Ledobáltam a koszos köpenyem, a csizmám, amibe a napokban már szinte belerohadt a lábam. Bár hideg volt, de amikor levettem mégis nyirkos volt belül az izzadságtól. Kezdtem érezni, hogy nekem idáig tartott az erőm. Az alsó ruhámban dőltem rá az ágyamra, magamra húztam egy szőrmét, majd lehunytam a szemem. Először azt hittem Yoru utánam jön és faggatni kezd, de ez nem történt meg. Tíz perc után pedig már húztam a lóbőrt, így ha akart se tudott volna velem beszélni. Reméltem, hogy Flynn, Yian és Zyra összefoglalja az elmúlt hónap eseményeit helyettem. Elvégre végig együtt voltunk. Különösen Flynnel. Amikor ők még nagyban tanácskoztak a hadi sátorban, én már az igazak álmát aludtam.
- Ryuu, kaja! - egy vidám hang ébresztett. Lassan felnyitottam a szemem. A szobámban voltam, még mindig koszosan, úgy ahogy lefeküdtem. Nem volt senki bent, de hallottam lentről a hangokat, amik ismerősen csengtek.
- Még mindig alszik? Pedig már egy napja itt van. Engem nem is üdvözöl. - ez Kit! Feltápászkodtam az ágyamból, és megkapaszkodva az ajtófélfában lenéztem.
- Sok mindenen ment keresztül. - Yoru mérte ki a reggeli adagját a lidércnek. Mosolyogva néztem őket egészen amíg észre nem vettek. Kit felugrott és azonnal elém szaladva ölelt át.

- Ejha, de jó szagod van! Na ez az igazi. Ráéreztél végre a nem fürdés örömére? - nevetve lapogatta a vállamat miután jól megszorongatott, majd eltartott magától. - már megint nőttél? Volt mit enned? Eléggé beesett az arcod. - mintha az anyám lenne úgy vizsgálgatott.

- Hagyd lélegzethez jutni. - Yoru szavaira elengedett, így csatlakozhattam hozzájuk. 

- Kész az ebéd. Biztos éhes vagy. - felém nyújtott egy tál levest.

- Ebéd? - pislogtam értetlenül.

- Igen ebéd. Már tegnap este óta itt lábalok, hogy mikor ébredsz fel, de se a vacsorát se a reggelit nem tudtuk együtt elkölteni. - Kit jóízűen kanalazta a levest.

- Azt hittem reggel van. - motyogtam, majd megkordult a gyomrom. Percek alatt befaltam két adag levest, majd Yoru hozta a másodikat. Ínycsiklandozó illatok és ízek. Semmi nem maradt a nagy adag pörköltből. Úgy teleettem magam, hogy mozdulni se bírtam. Kicsit rosszul is lettem, mivel igen csak szigorú diétán voltam eddig.

- Flynn már mindent elmondott nagyjából, de azért örülnék ha tőled is hallanék egy két dolgot. Amikor megkaptam a leveledet tudtam, hogy baj van, de azt írtad megoldod és minden rendben lesz. - Yoru leült mellém és átkarolt. Kit velünk szembe árgus szemekkel figyelt.

- Nos én is ezt gondoltam. Sajnos nem így lett.

- Nem? - lepődött meg a lidérc.

- Alig maradtunk. Az ellenség eltiport minket. Több mint százan meghaltak. - soroltam.

- De épségben idehoztad őket nem? A hősük vagy. Ahogy leírták a csatában is az első sorokban harcoltál végig. Ott maradtál és miattad tudtak elmenekülni. - hozta fel az érveit Kit. Ezek szerint már ő is mindent tudott. Én csak megráztam a fejem.

- Irda elengedett minket. Volt elég embere. Ha nagyon akart volna utánunk jöhetett volna. Szerintem jót szórakozik rajtunk.

- Irda? - Yoru arca megfeszült.

