Nehéz súly nyomott le. Ijedten pattantak ki a szemeim a lentről jövő reggeli hangokra. Tányércsörgés, halk beszéd. Végignéztem magamon. Egy szürke bozont takarta ki a látómezőm nagy részét. Flynn rajtam aludt. Teljesen meztelenek voltunk mindketten. Nem volt már kedvünk felöltözni, miután minden lehető módot megmutattam neki amit ismerek. Azt hiszem rendesen kimerítettük egymást. 

- Hmm? - halkan nyögött egyet álmában. Végigsimítottam a vállán levő pikkelyeken. Lassan felnyitotta pilláit, és értetlenül nézett rám. Mintha nem tudna semmiről, felemelte a fejét és elgondolkodva pislogott. Aztán pár másodperc múlva belenyilallt a felismerés. 

- Reggelt. - ejtette vissza a fejét mellkasomra. 

- Nehéz vagy. - közöltem vele.

- Bocs. Aludnék még. - motyogta. 

- Én is. De valamit tenni is akarok. Mármint valami hasznosat. - lassan letoltam magamról a fiút, majd felültem. - Le kell mosdanunk. - jelentettem ki. 

- Menj. Majd megyek. - Flynn arcát a párnába fúrva aludt vissza percek alatt. Csak mosolyogtam rajta, majd elmentem fürdeni. 

***

A műhelyben dolgoztam. Átvettük az egész épület irányítását, így már csak a lázadók léphettek be és dolgozhattak ott. Azt hiszem az öreg mester már megbízott bennem. Hamar szétterjedt a pletyka, hogy megöltem egy fénylő karddal egy katonát. A múltkori esetet nem igazán látta senki, de ez a fő utcán történt, rengeteg szemtanú láttára. Innentől kezdve nem foglalkoztam az álcámmal. Mindenki tudta ki vagyok. Talán a hosszú vörös hajam is figyelemfelkeltő volt, de a ritka pikkelyek az arcomon azonnal felismerhetővé tettek. Nem sokaknak volt pont az arcán. Az egész város két részre oszlott. A déli részen voltak a Birodalom támogatói. Aki tehette, inkább átköltözött oda. Nem akartak velünk vegyülni, mivel ezzel veszélybe sodorták magukat. 

Az északi, jóval nagyobb terület a miénk lett. Szerencsére a legtöbb kocsma és fogadó itt kapott helyet. Legalább nem kellett unatkoznunk. Bár nem sok időnk maradt. Yian és én vagy még ötven másik férfival edzettünk. Nagyjából száz harcképes sárkány volt, a másik fele vagy gyerek vagy nő volt. Bár sokan közülük is forgattak kardot, de ők inkább Zyra keze alatt készültek. Csak a vészhelyzeti esetekre képezték magukat, és hogy meg tudják magukat védeni. Persze közülük is sokan csatlakoztak az úgynevezett "sereghez".

Öt nap múlva kaptuk meg az aggasztó hírt. Egy pár száz fős csapat tartott Konro felé. A hírhedt arany hadvezér állt az élén. Ez eléggé fenyegetően hangzott, így elmentem én is megnézni a sereget. Ahogy fent repültem feléjük feljött bennem az emléke amikor legutóbb szembe kerültünk az aranysárkánnyal. Ő ölte meg Yint. Még Fargas se tudta őt csak úgy legyőzni. Valószínűleg ő maga lesz a legerősebb és legveszélyesebb ellenfél. A mágia tudásáról semmit se tudtam, de mi híján voltunk a varázstudó sárkányoknak. Flynn volt a legképzettebb jelenleg, így ő vezette azokat akik konyítottak hozzá valamennyit. Én is sokat tanultam tőle még mindig. 

Észrevettem valamit a távolban. Azonnal emberi alakra váltottam, és egy fa tetején landolva lestem ki a levelek közül. Nagyon messze voltak innen, de egy sárkánynak ez nem nagy táv. Tökéletesen láttam mindent amit kellett. Talán 300 fős csapat. Vagy kevesebb. Mi fele annyian vagyunk. Le fogják tarolni az egész települést. Hajnalra odaérnek ilyen tempóban. Úgy látszik az éjszakát itt töltik, már több hadi sátrat is felvertek. Akkor lehet csak akkorra érnek ide miután feljött a nap. Éles villanás hasított a szemembe. Érdeklődve fordítottam az aranyló páncél felé a tekintetemet. Irda, az arany hadvezér. A volt fehér király, Shiroku jobbkeze. Rettegett harcos, és kitűnő logisztikus.

