- A tűz hadat vezeti Ryuu. Mivel ő a legtapasztalatlanabb, ő megy középen, Fargas és Grimor a két szélén. Ha bármi történne csatlakoznotok kell az egyik sereghez, mindegy mennyien vagytok. - Yoru a három sereget egy egy bábuval ábrázolva tolta végig a térképen. - a fekete had Fargasé, míg a föld had Grimoré keletről. A legtöbb mágus nálad van, így neked kell a legjobban vigyáznod a seregre. Úgy számolom nagyjából két hónap kell amíg a fővárosba juttok. Ezalatt minden falut ki kell fosztanotok, megölni vagy elüldözni a lakóikat. A királyi családnak látnia kell, hogy elegen vagyunk ellenük és komolyan kell vennie a seregünket, még akkor is, ha ez csak elterelés. Ha tudjuk be is vesszük a fővárost, de az elsődleges cél Graum kiszabadítása. Ha ő megvan és még bírjuk, akkor folytatjuk az ostromot, de nem akarunk ott pusztulni. Ha elrendelem a visszavonulást akkor mindenki visszavonul. - itt jelentőségteljesen Fargasra nézett.

- Ne rám nézz.

- Akkor kire? Eddig egyedül te voltál az aki megtagadta ezt a parancsot.

- Tudod, hogy ki nem állhatom Irdát. Nem lóghattam meg az orra elől. - morogta fennhéjázón.

- Most nem történhet ilyen. - szögezte le Yoru. Biztos valami régi dologról volt szó.

- Ryuu, gyere velem. - Shuan odaintett magához, majd félreállva a sarokban halkan magyarázni kezdett az ellátásról, a katonákról, az elhelyezkedésekről. Igyekeztem megjegyezni. Közben Yoruék még mindig civódtak valamin, így nem maradtam le semmiről. A megbeszélés még két órán keresztül tartott. Az idő egy része továbbra is Yoru és Fargas nosztalgiázásával telt, amihez nem igazán tudtam hozzászólni. Szinte mindenre volt már egy történetük. Ha minden haditanácson részt veszek, meg se kell tanulnom a történelmet.

- Ez fárasztó volt. - Flynnel az oldalamon az étkező felé vettük az irányt. Hátra se néztem a többiekre, persze barátom már mindenről tudott, egyedül vele voltam hajlandó beszélni a történtek után a dologról. Hiába kiderült, hogy ő is tudott mindenről, mégis ő volt számomra az egyetlen akire nem voltam mérges. Csak egy kicsit.

- Legalább nem egyedül kellett végig szenvednem. Ha valamit elfelejtek a háború alatt majd te emlékeztetsz. - karoltam át a vállát amíg oda nem értünk, majd beültünk és máris hozták a finom ételeket. A vadhús és alkohol illata belengte az egész helységet. Halk zsongó méhkasként cseverésztek a többiek.

- Azért inkább ne számíts rám. Te vagy a hadvezér. A te felelősséged.

- Kösz. Ezzel csak tetézed az amúgy is csodás hangulatom. - morogtam, de közben élvezettel haraptam bele a sültbe. 

- Beszélned kellene Yoruval. - kezdte, de megráztam a fejem.

- Még hagyom szenvedni. Megérdemli.

- Kegyetlen vagy. - csóválta a fejét mosolyogva.

- Szerintem tisztában van vele, hogy meg fogok neki bocsátani. 

- Attól még nagyon szomorúnak tűnik néha. Végig téged figyelt a tanácson. - erre grimaszoltam egyet. A háborúval kellene foglalkoznia nem pedig a magánéletével.

- Nem aludhatok nálad?

- Ugye nem akarsz megint...

- Mit? Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Tudod.... - Flynn elpirult halványan. - a múltkor is a csaták és a feszültség  miatt történtek köztünk dolgok. 

- Ez eszembe se jutott. - csaptam az asztalra. - Flynn te egy zseni vagy. Ezzel még jobban felhúzhatom Yorut. - lelkesedtem be. - had aludjak nálad. Nem kell lefeküdjünk, de had mondjam azt neki, hogy megint megtettük. - könyörögve néztem a fiúra aki kissé lesokkolódott.

