Erőltetett menetben repültünk a hegyek felett. Fél nap múlva értünk ki a rengetegből, itt már nem repkedhettünk szabadon, csak éjszaka haladtunk óvatosan, nehogy észre vegyenek minket. Az egyik útitársam Fargas volt. Az ő parancsait kellett követnem, amíg a küldetést teljesítem. Nem gondoltam, hogy a feladatunk olyan fontos lenne, hogy a fekete fő hadvezér vezesse, de volt egy sanda gyanúm, hogy Yoru miattam küldte el Fargast is, hiszen a legjobb barátja volt. Úgy gondolta, mellette biztonságban leszek. Nekem igazán mindegy volt, csak kicsit sajnáltam, hogy ilyen piti feladatokra kényszerítette őt. 

Nappal letáboroztunk egy folyóparton, a kék sárkány aki velünk jött, a fekete segítségével védőfalat emelt körénk, hogy ne vehessenek minket észre messziről. Fogtunk halat, majd megsütve elfogyasztottuk közösen. Összesen négyen voltunk, Fargas, Mirtgal, és Yin rajtam kívül. Mirtgal egy kék sárkány volt, aki negyed vérben barna is. Ő volt az egyik varázsló a táborban. Yin pedig fekete és zöld volt, jó harcos, és katona. Mindketten elég megbízhatónak tűntek. 

- Végre egy kis pihenés. - Yin leült a víz mellé, és belelógatta a lábát.

- Azért legyetek résen. - szólt rá Fargas, de látszólag ő se nagyon izgatta magát. Egyedül én voltam besózva közülünk, mivel ez volt az első küldetésem. 

- A Birodalom szélén vagyunk. Erre alig járnak. - dőlt hátra Yin a fűbe.

- Nincsenek a közelben sárkányok. - mondta Mirtgal miután körbekémlelt, ezzel megnyugtatva mindenkit. Talán legfőképp engem. Bár nem bántam volna, ha történik egy kis akció, azért élve akartam visszamenni Yoruhoz.

Maga a feladat nem volt túl nehéz. A készleteket kellett feltölteni. Volt egy falu a határhoz közel, ahol mostanában vásároltak. Kellett só, cukor, liszt, gabona és egyéb dolgok, így valószínűleg visszafele málhás csacsiként fogunk majd repülni. Ezt az egyet nem vártam, habár a többieknek biztos meg se kottyan majd. Nekem már Kitet is nehezemre esett elcipelni a táborig. Azóta persze sokat repdestem Flynnel, de sejtettem, hogy ő nincs egy súlycsoportban a liszteszsákokkal. Olyan vékonyka volt, hogy ránéztem és helyette is éhes lettem.

Szürkületig pihentünk, majd felkerekedtünk. Két óra múlva megérkeztünk a faluhoz. Mindenki visszaalakult, és köpenyét az arcunkba húzva mentünk be Fargassal és Yinnel. Mirtgal kint maradt, és onnan figyelt, ha valami baj lenne. Meg jelenleg ő az egyedüli mágus, és ő volt a legfontosabb a seregünknek, így neki kellett mentenie először az életét.

Még javában zajlott az élet, a főutcán világítottak a lámpások, a kocsmákból hangos beszélgetés vagy zene szűrődött ki. Egy élelmiszer boltba tértünk be.

- Estét. - Fargas köszöntötte az eladót. Felpillantottam, és eltátottam a szám. Egy gyönyörű hölgy volt az, de nem akármilyen. Az egyik szeme rikító kék, a másik pedig élénk zöld. Hosszú hullámos haja is követte ezt a mintát, és pont középen volt elválasztva a felemás színű frizurája. Nem mindennapi látvány volt. 

- Estét uraim.-mosolygott ránk.- Mit szeretnének? Bár attól tartok nem sok mindennel tudok szolgálni. A mai árut nem ajánlanám, nem jó minőségű.-a végére elkomorult a tekintete. Fargas karja megfeszült. Pár pillanatra síri csend telepedett ránk. Mintha ezzel a pár szóval átírta volna a történelmet.