- Igen, tudod az az arany hadvezér. Mostanában mindenhol bele botlunk. - morogtam.

- Jó, hogy épségben itt vagy. - Yoru hirtelen húzott bele az ölébe, és nem engedett ki az öleléséből. Esetlenül tűrtem a babusgatását, amit nem teljesen értettem. Mi ez a váratlan kirohanás?

- A hatalmas arany vezérrel kerültél szembe? És túlélted? - Kit ámuldozott. - nem vagy semmi. 

- Nem kerültem szembe vele. Ő vezette a csapatokat, de saját maga nem bocsátkozott harcba. Szerencsénk volt. Csak távolról figyelt. -  Yoru karjai kicsit elernyedtek erre. 

- Nagyon vigyázz vele. Veszélyes ellenfél. Nem tudnád legyőzni. Fargassal évek óta folyton csatáznak, de eddig egyikőjük se tudott a másikon felülkerekedni. 

- Csak messziről láttam őt. Már amúgy is mindegy. Vége van.

- Igaz. - bólintott. 

Kit egészen estig maradt, majd elment azzal az indokkal, hogy az asszony már biztos nagyon mérges lesz, hiszen a múlt éjjel se ment haza. Mosolyogva köszöntünk el tőle.

- Lefürdök. - biccentettem, azzal el is tűntem a fürdőnkben. Végre egy kis kényeztetés. Beleolvadtam a forró vízbe, teljesen ellazultam. Egy órába telt mire kigubancoztam a hajamat, de türelmesen csináltam, majd azt is jó alaposan megmostam. Örültem, hogy nem zavart meg senki. Szükségem volt a magányra, ami az utóbbi egy hónapban nem adatott meg. Megtörölköztem, és egy tiszta inget vettem magamra, ami lelógott a combom közepéig. Yorué volt, mivel nekem nem maradt tiszta és használható ruhám. Lyukas,  véres és földes volt az összes. Még nedves hajjal mentem ki és ültem le a középen pislákoló tűzhöz, ami melegen tartotta a jurtát.

- Kérsz egy nadrágot is?

- Hm? - felpislogtam mesteremre, majd bólintottam. Eltűnt a szobájában és kezében az anyaggal jött oda hozzám. 

- Rád is adjam? -  mosolygott rám pajkosan. Csak néztem őt pár hosszú pillanatig, majd a tűzre fordítottam a tekintetem. Narancs színű lángjai hevesen lobogtak, valószínűleg egy kis mágia is rásegített.

- Lefeküdtem Flynnel. - bukott ki belőlem. A szemem sarkából figyeltem a reakcióját. Azt hiszem nagyon meglepte. 

- Hát... ez előfordul. - bökte ki. Elgondolkodva beharapta az ajkát. Kicsit tűnődött magában, de végül egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, és leült mellém. Mosolyogva átölelte a vállam.

- Nem zavar?

- Nem. Tudom milyen érzés a háború, a folyamatos feszültség. Ilyenkor sok mindent csinál az ember amit békés időben nem tenne. - simogatta gyengéden a fejemet. Mért ő vigasztal engem? Nem fordítva kéne lennie?

- De... Én is akartam. Élveztem meg minden. - próbáltam bizonygatni a bűnösségemet, de csak kedves szavakkal találkoztam.

- Fiatal vagy. Ryuu, engem az se zavar ha minden héten mással vagy. Csak legyél mellettem. Tudom, hogy szeretsz, ebben egy pillanatig se kételkedem. Amíg ez így van, addig boldog vagyok. - a szemembe nézett.

- Mért nem vagy féltékeny? - kérdeztem. 

- Rég voltam már féltékeny. - vonta meg tehetetlenül a vállát. - az vagyok, de nem annyira. Baj, hogy nem akadtam ki?

- Reméltem, hogy ki fogsz. - vallottam be durcásan. Erre elnevette magát. Annyira kicsinek éreztem magam mellette. Visszagondolva, gyerekesnek hatott, hogy ebből ekkora ügyet csináltam. Hiszen láthatóan neki ez nem gond. Hozzám képest ő teljesen más síkon mozgott.