- Ryuu te nem vagy normális. Sokkal jobb lenne ilyen időben inkább kibékülni. Egy héten belül mindannyian az életünkért fogunk küzdeni. Ráadásul Yoru a palotába fog beszivárogni. Semmit nem fogsz tudni róla, hogy jól van, él-e még.

- Nem fog meghalni. - vontam meg a vállam. - ha elkapnák akkor kiszabadítom. Ha meghalok, akkor meg minden mindegy.

- Ne flegmázz. Én tudom a legjobban, hogy mennyire képes vagy érte aggódni, és félni. Tegnap is nyavalyogtál, hogy vajon megutál-e ha még sokáig ezt csinálod vele. - Flynn úgy nézett rám, mint egy elme roggyantra. Mondjuk nem állt távol tőlem. Sikerült feldolgoznom a történteket, de nem tudtam kezelni. Rengeteg fura ötletem támadt, hogy milyen apróságokkal tudnék borsot törni a mesterem orra alá.

- Szóval nálad aludhatok? - tértem vissza a kérdésre. Flynn állta a tekintetem, hiába rebesgettem a pilláimat, perceken keresztül, nem nyertem ellene. - Kérlek.

- Úgyse hagysz addig békén. - sóhajtott fel. - de nem fekszünk megint össze. - kötötte ki.

- Ennyire azért nem volt rossz. - vigyorogtam rá.

- Nem volt rossz, de szinte az öcsém vagy. A kíváncsiságom bőven kielégedett a múltkor. Egy életre elég lesz az élmény.

- Heh... Fura vagy. - biggyesztettem le ajkaimat. Nem találkoztam még olyannal aki miután kipróbálta ennyire közömbös lett volna iránta. Lehet ezt is megértem majd a korral? 

Evés után Flynn kicsike jurtájába mentünk. Még ez is a tábor középpontjában volt, de valamivel messzebb a főtértől. Egy normális méretű tákolmányról volt szó, nem volt se emelete se semmi más megkülönböztető jele a fekete zászlón kívül, ami szinte minden második házacskán ott lobogott. Bent két szoba volt összesen, a fürdő és a lakótér, ahol a tűz, és a fekhely is helyet kapott. A falak nagy része be volt pakolva könyvekkel, a másik fele pedig különböző fegyverekkel, mágikus eszközökkel.

Ledobtam magam a tűz melletti szőrmére. Flynn nem is foglalkozva velem bement a fürdőjébe, ahol a hangok alapján lemosdott. Megvártam amíg végez, majd én is így tettem. 

- Velem akarsz aludni? - kérdezte amikor kiléptem. Ő már az ágyában feküdve olvasott, nem akart addig elszunnyadni amíg én nem végeztem. 

- Igen. Rajtam kell, hogy legyen a szagod. - befeküdtem mellé. A mellkasára hajtottam a fejem és egy ideig néztem mit olvas, de nem sokat értettem belőle. A déli vidék tájszólása volt benne, amit a legkevésbé ismertem a Birodalomban lévőkből.  Hamar feladtam, és bealudtam rajta.

Kora reggel tértem vissza a saját otthonomba amikor még nem sokan voltak ébren. A nap pont feljött, bár a magas hegyek miatt ezt csak jóval később láthattuk. Megsütöttem két tojást a tűzön, már falatoztam amikor Yoru kilépett a szobájából. A vérkeringésem máris meglódult, ha nem figyelek rá, még a kezem is remegni kezdett volna. Vajon mit fog szólni? 

Végignéztem amint elkészíti a saját reggelijét. Karcsú alakja kecsesen végezte a megszokott mozdulatokat. Nem volt rajta még felső. Ilyenkor sose hordja. Bent meleg volt, meg ő se volt az a fázós fajta. Gondolom erre is van valami trükkje. Leült velem szembe. Csak ekkor mért végig tetőtől talpig. Kinti ruhában voltam, abban amiben tegnap, és csizmában, amiről csöpögött le a hólé.

- Egész éjjel Flynnel voltál? - kérdezte hidegen. Arcizmai megfeszültek, ajkát vékony vonallá préselte össze. Bólintottam, mire megvillantak a szemei.