- Indulás. - adta ki Fargas a parancsot. Egy perc alatt sikerült felfognom, hogy ez nem vicc, valami baj van. Amint hátat fordítottunk, egy hangos dörrenés hallatszott. Fadarabok repkedtek szanaszét mert valaki berúgta az ajtót, majd egyenruhások özönlötték el a helyet. Igyekeztem felzárkózni a többiek mellé, hogy valamennyire védelmi alakzatban legyünk. Hiába próbált meg figyelmeztetni minket a csapos hölgy, aki nyilvánvalóan a szövetségesünk volt. Elkéstünk. Innen már nem volt menekvés.

- Nem túl okos ötlet hónapokon keresztül ugyanott vásárolni. - egy gúnyos hang szólalt meg. A gazdája lépett be utoljára a boltba. Aranyozott páncélja csak úgy csillogott a gyér fényben. Szőke haja hátra volt fogva egy feszes kontyba, barna szeme el nem fordult a fekete sárkányról. Érezni lehetett a feszültséget köztük. Két régi ellenség nézett most farkasszemet.

- Nem gondoltam volna, hogy pont itt látjuk egymást, Irda. - Fargas keze a kardjához nyúlt.

- Én se gondoltam, hogy a hatalmas fekete hadvezért fogják küldeni az ellátmányért. Egy kicsit könnyebb ellenfélre vártam. - előrántotta kardját, a társai követték. Most mi lesz? Egy pillanat alatt került elő Yin pörölye is, és az egyik katona arcába vágta azt. Mivel nagyon szorosnak tűnt a helyzet, így bekapcsolódtam a harcba, bár nekem elég reménytelennek tűnt. Létszámfölényben voltak.

Felém csapott egy kéz, majd egy kard, mire kikerültem, és azonnal támadásba lendültem.  Szabadon engedtem az érzékeimet, és a harcos ösztönömet, így szokásomhoz híven mindent kivédtem, és sikeresen levágtam valakit. Mellettem Fargas és Yin is jól harcolt, amíg az arany csak állt, és nézett minket. Amikor úgy látta, hogy így nem jutnak semmire, nekitámadt a félvérnek. Ilyen gyors csapásokat még sose láttam. Hamar térdre kényszerítette Yint, aki minden erejét bevetve próbálta védeni magát, több kevesebb sikerrel.

"Ryuu azonnal menj vissza Mirtgalhoz, és induljatok haza!"hallottam meg Fargas hangját a fejemben. "De..." kezdtem volna. Nem akartam itt hagyni őket. Fájdalmas kiáltás hasított bele a levegőbe. Yin az oldalát markolászta, amiből ömlött a vér. 

" Indulj!" hangja ellentmondást nem tűrő volt. A berúgott ajtó felé indultam, de elém állt valaki. Gyors csellel ütöttem ki a kezéből a kardot, majd kigáncsoltam, és hasba szúrtam. Az utcán egy kisebb tömeg gyűlt össze, elszörnyedve nézték a jelenetet. Szerencsére a csuklya még csodával határos módon a fejemen volt, így berohantam a tömegbe, fellökve mindenkit, majd felugrottam egy tetőre. Lélekszakadva futottam ki a faluból." Mirtgal! Azonnal menekülnünk kell! Fargas parancsa." küldtem a gondolatokat a mágus felé, mire igen csak meglepődött. Nem értette, hogy mi történt, mert semmit sem érzékelt az egészből. Hamar megtaláltam a fát, ahol rejtőzött.

- Mi történt? Hol van Fargas és Yin? - kérdezte. Tekintetével a hátam mögött levő sötétséget és a távolban vibráló falut kutatta.

- Harcolnak. Azt a parancsot kaptam, hogy menjek veled haza. Már vártak ránk. Tudták, hogy  jönni fogunk. - hadartam el gyorsan.

- Akkor induljunk - bólintott. Azonnal szedte a táskákat amik a fűben pihentek.

- A többiek...

- Ne aggódj. Fargas is ősi sárkány, nem lesz baja. Ő a főhadvezérünk. - mosolygott rám biztatóan. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik ő is, de mégis engem kellett lenyugtatnia. Ő már rutinosan kezelte a helyzetet. Nekem már így is halálfélelmem volt.

- Akkor menjünk mielőtt ránk találnak. - bólintottam.

