A harmadik hétbe léptünk a mai nappal. Ennyi ideje érkeztünk Konroba, a félvérek városába, ami ugyan a Birodalomban volt, ennek ellenére mégis nagyon sok szövetségesünk van itt. Yoru nem küldött azóta se senkit utánunk. Jó érzéssel töltött el, hogy megbízik bennem, ugyanakkor elkélt volna a segítsége. Kisebb nagyobb összetűzések voltak az utcákon, amiket sikeresen megoldottunk, de továbbra is fent állt a veszélye, hogy a katonák bárhol bárkibe beleköthettek. Ez inkább azoknak okozott problémát akik nem voltak jártasak a harcászatban. 

- Szerinted melyikük bírja tovább? - Flynn egy szemben lévő asztal fele mutatott, ahol éppen ivóversenyt rendeztek a helybéliek. Két idősebb férfi mérkőzött meg egymással, mindezt abban a kocsmában, ahol Zyra is dolgozott. Elgondolkodva figyeltem őket, majd megvontam a vállam.

- Fogalmam sincs. Talán a barna hajú. - válaszoltam. Igazából annyira nem érdekelt. Vicces volt nézni, de már a fejembe szállt az ital, és nem igazán tudtam összepontosítani a figyelmemet.

Már több órája ültünk a krimóban. Az asztalon a kupánk a sokadik kör után állt üresen. 

- Nem akarod levágatni a hajad? - kérdezett újra a szürke. Neki is megbillent már a léc úgy vettem észre. Mostanában sokszor jártunk ide munka után. Úgy viselkedtünk mint bármelyik másik idevalósi, beilleszkedtünk, így nem gyanakodott ránk senki. Bár érezhető volt a feszültség, mivel voltak akik a Birodalmat támogatták, és voltak akik a feketéket. Tegnap még egy verekedés is kitört egy másik kocsmában emiatt. Szerencsére mi nem voltunk jelen, csak hallottunk róla. Nem származott volna belőle sok jó ha ott vagyunk. Yoruért képes lennék bármit kiállni. Nem hagynám, hogy sértegessék vagy rosszat mondjanak róla. Legalábbis most amikor nem tudok józanul gondolkodni, biztos, hogy bárkinek nekiesnék.

- Dehogy akarom. Nekem így tetszik. - közöltem Flynnel. 

- Nem praktikus se a munkában, se ha harcolni kell. - folytatta az eszmefuttatását.

- De szerintem jól áll nekem. Feltudom kötni ha útba van, és nincs vele baj. - dobtam hátra büszkén a derékig érő hajzuhatagomat. A vörös tincsek most kicsit kócosak voltak, mivel reggelen kívül nincs időm fésülködni. Meg eszembe se jutna. Na de kit zavar ez? Attól még jól néz ki.

- Jól áll, csak ha egy nagyobb csatában kellene részt venned, lehet, hogy zavarna.

- Heh... Yoru úgyse enged nagy csatába. Fiatalnak gondol és gyengének. Az is csoda, hogy belenyugodott abba, hogy itt vagyunk és ketten megmentjük a falut... Valahogy.

- Én a helyében küldenék valakit utánunk.

- Nincs elég embere - ráztam meg a fejem. Reméltem, hogy nem tenne ilyet. 

A szemben lévőknél kitört az üdvrivalgás, és hangosan ünnepelni és éltetni kezdték a győztest. A barna hajú férfi felállt az asztalra.

- Tósztot! - kiabálták. Mosolyogva figyeltem a történteket, ahogy a kupáikat magasba emelve éltették őt, majd elkezdte a beszédét, ami kicsit értelmetlen volt. A mondatok legalábbis nem igazán függtek össze.

- Éljen a Birodalom! - fejezte be a mondandóját.

Erre megcsóváltam a fejem.

- A fenébe a Birodalommal - morogtam és csaptam egyet az asztalra. Páran felém néztek. Flynn is összerezzent, mivel nem szoktam ilyen meggondolatlanul cselekedni. 