Hosszú ideig a földön sétáltam hátat fordítva a fenyegetésnek. Csak amikor már biztos látótávon kívül voltam, akkor szálltam fel és tértem vissza a faluba. Flynn jött elém amint megérezte a jelenlétem. 

- Nincsenek 300-an. - közöltem vele. - de még így is fele annyian vagyunk. Ha jól láttam úgy 50 mágusuk van. Nekünk talán 10. - sétáltunk be Zyráék házába. - semmiképp se fogjuk túlélni ha itt maradunk.

- Sokan már tegnap elmenekültek. A déli rész szinte kiürült miután hírt kaptak a közeledő katonákról. Itt is már csak azok maradtak akik harcolni akarnak. Nem menekülhetünk el. Ők is tenni akarnak valamit a Birodalom ellen. Ha már felkészítettük őket nem hagyhatjuk cserben. -Flynn leült az asztalhoz. 

- Eszembe se jutott megfutamodni. Ilyenkor... Csak megállapítottam az esélyeinket. - sóhajtottam fel.

- Van egy két vörös félvér akik erősek csak úgy mint te. - jött be Yian is. - A legtöbb előnyünk abból származik amit az elmúlt napok alatt építettünk. 

Bólintottam a kijelentésre. Földsáncokat húztunk fel, rengeteg nyílvesszőt gyártottunk, több kihelyezett mesterlövész bunkerünk is volt. Távolból volt a legnagyobb esélyünk nyerni. Még mielőtt ideérnek ki kell mindenkit lőnünk. Persze ezt a mágusaik nem fogják hagyni, de minden egyes vesszőt megbűvöltem, talán lesz ami átjut a védőpajzsokon. Nagyon reméltem. 

- Remélem Yoru nem lesz nagyon dühös. - morogtam. Az asztalra könyökölve meredtem magam elé. 

- Már mért lenne az? - Yian egy sörrel a kezében ült le hozzánk. Zyra is csatlakozott.

- Ha meghalok nagyon ki fog akadni. - túrtam bele a hajamba és erősen rámarkoltam, hogy már majdnem kitéptem.

- Akkor ne halj meg. - mondta a férfi. Olyan magabiztosságot sugárzott, hogy kis híján sokkot kaptam. Nagy szemeket meresztettem rá. - Nektek kettőtöknek mindenképpen el kell menekülnötök ha úgy áll a helyzet. Valakinek értesítenie kell Yorut a bukásról. 

- Majd Flynn...

- Én?

- Nem mernék a szeme elé kerülni ezek után. - mondtam.

- Pedig muszáj lesz. Nélküled nem megyek. Nem akarok meghalni, de ha itt maradsz mártírkodni semmiképp sem hagylak el. - nézett a szemembe. Beharaptam az ajkam idegességemben. Flynn kijelentése nem, hogy enyhített volna, de még fokozta az idegességem. Inkább mondta volna, hogy elmenekül még ma este. Talán ezt akartam volna hallani a falusiaktól is, de ők minden áron küzdeni akartak az otthonukért. Belegondolva azt hiszem én is megtenném a helyükben, ha a saját szülőfalumról lenne szó. 

- Jól van. Akkor együtt halunk meg. - jelentettem ki. - senkit se hagyok itt aki még él és menni tud.

- Menjetek aludni. - Zyra megelégelte a sok negatív gondolatot. - tudom, hogy nem tudtok most, de próbáljatok pihenni egy keveset. Szükségetek lesz az erőtökre. Készüljetek fel.

Igaza volt. Felálltam, majd biccentve mindenkinek felmentem a szobánkba és levetődtem az ágyra. Pár perc múlva Flynn lefeküdt mellém. 

- Sose éreztem még ilyen szarul magam. - jelentette ki.

- Én se.

