Ahogy süvítettem a szélben, Flynn belekurjantott a levegőbe. Magamban mosolyogtam. A jókedve rám is átragadt, így még fokoztam a hangulatot egy két csavarral, merész manőverrel. Nem tudom hogyan nézhettünk ki lentről, de biztos sokan látták, hogy nem vagyunk normálisak. Nevetve keringtünk a levegőben, majd végül az úti célunk felé vettük az irányt.
" Azért vigyázzatok magatokra." hallottam meg Yorut. Lentről nézett aggódva. Fújtam válaszként egy hatalmas lángcsóvát, mire csak megcsóválta a fejét. Két perc múlva eltűntünk a felhők mögött, és sebesen száguldottunk a Birodalom középpontja felé.
Egy hónapomba telt rávennem Yorut mire megengedte, hogy elvigyem Flynnt egy küldetésre a Birodalomba. Igazából nem kaptunk semmi fontos feladatot, egy kisebb városba kellett mennünk, ahol sok volt a félvér és a támogatónk, és ott kellett kémkednem, jelentéseket gyűjtenem a többiektől. Flynn nem sokat tud segíteni, mivel első ránézésre látszik, hogy szürke. Rajtam annyira nem ütközik ki a fekete vérem, könnyebben el tudom rejteni mint ő. Vigyáznunk kellett, mert nem az összes félvér állt a mi oldalunkon. Csak akiben volt fekete vagy szürke vér, az volt teljesen megbízható, mert őket elűzték a Birodalomból, így biztos, hogy ellene voltak. Egy fél nap alatt megtettem a távot a Határ-hegység felett. Estére letáboroztunk a már lankásabb területen. Nem gyújtottunk tüzet, szerencsére nem volt rá szükség. Hoztunk pár napra elegendő kaját, így egymásnak dőlve elfogyasztottuk. Csendes volt az éjszaka, most nem vettek körbe a hangok, sem egyéb lények. Kicsit furcsa is volt, de úgy gondoltam biztos nem akarnak senkivel találkozni.
- Köszönöm.
- Mit? - pillantottam a barátomra mellettem.
- Hogy rávetted Yorut küldjön kettőnket ki. - a vállamra hajtotta a fejét. Én is hozzábújtam, és úgy néztük a sötét holdfényes erdőt.
- Szívesen tettem. Én is akartam veled kijönni. Gondolom nem sokat voltál a Határ-hegységen kívül.
- Nem.
- Majd valamit kitalálunk a hajadra. Nem jó, hogy szürke.
- Megoldom ne aggódj. Nézd. - vigyorogva elhúzódott tőlem, majd a haja hirtelen megváltoztatta a színét. Bár a sötétben nem láttam jól, de talán barna színű lett?
- Ez tökjó. Azt hiszem. Nekem is el kell tüntetnem az arcomról a pikkelyeket. Vagy legalább a feketét bennük. - határoztam el magam. Persze ezt majd csak reggel. Addig nem sok értelme volt. Kicsit beszélgettünk még, de nagyon hamar bealudtam. Kimerültem a sok repüléstől.
Végig utaztuk a következő két napot, mire elértünk a településhez. Pontosan követtem az útvonalat amit Yoru javasolt. Nem tévedtünk el egyszer sem. Gyalog mentünk be. A fő utcán kint volt pár árus, meg egy két járókelő, de úgy látszott nem túl népes a hely. Kerestünk egy fogadót, ahol megszállhattunk.
- Végre lefürödhetek - kezdtem ledobálni a ruháimat. Bementem a fürdőszobába, majd megengedtem a vizet. - te is akarsz?
- Persze, hogy akarok.
- Igaz... Te szoktál fürdeni. Kitet nagyon nehezen vettem rá mindig. - kuncogtam. Eszembe jutott a lidérc. Amikor elköszöntünk úgy látszott, hogy boldog. Nami odaköltözött hozzá, és segítették egymást. Összeillettek, bár még mindig nem értem egy érett sárkánynak mi vonzó van Kit gyermekies külsejében. Bár ő is volt már legalább 90, de ez se a jellemében se az arcán nem látszott.
- Én nem egy mocsárban nőttem fel.- grimaszolt Flynn.
- Persze tudom. Ne haragudj. - legyintettem a kezemmel.
Nyitva hagytam az ajtót, nem igazán zavart Flynn jelenléte. Beültem a meleg vízbe, lehunytam a szemem és hátradőlve relaxáltam, amikor meghallottam a csobogást mellettem. A szürke sárkány éppen mászott be mellém. Felvontam a szemöldököm.
- Zavar? - kérdezte de megráztam a fejem. Leült velem szembe, majd mosakodni kezdett. Nem izgatott a dolog, tovább relaxáltam, majd amikor már szétázott a bőröm, kimásztam és megtörölköztem.
- Szerinted találunk egyáltalán valamit? - kérdezte a szürke. Lefeküdt a saját ágyába és a plafont kezdte el bámulni.
- Jó lenne. Egy kis izgalom... Bár a múltkori azért túl sok volt. Mondjuk az életünk ne kerüljön veszélybe. Akkor Yoru úgyis azonnal hazavinne minket.
- Téged biztos - kuncogott.
- Nem csak engem. Te is fontos vagy neki. És nem vagy harcos. Én előbb védem meg magam. - nyújtottam ki a nyelvemet rá.

