... Ryuu sokkal tapasztalatlanabb és arra gondolt csupán, hogy neked nagyobb eséllyel sikerülne bevenni a várost. Kevesebb veszteséggel. - próbált megbékíteni minket Flynn. 

- Nem fogom átvenni a felelősséget a válladról. - úgy nézett a szemembe, mintha már csak egy pillantással meg tudna ölni. - Rendben. Legyen még egy csapat aki a föld felett távolról támad. Ez valóban jó ötlet. Azonban én vezetem ezt a csapatot, és te a saját seregeddel behatolsz Foromasba és beveszed, ahogy az a tervben volt.

Síri csend telepedett a társaságunkra. Azt gondoltam, hogy amikor Fargas csatlakozik hozzánk, automatikusan át fogja venni a vezetést, és nekem beleszólni se ad majd esélyt. Pont ellenkezőleg történt. Azt akarta, hogy tartsuk magunkat a tervhez, és ők csupán tartalékként pihennek a csata alatt az erdőben. Tudtam, hogy fáradt, hogy elege van. Már mindenki várta ennek az egész őrületnek a végét. 

- Jól van. - sütöttem le a szemem. Fargas amúgy is felettem állt rangban, és minden ellenszenvem ellenére tiszteltem őt. Ennek a vitának így is úgy is ugyanaz lett volna a vége. Hogy én engedek neki. Ha ennyire nem akarja egyedül vezetni a sereget, akkor nem kell. 

- Flynn készítsd a szürkéket. Amint lemegy a nap, megkezdhetitek az ásást.- lestem oldalra a fiúra. Biccentett, majd elsietett, hogy elvégezze a teendőit. 

- Akkor rád bízom a távolsági megerősítést. - nem néztem fel a sárkányra, csak gyorsan tovább álltam mielőtt még bármit is mondhatott volna. Nem volt kedvem tovább a társaságába lenni.

Éjfélre járt az idő, amikor Foromas magas földsáncai mögött felhangzott az első köhögő, hörgő hang. Nem sokkal később sikítások és kiabálások töltötték be az utcákat a sűrű füsttel együtt, ami a csatornákból szállt fel.

A szürkék kihasználva az adottságaikat, könnyedén beástak a város alá, megkeresve a járataikat és a víz elvezető rendszert. Ezen keresztül szivárogtatták a mérgező anyagot, ami váratlanul érte az ott tartózkodókat. Ugyan fel voltak készülve egy esetleges támadásra, mivel a helyőrség azonnal reagált, de arra nem, hogy alulról fogunk támadni. Sikeresen összezavartuk őket. Az egyik alagútjáratból törtünk elő. Flynnel az oldalamon, gyors léptekkel futottunk végig az utcán, és minden szembejövő katonát akin már ott volt a maszk legyilkoltunk. Nem volt más dolgunk, mint a fából készült épületeket szépen felgyújtogatni. Jól haladtunk egészen addig, amíg ránk nem talált egy nagyobb helyi csapat. Zömükben barnák voltak, de a Birodalmi sereg tagjai itt is ugyanúgy kevertek voltak mindenféle fajtából. Egy vöröst, több zöld sárkányt is láttam. Ők minden gond nélkül mászkálhattak a Rengetegben. 

- Támadás! - szükségtelen volt a kiáltásom, de valahogy mégis feltüzelt engem és a többieket. Elsőként rohantam a tömegbe, és kezdtem őrült vagdalkozásba. Bárki aki a Birodalom jelzését viselte, a halál fia volt. Hagytam előtörni a vadállatot magamból. 