- Nyugi Ryuu. - csitított. Én erre megráztam a fejem. Nem fogok semmit se csinálni. Talán.

Úgy tűnt lassan mindenki lecsitult, én is a könyökömön támasztva a fejem, már majdnem álomba szenderültem. Pilláim csukódtak lefelé, amikor valami megzavart.

- Jól hallottam, hogy nem tetszett amikor a Birodalmat éltettük? - felpillantva szembe találtam magam az előbb még az ünneplés közepén lévő barna sárkánnyal. 

- Nem mindenki van olyan jó véleménnyel róla. - válaszoltam. Ide jött keresni a bajt? Lehet, hogy megtalálta.

- Talán valami bajod van? He? - fenyegetően lépett felém, megragadta a ruhámat és felrángatott a székemről. Flynn felpattant, keze a kardjára csúszott.

- Ti is csak a fehérek talpát nyaljátok. - sziszegtem.

- Na mert ti mások vagytok? Romba döntenék az egész királyságot a feketék. Hataloméhes dögök. 

Erre már én is megragadtam a karját és megszorítottam. Megrezzent a szája széle. Lehet nem gondolta, hogy ennyire erős vagyok. Vagy csak túl ittas ahhoz, hogy bevesse minden erejét. Nos nem én győztem egy ivóversenyben alig pár perce, így nem aggódtam az erőfölénye miatt. Többen is körénk gyűltek a szavaink hallatán. 

- Elmehettek a fenébe a halott királyotokkal együtt. - mondtam az arcába, mire meglendült az ökle és behúzott egyet. Kíváncsi voltam vajon mekkorát üt, nos ezt meg is bántam mert az egész koponyám beleremegett. Már kaptam volna a következőt, de lefogtam a kezét és én adtam neki inkább. Ellöktem magamtól, majd kardot rántottam. A torkának szegeztem és elég fenyegetően néztem a szemébe. A pengém élesen vibrált. 

- Lássuk kinek van több embere - kiáltottam körbe. Már minden egyes szempár ránk szegeződött. Zyra a fejét fogta a pultnál. A jelenlegi állapotomban észre se vettem, de még az álcám is lehullt, így feltűntek az arcomon levő sötétvörös pikkelyek, a sárga szemem, és a halántékomon levő jel is, bár az most a kiengedett hajam alatt nem nagyon került előtérbe.

- Mocskos fekete fattyú. - szidott a barna. 

- Nem tehet róla, hogy ilyennek született. - szólalt fel egy másik félvér mögülem. Lassan kettévált a társaság. Körülöttem gyülekeztek azok akik Yoru oldalán álltak, szembe pedig a Birodalom hű szolgái.

- Fekete lennél? He... Semmi keresnivalód itt. Akikben fekete vagy szürke vér csörgedez nem tartózkodhat a Birodalomban. - lépett elő egy újabb sárkány. Az egyenruhája alapján Birodalmi katona volt, és még két társa is ott gyülekezett mögötte. Körbepillantottam, hogy szemrevételezzem a kialakult csapatokat. Mi voltunk többen. 

- Próbáljatok meg kitoloncolni minket. - lépett mellém Flynn. Ő is megszüntette a varázst, így amikor előkerült a szürke haja, azt hiszem sokan meglepődtek. Szürkéket nem igazán látni. Főleg ilyen bátrakat.

- El kell, hogy vigyünk titeket. - jelentette be a katona. Egy félmosoly kíséretében néztem bele a szemébe. Felé fordultam. Már nem érdekelt az a gyenge kis barna aki kikezdett velem. Új célpontom lett.