- Megint lefeküdtél vele? - változatlan kifejezéssel várta a választ, de éreztem a belőle áradó feszültséget. Újra biccentettem. Nem sokat szóltam hozzá a veszekedésünk óta.

- Oda akarsz költözni hozzá? - amint ezt kimondta kitágultak a szemeim. Na erre nem számítottam. - ha szeretnéd akkor nyugodtan menj. Persze itt is maradhatsz. Szólj ha ...

- Ha? - összeszorult a gyomrom.

- Ha már nem érdekellek úgy. Nem zavar Flynn, lehetsz vele, de ha én már teljesen hidegen hagylak akkor szólj. Csak, hogy tudjak róla. - közölte velem. Szinte megfagyott bent a levegő. Hiába a sok száz év, Yoru nagyon bánatosnak tűnt. Kicsit megtört, már lemondott a tanítványáról, bár még remélte, hogy azért mellette marad akkor is ha valaki mást talál.

- Yoru... - cikáztak a gondolataim. Mit kellene erre mondanom? Kicsit letaglózott, hogy ennyire maga alatt van. Persze bele se gondoltam, hogy mekkora nyomás van most rajta, hiszen az egész hadjáratot neki kellett vezetnie, ő volt a főkolompos mindenben. Ehhez hozzáadódott az én gyerekes makacsságom, amivel a földbe döngöltem őt. Békeidőkben talán elengedte volna maga mellett amit tettem, de most... Szüksége lett volna a támogatásra.

- A kiképzésedet mindenképpen folytatnom kell. Nem küldelek felkészületlenül csatába. Azon az időn belül muszáj a szemed előtt lennem, de ha nem tudsz elviselni akkor nyugodtan elmehetsz. 

Ledobtam  a tányérom a földre, majd odaálltam mesterem elé, aki kedvtelenül kavargatta a táljában lévő reggelijét. Meglepve pillantott rám. Dühösen fújtam egyet, majd lekevertem neki egy pofont.

- Ezt még hozzá kellett adnom a büntetésedhez. - mondtam, majd leültem mellé és nekidőltem. - Szeretlek Yoru. A párodként nem kérek bocsánatot a viselkedésemért. A fiatalságomra fogom. Azonban tanítványként tiszteletlen voltam. Sajnálom. - felpislogtam rá. Halvány mosolyba indult a szája.

- Megbocsátok. Remélem egyszer majd te is meg tudsz nekem.

- Régen volt. Inkább ne gondoljunk rá. 

- Amit az érzéseidről mondtál. - kezdett bele, de kicsit habozott mielőtt folytatta volna. Kíváncsian figyeltem. - nem piszkáltam bele a fejedbe. Lehet nem hiszel nekem, de őszintén mondom, hogy azon kívül amikor te magad kérted és engedted, hogy irányítsalak, nem tettem semmi ilyesmit. Ráadásul mióta visszatértél Konroból nem is hagytad magad. 

- Tudom, hogy nem tennél ilyet. A hanglények is ezt mondták. - óvatosan megfogtam a kezét.

- Ami Flynnt illeti...Ha továbbra is akarsz vele.... Szóval nem zavar. Csak maradj mellettem.

- Nem feküdtünk le. - vallottam be. - csak vele aludtam. A múltkori csak mindkettőnk kíváncsisága miatt történt. Nem teszek ilyet többé ígérem. Senki mással nem tudnék úgy lenni csak veled. Flynn a legjobb barátom. 

Yoru végre megnyugodott. Félénken pislogtam rá, de a szemei megszelídültek, megteltek melegséggel. Újra olyan gyengéden nézett rám mint eddig bármikor. Megszorította a kezemet, mire én átöleltem őt oldalról. 

- Féltem, hogyha megtudod végleg elhagysz minket. Sajnálom. Nem tudtam, hogyan mondhatnám el. - húzott magához.

- Egy ilyet nem lehet elmondani. Örülök, hogy vigyáztál rám és magadhoz vettél. Nagyon dühös voltam, kicsit még az vagyok, de szeretlek.