- Majd engem is megvédesz. - vigyorgott rám. Csak megforgattam a szemeimet erre, majd eloltottam az őrlángot ami a szoba plafonjánál körözött, halvány fényt bocsátva a helységre.

- Jó éjt Flynn. - fordítottam neki hátat. Biztos voltam benne, hogy még szívesen beszélgetett volna, de nem neki kellett egész nap repülnie, így csak megérti. Szükségem volt a pihenésre.

- Jó éjt. - válaszolt halkan. 

Másnap megkerestük Zyrát, vele kellett tárgyalnunk a jelenlegi helyzetről. Egy kocsmában dolgozott kocsmárosként, és amikor beléptünk, én azonnal fel is ismertem. Ő volt az akitől a készleteket is kellett volna vennünk Tirnakban. Yoru felvilágosított, hogy az eset után menekülnie kellett, mert nagyon gyanakodtak rá, hogy a rendszer ellen lázad. Felemás színű haját, most két copfba fogta össze, ami jó pár évvel megfiatalította a megjelenését. Bár sejtésem szerint ő is túl volt már a 100. évén. 

- Zyra? - mentem oda hozzá rögtön. Érdeklődve pillantott fel miközben egy fröccsöt töltött.

- Mit adhatok? Ismerős vagy. - húzta össze a szemöldökét.

- Ryuu vagyok. - biccentettem. - ő itt Flynn. Yoru utasítására vagyunk itt. Kötelességünk jelenteni neki a faluból, mivel hetek óta nem hallottak róla semmit. Arra gondolt, hogy nagy segítség lenne, ha segítenél nekünk. - közöltem vele. Megkomolyodott az arca. Körbepislogott, majd intett az ujjaival.

- A műszakom után beszélünk. Két óra múlva gyertek vissza. - mondta.

-Rendben... - bólintottam. Amikor intettem neki, és elindultam kifelé, még mintha hallottam volna valami foszlányokat, hogy mért pont gyerekeket küldött Yoru... Vajon ekkora baj lenne? Görcsbe rándult a gyomrom. Kiléptünk a kocsmából, majd céltudatosan indultam el Flynnel a főtér felé.

- Szerintem ne váljunk szét. Vigyázunk egymásra. - mondtam a barátomnak aki mosolyogva a vállamra tette a kezét.

- Nyugi Ryuu. Nem lesz gáz. Yoru azért küldött ide, mert Konro a legbiztonságosabb szövetséges falu a Birodalomban. Úgy gondolta, hogy itt kedvünkre kalandozhatunk.

- Azért engem óva intett ettől. Azt mondta, hogy tényleg végezzük a munkánkat és ne kerüljünk veszélybe. - dünnyögtem. Elhaladtunk egy kovácsműhely mellett. Bentről az ismerős hangok zeneként kúsztak be a fülembe. Vágyakozva figyeltem ahogy a nyitott ajtónál két inas beszélget, bent pedig még vagy hárman dolgoznak. Ha jól láttam fegyvereket csináltak. Az oldalamra csúszott a kezem, egy kis megnyugvást adott Gyermek jelenléte, aki vibrálóan támogatott. Persze a hüvelyében volt, így nem látszódott a halványan derengő fénye.

A főtéren vettünk egy kis ennivalót, majd megálltunk egy padnál beszélgetni. Én közben árgus szemekkel figyeltem minden élő és mozgó lényt körülöttem. Flynn is így tett. A túloldalt egy sánta férfi sétált végig. Tiszta rendes ruhák voltak rajta, és ereje teljében volt, így biztos hogy nem torzszülött. Vajon hogyan sérült meg? Oldalán neki is kard lógott, ami felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsian néztem körbe, majd szinte kőként zuhant rám a felismerés.

- Flynn... - súgtam neki.

- Hmm?