- Szeretlek. - nézett a szemembe. Elakadt a lélegzetem. Ennyi lenne? Ilyen egyszerű? Hirtelen sose láttam még annál a két borostyánkőnél szebbet, mint az ő csillogó tekintete.

- Én is szeretlek. - súgtam halkan, de tudtam, hogy úgyis meghallja.

- Lenne kedved...? - kezdett bele Yoru, de én pontosan tudtam mit akart kérdezni. Ajkaira tapadtam, és magam alá döntöttem. Végre ismerős érzés vett körbe. Az ő illata, karjai, mozdulatai. Ahogy lágyan cirógatott. Megérintett a gondolataival. Nem akartam beengedni először, de aztán addig próbálkozott, amíg egy kis bejutást engedtem neki. Eddig mindig hagytam, hogy azt tegyen velem és az érzékeimmel amit csak akar. Ő sose hagyta magát nekem ennyire, bár én nem is tudnám annyira a hatalmam alá vonni, hiszen nem értek annyira az elme kontrollhoz. Meglepődött most, hogy én is ugyanennyit engedtem csak neki. Érezte amit én, ismerte az éppen felbukkanó gondolataimat, de nem volt képes befolyásolni őket. Nem akartam kiszolgáltatottá válni többé. Talán már sose leszek ugyanaz mint aki voltam. A naiv tanítvány egy távoli kis faluból.

"Flynnel is összekapcsolódtatok?" kérdezte miközben végigcsókolta a testem.

" Mért beszélsz most róla? Persze, hogy nem. Amúgy se lehetett volna. Akárki megtámadhatott egy óvatlan pillanatban ha kinyitom előtte az elmémet." elhallgattattam azzal, hogy tagjára markolva kezdtem izgatni őt. Elégedett morgás tört fel a torkából. Elvigyorodtam amikor végigfutott rajtam a gondolat. Talán mégis csak féltékeny egy kicsit.

***

- Milyen gyors.

- Szinte csak villanásokat látok.

- Ijesztő, ahogy fénylik.

- Ő lenne a Kis Tanítvány?

- Többé már nem hívhatjuk így. Hiszen egyáltalán nem kicsi. 

- Nézd a kardját! A Mészárló Gyermek! Szerencsések vagyunk, hogy élőben láthatunk egy ilyen legendát.

Lehunytam a szemem. Egy ideje már nagyon zavart a körénk gyűlt tömeg. Egyszerűen nem tudnak csöndben maradni. Kizökkentettek a párbajomból amit éppen egy másik harcossal vívtam. Ő hívott ki. A héten ő volt már a negyedik. Majdnem minden nap akad egy bátor jelentkező, és addig nem nyugodott, amíg el nem vertem. Persze voltak nálam nagyobb harcosok is, de bennük volt annyi tisztelet, hogy nem hívtak ki, hogy bebizonyítsák a fölényük, így megmaradt a töretlen győzelmem. Egy gyors mozdulattal térdre kényszerítettem az ellenfelem, majd a torkához tartottam Gyermeket. 

- Vesztettem. - suttogta a lány. Jó harcos volt, de barna szürke félvérként nem sok esélye volt ellenem. Felsegítettem a földről.

- Köszönöm, hogy kiálltál ellenem. - hajolt meg előttem.

- Részemről a megtiszteltetés. - viszonoztam a gesztust, majd Flynnhez léptem, aki a kezembe nyomott egy kupát, borral töltve.

- Yoru azt mondta, hogy ma szívesen edzene veled. - mondta, mire felcsillant a szemem.

- És ezt eddig mért nem mondtad? - azonnal visszaadtam neki az italomat, és már rohantam is Yorut keresve, hogy behajtsam rajta a dolgot. Nem sokat kellett keresnem, hiszen az elménk azonnal megtalálta a másikat, és tudtam hova kell mennem.