- Az nem lesz egyszerű. - jelentettem ki. Nem vártam meg amíg ők támadnak. Nekiestem és gyors csapásokkal támadtam ellenségemre. A körülöttem lévők is felbuzdulva követtek. A nagy felfordulásban észrevettem Zyrát, aki még nem kapcsolódott bele a harcba. Dühösen méregetett, nehéz volt nem észrevenni. Vettem az adást. Egy óvatlan pillanatban megragadtam a katonát, és kihajítottam az ajtón. Nem volt célom szétverni a kocsmát. Kint újra rátámadtam. Erős csapásaim hamar a földre kényszerítették. Mellettem megjelent Flynn, éppen egy másik katonával küzdött. Még megadtam az enyémnek a kegyelemdöfést, majd rohantam vissza, hogy kirángassam a következőt aki nekem támadt. Ez már nem katona volt, hanem az előbbi barna. Nem voltak kiszámíthatóak a mozdulatai, és nem úgy látszott mint aki annyira harcedzett lenne. Kihajítottam az utcára, majd utána ugorva tarkón vertem, hogy elvesztette az eszméletét. Nem ölhetek meg egy valószínűleg családos embert. 

- Ryuu - a hang irányába fordultam, így még pont elkerültem egy felém repülő baltát. Ez meg honnan? A dobójával is nemsokára szembekerültem. Ismerős volt, sokat gondolkoztam, mire rájöttem, hogy a műhelyben dolgozik ő is. Bele se gondoltam, hogy ezután vajon vissza fogok-e tudni menni dolgozni? Amíg elgondolkodtam bekaptam egy vágást az oldalamba. A fájdalomtól összegörnyedtem. A figyelmetlenségem a vesztemet okozhatta volna, de hirtelen egy hatalmas alak robbant be elém. 

- Zyra szólt, hogy megint keveritek a bajt. - Yian mély hangja hallatszott. Azonnal bekapcsolódott és fedezett amíg kicsit összeszedtem magamat.

- Reméltem, hogy felbukkansz. - megkönnyebbülten léptem oldalra, hogy hárítsak egy kardot.

- Szép kard. Már a múltkor is akartam mondani. - biccentett, majd belevetette magát a tömegbe. Csak egy elégedett mosolyt kapott válaszul. Persze, hogy szép. 

A legtöbben már kijöttünk az épületből. Szanaszét hevertek részeg eszméletlen férfiak, meg egy két mozdulatlan test. Talán meghaltak, talán nem. Senki se figyelt már rájuk. Lassan gyógyulni kezdett a sebem, pár másodperc múlva visszarobogtam én is, hogy mozgásképtelenné tehessek minél több sárkányt. Egy óra múlva már csak mi voltunk talpon. Pár nő kijött, hogy hazavigye a férjét. Ezt csak a bátrabbak merték megtenni, de ők annyira aggódtak, hogy képtelenek voltak tétlenül nézni ahogy a kedvesük a földön fekszik. Nekidőltem a falnak. A lábam, a kezem, az egész testem remegett. Kezdtem felfogni, hogy egy életveszélyes helyzeten vagyok túl. Az ereimet átjárta az előbbi izgalom. Flynn leroskadt a földre. Yian a vállára tette a kezét.

- Gyertek haza fiúk.

- Nem tudok felkelni. - jelentette be Flynn. Ezen muszáj volt röhögnöm. Én is hasonlóan éreztem magamat.

- Kevés még a tapasztalatotok a harcban. Jobb ha hozzászoktok. Ezek után biztos vagyok benne, hogy még több katonát küldenek ide. Fel kell készülnünk. - Yian felsegítette a füstöst, én meg igyekeztem a saját lábamon hazamenni. Irigyeltem Yian nyugodtságát. Reméltem egy nap majd én is ilyen leszek. Még növök talán pár centit, de még akkor is egy fél fejnyi hiányozni fog. Pedig utána én voltam a legmagasabb közülünk. Zyra is velünk tartott hazafele. Be kellett zárniuk mára az incidens miatt. Az alkohol már teljesen kiment belőlem. Amint harcra került a sor, a fejem kitisztult, és minden újra élesnek tűnt. Bár még így is szereztem egy vágást, de azóta már meggyógyult. A mi oldalunkról nem igazán született veszteség. Reméltem, hogy a három katonán kívül nem halt meg más. 

Beérve mind elültünk az asztalhoz. Kicsit kényelmetlen volt a helyzet. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek akit megszidnak a szülei.

