Napsütéses reggelre ébredtünk. Nyújtózkodva fordultam át a másik oldalamra, ahol egy hamvas szürke fejjel találtam szembe magamat. Flynn még az igazak álmát aludta, nyitott szájjal, egy nyálcsík pedig épp a párnájára folyt le. Valahol aranyos volt, de inkább viccesnek találtam. Vigyorogva hajoltam oda, majd belefújtam a fülébe. Azt hittem ez majd felébreszti, de tévedtem. Meg se rezzent rá. Mi a fene van ezzel a fiúval? Gonosz gondolatom támadt. Jóval hosszabb sárkány nyelvemet hívtam elő, majd bedugtam a fülébe.

- Váááá - ijedten lökött le magáról, majd kétségbeesetten tapogatta a fülét, hogy egyben van még.

- Jó reggelt. - nevettem rajta. Úgy látszott nem igazán értékeli a viccemet, mert mérhetetlenül megbántott képet vágott amikor rám nézett.

- Menj a fenébe. - morogta.

- Kész a reggeli! - hallatszott fel egy női hang. Ez Zyra lesz. Azonnal felöltöztem, és mentem is le. Nemsokkal később barátom is követett, majd leültünk Yian társaságába, aki már javában falta az ételt.

- Nekem mennem kell dolgozni. Jó lenne, ha ti is találnátok magatoknak valami munkát amíg itt vagytok. Ne csak nekünk kelljen eltartani titeket. - mondta Zyra, majd elköszönt és el is ment.

- Van még hely a kovácsműhelyben? - kérdeztem Yiantól, aki épp egy hatalmas combot falatozott.

- Hmm... Elég sokan vannak mostanában. Csak a tapasztaltabb és ügyesebb diákokat veszik fel. - a férfi kétkedve nézett rám. Felvontam a szemöldököm. A tegnapi után még ebben is lebecsülne? Mindkettejüket sikerült meglepnem a harci képességeimmel. Bevallom még magamat is. Olyan könnyedén bántunk el a birodalmi sárkányokkal, hogy kissé furcsa érzésem lett tőle. Eddig ritkán tapasztalt önbizalom töltött el, így még határozottabban tudtam kiállni magunk mellett. Végül megengedték, hogy maradjunk, talán használhatóak leszünk valamire. Persze a lelkünkre kötötték, hogy nem keveredhetünk bajba. Inkább szóljunk nekik ha történik valami.

- Nem lesz probléma. - vontam meg a vállam lazán. Nem tudom mért, de menőnek akartam tűnni előtte. Ki ne akarna egy ekkora vörös sárkány szemében menőnek tűnni? Félig a fajtársam volt.
Persze egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy van esélyem bekerülni a műhelybe. Elvégre fogalmam nem volt arról milyen szinten folyik itt a munka.

Flynnel azonnal indultunk reggeli után. Én a műhely felé, ő pedig valami fogadóba. Azt mondta ott sok mindent lehet hallani. Jól tudott kommunikálni másokkal, így hagytam had menjen a maga útján.

Amint beléptem a régi épületbe, elfogott az izgalom. Kalapácsok csendültek, gőzfelhő szállt. Annyira szerettem ezeket a hangokat. Mosolyogva mentem oda a mesterhez, majd egy rövid beszélgetés után engedte, hogy kisegítsek. Egyenlőre nem engedett üllőhöz, inkább a többieknek kellett asszisztálnom. Nem bízott még bennem eléggé. Nem hibáztatom érte. Ha odaállítanék elé Gyermekkel, valószínűleg kinevetne és nem hinné el, hogy az én munkám. Inkább lopással vádolna.

Hamar eltelt a nap. Aztán egy hét. Elküldtem Yorunak az üzenetet, amiben leírtam, hogy tovább maradok a tervezettnél, és nincs semmi baj, mindenki jól van. Gyanúsan pozitívra sikerült, de biztos voltam benne, hogy megérti miért nem írhatok többet. Reméltem nem küld senkit a nyakamra. Nem volt szükségem babusgatásra. Égtem a bizonyítási vágytól, bár talán inkább magamnak akartam megfelelni mint neki. Ilyen messzeségben egyre kevesebbet gondoltam rá. Nem véletlenül. Direkt csináltam ezt. Sokkal könnyebb volt. Senkinek se hiányzott egy szerelmi bánatos kovács. Főleg abban a helyzetben amiben voltunk. Inkább eltereltem a figyelmem, és a feladatra összpontosítottam. Már amikor sikerült. Nyilván ha ennyire fontos számomra valaki, akkor nehéz kiverni a fejemből.

Egyik este Flynnel ketten kicsit felöntöttünk a garatra. Túl voltunk egy kemény napon, ráadásul reggel még katonák is jöttek, de most csak végigmasíroztak az utcákon, majd eltűntek. Ez szinte minden napos volt, így nem izgattam magam miatta. Kicsit ki akartam engedni a gőzt, barátom pedig mindenben cinkos társam volt, így hangosan nevetve iszogattunk. Jóval gyengébb volt az itteni bor mint a Sötét Táborban. Ott már egészen hozzászoktam. Egy ideig meg se éreztem. Mivel Zyra munkahelyén mulattunk, így záráskor ő kísért haza minket. Azért nem voltunk vészes állapotban, egyenesen mentem meg minden, csak nagyon jó kedvem volt. Még énekeltünk is valamit Flynnel.

