Yoru visszahúzott magával a meleg vízbe, és dörzsölgetni kezdte a karomat, hogy valamennyire feléledjek. Egész testemben reszkettem a hidegtől. Az ajkaim lilák voltak, lefagytak annyira, hogy égési sérüléseim lettek. Percekig nem tudtam gondolkodni, csak tehetetlenül tűrtem, hogy Yoru aggodalmasan szólongat, körülöttünk pedig újra és újra elhangzik az a dal, aminek kell, hogy legyen valami jelentése.
- Gyere, visszaviszlek.
Nem sikerült felfognom Yoru szavait. Visszasietett velem a táborba, ahol azonnal bedugott a takaró alá és bebújt mellém. Lassan dolgozni kezdett a testem, és jó vörös sárkány létére fűteni kezdett. Mindenem bizsergett és viszketett tőle.
- Mi történt velem Yoru? - kérdeztem halkan. A hangom rekedt volt még.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét. - Sose beszélgettem még hanglényekkel. Nem sokat tudunk róluk. Nagyon kevesen látták őket, és szerintem még kevesebbeket érintettek meg. Lehet, hogy mások nem is élték túl.
- De én túlélem? - kérdeztem kicsit félve. Magához ölelt szorosan.
- Persze, hogy túléled. Nem hagyom, hogy meghalj.
Gondoskodó szavai kicsit megnyugtattak. Tudtam, hogy tényleg nem hagyna meghalni. Bár kellemetlen volt, de tűrtem az égető viszketést. Egy óra múlva engedett fel a testem, és visszanyerte eredeti hőmérsékletét. Már szinte melegem is volt, így felültem és letoltam magamról a takarót. Yoru azonnal követett, és minden mozzanatomat figyelte.
- Azt hiszem ebből a csókból bőven elég volt egy. - jegyeztem meg. Yoru halkan kuncogott rajtam.
- És az enyémből?
- Tudod te... - pirultam el. Odahajolt hozzám és homlokon csókolt.
- Éhes vagy? - erre bólogattam. Követtem a konyhába, ahol keresett nekem valami könnyű ételt amit az éjszaka közepén megehetek. Volt egy kis kenyér, így leültem a tűzhely mellé és azt majszoltam. Tudtam, hogy Yoru engem figyel, és valami zavart a tekintetében. Lassan közelebb jött, majd leült mellém. Ezzel jelezte, hogy beszélnünk kellene. Én is így gondoltam.
- Yoru.... - kezdtem.
- Hmm?
- Te tudod, hogy mit jelent az amit daloltak nekem? - kérdeztem. Már nagyon bökte a csőrömet, hogy fogalmam sincs miről is hadováltak. Felsóhajtott. Nagyot nyeltem, ugyanis valószínűleg semmi jót nem jelent.
- Elvették tőled az élet egyik legalapvetőbb értelmét. - bólintott. - Nem lehet többé gyereked.

- Mi... Oh.... - megállt az állkapcsom a rágásban. - de.... Ha kedveltek, akkor mért tettek ilyet velem?
- Semmi sincs ingyen. Valamit valamiért. Amikor azt mondták, hogy csókot kérnek, nem tudtam semmit. Sose csókolt meg még senkit egy hanglény. Biztos voltam benne, hogy rendkívüli dolog, így beleegyeztem. Sajnálom. Nem tudtam. - arca szomorú volt. - olyan fiatal vagy még. És most miattam... A lázadók miatt egy ekkora ajándékot elvettek tőled.
- Nem haragszom rád. Kicsit talán a hanglényekre. Igazán elmondhatták volna, hogy mivel jár egy ilyen... Bár valószínűleg akkor is beleegyeztem volna. - vontam meg a vállam. - nem terveztem még apa lenni.
- Még nem. - bólintott. - de később meg fogod bánni. Fiatal vagy még hozzá. Nekem is csak 200 évesen jött, hogy akarok családot.
- Neked van családod? - nyíltak tágra a szemeim.
- Volt. Már nincsenek. - tekintete elsötétült ahogy elveszett az emlékeiben. Nem mertem tovább faggatózni. Nagyon meglepett a gondolata annak, hogy Yoru apa lenne. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy ennyi idősen már sok mindenen túl van. A kezére tettem a kezem és megszorítottam. Erre összekulcsolta az ujjainkat.
- Menjünk aludni. Mindjárt hajnalodik.
Gyorsan befejeztem azt a falatot ami nálam volt, majd Yoru szobájába mentünk fel, és összebújva aludtunk el.