- Nem kellene inni járnotok. - szólalt meg Zyra. - ráadásul megtudták, hogy feketék vagytok. Nem vagytok biztonságban többé.

Beletúrtam a hajamba. Csatakos volt az izzadságtól és a vértől. Mielőtt nekiálltam volna harcolni fel kellett volna kötnöm. Na de kinek lett volna rá ideje? 

- Figyeltek rám? - csattant fel Zyra. Rákaptam a tekintetem. Kicsit elszégyelltem magam.

- Nem hiszem, hogy mostantól bárhova is eljárhatunk. - sóhajtottam fel. - Ennek így sose lesz vége. Bár lehet ez már nekik is sok volt. Mi lesz ha egy egész sereget küldenek a falura? Nem mindenki harcképes. - felálltam a székből. Még dolgozott bennem a harc élménye. Nyughatatlan voltam.

- Össze kell szednünk a harcképes sárkányokat. Aki akar még harcolni, azokat pedig fel kell valamennyire készíteni. - jelentettem ki. Meghökkenten néztek rám.

- Most már hadvezér is lettél öcsi? - Flynn elismerően pislogott rám. 

- Most nem vicceltem. Nem akarok hadvezér lenni, de biztos vagyok benne, hogy ha nem készülünk fel minden eshetőségre, akkor mi fogjuk húzni a rövidebbet... Na meg ha véletlenül meghalnék Yoru az egész Birodalmat felégetné. Azt se szeretném. - tettem hozzá, bár erre már elmosolyodtam. Inkább viccnek szántam.

- Elég beképzelt vagy kölyök. - jelentette ki Yian. - Mégis kije vagy Yorunak? Volt már pár tanítványa, de egyik se volt ennyire nagyra magával. - erre elpirultam. Kicsit zavarba jöttem tőle, így visszaültem a helyemre.

- Öhm... Nem azért mondtam. - köszörültem meg a torkom.

- Yoru a szeretője. - árult be hű barátom, mire én vállba böktem.

- Yoru... de hisz... - Zyra elharapta a mondandója végét. - nagyon rég nem volt már senkije. -fejezte be, de mintha valami mást akart volna mondani. Elmosolyodott. - talán végre belenyugodott.

- Belenyugodni? - oldalra fordítottam a fejem értetlenül.

- Nem fontos. - rázta meg a fejét. - csak volt még évszázadokkal előtt egy szerelme. Azóta senkivel se került olyan komoly kapcsolatba.

- Oh... Hát az már régen volt. - vontam meg a vállam. - remélem velem komoly.

- Nem vagy semmi kölyök. Magad köré csavartad a hatalmas fekete sárkányt. A legősibbet az egész Birodalomban. - Yian megveregette a vállam. Hiába a dicséret ez valahogy nem emelt a tekintélyemen. Ne ez alapján ítéljenek meg a többiek... Főleg Yian. Szerettem volna, ha végre mint harcos lát engem.

- Nem csináltam semmi ilyesmit. - motyogtam. - felmegyek lefeküdni. - jelentettem be, és sietősen távoztam. Mért jöttem ennyire zavarba a témától? Gyorsan lemosdottam, majd lefeküdtem az ágyra. Nemsokára Flynn is csatlakozott hozzám. Az oldalára fordult felém nézve.

- Jó vezető lennél. - jelentette ki.

- Ezt Yorunak mondd.

- Majd mondom neki is. - bólintott. Kezébe vette egy vizes tincsemet és azzal szórakozott.

- Hiányzik. - jelentettem ki. Azt hiszem Flynn előtt nem kell szégyenlősködnöm. Köztünk nem léteztek tabuk. 

- Nekem is. Bár nagyon tetszik a mostani helyzet. Itt legalább fontosnak érezhetem magam. Úgy érzem, hogy én is teszek valamit az ügyünk ellen.

- Igen ez tényleg elég király. - mosolyodtam el rajta. - a mai csatát még mondhatni meg is nyertük.

- Pontosan! És én is részt vettem benne. - a hátára feküdve terült el az ágyon. Egyikünk se volt még fáradt. Percek múlva is hevesen dobogó szívvel néztem a plafont, amin pislogott az őrláng fénye. Hirtelen Flynn arca került a szemem elé.