Megállás nélkül repültünk, olyan tempóban, ahogy még soha. Áramlott bennem az adrenalin, így nem is éreztem, hogy elfáradtam. Mint az űzött vad, úgy száguldottunk végig a vidéken. Nem álltunk meg egyszer se. Sokkal hamarabb visszaértünk a biztonságot nyújtó hegyek közé, mint idefele. Mirtgal kiválasztott egy hegycsúcsot, ahova leszálltunk és megpihentünk. Itt küldött üzenetet Yorunak, akinek máris megéreztem az elméjét, pedig még mérföldekre voltunk tőle. Hosszasan társalgott Mirtgallal, majd erőszakosan benyomult a fejembe, minden kérdés nélkül, hogy lefuttassa az emlékeimet. Lesokkolva álltam. Egyfelől ez nagyon nagy udvariatlanság volt a részéről, de másfelől meg éreztem, hogy mennyire aggódik értünk. Ezt pedig nem róhattam fel neki.

" Minél hamarabb térjetek vissza." üzente, majd eltűnt. Azt hiszem nem tudja a végtelenségig fenntartani a telepatikus kapcsolatot, ekkora távolságon. Jó tudni, hogy még neki is vannak határai. 

- Semmit nem érzékeltem belőletek. Amint beléptetek a faluba, szinte eltűntetek számomra.-szólalt meg Mirtgal. - nem fogtam gyanút, mivel sok falunak van védelmi rendszere, főleg ha a királyhoz tartozik közvetlenül. Viszont ilyennel még sose találkoztam. Furcsa volt, de nem gyanakodtam, hiszen csak egy határ menti falu. - kezébe temette az arcát. - az én feladatom lett volna. - teljesen összetört. Nem tudtam mit is mondhatnék neki, így inkább csendben figyeltem.

- A fenébe! - csapott bele a sziklába maga mellett, mire az összeporladt. Kitágultak a szemeim. Nem lennék a szikla helyébe. Talán mégse olyan rutinos az ilyen helyzetekben.

- Remélem jól vannak. - szólaltam meg halkan.

- Fargas jó vezető. Biztonságban ki fognak jönni. Ami dühítőbb, az az, hogy kifigyeltek minket, és belesétáltunk a csapdájukba. Az a flancos arany sárkány... - sziszegte. - remélem jól ellátják a baját. Mindig ott van ahol nem kéne.

- Sose láttam még arany sárkányt. - jegyeztem meg.- az összes ilyen... ilyen..

- Fényűző és sznob? - köpködte a szavakat, én meg csendesen bólintottam. - az. A fehérek után őket utálom a legjobban. Kapzsik és nyalják az uralkodócsalád talpát, hogy minden kegyet élvezhessenek.

- Nem valami szimpatikusak. - értettem egyet vele.

A kis pihenő után újra szárnyra keltünk, és éjszakára visszaértünk a táborba. Yoru a főtéren állt, amint leérkeztünk és visszaváltoztunk, odasietett hozzánk. A tekintete megenyhült amikor rám nézett. 

- A tanács sátorba. Most. - mondta halkan, majd elindult az említett hely felé. Még sose jártam ebben a jurtában. Itt nem lakott senki, csak a minden napos vitákat és terveket beszélték meg. Bár azt hallottam, hogy Shuan, Yoru legfőbb intézője sokszor bent aludt. Ez volt az élete. Természetesen most is ott volt, egy tábla fölé hajolva gondolkodott, hosszú egybe fonott haja az asztalra lógva hevert. Majdnem a földig ért, és kitakart egy kis részt az asztalon heverő firkálmányokból. Közelebb lépve eltátottam a szám. Az egész birodalom térképe volt az asztalra kiterítve, volt rajta egy két jelzés, és papír, meg néhány firka.

- A legközelebbi szövetségesünk a Rengeteg túloldalán van. Ha Tirnak faluját mostantól ellenőrzik, többet nem mehetünk vissza. Egy csapatnak át kell kelnie és hoznia az ellátmányt. Vagy megkockáztatjuk a határon túli területeket. - közölte amint észrevette Yorut. Végigmutogatott a térképen miközben beszélt. Tirnak volt a kis falucska neve ahonnan épp visszatértünk. Utána egy hatalmas síkság következett még délebbre, majd egy nagy fekete erdő, cikornyás betűkkel beleírva, hogy Rengeteg. Egészen a fővárosig kiterjedt, hatalmas vadon volt, amiről sok hír járt. Jók és rosszak egyaránt.

