- Üdv itthon - mondta Flynn.

- Szia Yoru-köszöntem neki amint megláttam, hogy kilépett a sátorból.

- Milyen volt az utad? - Flynn máris faggatni kezdte.

- Elég hosszú. Nem gondoltam, hogy ennyire elhúzódik. - lassan elindultunk a jurtánk felé. Én szorosan felzárkózva követtem őket. - Most lehetetlen bejutni a fehérek palotájába. Minden mágikus akadályt megerősítettek. Bár a mágusaink már dolgoznak rajta, hogyan lehet megtörni őket, ez sajnos időbe fog telni.

- Legalább van időnk felkészülni a harcra. Ugye Ryuu? - bökött oldalba a társam. Félénken Yorura néztem. Nem úgy nézett ki, mint aki bárhova is elengedne minket. Még nem tudtam hogyan fogom meggyőzni, hogy engedjen engem is ki néha, és csinálni valami fontosat, nem csak a fegyverek javítását és készítését.

- Nem mentek sehova. - közölte összeszorított fogakkal. Ideges lenne? Biztos még a Fargassal folytatott vitájuk miatt. -Most lefekszem aludni. - azzal bement a jurtába.

- Nem akar soha elengedni. Eddig egyszer vitt csak magával egy küldetésre. - morgolódott Flynn.

- Aggódik érted. A tanítványa vagy.

- Tudom. Na mindegy. Lehet veled együtt már meg tudnánk csinálni. - lelkesedett.- elég erős vagy. Talán kiküld valahova, és akkor elmehetek veled.

- Nem hinném, hogy velem máshogy viselkedne. - ráztam meg a fejem. Biztos voltam, hogy engem még jobban félt. Flynn idősebb is volt, sokkal tapasztaltabb mint én. Yoru szemében én csak egy gyerek voltam.

- Esetleg majd beszélj vele reggel. Lehet akkor jobb kedve lesz. - tette a vállamra a kezét.- Jó éjt.

- Jó éjt! - biccentettem.

Már nem zavartam Yorut, valószínűleg csak idegesíteném. Lefürödtem, most kivételesen a dézsában, ami erre a célra szolgált, majd bevonultam a szobámba és elővettem a könyvet amit Flynn talált nekem a könyvtárban. Mert, hogy volt egy könyvtárunk is! Rengeteg a Birodalomban tiltott szöveg volt benne, és a határon túli országokról is sokat meg lehetett tudni belőlük. Flynn tudta, hogy nagyon érdekel a téma, így elhozott nekem egyet. Nagyon hálás voltam érte. Beletemetkeztem az olvasásba, ezért végül csak éjfél után borultam rá az asztalomra, és aludtam el.

Finom illatokra keltem reggel. Furcsa, hogy nem voltam egyedül a jurtában, de jó érzéssel töltött el. Kitotyogtam a tűzhöz, ahol Yoru és Kit várt rám.

- Jó reggelt Ryuu. - a lidérc vidáman üdvözölt. - Tegnap nem is jöttél el hozzám. Már kezdtelek hiányolni.

- Te hiányolni? Hiszen annyi vendéged van. Úgy hallom nagyon szeretik, ahogy Yoruról mesélsz nekik.

- Kit?! Miket mesélsz te rólam? - fordult a sárkány felé.

- Semmit semmit. - rázta a fejét ijedten a fiú. - Csak, hogy milyen hatalmas és félelmetes vagy -vigyorgott.

- Már minden apróságról tudnak. - nevettem.

- Elrontjátok a tekintélyemet. - csóválta a fejét.

- Nem hiszem. Mindenki nagyon tisztelettel beszél rólad. - jegyezte meg Kit.

- Nem kell aggódnod. - bólintottam. Leültem a tűzhöz Kit mellé.

- Hogy hogy itt vagy? - fordultam felé.

- Yoru hívott. Amikor visszatér mindig együtt eszünk nem? Reggel ő keltett. - a feketére néztem. Kicsit talán hevesebben vert a szívem. Néha olyanokat tud csinálni, hogy teljesen letaglóz. Ez a gesztusa is kedves volt.

- Igaz. A hagyományokat meg kell tartani. - bólogattam.

Nemsokára asztalra került a reggeli. A frissen sült tojás és hús illatától összefutott a nyál a számban.

- A nyulakat ma reggel fogtam. - mondta Yoru. Elismerően bólogattam miközben falatoztam.

