Köhögnöm kellett a felgyülemlett füsttől. Bár a maszk ami az arcom előtt volt védett a méreg ellen, mégis úgy éreztem mintha fuldokolnék. Mellettem Flynn teljesen az elemében volt, és menetelt előre a sűrű levegőben. A szájából áramlott ki a vaskos szürke mérgező gáz, ami lassan belepte az előttünk levő ártatlan falut. A lakosok már elmenekültek, hiszen tudtak az érkezésünkről. Persze nem mindenki. Egy két férfi és erős asszony nem volt hajlandó elhagyni az otthonát. Velük sajnos végeznünk kellett. Ők terelték erre az útra az életüket. A biztos halált választották amikor itt maradtak. Felégettünk mindent ami elénk került, kifosztottuk a tartalékokat és a seregben osztottuk szét. Két hete voltunk úton. Az első pár településnél még rengeteg falusi volt. Egy idő után persze elterjedt a hír, hogy egy hatalmas sereg közeledik, így aki csak tudta menekülőre fogta. Voltak akik megnehezítve az ellátásunkat maguk égették fel és ürítették ki a falujukat. Csak egy kettő volt ilyen. A többségnek nem volt ennyi ideje és esze. Az első birodalmi sereggel az én csapatom csak három hét után találkozott. Fargas és Grimor csapatai mérföldekre voltak tőlünk újabb pár ezer fővel, én haladtam közöttük, bár nem láttuk a másikat, állandó kapcsolatban álltunk egymással és üzeneteket váltottunk, hogy minden a terv szerint haladhasson. Ahogy hallottam, Fargasra rájárt a rúd, mert ő volt a leghíresebb a lázadók közül, és Irda az aranyhadvezér az ősi ellensége, így neki címezték a legtöbb támadást. Tapasztalt vezetőként azonban ez nem jelentett neki problémát mindaddig, amíg maga Irda meg nem jelent a harctéren. Nagy veszteségeket szenvedtek miatta pár napja, de még nem olvadt egybe az én seregemmel, azt mondta még túl sok van hátra, kitartanak amíg csak tudnak.

Emiatt jelenleg nem tudtam aggódni, ugyanis szembe velünk egy másik birodalmi csapat állt. Létszámuk kicsivel volt több mint  a mienk. Nyilván nekik sokkal nagyobb seregeik voltak, de talán apró trükkökkel és fekete mágiával képesek leszünk nyerni. 

- Az első nagyobb csatánk. - morogta Flynn mellettem. El nem hagytuk egymás oldalát. Ha nem volt mellettem, halálra aggódtam magam miatta. Ez kölcsönös volt, így megegyeztünk, hogy látótávolságon belül maradunk. 

- Figyeljetek rám, Tűz had! - kiáltottam el magam. - Nem ejtünk foglyokat. Teljesítsük a feladatunkat és mindenkit öljünk meg! Aki megöli a vezérüket külön jutalomban részesül! - tüzeltem fel a harcosaimat, bár még nem nagyon értettem ehhez. 

- A fekete hadért! Yoruért! Graumért! Előre!

Hadi kiáltásom keményen vágott végig a mezőn. Hatalmas robajjal válaszolt a sereg, majd a vezetésemmel megindultunk előre. Az első szembejövő katonát két mozdulattal végeztem ki. A másodikat hárommal. A negyedik után már nem tartottam számon. Addig tartott a figyelmem, onnantól harci üzemmódba kerültem, és Flynnen kívül csak az elém kerülő birodalmi katonákat érzékeltem és vágtam le tucatjaival. Már amelyiket sikerült. Hamar bekaptam  egy vágást, pedig még csak két órája folyt a csata. Nem törődtem vele, de oldalra pillantva láttam, hogy Flynn is tocsogott a vérben. Megragadtam a karját, és azonnal elrángattam hátra fele, ahol kevesebb volt az ellenség.

- Várj egy kicsit. - lihegtem összegörnyedve a barátom előtt, majd a sebére tettem a kezem és igyekeztem felgyorsítani a regenerálódását. Az enyém addigra már begyógyult. Több helyen is kilyuggatták szegényt, így egy kis időt igénybe vett a művelet, de utána előhívva a szárnyaink segítségét kerültünk újra az élmezőbe. Hiába sajnos nem a gyógyítás volt az erősségem.