- Nem lehet. Túl veszélyes. Maradjunk a Birodalmon belül. A határon túli vidéken napokig repülhetünk, és akkor se találunk semmit. Nem is beszélve az ott hemzsegő szörnyekről. -válaszolt neki. Shuan már pont egy másik térképet akart előhalászni, de erre a kijelentésére inkább félrerakta. Csendben álltam mellettük. Nem is tudtam, hogy Yoru járt odakint. Majd kikérdezem egy nyugodtabb pillanatban.

- Akkor marad Hallawa. - bólintott Shuan és szinte a Birodalom másik felébe mutatott ujjaival. - összeszervezek egy csapatot, és azonnal útnak indítom őket.

- Több mint egy hét lesz mire visszatérnek. - sóhajtott fel Yoru. - Már ha sikerrel járnak.

- Ha félvér barnákból állítjuk össze a csapatot, talán nem lesz baj. - mondta Shuan. - a Rengetegben a barnák laknak. Kemény népség, de talán a saját fajtájukkal szemben nem viselkednek annyira ellenségesen.

- Rendben. Bár remélhetőleg sikerül elkerülni őket. És ott is vannak királyi katonák. 

" Yoru." félénken szólítottam meg. Nem mertem hangosan, nehogy udvariatlannak tűnjön.

" Ne most. Inkább menj vissza a jurtába. Majd én is megyek." utasított el rögtön.

" De... Nincsenek bányáink? Akkora a Határ-hegység. Biztos, hogy lehet valahol sót bányászni. A földekről nem is beszélve. Rengeteg a zöld terület, de nem használjuk ki. Láttam mekkora részen folyik a termelés. Mért nem terjesztjük ki? ". Yoru szúrós tekintete összekapcsolódott az enyémmel. Valami rosszat mondtam? Összehúztam magam. Én csak segíteni akartam megoldani az ellátmány problémát, mivel besültünk a küldetésen.

- Fenébe... -vett egy mély levegőt és nyelt egyet. Mintha a saját büszkeségét nyelte volna le. - Ryuu azt kérdezte tőlem, hogy mért nincsen saját sóbányánk. Továbbá, hogy mért nem terjeszkedünk tovább. Sokan vagyunk már. Igaza van. - mondta el hangosan a beszélgetésünket.

- Nem lenne túl jó ötlet... - kezdett bele Shuan. - vagyis...

- Kockázatos... Megpróbálhatnánk esetleg. Én se szívesen bolygatnám fel az itteni élővilágot. Azonban ha egyességre tudunk jutni a hanglényekkel, talán segítenek benne, és így az itt lévő szellemeket se sértenénk meg. - vázolta fel a tervet. Már az is csoda volt, hogy hagyták, hogy itt éljünk az erdőben. Szegény erdőszellemeknek sok mindent el kell viselniük.

- A hanglényekkel? - Shuan az asztalra csapott. - elő se bukkannak. Sose láttam őket. Viszont az itt élő kimérák, lupinok, és egyéb szörnyek nem fognak örülni, ha elveszünk az élőhelyükből. Ellenük is háborút akarsz indítani?

- Én már találkoztam velük. Mármint a hanglényekkel - mondta Yoru. Rám pillantott jelentőségteljesen. Az emlékek hatására elpirultam. Az a bizonyos éjszaka a barlangban... Remélem nem nézték végig.

- Tudom hol találom meg őket. Ryuu pedig már többször is beszélt velük.

Minden tekintet rám szegeződött. Kapkodtam a fejem, hirtelen a figyelem középpontjává váltam. Kissé kényelmetlen volt.

- Igen, így van. - mondtam.

- Nem bízhatjuk egy gyerekre a mesebeli lények meggyőzését. Ez teljesen abszurd. - rázta a fejét Shuan. 

- Shu. - Yoru a szürke vállára tette a kezét. - tényleg léteznek. Megpróbáljuk rendben? Nem lenne rossz, ha teljes önellátásra rendezkednénk be. Ez egy hosszú folyamat, de talán megvalósítható. Attól még kellene küldeni egy csapatot Hallawába. Nincs annyi tartalékunk.