- Itt valami nagy baj történt. - mondtam halkan. Nem voltam benne biztos, hogy szabad beszélnem itt kint róla, de nem érdekelt.

- Milyen baj? Látsz valamit? - kapkodta a fejét, de megragadtam a vállát. Így csak magára vonja a figyelmet.

- Mindenkinél van kard. Lassan nézz körbe. - próbáltam nyugodt maradni. - Látod annál a háznál azt a fiút? Barna mellényben van. A földművesek szoktak ilyen ruhákban járkálni. Talán 12 éves lehet. Mégis van kardja.

- Tényleg. - Flynn elgondolkodott. - mégis mi történt? Még a Sötét Táborban se hord mindenki fegyvert. Te se hordtál amíg nem lett meg Gyermek. - biccentett a kardomra. - ők háborúban állnak. - jelentette ki a szürke, akinek most éppen barna volt a haja a varázslatának köszönhetően.

- Remélem Zyra majd felvilágosít minket. - dőltem hátra gondterhelten. Még volt egy óránk amíg végez. Szinte ólomlábakon vánszorgott az idő, de végül úgy döntöttünk beülünk a kocsmába és megiszunk egy italt, így biztosan tudjuk mikor végez Zyra, és nem kell keresgélni egymást.

- Hol szálltatok meg? - a felemás hajú nő odajött hozzánk amikor lejárt a munkaideje. Azonnal felálltunk, majd követtük őt.

- A Déli fogadóban. - mutattam az irányába.

- Nem a legjobb hely. Alhattok nálam. Úgyis drága a szállás. A Birodalom emberei szeretnek oda menni. Minden katonai különítményt ott szállásolnak el. Még ma költözzetek át. - olyan meggyőződéssel mondta ezt, hogy végül megindultunk a fogadó irányába, és összepakoltuk a cuccunkat, majd azzal együtt mentünk Zyrához. A falu szélén volt egy kis ház, égett már bent a fény. 

- Yian már itthon van. - mosolygott szelíden. Beléptünk az otthonos helyre, nemsokára egy nagyjából két méteres izomkolosszus köszöntött minket. Vörös haja fel volt nyírva mindkét oldalon, csak középen volt hosszabbra hagyva. Markáns vonásai egy rövid szakállal remekül keretbe vonták az arcát. Zyra csókkal köszöntötte a férfit, aki gyengéden ölelte át. Szinte belesajdult a szívem amikor megláttam őket. Vajon hiányzom Yorunak?

- Kik a vendégeink? - szólalt meg mély hangon. Felénk fordult kíváncsian.

- Yoru küldte őket a Táborból. Megfigyelni vannak itt. A neveteket még én sem tudom. - nézett ránk.

- Ryuu vagyok. - léptem előre és biccentettem. - vörös fekete félvér. Yoru tanítványa. - eltávolítottam az álcát magamról, ami elfedte az arcomon levő pikkelyeket, így a feketés vöröses kis bőrfelület igazolt a kilétemről.

- Én Flynn vagyok, szintén Yoru tanítványa. Fekete szürke félvér. - mutatkozott be hasonlóan Flynn. 

- Akkor nem akárkik vagytok. - lepődött meg Zyra. - Gyertek üljünk le és beszéljünk. - invitált beljebb minket. Azonnal szolgált fel teát amint helyet foglaltunk, majd ő is csatlakozott hozzánk.

- Yoru semmit nem tud a kialakult helyzetről? - kérdezte a nő aggodalmasan.

- Semmi hír nem jött már 3 hete. - válaszoltam. - Nagy baj van? A városban mindenki karddal az oldalán járkál, a kovácsműhelyben csak úgy készülnek a fegyverek.

- Baj van. Ránk szálltak a Birodalmi katonák. Lecsapnak a városra, elhurcolnak pár félvért, kifosztanak egy két boltot. Esetleg meggyilkolják aki az útjukba kerül. - sorolta Zyra.

- Mivel nincs jelenleg király, így a hadvezér állandóan önkényes parancsokat ad ki. Gyakorlatilag félelemben tartják a félvéreket. Sejtik, hogy Konro egy központunk, így nem hagynak békén. -Yian folytatta a beszámolót, mi ketten pedig próbáltuk felfogni, hogy mibe is csöppentünk. - az első nagyobb támadás 3 hete volt, jó páran meghaltak akkor, így lehet, hogy Yoru kémje is köztük volt.

- Akkor erősítést kellene hívnunk nem? - Flynn már nyúlt volna a táskájáért.