Az első pár sárkány nem volt ellenfél. Aztán összekerültem a messziről már kiszúrt vörössel. Magasabb volt nálam. Nyilván, hiszen fiatal voltam. Ötven éves koromig biztos, hogy fogok még nőni. Ha jól tudom a legnagyobb fajtársam több mint három méteres volt emberi alakjában. Az előttem levő nagyjából a kettő és felet verte, de az én 180 centimnek így is sok volt. Ki kellett használnom a mozgékonyságomat. Könnyű páncélt viseltem mindig is, így sokkal gyorsabban tudtam benne mozogni. Hatalmas pallosa volt, amit egészen könnyedén tudott használni, de Gyermekkel összehangolva elhárítottuk az első csapásait. A vállamat vette célba, majd a hasamat, végül a lábamat, onnan hirtelen áttért a fejemre. Az utolsó pillanatban emeltem fel a kardom, de kicsit megéreztem a pengéjét  a fejbőrömön. Ha ez betalált volna, már halott lennék. A halálközeli élmény teljesen letaglózott. Körbepillantva nem láttam Flynnt. Vajon hol van? Lassan hátrálni kezdtem, mert a harc kellős közepén voltam, és így nem lehetett senkit se megtalálni. A vörös nem hagyott időt erre. Egy ugrással újra rám támadt. Kikerültem, majd egymáson csattant a két penge. Gyermek felvillant, mintha még nagyobb erőt merítene valahonnan. Éreztem, hogy szeret csatázni. Bár mért ne szeretne. Hiszen arra teremtettem őt.

Bevontam a testem a sötét aurámmal, és a katona elméjére támadtam. Csak az alapvető védelem volt rajta, amit könnyedén áttörtem, és befurakodva a fejébe, megzavartam a gondolatait. Igazából nem csináltam vele semmit, csupán megérezte, hogy valaki más van a fejében, és ez annyira meglepte, hogy a következő pillanatban már csak az egyik keze volt meg. Gondolom arra számított, hogy én mint szintén vörös, nem értek annyira a mágiához és nem folyamodok ilyen alattomos trükkökhöz. Csak, hogy fekete is voltam. 

A feladat még nem volt ezzel bevégezve, mivel egy végtag visszanövesztése normál esetben, vagyis tiszta, nem mérgezett vágás esetén csak pár napba telik. Ahhoz, hogy egy vöröst meg tudjunk ölni, le kellett állítanunk a szívét, vagy az agyát. Viszont volt még egy amit nem tudott csak úgy visszanöveszteni. A következő csapásommal elválasztottam a fejét a testétől, és ő végre holtan esett össze. Nem volt időm az örömködésre, mert három másik katona támadt rám, de magamban elkönyveltem, hogy ügyes vagyok. Az elmémet gondosan be is zártam, mielőtt valaki illetéktelen megneszelte volna, hogy sebezhető vagyok.

Flynnel csak hosszú órák után találkoztam újra. A füstös már nem bírta erővel. Megragadtam a karját, amiből egy nyílvessző állt ki. Fájdalmas kiáltása ellenére behurcoltam egy szűk mellék utcába.

- Akik nem bírják tovább, vidd vissza őket a föld alatt. A füst ott olyan sűrű, hogy még az ő maszkjaikkal sem lesznek a birodalmiak képesek követni titeket. - komolyan néztem a szemébe, közben pedig kirántottam a karjából a vesszőt. Láttam, hogy ráharapott a nyelvére és fájdalmában könnybe lábadt a szeme.

- Te pedig itt maradsz megint hősködni? Nem emlékszel, hogy nem veszthetjük szem elől a másikat? - hangja rekedt volt és remegett az adrenalintól.

- Eddig se voltunk ezt képesek betartani. - mosolyodtam el.

- A véletlenek nem számítanak. Te most készakarva akarsz elküldeni magad mellől. Megesküdtem Yorunak, hogy nem hagylak magadra.

- Neki is megesküdtél? - vontam fel a szemöldököm. Mivel rájöttem, hogy direkt terelte a témát, megráztam a fejem, hátha észhez térek. - Flynn... Én még bírom. Te kifáradtál. Órák óta vagdalkozunk. A szürke vérűekre nagy szüksége van a lázadóknak. Vezesd őket biztonságba. 

- Ryuu... - Flynn hosszasan meredt az arcomra. - tiszta pikkely a nyakad.

- Mi? - ijedten kaptam az említett bőrfelülethez. A kesztyűm miatt csak halványan éreztem a jóval keményebb de még érző szaruréteget. A kamaszkori kellemetlen pikkelyesedésnek már vége kellett volna legyen. - de mért? Hogyan? Már túl kéne lennem ezen rég. Hiszen elmúltam harminc...

- Pff... - Flynn kinevetett, Beleöklözött a vállamba, majd otthagyott. 

Idegesen mentem utána. Tudja mivel lehet elterelni a figyelmem. Ezek szerint nem hallgat rám. Majd később foglalkozom a pikkelyeimmel. 