- Érezni, hogy frissek. Nagyon finomak.

- A mocsár leves is jó. Kösz, hogy hoztál hínárt nekem. - Kit a saját tipikus fura színű kajáját ette. Csak grimaszoltam egyet erre undorodva, mire oldalba bökött. Elfogott a nosztalgia érzése. Mintha a mocsárban lennénk otthon. Az alatt az öt év alatt amit velük töltöttem, teljesen elfogadtam azt a helyet az otthonomnak.. Itt még kell egy kis idő, hogy hozzá szokjak.

- És milyen volt az utad? - kérdezte Kit.

- Hosszú és elég reménytelen. - Yoru jóízűen evett. Öröm volt nézni. - Reméltem, hogy azonnal lecsaphatunk, és betörhetünk a palotába, de olyan erős őrséget állítottak fel, hogy ez lehetetlen. Körbe kémleltem az egészet. Még a csatorna kifolyót is védik, pedig arra építettem eddig a tervemet. - csóválta a fejét.

- Akkor mit gondolsz mennyi idő?

- A mágusaink dolgoznak. Talán egy év.

- Olyan sok? Én addig itt megőrülök a sok sárkánytól. - kapott a fejéhez Kit.

- Ugyan - nevettem rajta.- Namitól is? - vontam fel a szemöldököm.

- Nami? - kérdezte Yoru értetlenül.

- Szinte már odaköltözött Kithez. - vigyorogtam.

- Azért az a nő is az őrületbe tud kergetni - morgott halkan.

- Oh Kit, csak nem? - örült meg Yoru a hírnek.

- Nem tudom. - rázta meg afejét. - Nem értek a nőkhöz.

- Nami termeszt neki mocsári növényeket a patak mellett. - szóltam közbe.

- Ryuu - pisszegett le a fülig vörösödött fiú.

- Nami mindig is ügyes volt az ilyenben. - bólogatott.- bár meglepett, hogy pont egy ilyen kisfiús kinézetű valaki kell neki. - Kit dühösen pillantott Yorura.

- Tudod valakinek nem a külső számít. - bökött felém a fejével.- na meg te ne beszélj nekem a fiatalos külsőről.-morgott tovább. Azt hiszem kicsit zavarba jöttem. Összetalálkozott a tekintetem Yoruval, aki csak forgatta a szemeit. Nyilván ránk gondolt, de valahogy nem éreztem jogosnak amit mondott.

- Ne beszélj hülyeségeket. Ryuu már nem néz ki úgy mint egy 15 éves. Ellenben veled.

Kit nagyon csúnyán nézett Yorura. Nekem muszáj volt elnevetnem magam.

- Ne szedjétek már szét egymást. Ahelyett, hogy örülnétek, hogy újra együtt vagyunk.

- Mi így örülünk egymásnak. - vonta meg a vállát Yoru. Kit csak lemondóan megrázta a fejét, majd inkább beletemetkezett a reggelijébe. Amint végeztem elmostam az edényemet, majd Yoru is odahozta az övét, így elvettem tőle egy szó nélkül. Hirtelen megéreztem az ajkait a halántékomon. Majdnem kiesett a tányér a kezemből. A következő pillanatban már ott se volt, én meg inkább folytattam a tevékenységemet. Szerintem már olyan vörös lehetett a fejem, mint a hajam. Kit még maradt egy kicsit, majd kiment sétálni, ahol azonnal meghívták egy italra és elrángatták az étkező felé.

- Kimegyek Flynnel. - néztem be Yoruhoz, mielőtt elindultam volna.

- Örülök neki, hogy jól kijöttök, de ne menjetek túl messzire.

- Csak a hegyekben mászkálunk. - vontam meg a vállam.

- Ott is lakik egy két olyan lény, akikkel meggyűlhet a bajod.

- Megígértem neki, hogy elviszem ma repülni. Estére visszaérek. - azzal már indultam volna ki.

- Ryuu.

Kérdőn visszafordultam. Yoru intett a kezével, hogy menjek közelebb, és így is tettem. Hirtelen megragadta a karomat, és az ölébe húzott.

- Öhm... Kellene majd erről beszélnünk Yoru. - motyogtam kicsit elfordulva. Eléggé zavarba jöttem.