Monoton, egymás után jövő csapások. A fém hangja. A víz sercegése, hatalmas gőzfelhő amikor belemártom a vasat.
Megint a műhelyben kerestem a lelki nyugalmamat. Nem sokkal ébredés után Yoru elment, hogy elkezdjék a bányát és a termőföldet tervezni. Nem tudtam otthon ülni tétlenül. Reggeli után azonnal ide vezetett az utam, majd dolgozni kezdtem a félbehagyott kardomon. Belemélyedtem a munkába, annyira, hogy észre se vettem, hogy valaki figyel az ajtóból. Egyre közelebb jött, majd végül leült az asztalra nem messze. Ekkor már felnéztem, és szürke barátom tekintetével találkoztam.

- Nem akarlak zavarni. Érdekes ahogy dolgozol. - mentegetőzött. Letettem a kezemből a kalapácsot, majd felültem mellé.

- Nem zavarsz. Kicsit pihenek addig. 

- Akkor mégis csak zavarlak. - vigyorgott. Elhúztam a számat erre.

- Nem szeretem ha néznek miközben dolgozom. - motyogtam. - de maradj még. Jól vagy? Akarsz ma edzeni? Vagy repülni? - kérdeztem kedvesen. Napok óta nem kérdeztem ezt meg tőle, és kicsit bűntudatom volt. Túlságosan is el voltam foglalva magammal. Barátságosan átkarolta a vállamat.

- Szívesebben beszélgetnék veled.

- Hmm? Miről? - pislogtam meglepve.

- Rólad és a mesterről. - nézett a szemembe, mire fülig pirultam. 

- Nem hiszem, hogy kell erről beszélni.

- Nem tudom hogy viselkedik szeretőként, de csak azt akartam, hogy tudd, én melletted állok és segítek ha kell. Remélem jól bánik veled.

- Nagyon is jól. - bólintottam. A kontyomból kibomlott egy tincs, ami így az arcomba hullott.

- Ryuu? Mi ez? - Flynn félretűrte a hajamat a halántékomnál, és megsimította a hajtöveimnél.

- Mire gondolsz? Van ott valami? - ijedtem meg. Azonnal odakaptam a kezemet, és én is megtapogattam, de semmit nem éreztem. A hajam amúgy is elfedte.

- Egy furcsa jel. És fehér. Sose láttam még ilyet. Ez eddig is itt volt? - vizsgálta a fiú.

- Nem volt ott. - eléggé megijedtem - Mi a fene... Meg kell keresnem Yorut. - pattantam fel. Flynn utánam sietett, és együtt kerestük meg a mesterünket.

Elég nehéz volt megtalálni, mert a hadi sátorban azt mondták ebédelni ment, az étkezőben meg azt, hogy már végzett. Végül kinyújtóztattam az elmémet felé, és rá kellett jönnöm, hogy nincs a Sötét Táborban. Kis idő után éreztem csak meg a jelenlétét, nem messze innen, halványan. Nem tudtam felvenni vele a kapcsolatot ebből a távolságból, de legalább tudtam, hogy melyik irányba induljak.

- Gyere, ugorj a  hátamra. - mondtam Flynnek, aki amint átváltoztam, felmászott rám. Szárnyat bontva száguldottam a mesterem felé.

- Hé Ryuu! A sárkány alakodban jobban látszik. Itt van a jobb füled mögött. Egy furcsa végtelen minta, ami fehéren ragyog. - kiáltotta előre nekem a társam. Ez semmiképpen se nyugtatott meg, így gyorsítottam, és perceken belül megpillantottam Yorut, aki egy szakadék szélén állt és pár másik katonának osztogatott parancsokat. Felismertem a helyet, itt lesz a bánya amit kaptunk.  Yoru kíváncsian fordult felém, én pár méterre tőle hatalmas robajjal földet értem. Flynn leugrott rólam, azonnal odatartottam a fejemet Yorunak, hogy jól lássa a jelet.