Eddig mindig csak belecsöppentünk a kisebb bunyókba, sose volt még olyan, hogy tudtuk mi vár ránk. Idegőrlő volt ez a bizonytalanság. Az is jobb lenne, ha most rögtön támadnának meg. Magamhoz húztam Flynnt. Készségesen bújt a karjaimba. 

- A te varázserődre is szükség lesz holnap. Sikerült ráérezned a...

- Flynn hagyj...

- Nem hagylak. Nagyon fontos, hogy tisztán láss amikor majd egy másik mágussal kerülsz szembe. Nem tudhatod mire képes, melyik elem az erőssége. Ülj fel és meditálj. - utasított. Kibontakozott az ölelésemből, majd felült az ágyra egyenes háttal és lehunyta a szemét. Neki volt ehhez türelme. Nekem már nem annyira. Végül beláttam, hogy igaza van, így követtem a példáját. Talán ez a legpihentetőbb amit most csinálni tudunk. Aludni úgyse mernék.

***

Üvöltve rontottam előre. Pengék szúrtak felém, forogva védtem ki őket, majd felugorva rávetettem magam valakire és nyakon szúrtam. A kardom itta a vérét, szinte sóvárgott a következő halál után, ami nemsokára be is következett. Vibráló fénye a szokásosnál is jobban világított. Már messziről észre lehetett venni, és ez sokak figyelmét felkeltette. 

Pirkadatkor bukkant fel a sereg a láthatáron.  Mindenki készen, csatarendben állva várt vagy három órája. Feszült sustorgások és mozgolódás morajlott végig rajtunk. Itt vannak. Kihúztam a kardomat. Yian és Flynn ugyanígy tett mellettem. A támadást együtt vezettük, miután nem tudtunk megegyezni egymás pozícióját illetően. Flynnek hátrébb kellett volna lennie a varázstudókkal, de mindenképp mellettem akart harcolni, Yian a tapasztalatai miatt tökéletes volt a vezetői szerepre, de amikor felajánlottam neki csak értetlenül nézett, és megmondta, hogy ő nem vállal magára egy ilyen felelősséget. Akkor még nem értettem miről beszél. Még most se értem, mivel nem egyedül vezetem a csapatunkat, de talán jobb is így. Nem voltam kész rá. Összenéztünk hosszú pillanatokig. Yian tekintete feszült volt. A tegnapi nyugodtságának már nyoma sem volt. Flynn kezében remegett a kard. Ránéztem a kezemben lévő Gyermekre. Ő nem remegett. Hidegen fénylett, a markolatkőben kavarogtak a színek, mintha élne. Bíztam a fegyveremben. Magamban is. Egyedül az ellenfelünkben nem. Ha meghalunk, hát meghalunk. 

Amikor lőtávon belülre értek és kiadták a támadási parancsot én is kiadtam. Nyilak záporoztak mindenfelé. Amíg a mieinknek a fele se ment át a láthatatlan pajzsukon, addig az övéik mind betaláltak. Flynn által megerősített pajzsokkal védték magukat a harcosaink, így első körben csak páran estek el. Megindítottunk egy mágikus támadást, rengeteg energialövedék száguldott feléjük. Ez volt az egyik legegyszerűbb támadási mód, így erre nem készültek fel. Az első sorokat megtizedeltük, de a mágusaik rögtön cselekedtek és újabb védelmet alakítottak ki. Innentől már nem igazán volt esélyünk hasonlóval kísérletezni. Egyedül én engedtem el pár tucat fekete tűzgömböt, amit nem tudtak kezelni és eloltani se, így az végzett egy kisebb pusztítást. Flynn is így tett, de más erre nem volt képes, és mi  se voltunk annyira erősek mint a tisztavérű feketék, de több volt a semminél. Ezt a csatát nekünk kell megnyernünk. Más nem fogja helyettünk.  Távharcban maradtunk egészen addig amíg el nem érték a falakat amit Flynn emelt földből, hogy védjen minket. Nagyjából húsz méter magasak voltak, és pont akkor ugrottunk le róla, amikor az alattunk levőt betörték. Ekkor vetettem bele magam a harcba, és onnantól már se képe se hang. Teljesen átadtam magam, ösztönlényként vagdalkoztam a tömegben. 

