Hatalmas robajjal értem földet, testem alatt összetört egy háztető, majdnem én is, de észbe kapva azonnal emberi alakba alakultam. Csak így tudtam kicsusszanni a támadóm mancsából. Arcom előtt már ott volt a maszk, ami megvédett. A füst olyan sűrű volt, hogy semmit se láttam benne. Tudtam, ha előhúzom a kardomat, könnyű célponttá válok, hiszen Gyermek halvány ragyogása jóval feltűnőbb mint egy hagyományos penge. Erre a célra hoztam magammal egy rövid tőrt. Hátrálva a vörös sárkány elől húztam elő a hüvelyéből, bár reméltem, hogy nem kell sokat használnom majd.

- Halott vagy. - egy hideg, fagyos hang suttogott a fülembe. Minden egyes hajszálam az égnek meredt. Végigbizsergett a testem. Alig mertem levegőt venni, a lábam földbe gyökerezett. Tényleg itt lenne a vége? Elrontottam? Erős kéz ragadta meg a vállamat, majd maga felé fordított.

- Meglepetés! - Flynn vigyorgó képével találtam szembe magam. Hirtelen kezdtem kapkodni a levegőt, mikor rájöttem, hogy drága barátom csak ugratni akart. Hát nagyon is rossz helyzetben csinálta.

- Basszus... Flynn. - majd elájultam az ijedségtől, és a megkönnyebbüléstől. - kedvem lenne felképelni téged. Ha még egyszer ilyet mersz csinálni, nem térsz vissza élve.

- Bocs. - mosolygott rám kicsit megilletődve. Nem igazán érezte a helyzet komolyságát. Nem értem. Hiszen egy csata közepén vagyunk. Hogy tud még ilyenkor is így viccelődni? - Na menjünk öljük meg akik még életben maradtak. - paskolta meg a vállamat, majd előre indult a vörös sárkány felé. Nehezen tudtam kivenni az alakját, mivel már ő is visszaváltozott, így jóval kisebb volt. Azonnal követtem barátomat és halk lopakodó léptekkel közelítettünk felé. Flynn megbökte a karomat. Ránézve némán jelzett nekem, hogy ő megy. Hiába töltötte be a ködöt mindenhonnan a halálhörgés és sikoly, könnyen meghallhatta a lépteinket. Flynn ügyesen lopakodott, így hagytam, hogy előre menjen. Nem mozdultam a helyemről, ebből a távból még egy ugrással ott tudok lenni, ha valami baj lenne. 

Gyengén, de láttam, ahogy Flynn árny alakja ráugrik a katonáéra, majd elnyisszantja a torkát. Megkönnyebbülve sétáltam oda hozzájuk. 

- Nemsokára meg kell szüntessük a mérgező ködöt és füstöt. A helyzeti előny náluk van, mert ők ismerik a várost. Mi meg csak a sötétben tapogatózunk.

- Tudom. Addig induljunk el a központ felé. Én jobban látok, úgyhogy vezetlek. - Flynn megragadta a karomat és maga után húzott. Bíztam benne. A szemén most egy szürke hártya volt. A füstsárkányok egy plusz szemhéjat használtak a föld alatt, ahol nagy volt a meleg, és füst, vagy egyéb mérgező gázok. Mielőtt kiirtották őket, többnyire a föld alatt éltek, hatalmas barlangokban, a föld magjához közel. Néha jöttek csak fel a felszínre. Sajnos az ő kultúrájukat már csak a könyvekből ismerhettem meg, amiket Flynntől kaptam. Ő se volt ennek már részese, de a genetika még őrizte ezt az életmódot.