" Mi ez? Csak úgy feltűnt rajtam! Yoru ugye nem lesz bajom?" Kicsit talán túlreagáltam, de nem tehetek róla. Megijedtem.

- Mi... Had nézzem. - gyengéden simított rá pikkelyeimre és közelebbről is megvizsgált. Végül elmosolyodott, és megpaskolta a fejemet. - sose láttam még ilyet. - rázta meg a fejét. - nekem inkább valami áldott jelnek tűnik. Elképzelhető, hogy a hanglényektől származik. A tegnapi után....

Visszaalakultam, hogy jobban elférjünk, majd megragadtam a kezét.

- Akkor nem lesz baj? - kérdeztem halkan. Felnevetett.

- Nem érzem, hogy ártó varázs lenne rajta. Ez inkább csak egy jel. Mint egy anyajegy. -magyarázta. - hűvös és nyugodt kisugárzása van.

Lassan kezdtem megnyugodni. Flynnre pillantottam, aki bátorítóan mosolygott.

- Akkor jó. - sóhajtottam fel. - Köszönöm.

- Esetleg elmehetnél hozzájuk és megkérdezhetnéd őket, hogy mi ez. Lesz-e valami hatása a további életedre a tegnapi áldozatodon kívül.

- Elmenjek hozzájuk? - elhúztam a számat. Yoru látta rajtam, hogy nem állok még készen arra, hogy  a tegnapi fagyasztó élmény után újra meglátogassam őket.

- Nem kell rögtön. Bár én javasolnám, hogy minél hamarabb. Ahogy gondolod. - gyengéden az arcomra simított, majd homlokon csókolt. - most dolgoznom kell. Este megkereslek. - búgta a fülembe.

Itt Flynn és a többi katona előtt? Az arcom már a hajam színével vetekedett. Félénken elhúzódtam, és bólintottam.

- Akkor visszamegyünk. - motyogtam. Újra felvettem a sárkány alakomat, megvártam míg Flynn felmászik, majd elrepültünk.

- Ne kísérjelek el a hanglényekhez? Szerinted előttem is megjelennének ha ott vagy? - kérdezte Flynn. Egy magasabb sziklaoromra szálltam le, és most annak a szélén lógattuk le a lábunkat a barátommal.

- Lehet. Nem tudom. - hajtottam le a fejem. 

- Szóval megcsókolt az egyik? Ez elképesztő. Te vagy a történelemben az első ilyen. Legalábbis aki túlélte. - lelkendezett. Mindent elmeséltem neki. Mármint ami a hanglényeket érinti. Persze a forró éjszakámat Yoruval inkább megtartottam magamnak. - Ha elvették tőled az élet továbbadását, akkor nem hiszem, hogy ez egy újabb rossz lenne a fejeden. Talán csak egy jel, hogy érintkeztél velük.

- Remélem így van. - bólogattam.

- Amúgy szerintem aranyosak vagytok Yoruval. Sose láttam más közelében így viselkedni. Bár furcsa, hogy egy ennyire fiatal valaki keltette fel a figyelmét. - kuncogott.

- Inkább ne is beszéljünk róla. - morogtam.

- Ennyitől is zavarba jössz? - nevetett.

- Ahj már Flynn... Mért nem beszélsz inkább a saját szerelmi életedről? Arról nem tudok semmit. Te pedig már így is többet tudsz a kelleténél az enyémről. - böktem oldalba.

- Nekem nincs mit mesélnem. Nincs senkim. Sőt... Még sose volt. - elgondolkodva nézte a tájat maga előtt. - nem találkoztam senkivel aki annyira megfogott volna, vagy aki iránt bármilyen vágyat éreznék. Nem tudom mi velem a baj.-sóhajtott fel gondterhelten. - Pedig már lassan 100 éves leszek.

- 100? Nem látszik.. Mármint nem úgy viselkedsz.

- A fejem lágya még nem nőtt be. - mosolyogva dőlöngélt mellettem.