Ezen halkan kuncogott. Gyengéden simogatta a hajamat, amíg fel nem néztem rá. Összekapcsolódott a tekintetünk, majd lassan ajkaink is. Gyengéden kóstolgatott, hogy az egész testem belebizsergett. Hosszú percekig kényeztetett így, majd nyelvével előrenyomulva elmélyítette a csókunkat. Belekapaszkodtam a nyakába, hogy az ölébe ülhessek. Odaadóan karolt át és húzott magához. Kezeivel megérintette kiengedett hajam végét, kicsit meghúzogatta, majd a tarkómnál beletúrt. Felhevülve váltam el tőle. Hirtelen nagyon melegem lett. Sok volt a kinti ruha, kezeim a kabátomra tévedtek, hogy levegyem, de megállított benne.

- Most ne. Folytatnom kell a képzésedet. Nem hagyhatsz ki ennél többet. - megsimogatta az arcomat. Vágyott rám, és én is rá, de Yoru aggódott. Aggódott és félt, hogy a kis tanítványát elveszik tőle a háborúban. Akkor inkább hagyja őt el, de éljen és biztonságban legyen.

- Yoru... Ezt már egy ideje meg akarom kérdezni. - továbbra is ott üldögéltem az ölében.

- Hm?

- Mért engem neveztél ki a sereg élére? - billentettem oldalra a fejem.

- Igazából Flynnt illette a hely, azonban te sokkal jobb harcos vagy. Ha téged nevezlek ki, Flynn úgyis ott lesz melletted és segít neked. Amikor felajánlottam neki a helyet rögtön téged mondott. Bizonyítottál Konroban. Jók a vezetői képességeid, képes lettél volna feláldozni magadat, hogy a többiek addig elmeneküljenek. Végül épségben idehoztad őket. Az összes Konro-beli harcost alád rendeltem be. Yian a palotában van, sokkal veszélyesebb feladatot lát el, de egyszer már magadra vettél egy ilyen terhet. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni. - beszéd közben a derekamnál simogatott. - Tudom, hogy ha magadnak nem is vallod be, de minél nagyobb részt akarsz vállalni a háborúban. Bizonyítani akarsz nekem újra és újra. Igazából örülsz ennek.

- Ismersz. - mosolyodtam el. Anélkül, hogy összekapcsolódott volna az elménk, ő ennyire képes volt megérteni az érzéseimet. 

- Kérlek ne halj meg. - nézett a szemembe. 

- Igyekszem. - kuncogtam halkan. Felemelkedett velem, majd letett a saját lábaimra. Ideje volt az edzésnek. Megvártam amíg felöltözik rendesen és felveszi a kardját.

 Kézen fogva mentünk ki, majd felrepültünk a szokásos helyünkre, és ádáz küzdelembe kezdtünk, ami részemről hatalmas erőfeszítésbe, és rengeteg izzadságba torkollt. Yorun nem sok látszott. Mintha nem is erőltette volna meg magát. Már rég délutánra járt az idő amikor befejeztük. Estig a a tanácssátorban voltunk, most kivételesen Yoru mellett álltam, és ő néha átkarolta a derekamat, vagy csak mosolyogva nézett. Eléggé zavarba ejtő volt, főleg amikor Flynn számon kérő tekintetével találtam szembe magam. Most épp nem a háborúról volt szó, így jó barátom félrehúzott amíg az öregek tárgyaltak.

- Tegnap még velem voltál, de ma már vissza is pártoltál? Ejnye Ryuu. Féltékeny leszek.-kacsintott rám viccelődve.

- Elmondtam neki, hogy nem feküdtünk le. - vakartam meg a tarkóm zavaromban. - Azt akarta, hogy költözzek hozzád... Meg, hogy szóljak neki ha már nem kell nekem. Eléggé megijesztett ezzel, így beadtam a derekam és inkább kibékültem vele. Nem akarom elhagyni.

- Jól tetted. Vannak egész érett döntéseid is néha. - dicsért meg. Oldalba böktem, mert piszkált a mindentudó pajkos mosolya. Erre megjátszotta a hattyú halálát, de nem sokáig szórakoztunk, mert elég komoly helyen voltunk, és vissza kellett, hogy fogjuk magunkat.