Puha léptekkel futottunk amennyire csendben csak tudtunk a központi torony felé. Ha valaki ellenség szembejött velünk, azonnal kiiktattuk. Sokan már rájöttek a mérgező füstre, de csak a katonákon láttam, hogy feltették a maszkot. Lehet, hogy a városlakóknak nem adtak? Persze nehéz lehet ennyit készíteni, de akkor is hasznos... Lett volna.. Na de ennek mi csak örülünk. Igaz én személy szerint egyáltalán nem örültem neki. Ha nem lenne ennyire erős az életösztönöm, lehet már rég hagytam volna valakinek, hogy megöljön. Egyre kevésbé értettem egyet ezzel a háborúval, de ezt csak mélyen magamban éreztem. Nem hagytam, hogy a felszínre törjön. Uraltam az érzelmeimet. 

A főtéren állt egy központi épület. A tetején lévő gömb volt a mágikus erőforrásuk, ami fent tartotta a várost a vízen, és működtetett minden rendszert. Csatornarendszert, fűtést, és a víz alatti város léggel telt termeit is. Előtte egy tízfős elit harcosokból álló csapat állt. Biccentettem Flynnek, mire ő eltűnt a füstben, én pedig üvöltve rontottam neki az ellenségnek, hogy ő elvégezhesse a feladatát.

Volt egy vörös és egy arany sárkány is az alakulatban. Ők álltak leghátul. Ők lesznek a kemény dió. Reméltem, hogy mire rájuk sor kerülne, addigra elsüllyedünk mind. A kék és zöld harcosokat is nehezen kezeltem. Taktikás, jól képzett katonák voltak. Egyszerre hárman támadtak rám, felugorva a levegőbe védtem ki a csapásukat, majd mágiával megnehezítve magam estem vissza rájuk. A felém nyújtott hegyes pengék, most egy láthatatlan falba ütköztek. Alig tudták megtartani a súlyom, végül pedig szabadjára engedve hirtelen az energiám, egy lökéssel elterültek a földön. Csak az egyikük védte ki. Ő volt az egyik mágus. Azonnal készítette a vízlövedéket, ami ilyenkor acélgolyóként száguldott át, és a pikkelyeket is átvágta ha elég erős volt. Pillanatok alatt kellett volna felhúznom egy védelmet, nem csoda, hogy az első lövedéke azonnal betalált, méghozzá a lábamba. Furcsa anyagot éreztem szétáradni az ereimben. Milyen víz ez? Nagyon megijedtem. Persze nem volt időm ezt kimutatni, mivel párbajba bocsátkoztam az egyik társával. Lassabb volt a reakció ideje mint nekem. Ez segített abban, hogy átvágjam a torkát. A következőt is sikerült, aztán jöttek még. A mágus hátul maradt, és próbált újra lyukakat keresni a közben felhúzott védelmemben. Nem hagytam magam. A sötét aurám megvédett jelenleg, de koncentrálnom kellett rá, miközben nagyban hadakoztam a többiekkel.

Egyik pillanatban a lábam nehéz lett. Nem tudtam úgy mozgatni ahogy akartam. Lepillantva vettem észre, hogy egyre duzzadtabbá vált. Lassan a másik végtagomra is kezdett átterjedni a furcsa érzés. Pont amikor a vörös és arany harcos is elérkezettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjon a harcba, megrendült alattunk a talaj. Nem sokkal később víz árasztott el minket. Minden összezavarodott, a tó elvesztette gyönyörű tisztaságát, a homályban csak nehezen lehetett kivenni, hogy mi is történik. Az egész várost a mágia tartotta egyben. Most darabjaira hullva süllyedt el. Felettem egy hangos csobbanás hallatszott. Flynn ugrott le a torony tetejéről, hogy megragadja a karomat. Biztos figyelt engem fentről, és tudta hol süllyedtem el. A szemébe nézve biccentettem. Felemelte a mutatóujját, majd a középsőt, majd sorban a maradékokat is. Így számolt el tízig. Ennyi ideje volt kimenekülniük a fekete vérrel nem rendelkezőknek. Kockázatos terv volt, hiszen könnyen megsérthettük a saját katonáinkat is, de ez tűnt a legcélszerűbbnek. Kitárva a karjainkat, fekete és lila lángcsóvákat engedtünk szabadjára. A sötét lángok a víz alatt is ugyanúgy égettek. Minden fajtársunk, aki rendelkezett fekete vérrel ugyanezt tette. Teljes erőnkből égettük a vizet, ami hamar felforrt, és bugyogott, párologni kezdett. Feketeség vett körbe mindent ahogy lángra kaptak az épületek, és a sárkányok akik nem tudtak védekezni. Én percekig bírtam, csak amikor már éreztem a végkimerülést, akkor hagytam abba. Fel akartam úszni a felszínre, de a lábaim nem mozdultak. Megszorítottam Flynn karját, és a lábaimra mutattam. Megértette, hogy valami korlátozza a mozgásom. Na meg észrevehetően duzzadtabbak voltak a tagjaim mint normálisan. Felráncigált magával a felszínre, ahol sikerült átváltoznom. A hullámok még nem nyugodtak le, fent a levegőben még voltak sárkányok, olyanok is, akik még harcoltak. Viszont a csata, és a mi feladatunk már véget ért. Flynn a hátamra mászott.