 Minket meglátva több fekete félvér is a levegőbe emelkedett és egymástól pár méterre felállva széttártuk a kezünket, majd fekete lángokat zúdítottunk az ellenségre. Ők ezt képtelenek voltak eloltani, nem sok varázs védett ellene, egyedül a fehérek mágiája vette fel ezzel a versenyt, de ők alig tették ki a lábukat a palotából, nem hogy csatába vonultak volna.

 Természetesen ez a fajta tűz emésztette fel a legjobban az energiáinkat, így nem bírtuk sokáig. Kisebb pusztítást végeztünk, utána visszavonultunk, hogy a lent lévő társaink előrenyomulhassanak. Ez sikeresen működött, még kétszer megismételtük, amikor menekülni kezdett az ellenség. Bár még voltak páran, úgy látszott, hogy nem akarnak tovább feltartóztatni minket. 

- Utánuk! Mindenkit megölni! - kiáltottam fel, majd átváltoztam sárkány formámba, mivel már ők is abban az alakban menekültek. Így értem be a vezért és leterítettem a földre. Amint becsapódtunk hallottam egy hangos reccsenést, majd fájdalmas sárkányüvöltést. Ráesett a szárnyára, és az én súlyom alatt eltörtek a csontjai. Legalább repülni nem fog már tudni. A nyakára haraptam, éles ragadozó fogaim alatt ropogtak a pikkelyei, amik felsértették belül a szájüregemet, de meg se éreztem ezt az apróságot, nem eresztettem el. Eszeveszett vad harc következett, aminek következtében felmértük az erőinket, de a barna sárkánnyal szemben én voltam az erősebb. Bár ő is belém mart, de ez nem tántorított el attól, hogy végül feltépjem a mellkasát, és kiharapjam a szívét a helyéről. 

Vérrel telt meg a pofám, megrészegített az érzés, de felnézve már nem láttam ellenséget, csak a saját embereim üldöztek még valakiket, de láthatóan mi győzedelmeskedtünk. Nem sokan maradhattak életben, talán kétszázan tudtak elmenekülni.

- Számoljátok össze a halottainkat és emeljetek máglyát nekik. - adtam ki az utasításokat amint visszaalakultam. Gyermek elégedetten vibrált amikor letisztogattam és visszacsúsztattam a hüvelyébe. Ma sok vért kapott, mintha csak ezzel táplálkozott volna.

- Egyben vagy még? - tettem Flynn vállára a kezem. Szörnyen nézett ki, de biztos voltam benne, hogy én se vagyok jobb állapotban.

- Egyben igen. Nem semmi vagy. Egy pillanatra se álltál meg. Mintha egy villám lettél volna. - imitálta a gyors csapásaimat, de alig maradt erő a kezeibe. Nevetve néztük Flynnt páran.

- Gyere segítsünk a többieknek. - Mosolyogtam rá. Bűnösnek éreztem volna magam, ha én nem veszek részt a halottak keresésében és számlálásában. Ez órákig eltartott. Hatalmas tüzet raktunk a csatatér közepén, majd leróva tiszteletünket indultunk tovább. Este egy újabb faluhoz értünk, ahol javában folyt az élet. Az erdőből lestem a falusiakat, akik azt hitték, hogy a birodalmi sereg megállított minket és biztonságban vannak. Valószínűleg nem tudtak róla, hogy ez pont fordítva történt. A falusiak közül nem mindenkit öltünk általában meg. Inkább az ottani katonákat és vezetőket, esetleg aki nagyon hadakozott. Persze nem ügyeltem mindenkire. Tudtam, hogy sokan szeretnek kegyetlenkedni. Néha én is, de a napközbeni csata alatt már kellően kifáradtam. Csak legyünk túl gyorsan ezen, utána aludni akarok.

- Figyelem mindenki! - kiáltottam fel. - foglyokat nem ejtünk! Előre!

Megindult a had, és letaroltuk a sikoltozó, jajveszékelő ott lakókat. Meggyújtottuk a fekete lángokat aznap már sokadjára,  az élelmiszer raktárakat megkímélve, és a lábas állatokat. Úgy kontrolláltuk a tüzet, hogy mindent elégessen, de amit nem akartunk, abban nem tett kárt. Körülbelül ötven hivatásos katona állomásozott a faluban. A seregem ellen semmit se értek. Mindegyiket kivégeztük, a lakók közül is talán a felét hagytuk életben, akik elég gyorsan futottak. Nem volt szívem lemészárolni őket, hiszen biztos voltak köztük teljesen ártatlanok, vagy fiatalok, gyerekek, de a saját értékrendem egy háborúban mit se számított. Szinte kiirtottuk őket, elég kegyetlennek tűntünk kívülről, de pont ez volt a cél. Félelmetesnek kellett tűnnie a seregünknek.