- Nem tudunk. A faluban senki se képes olyan varázslatra amivel biztonságosan eljuttathatunk üzenetet Yorunak. Ráadásul a mágusaik kiszűrik ezeket, így konkrét dolgokat nem is tudnánk leírni. 

Flynn elővette a papírkákat, amiket Yorutól kaptunk, hogy azzal tartsuk a kapcsolatot. Ő nem fog válaszolni rájuk, így beszéltük meg, de mi mindenképpen küldjünk neki legalább három naponta.

- Megpróbálhatjátok ezekkel, de kérlek ne írjatok semmit a helyzetről, csak úgy mintha valami teljesen másról lenne szó. Mintha a szüleiteknek küldenétek levelet amíg nyaraláson vagytok. 

- Értem. - sóhajtottam fel. - Akkor egy üzenetet küldünk Yorunak összesen. - döntöttem el. Elszántan néztem Zyrára. - Megírom neki,hogy nem fog kapni több levelet, és hogy nem kell aggódnia semmi miatt.

- Szerinted beveszi? Tudni fogja, hogy gebasz van. - Flynn hátradőlt a széken.

- Tudni fogja, de azt is tudja, hogy bizonyítani akarok neki. - mondtam a barátom felé fordulva.- Talán ad egy esélyt. Ha nem írok sokat, nem tudja meg, hogy mekkora a veszély. - mosolyodtam el.

- Sunyi vagy. - vigyorgott rám Flynn.

- Ez nem játék. - Yian szigorú tekintete összekapcsolódott az enyémmel.

- Tudom. Én nem játszani jöttem ide. Flynnről ezt nem mondhatom el, de az én felelősségem megvédeni őt.

- Hé... - bökött oldalba. - még mindig én vagyok az idősebb.

- És a gyengébb. - cukkoltam. Zyra tenyere csattant az asztalon, mire ijedten pislogtunk rá.

- Gyerekek... - erősen szívta be a levegőt. Azt hiszem nagyon dühös volt. - Jobb lenne ha visszamennétek és ránk bíznátok a helyzetet. 

- De Yoru...

- Nem érdekel! Biztos vagyok benne, hogy nem engedett volna el titeket, ha tudja, hogy mi folyik itt. Holnap reggel indulnotok kell!

Beharaptam az ajkam. Nem akartam elmenni. Épp azon agyaltam, hogy mivel győzhetném meg őket, hogy itt maradjak, amikor egy sikolyt hallottunk a közelből. Azonnal felpattant mindenki, és kirohant az utcára. Három katona egy lányt a hajánál fogva rángatott a földön. Mindenki rémülten nézte a történéseket. Yian már indult volna, de Zyra megragadta a kezét és visszahúzta. Hitetlenkedve néztem rájuk. Így oldják meg? 

- Csak egy lány. - súgta a nő, szinte láttam a szemében a szenvedést, hogy nem segíthet, mert akkor ő is bajba kerül. Nos engem ez cseppet sem izgatott.  A z adrenalin már mindenhol ott buzgott az ereimben. Felhúztam a csuklyát az arcomra, majd kivonva a kardomat támadtam rá a katonákra. 

Hárman fordultak felém, amikor a fénylő Gyermekkel a kezemben száguldottam végig, villámgyors mozdulatokkal támadtam, de könnyedén hárította minden csapásomat a nálam fél fejjel magasabb páncélos férfi. Termetre hasonlatos volt Yianhoz, csak is egy vörös sárkánnyal lehetett dolgom. Olyan erős volt a támadása, hogy majdnem letört a karom. Így nem állhattam ki ellene. Egy hangos csattanás hallatszott a fejemtől pár centire. Odapillantva, Yian kendővel eltakart arccal épp kivédte a felém szúrt tőrt. Nem sokra rá hangos csatakiáltással Flynn robbant be, hogy lefoglalja a harmadik tagot. Feltüzelte bennem a harci szellemet, így újult erővel, és kicsit másképpen kezdtem újra védeni magam. Mivel kisebb voltam, így mozgékonyabb is, na meg a páncél sem akadályozott. A stílusom megváltoztatása az előnyömre vált, a háta mögé surrantam mint egy árnyék, majd onnan döftem bele Gyermeket. Persze egy vörösnek ez nem volt elég. Még sok ilyet kellett bevinnem neki, amikor végre megérezte, és egy óvatlan pillanatban lecsaptam a fejét. Nem tudtam mit teszek, ösztönből cselekedtem. Körbenéztem, Flynn Zyrával éppen szíven döfte a másikat, Yian pedig már indult volna segíteni nekem, de megállt. Ő már végzett az ő ellenfelével. Lihegve néztünk egymásra. Most mi lesz?