- Repülni tudsz? - kiabálta. Egy morgás volt a válaszom. A szárnyaimat még nem érte el a furcsa anyag ami belém került. A katonáim védelmében visszarepültem a táborunkba. Szépen lassan mindenki követett minket. A földet érésem nem volt túl kecses, mivel nem voltam képes megtartani a testsúlyom. Vissza is változtam a földön fetrengve, hogy ne foglaljam a helyet.

- Orvost! Van gyógyító a közelben? Vízlövedékkel találták el a Kis Tanítványt! - kiabált torkaszakadtából Flynn. A megszólításomra többen is odakapták a fejüket, de csak percek után sietett hozzánk egy gyógyításhoz is értő sárkány. 

Egy félvér hátán utaztunk át a Loba-tó felett. A víz még mindig átláthatatlan volt. Ha nem a hullatengertől ami a tetején úszott, akkor a törmelékektől. Borzalom volt. Szerencsére nem sokat láthattam belőle, mert félig fekvő pozícióba voltam kényszerítve, hogy lassítsák a vérkeringésemet. A gyógyító a sebemre tette a kezét, és folyamatos mormolással próbálta kiszedni belőlem a mérget. Flynn a kezemet szorongatta. Darwin a tanácsadónk, hatalmas fekete sárkányként közvetlenül mellettünk repült. Én nem tudtam, de folyamatosan tárgyalt közbe Flynnel. 

Napnyugtakor szálltunk le a Rengeteg szélén. Az erdő után már a főváros volt, előtte azonban a barna sárkányokon kellett átverekednünk magunkat. Nem az egész erdőt akartuk felégetni, a sűrű növényzet miatt nehéz lesz a haladás így hosszadalmas út állt előttünk. A többi sereg már belépett a Rengetegbe az üzenet szerint. Mi még kipihentük a csatát. Az utasításomra a fák alatt vertünk tábort. Hordágyon vittek be egy nekem készült sátorba. Sajnos nem tudtam megcsodálni a most fehér ruhát húzott Rengeteget, pedig nagyon is el akartam jutni ide, de még nem voltam teljesen rendben. A méreg szerencsére nem terjedt el a szívemig, különben már meghaltam volna. A végtagjaimat még vissza tudják szerezni, ezért valaki folyamatosan a sebemen keresztül szívta ki az anyagot mágia segítségével. Éjszaka alig aludtam, hiába volt mellettem Flynn, hogy őrizzen, ő mégis többet aludt mint én. Nem volt túl kellemes érzés, hogy az ereimen keresztül távolítottak el valamit belőlem. Hajnalban végzett a gyógyító, ekkor tudtam lehunyni a szemeimet csupán csak pár órára.

- Ryuu

Összeráncoltam a szemöldökömet.