Akkor eszméltem fel először, amikor valaki oldalba szúrt. Annyira kizökkentett, hogy még a lábamra is bekaptam egy vágást. Ijedten ugrottam hátra a támadóm elől. Bemenekültem Flynn és Yian közé, akik valahogy végig mellettem voltak. Nem is érzékeltem eddig őket. A csata borzalmas zajai vettek körül. Sikolyok, halálhörgések, ordítás, üvöltés. Lihegve fogtam az oldalamat. A kontyom már teljesen szétzilálódott, a fele hajam szanaszét lógott, arcom csupa kosz, izzadság és vér. A legnagyobb meglepetést azonban a lemenő nap fénye okozta. Reggel óta tartott a csata. Betörtek a faluba már az elején, és most látom, hogy a házakat egytől egyig felégették. Hamu és por maradt az épületek után. Már nincs mit védeniük a falusiaknak. Vajon meddig tartanak még ki? Flynn nagyon rosszul nézett ki. Nem állhattam tovább tétlenül. Megragadtam a karját, magam mögé löktem.

- Pihenj. Szedd össze a mágusainkat. Intézzetek egy összehangolt támadást. - mondtam neki. Alig fogta fel, hogy mit mondok neki, de bólintott, és elfutott. 

- Nem hagynák, hogy visszavonuljunk ugye? - kérdeztem újra becsatlakozva a harcba Yiantól. Ő erre elnevette magát.

- Téged és Flynnt megölni jöttek ide. Többek között. Úgyhogy téged biztos nem.

- Akkor lassan szedd össze őket és fussatok az erdőbe. Alakuljatok át és induljatok meg a Határ-hegység felé. - mondtam neki. - én feltartom őket. Annyi időt talán tudok nyerni.

- Több napnyi repülés mire odaérünk. Elkapnak.

- Nem fognak. Csak csináld kérlek. - szemembe könny szökött. Képtelen voltam már magamban tartani az érzelmeimet. Nehéz ellenfelek voltak. Képzett harcosok. Volt olyan katona, akivel egy órán keresztül hadakoztam, mert nem adta meg magát. Végül egy óvatlan pillanatban egy kis fekete mágiával elterelve  a figyelmét sikerült csak levágnom.

- Visszavonulás. - ordította el magát. - az erdőbe!

- Vissza az erdőbe!! - kiabáltam én is. Figyelemmel kísértem amíg minden társam elindult a másik irányba, majd nagy levegőt véve előrenyomultam az ellenség felé, és kiengedtem az összes bennem levő megmaradt energiát. Feketén fellángoltam, ezzel a környezetemet is megégetve. Hiába, hogy nem hat minden sárkányra a tűz, ezek a fekete lángok mindent felemésztenek. Előhívtam a szárnyaimat, felemelkedtem pár métert, így láttam, hogy Flynn kétségbeesetten rohan felém. Megráztam a fejem, jelezve neki, hogy ne jöjjön ide, de a tekintete hajthatatlan volt. Nem tudott a közelembe férkőzni, annyian gyűltek körém. Pár vessző el is találta a szárnyamat, de nem adhattam most fel. Akkor Flynnel együtt halunk meg. Barátom is szabadjára engedte a benne lévő sötétséget, tűzcsóvákat küldve az ellenségre égette őket porig. Üvöltve tártam szét a kezeimet. Kirobbantak a lángok, és egy 30 méteres körzetben senki nem maradt életben. Nem hagytam abba, folyamatosan égettem a mágikus energiámat. Növeltem az erőt benne, mire egyre lilább lett a fénye. Percekig nem hagytam abba. Flynn is ugyanezt tette, de jóval hamarabb kifogyott az erejéből. Összeroskadt teste ott hevert egy szénné égett kör közepén. Megmozdult bennem valami. Összeszorult a gyomrom a látványra, és újult erővel, villámgyorsan repültem felé, felkaptam a földről és még egy két lila lánggömb kiküldése után kétségbeesetten menekülni kezdtem. 

***

- Hagyjátok futni. - szólt Irda megpillantva a fejvesztve menekülő vörös sárkányt. - Találkozunk még, Fénylő kardos. - morogta már inkább csak magának.