Éles fájdalom hasított az oldalamba. Épp a főúton mentem, már kiüldöztünk mindenkit, így nem figyeltem, és pont ekkor valaki bátor még úgy gondolta, hogy megtámad. Oda pillantva egy nyílvessző állt ki belőlem. Nem szúrt olyan mélyre, mert a páncélom valamennyit hárított belőle, de egy pár centit azért befúródott. Összegörnyedtem, sokkal jobban éreztem a fájdalmat mint csata közben. Végig néztem a lángoló házakon, valamelyik még egész épségben volt. Onnan jöhetett a támadás.

- Basszus... 

- Ki volt? - Flynn kapkodta a fejét és a támadót kereste, az egyik tetőről ugrott le menekülve egy alak. A füstsárkány pillanatok alatt  utolérte és kiiktatta. Leültem, azonnal mellém szegődött egy varázstudó sárkány és gyógyítani kezdett. 

- Köszönöm. - biccentettem a mágus felé. Hosszú kék haja csatakosan az izzadságtól eltakarta a fél arcát, de fiatal és erős vonásai átlátszottak rajta.

- Megtiszteltetés. - biccentett felém. 

- Életben kell odaérned a fővárosba, vagy Yoru mindenkit kiírt a palotában dühében. - Flynn visszatért és leült mellém a porba. Mosolyogva tette a vállamra a kezét.

- Nem lett bajom. Nézd már nem is látszik. Csak egy heg. - mutogattam. A mágus inkább gyorsan arrébb állt. Kicsit távolságtartónak tűnt. Vajon mért? Elgondolkodtam azon, hogy vajon mint vezető a többiek hogyan látnak engem. Ennyire ellenséges lennék? Vagy félelemkeltő?

- Majd igyekszem jobban figyelni én is.

- Inkább magadra figyelj. Én egy nyílvesszőtől nem fogok meghalni. - egymásra támaszkodva álltunk fel. Egy sötét hajú férfi jött oda hozzánk. Ő volt a tanácsadónk, veterán harcos volt, és sok mindenben kikértem a véleményét, ha Flynnel nem jutottunk döntésre.

- Mindjárt hajnalodik. Keresnünk kellene egy helyet ahol aludhatunk. - mondta.

- Igen. A megmaradt raktár épületeket használjuk ahogyan a múltkor. Aki akar aludjon bent, a többiek kint maradnak. - erre biccentett. Nem minden sárkánynak volt olyan jó hőtartó képessége mint nekem. Megláttam a főmágust és azonnal odamentem hozzá.

- Kezdhetitek a melegítő varázst. - adtam ki utasításba. 

Amikor megálltunk pihenni, mindig mágiával tartottuk az egész csapatot melegen. Persze volt aki felverte a sátrát még így is, de a legtöbben, mint én, csak pár takarót hoztunk magunkkal és a földön, jelen esetben inkább a hóban kuckóztuk be magunkat. Flynn általában szorosan mellém húzódva aludt, mivel sokkal magasabb volt a hőmérsékletem mint neki. Bár a feketék is jól bírják a hideget, de én vörös és fekete voltam, pont ezért dupla olyan jól alkalmazkodtam az időjáráshoz. 

- Hihetetlen, hogy nem fázol. - motyogta Flynn. - Igaz, hogy sokkal melegebb van mint fent a hegyekben, de akkor is majd megfagyok. Rajtad meg egy kabát van összesen egész nap.

- Hideg van tényleg. - értettem egyet vele. Nyilván éreztem én is, de nagyon örültem, hogy nem vacogtam úgy mint a szürke. 

- Fent a Sötét Táborban legalább ott a jurtám és a varázs ami bent tartja a meleget. Még akkor is szeretek jól betakarózni.

- Flynn inkább aludj. - mosolyogtam rajta.

- Jó... De te is. Pihenned kell. 

- Holnap remélhetőleg be tudjuk hozni azt a fél nap lemaradást amit a mai csatával vesztettünk. Persze lehet nem is maradtunk le...

- Ryuu te is aludj. - Flynn befogta a számat így nem tudtam válaszolni már neki. Csak érthetetlen motyogás jött ki ujjai közül. Kérdőn felvontam a szemöldököm erre. Meg nyaltam a kezét, hátha elenged, de  hamar beláttam, hogy reménytelen próbálkoznom. Inkább lehunytam a szemem és  megpróbáltam aludni.