- Tudsz mozogni? Indulnunk kell. Ha akarod viszlek a hátamon a sárkány alakomban. Jól tudok vele mozogni az erdőben.

Lassan ültem fel. Tudtam mozgatni a lábaimat. Flynn segítségével feltápászkodtam. Furcsán könnyűnek éreztem a tagjaim. Amikor magamtól akartam menni pár lépést, azonnal összeestem. Flynn persze időben elkapott.

- Sok vért vesztett amíg eltávolítottam a mérget. Talán jobb lenne ha a mai nap még nem mászkálna. - a gyógyító utasítására csak biccentettem egyet.

- Rendben. Köszönöm. - mosolyogtam a férfira, aki kiment miután dolgát elvégezte.

- Ne...

- Viszlek. Nincs kifogás. - vágott a szavamba Flynn. 

- Csak annyit akartam mondani, hogy nehéz vagyok. - morogtam neki. - az utóbbi időben megint nőttem pár centit. 

- Nem gond. - kitámogatott a sátorból, ahol átváltozott. Nagy nehezen felmásztam kígyószerű alakjára. Megkapaszkodtam a nyakánál lévő szaruhártyákba. " Csak ne tépd le őket." hallottam meg a hangját a fejemben. 

- Nem kell aggódnod. 

"Végre én viszlek téged. Most legalább visszafizethetem azt a sok alkalmat amikor elvittél repülni." Flynn kisugárzása boldognak tűnt. Fontosnak érezte magát, és hasznosnak. Örültem neki. Én ezzel ellentétben elég szerencsétlen voltam jelenleg. Néha éreztem, hogy szédelgek, majdnem le is fordultam a hátáról, csak az utolsó pillanatban tértem magamhoz és kapaszkodtam meg. Szégyenteljesen néztem körbe, hogy vajon ki láthatta az előbbi mutatványomat. Természetesen akik mögöttem jöttek, mindennek szemtanúi voltak. Ilyen helyzetben vajon mit gondolnak rólam?

Seregünk gyászosan menetelt előre a fák közt. A hideg ellenére mindenki elemében volt. Bár továbbra is a fehér szín uralta a tájat, az idő már jóval melegebbnek hatott, ahogy egyre csak dél felé haladtunk. Itt inkább hó volt, amíg fent a hegyekben szinte csak kemény jég. 

- Bárcsak már ott lennénk. Nincs kedvem még több falut és várost elpusztítani. - morogtam halkan.

"Shh... Nehogy meghallja valaki. Te vagy a hadvezér. Nem mondhatsz ilyet."

"Flynn... szerinted ha sikerül kiszabadítani Graumot lenyugszanak egy kicsit a kedélyek? Vagy azonnal újabb háborúba kell majd mennünk." kezdeményeztem inkább beszélgetést elméleti síkon, nagyon ügyelve arra, hogy rejtve maradjanak a gondolataim. Persze nem lett volna szabad, hiszen így könnyebben megtámadhatják az elmémet, de igyekeztem észnél lenni, hogy ez ne történjen meg.

" Nem hiszem. Mindkét félnek sok életbe fog ez kerülni. "

" Remélem. Azt hiszem a vörös énem már kezdi megelégelni a vért és a szenvedést. A fekete még elviseli."

" Haha... Sose hallottam még valakit ennyire szétválasztani a származását. Hidd el nem emiatt van benned ez a kettős érzés. Te magad érzed ezt, és ez nem a kevert véred miatt van."

" Ha te mondod" felsóhajtottam. Elmerültem a gondolataimban a világ és a Birodalom rendjéről. Ha itt ez az egyensúly uralkodik, ami úgy látszik bennem is és mindenki másban is ott van, akkor vajon a határon túl milyen szabályok érvényesek? Felidéztem a hanglénnyel folytatott beszélgetésemet. Olyan gyorsan eltelt így az idő, hogy észre se vettem, de már elértük a következő falut, ami a fák között lapult meg.