- Yoru!

Az említett nagyot sóhajtott amikor meglátta közeledni felé a vörös forgatagot. Tele volt energiával, mint mindig, és végre újra mosolygott. Tudta, hogy ezzel örömet okozott neki.

- Azt mondtad edzel velem ma. Ha ezt tudom nem fogadom el a párbaj kihívást és jövök inkább hozzád. - mentem oda a mesteremhez. Magához húzott, nyomott egy puszit a halántékomra.

- Legalább bemelegítettél. 

- Az igaz.

- Gyere, menjünk távolabb. Nem kell, hogy ennyien nézzenek minket. - megragadta a kezemet, és már húzott is maga után. A tábor szélén szárnyat bontottunk, majd egy közeli sziklaoromra szálltunk le, ahova pont nem láttak el. Visszaalakulva azonnal elővettem a kardom, és Yorura szegeztem.

- Szóval még le se szálltunk de már nekem támadsz? - mosolyogva húzta elő ő is a kardját. Ritkán veszi elő, de most alkalmam nyílt megvizsgálni a fegyverét. Nem voltam elragadtatva. Egy átlagos penge volt, semmi rúna, vagy vésés vagy varázslat. 

Egymásnak estünk. Rá kellett jönnöm, hogy továbbra sem a kard teszi a forgatóját. Állandóan sarokba szorított. Alig tudtam lépést tartani vele. Hárítottam erőteljes csapásait, amibe beleremegett az egész testem. 
- Kapkodd a lábaidat! Figyelj a tartásodra! Ne veszítsd el az egyensúlyt!
Yoru folyamatosan adta az instrukciókat, amiket én igyekeztem betartani, de amikor már huszadjára szólt rám a kissé hanyag tartásom miatt megelégeltem.
- Mért baj az, hogy nem úgy állok mint aki karót nyelt? - vontam kérdőre mesterem. Yoru nagyot sóhajtva engedte le a karját és odalépett hozzám.
- Mért nem hallgatsz a mesteredre? Csak csináld amit mondok. Ez a tartás az egészséges. Jobban erősíti a hátad.
- Görbe háttal is lehet csatázni - morogtam, de meghallotta.
- Lehet, de megnyerni nem tudtad. Vagy igen? Fogadok csak ész nélkül vagdalkoztál órákon át. - szeme szigorúan villant. Utáltam amikor ilyen. - ne legyél nagyra magaddal csak mert élve visszajöttél egy csatából. Mostantól minden reggel velem edzel. Délután Flynnel. Majd megkérem, hogy Fargas is foglalkozzon veled.
- Fargas is? De mért?
- Mert ő a legjobb harcos akit ismerek.
- De
- Ryuu! - azonnal befogtam a számat és lesütöttem a szemem.
- Igenis - újra felvettem a támadó pozíciót, majd egymásnak estünk. Kardcsapásainktól volt hangos a hegy. A mai napot nekem szentelte. Csak velem foglalkozott, elmentünk együtt vadászni pihenésként, utána meditáltunk, majd pusztakezes harc következett. Ebben még jobb voltam mint a kardforgatásban. Yoru olyan lazán állt hozzám, hogy az első két percben lenyomtam a földre, és lefogtam a kezeit.
- Ejha. Úgy látom jobban oda kell figyelnem. - jelentette ki meglepődve mesterem.
- Ne hagyd magad. - nyomtam egy csókot szájára, majd elengedtem és lemásztam róla. 

- Heh. - Yoru mosolyogva simított végig ajkain. Ezzel csak azt érte el, hogy majdnem helyben rávetettem magam. Megráztam a fejem. Koncentrálnom kell. Ráemelve tekintetem, fellobbant bennem a láng, amit most erőteljes ütésekké alakítottam át, hogy áttörjek hibátlan védelmén és újra a földre taszíthassam.