- Bízok benned Yoru. - bólintott végül az intéző. 

- Néha túlságosan is földhöz ragadt vagy barátom. - mosolygott rajta a fekete.

Hirtelen mindenki megfeszült. Én is éreztem, ahogy Fargas belépett a hegységbe. Azonnal kimentünk a főtérre, bár még órák teltek el, mire megérkezett. Csak egy dolog járt a fejünkben. Ha Fargas itt van, akkor Yin mért nincs? Feszülten néztük az  egyre közeledő hatalmas feketeséget.

- Sajnálom Yoru. - rázta a fejét a férfi amint leszállt, és visszaváltozott. Arca beesett volt, ruhája koszos, csapzott, véres. Bár már nem volt rajta egy sérülés se, de látszott, hogy milyen nehéz csatán volt túl.

- Semmi baj. - Yoru fél karral átölelte, és magához szorította.

- Nem tudtam visszahozni, csak a kardját. - mondta halkan. Valahol mélyen megrezdült bennem valami. Ezek szerint Yin elesett. Vagy elkapták. Ezt én még nem tudtam, de biztos voltam benne, hogy a két fekete már mindent megbeszélt egymással.

- Menjünk be. - bevezette a barátját, majd leültünk a térkép köré. Percekig csend uralkodott a szobában.

- Yin elesett. Valaki legyen szíves menjen és közölje ezt a nővérével.

Mirtgal erre felállt.

- Majd én megyek. 

- Rendben. Utána gyűljetek össze a többi mágussal, és beszéljétek meg ezt a falat amin belül nem tudtok érzékelni mindent. - tette még hozzá. Mirtgal biccentett, majd kiment. 

- Yin túl fiatal volt még. - Shuan lesújtva ült a sarokban. Már sok élet veszett oda az eddigi csatákban, de mégis mindig nehéz volt ezek után felállni és továbblépni. 

Pár dolgot még megbeszéltek, majd Yoru feloszlatta a gyűlést, és elküldött mindenkit aludni. Én a végére  majdnem elbóbiskoltam, hiszen már több mint egy napja nem aludtam semmit, és hosszasan repültem. Nem is beszélve az izgalomról, és a kialakult helyzetről. 

- Ryuu, gyere. - bökte meg a vállamat. Felpillantottam rá.

- Ahham... - feltápászkodtam, majd kitotyogtam. Yoru átkarolta a vállamat, és úgy kísért be a jurtánkba.

- Segítsek fürdeni? Biztos fáradt vagy.

- Nem vagyok gyerek. - morogtam. - és majd holnap reggel fürdök.

- Segítek. Ne feküdj le így. Napok óta nem értél vízhez. - hirtelen felkapott a karjába, és már úton is voltunk a fürdőszoba felé. Megtöltötte a dézsát vízzel, majd felmelegítette. Én nem ellenkeztem, amint lerakott a földre, levettem a ruháimat, majd belemásztam. 

- Nagyon ügyes voltál. - kezdett mosdatni egy szivaccsal. Lehunytam a szemem és úgy élveztem a kényeztetést.

- Lehettem volna jobb is.

- Láttam az emlékeidet. Nem tudtam, hogyan reagálsz éles helyzetben, de mint kiderült nagyon is jól. Született harcos vagy.  - dicsért még. 

- Köszönöm. - mosolyogva figyeltem gondos kezeit.- Hé Yoru. - kezdtem bele.

- Hm?

- Te tényleg jártál odakint? 

-Mármint?

- A Határ-hegységen túl.

- Oh... Igen. Volt egy időszakom amikor úgy döntöttem bejárom a világot. De az már nagyon régen volt. Talán kétszáz éve. Hamar visszatértem, mert nem hagyott nyugodni a tudat, hogy Graum miattam van fogságban.

- Mesélsz majd róla? - kértem. - amikor kevésbé leszek fáradt.

- Persze. 

- Szeretném én is bejárni a világot.

- Megteheted. - mondta, de megráztam a fejem.

- Előbb segítek kiszabadítani Graumot. Fontos neked, úgyhogy nekem is az.

- Köszönöm.

Már félálomban voltam amikor végre befektetett az ágyába, majd mellém bújt. Kicsit hozzá bújtam, aztán egy fél napot át is aludtam.