- Akkor így elég nehéz lesz találnod bárkit is.

- Igazából nagyon jól megvagyok egyedül is. Bár ha lenne családom talán boldogabb lennék. Ezért is örülök annak, hogy itt vagy. Mintha kaptam volna egy öcsit magam mellé. 

- Aki simán lenyom bunyóban. - piszkáltam.

- Héé... Nem tehetek róla. Ez genetika. - duzzogott, de én csak átkaroltam a vállát és magamhoz húztam.

- Legalább én védhetlek meg téged. Jó érzés. - mosolyogtam rá.

Nemsokára visszamentünk a táborba. Én még be akartam fejezni a kardomat, bár valószínűleg ma már nem leszek vele kész. A műhelybe lépve még páran dolgoztak. Az én asztalomhoz nem nyúlt senki, szerencsére. Ott pihent a félbehagyott munka a kihűlt parázson. Pár perc alatt felizzott a tűz, majd csatlakoztam a mellettem ütemesen kalapáló zajokhoz. Halkan mormolni kezdtem, hogy varázslattal is erősítsem a pengét, majd a markolathoz illesztettem. Még nem volt kész, de estig dolgoztam, amikor is Yoru megjelent a műhelyben, és hazavitt.

- Főztem vacsorát. - derekamnál karolt át, és így vitt végig minden érdeklődő tekintet ellenére. Amint beléptünk a jurtába összefutott a nyál a számban. Nagyon finom illatok töltötték be a helyet. Azonnal leültünk enni. Nem is figyeltem, hogy már ennyire éhes voltam. Csak tömtem magamba a kaját.

- Nagyon ügyesen dolgoztál ma. Holnap befejezed a kardod? - érdeklődött.

- Igen, úgy tervezem. - húztam le a boromat. Nagyon jól esett most a vacsora. Csak Yoru tud ilyen finomat főzni. - hogy haladtok a bányával?

- Egész jól. Elkezdtük az ásásokat. Még tanulóban van a dolog. Én se értek ehhez annyira. Sose kellett ilyet csinálnom. De legalább érdekes, és nem unom el magam. - láttam rajta, hogy tényleg élvezi amit csinál. Még mesélt róla egy csomót, jó volt látni, hogy ennyire beleéli magát. Mosolyogva hallgattam, de közben éreztem, hogy egyre fáradtabb leszek.

- Ryuu. - felriadtam a szólongatására.

- Hm? Yoru? Ne haragudj. Mi van a bányavasúttal? - próbáltam visszakapcsolódni a beszélgetésbe, mire elnevette magát.

- Már öt perce nem szóltam egy szót se, csak néztem, ahogy alszol. - felvett a karjaiba, majd elindult velem a fürdőszoba felé. Megtöltötte a dézsát vízzel, felforrósította. Én addig levetkőztem.

- Fürödhetek veled? - kérdezte kíváncsian végigmérve a testemet. Eltakartam magam a kezemmel. Azért mégis csak... Szégyenlős voltam még mindig. Aprót bólintottam.

Ő is levetkőzött, majd bemásztunk a vízbe. Kellemesen ölelt körbe a forróság. Ellazultan dőltem hátra, Yoru velem szemben terpeszkedett. Még pont elfértünk ketten. 

Megéreztem Yoru elméjét ami bebocsátást kért az enyémbe. Lehunyt szemmel engedtem neki, de rögtön kipattantak a pilláim. Megint OLYANOK jártak a fejében.

- Yoru... - kezdtem, de elhallgattatott. Nem kell ezt tennem ha nem akarom. Persze tudom én is, de valahol mégis csak akarom. Hiszen vágyom rá, ahogy ő rám. Mosolyogva figyelte a reakciómat. Lassan közelebb másztam hozzá. Tudta mit szeretnék, segített beleülni az ölébe. Azt hiszem nekem már ez a közelség is elég izgató volt. Egymásnak tapadt a testünk, megmozgattam a csípőmet. Kezei rátaláltak félgömbjeimre, gondosan foglalkozott velük, majd benyúlt közéjük, hogy előkészítsen. Én ellazulva a forró víztől és az érintésétől olvadtam bele az ölelésébe.