Az egy szál alsó ruházatomban dőltem le az ágyra miután lefürödtem. Nemsokára Flynn is csatlakozott hozzám. Kicsit szűkös volt egy ágyon aludni vele. Nem volt akkora a hely mint a táborban lévő fekhelyemen. Főleg, hogy ketten voltunk rajta. Néha hiányzik. Mármint az egyedüllét. Napközben a műhelyben robotoltam, Zyráéknál meg itt volt Flynn. Persze imádom őt, csak jó lenne ha mondjuk inkább Yoru vagy Kit lenne itt. Öt évet éltem le velük abban a kicsike kunyhóban a mocsárban. A végére összeszoktunk. Hiányoztak. Nehezen igazodtam ki magamon, hogy vajon tényleg csak egyedüllétre vágyok, vagy ők hiányoznak inkább.

- Ryuuuuu. - Flynn rám feküdt nevetve. - tökre elfáradtam. - mosolygott. - holnap nem kell mennem sehova képzeld. Pihenés van.

- Tudom. - nevetve löktem le magamról, mire leesett a földre. Elég nevetséges látványt nyújtott szegény. Én annyira röhögtem ezen, hogy végül legurultam mellé én is.

- Ez nem volt szép. - jegyezte meg durcásan. Egy ideig néztem, majd felültem, és a falnak támaszkodtam. Hátrahajtva a fejemet, már majdnem csukódott le a szemem, amikor újra megszólalt.

- Hallod...

- Hmm?

- Én még sose csókolóztam. - jelentette ki komolyan. Felé fordultam erre.

- Tudom. - válaszoltam. Hiszen ismertem őt mint a tenyeremet. Hiába volt már kilencven valahány éves, néhány dolog kimaradt az életéből. Nem csodálom, hogy a Sötét Táborban ahol minden a háborúról, a kiképzésről és a túlélésről szól, eszébe se jutott ilyenekkel foglalkozni.

- Taníts meg rá. - a szemembe nézett határozottan. Felvontam a szemöldököm.

- Én? Ezt olyannal kéne csinálnod akit szeretsz.

- Csak te jöhetsz szóba. Te vagy a legjobb barátom. Ennyit igazán megtehetnél értem. Biztos vagyok, hogy rengeteget csináltad már Yoruval, így van elég tapasztalatod benne.

- Flynn...

- Naaa

- Ahjj..Jó - forgattam meg a szemem. - Fordulj ide. - fogtam meg az állánál, és teljesen magam felé fordítottam az arcát. Egy ideig csak vizsgálgattam az arcát. Ritkán látom ilyen közelről. Hosszú pillái, elködösült tekintete ajkaimra tévedtek. Szép szája volt. Bár kicsit nagy és széles, de szüksége volt rá, úgyis annyit beszél. Igazából elég szép volt. Lassan odahajoltam, majd finoman csókolni kezdtem ajkait. Bátortalanul követte a mozdulataimat. Beletúrtam a hajába, ami kicsit rövidebb volt Yoruénál, de annyira végül is nem zavaró. Vajon mit fog majd ehhez szólni? Féltékeny lesz? Nagyon kíváncsi voltam a reakciójára. Mindenképp el kell neki mondanom, hogy mással is csókolóztam. Azt hiszem részegen nagyon furcsa gondolataim vannak.

Flynn kezei felkúsztak a vállamra, a tetején lévő néhány pikkelyt piszkálta ujjaival. Tetszett neki. Nyelvemmel átfurakodva a szájába mutattam meg neki, hogy mi mindent lehet még csinálni. Belemarkolt a bőrömbe, de nem húzódott el. Egy idő után ezt is viszonozta. Azt hiszem elég gyorsan tanul. Percekig elmélyültünk egymás szájában, végül finoman eltoltam magamtól.

- A gyorstalpaló megvolt. - mosolyogtam rá. - Fáradt vagyok.

Lassan sikerült felmásznom az ágyra, Flynn mellém feküdt.

- Jól csókolsz. - mondta, majd odabújt hozzám. Átöleltem fél kézzel és nyugtatóan simogatni kezdtem a karját.

- Tudom. Yorutól tanultam.

- Na, akkor én alszok. - jelentette be. Fél perc múlva már úgy horkolt, mintha egy medvével aludtam volna. Lassan nekem is lecsukódtak a pilláim.

***

- Ryuu! Hahó kelj már fel! - Flynn türelmetlenül rázta meg a vállamat.

- Hagyjál már. - morogtam nyűgösen. Mért kell így felébresztenie.

- Azonnal ébredj! A reggeli úgyis kész van már.

- Jó...

- Menned kell a műhelybe.

- Tudom. - morogtam. Lassan kinyitottam a szemem. Hosszú hajamba túrva ültem fel az ágyon egy hatalmas ásítás kíséretében.

- Figyu. Mi akkor most komolyan csókolóztunk tegnap? - erre a mondatára egy kicsit megmerevedtem. Mi? Lassan lefuttattam magamban a történteket, majd halkan elröhögtem magam.

- Pff.... Nem vagyunk normálisak. - néztem barátomra, aki lelkes szemekkel figyelt.

- Akkor emlékszel rá. Ugye tudod, hogy tényleg csak kíváncsi voltam? Nem akarok tőled semmit.

- Majd ha azt kéred, hogy tanítsalak meg a szexre, akkor is azt mondod, hogy kíváncsi voltál? -néztem rá hitetlenkedve.

- Hát... Lehet. - vallotta be. Nagy szemeket meresztettem. Mi a fene... Flynn nem normális. Viszont engem annyira nem izgatott a dolog. Látszott, rajta, hogy mennyire nem veszi komolyan, így ez valamilyen biztonságérzetet adott. Teljesen nyugodt voltam vele kapcsolatban. Visszagondolva a csókra se fogott el semmilyen forróság vagy vágy. Csak egyszerűen jó volt és kész.

- Na jó. - veregettem meg a vállát. - Én mentem. - álltam fel. Gyorsan felöltöztem, majd lementem reggelizni, utána pedig a kovácsműhelybe. Talán ma már alkothatok is valamit. Úgy hiányzik.