- Ryuu kérdezhetek valami furát? - a tekintetében láttam, hogy valami hihetetlen dolog jutott az eszébe.

- Hmm?

- Ha megkérnélek.... Lefeküdnél velem?

Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Na jó, ez tényleg fura...

- Nem tudom mennyire lesznek itt komoly csatáink. Nem akarok úgy meghalni, hogy nem voltam még soha életemben senkivel. - magyarázta meg. - Kíváncsi vagyok.

Nagyon is logikus volt amit mondott. 

- Nem tudom jó ötlet lenne-e.

- Nem kell. Csak azt hiszem jól esne kicsit szeretve érezni magam. - sóhajtott fel gondterhelten. Mosolyogva nyúltam felé, hogy beletúrjak rövid hajába. - majd valahogy eltitkoljuk Yoru előtt...

- Viccelsz? - vigyorogtam. - Ha lefekszünk tuti, hogy elmondom neki. Nagyon érdekel hogyan reagálna. Vajon egy 600 éves ősi sárkány mennyire tud még féltékeny lenni? - elgondolkodtam a dolgon. Egyszerűen lehetetlennek tűnt őt elképzelni féltékenynek. Az ilyen egyszerű érzések már nem érintették őt. Sokkal magasabb szinten állt ennél.

- Egy kicsit könyörtelennek hangzott amit mondtál. - barátom aggódva figyelte az arcom. 

Megragadtam a vállát, majd a hátára döntöttem, és fölé másztam. Flynn szemei tágra nyíltak.

- Komoly? - kérdezte, mire bólintottam.

- Halálosan. Nem hagyom, hogy a legjobb barátom szüzen haljon meg. - vigyorogtam. Elnevettük magunkat.- szólj azért ha valami nem jó.

Helyeslően biccentett. Odahajoltam, majd nagyon óvatosan kezdtem csókolni az ajkait. Valami nagyon elkattant bennem, hogy ilyeneket csinálok, de mégis izgalmasnak és tiltottnak éreztem. Pont ezért vonzott. Flynnel pedig voltunk olyan viszonyban, hogy ez ne változtassa meg a kapcsolatunkat.

Kezei beletúrtak a hajamba, hogy közelebb húzzon magához. Óvatosan és ügyetlenül csókolt vissza. Elkezdtem felfedezni testét. Mivel csak nadrág volt rajtunk, nem állt utamba semmi amikor végigsimítottam mellkasán, egészen le alhasáig. Kedvesen cirógattam bőrén a pikkelyeket, amik a v vonalánál kezdődtek, és lementek egészen az intimebb részekig. Láttam, hogy tetszik neki, így végül elszakadva a csókunkból puszikkal leptem be a nyakát. Végig haladtam a mellkasán. Lassan lehúztam róla a nadrágot, majd megmutattam neki a test olyan gyönyöreit, amit elég csak a szánkkal végezni. 

- Ryuu... - nyögött, mintha meg akarna állítani, de már késő volt. Elég hamar elsült. - bocs...

- Semmi. - letöröltem ami rám ment, majd kezemmel kezdtem rajta dolgozni, hogy újra feléledjen.

- Várj. Én is ki akarom próbálni. - már nyomott is bele a párnák közé és végigment ajkaival ugyanazon az útvonalon amin én. Lehunytam a szemem. Jó érzés volt. Bár tartottam magam még, így amikor lent nagyon ügyetlenkedni kezdett, inkább visszavettem az irányítást. Furcsa volt. Úgy éreztem bármit megtehetek. Szabadnak éreztem magam, és ez nem várt magabiztossággal töltött el. 

- Mehet? - néztem a szemébe.

- Aha. - bólintott. Egész aranyos volt így. Kipirult az arca, szemei izgatottan csillogtak. Végigcsókoltam az arcát, majd újra ajkaira tértem rá, közben szépen lassan eggyé váltunk még jobban kiélvezve a másik társaságát.