- Ne merj itt hagyni! 

Együtt csatlakoztunk vissza a harcba. Innentől kezdve figyeltem rá. Ha túl sokan mentek Flynnre, azonnal ott termettem és segítettem neki. 

- Ledöntötték a falakat!

Kétségbeesett kiáltások hangzottak, amit lassan elnyomott Fargas csapatának robaja, ahogyan betörtek a városba. Meglepődve néztem az irányukba. Nem kint kellene lenniük? El tudom intézni ezt itt. Hiszen ő ragaszkodott hozzá. Csak úgy özönlöttek befelé a városba.

Innentől persze megpecsételődött Foromas sorsa. Elhűlve néztem, hogy Fargas seregében mennyivel jobban képzett harcosok voltak. Ő maga is egy fekete hurrikánként söpört végig mindenkin, holttest hegyeket hagyva maga után. A csata eldőlt. Egy órán belül ledőlt az utolsó lángoló oszlop, én Flynnel a közeli patak mellett ültem. Nem messze tőlünk Fargas tisztogatta a kardját.

- Végül nem tartottad magad a tervhez. - jegyeztem meg.

- Ha meghalnál, Yoru beleőrülne. Úgy döntöttem megkönnyítem a dolgodat. A te terved amúgy se akart működni.

- Nem? - kaptam felé a fejem.

- Nem gondoltál arra, hogy hatalmas földsáncokkal van körbevédve a város, amit különböző varázslatok védtek. Nehezen tudtunk áttörni rajta, hogy a távolból lőjük őket. Amikor végre sikerült ledönteni, mindenki ujjongott. Ez nagyon feltüzelte őket, így már inkább bevezettem a többieket. 

- Hm. - bólintottam egyet. A falak miatt tényleg nehezen lett volna kivitelezhető egy távolsági támadás. - Köszönöm. - mondtam végül. Úgy tűnt ezen eléggé meglepődött, de nem foglalkoztam vele többet, mert megláttam magam a vízben.

- Mi... Flynn mért nem mondtad, hogy az egész fejem pikkelyes? - iszonyodva tapogattam meg az arcomat.

- Akkor annyira kiakadtál volna, hogy teljesen megfeledkezel a csatáról. - vonta meg a vállát, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó.

- Mért? Mi e ez? - lassan ledobáltam magamról minden egyes ruhadarabot és undorodva mostam meg magamat, amit már napok óta nem tettem, hátha lejönnek vele a pikkelyek is, amik majdnem az egész testemet ellepték már.

- Majd elmúlik. Túl sok rajtad a teher. - hallottam meg Fargas hangját. Láttam, hogy magában nevet rajtam. - ha megszűnnek a zavaró tényezők, visszahúzódnak maguktól.

- De így nem léphetek senki elé. Mit fognak szólni? - elkeseredve ültem a vízben és bámultam az elmosódott tükörképemet.

- Nézz körbe. Más harcoson is jelentkeztek a tünetek. Vannak akik hajlamosabbak a kipikkelyesedésre. 

- Fenébe... Nagyon remélem, hogy elmúlik. Gyorsan múljon el. - morogtam. Undorítónak találtam magam.

- Egyáltalán nem nézel ki rosszul. - próbált Flynn vigasztalni. Persze nem hallgattam rá. Számomra ez hatalmas csapás volt. Eddig is nagyon zavartak az arcomon levő pikkelyek, de most az egész fejem egy merő pikkely volt. Idegesen túrtam bele a hajamba.

- Yoru nem láthat így meg. - kezdtem sírni halkan.

Flynn lopva körbenézett, hogy ne nagyon legyenek a közelben, majd mellém ült. A fejemre tette a kezét, hogy vigasztaljon. Már mindegy volt, mert eltört a mécses. Könnyek záporoztak le az arcomon. Nem csak a külsőm miatt sírtam. Valahogy ki kellett adnom magamból az elmúlt csaták szörnyűségeit. Most túlcsordult a pohárban a víz, és egyszerűen kitört. Nem tudtam irányítani. 

- Gyere ide. - Flynn azonnal magához ölelt, és kedvesen simogatta a hajamat, miközben én elsírtam neki minden bánatom.