- Ha szeretnél, akkor beszélünk róla. - egyezett bele. Gyengéden kisimított egy hajszálat az arcomból, és a fülem mögé tűrte. - de nem bánod, ha lopok egy csókot?

- Nem kell lopnod. - mosolyodtam el.

Ajkai az enyémekre tapadtak, és szenvedélyesen csókolni kezdett. Behunytam a szemem, és nyaka köré fontam a karjaimat. Beletúrtam fekete hajába, ő pedig benyúlt a pólóm alá. Úgy látszik nem akarja, hogy elmenjek. Pedig muszáj lesz. Pár perc után elváltam tőle.

- Hosszú már a hajad.-piszkáltam kezemmel.

- Akkor majd levágnád nekem? - Nézett a szemembe olyan pillantással, hogy ott helyben elolvadtam tőle.

- Igen. - bólintottam.- De most megyek.

- Vigyázz magadra.

Kimásztam az öléből, majd kisiettem. A reggeli nap kicsit elvakított, kellett pár perc mire hozzászoktam, de legalább könnyen elterelődött a figyelmem az előbbi forró pillanatról. A főtéren Flynn már várt. Amint megpillantottam, vigyorogva intettem neki, és átváltozva odahasaltam mellé, hogy felmászhasson. Nemsokára már a fellegekben repültünk. Csináltam pár trükköt a levegőbe, mire Flynn felkurjantott. Már egyre könnyebben maradt a hátamon, ráérzett a sárkány lovaglásra. Nevetve száguldottunk bele a felhőkbe, hogy aztán csurom vizesen előkerüljünk belőle. A forró bőrömről azonnal párologni kezdett a víz, a menetszéltől nagyon hamar megszáradtunk.

Órákkal később landoltunk egy völgyben, ahol még eddig nem jártunk. Visszaváltoztam, majd előhúztam a kardomat az oldalamról. Flynn amint ezt meglátta, elvigyorodott, és ő is kirántotta fegyverét. Gyakorolni kezdtünk. Kivételesen hagytam magam, és engedtem, hogy néha fölém kerekedjen, de megsebeznie egyszer se sikerült. A nevetésünket hirtelen megszakította egy hatalmas robaj, majd egy sötét valami kirontott az erdőből, hogy nekünk támadjon.

Első pillantásra egy macskának tűnt, de agyarai voltak, és villás nyelve, hegyes karmokkal. Ez már nem játék volt. Valószínűleg betévedtünk a területére, és most azt védte. Nagyobb volt nálunk sokkal, de annyira meglepett, hogy karddal védtem ki az első csapást amit nekem szánt. Flynn azonnal átváltozott, hosszú kígyószerű alakjába, mire én is ezt tettem. Amint megpillantott már nem tűnt túl fenyegetőnek. Lassan hátrálni kezdett a fák felé. Flynn nekitámadt, és a szörny védekezni kényszerült. Megsebesült az egyik lábán, és már láttam, hogy feladja a harcot, de valami megmozdult bennem.

"Flynn hagyjad!" szóltam a társamnak, aki erre elengedte. Egy pillanat alatt eliszkolt innen.

" Megölhettem volna, és eldicsekedhettem volna vele Yorunak." Jött oda a szürke pikkelyes srác. A teste sokkal vékonyabb, és kígyószerűbb volt mint az enyém. A hátán tüskék helyezkedtek el, és tényleg nem volt szárnya, de a farka legalább három méteres volt, míg a magassága csak súrolta a kettőt.

" Meg volt ijedve. Csak a területét védte. Elmenekült volna ha nem támadsz rá." mondtam neki.

" Ne legyél ilyen békehuszár. Mit fogsz csinálni ha tényleg harcra kerül a sor?" Flynn visszaváltozott, és számon kérőn nézett rám.

" Ez csak egy állat. Egy ellenséges sárkánnyal teljesen más lesz harcolni." fújtattam kicsit ingerülten. Ritka az olyan, hogy mi nem értünk egyet.

" Gyere, menjünk haza." megvártam amíg felszállt, majd elindultunk vissza a táborba. Még naplemente előtt visszaértünk, így Yoru biztos örülni fog nekem, hogy milyen korai vagyok. A főtéren elváltunk egymástól, nem sokkal utána pedig mosolyogva léptem be a jurtába.

- Nem volt szép a kilátás? - Yoru bukkant elő a szobájából. Hiszen tudta, hogy jövök. Már akkor megérezte, amikor leszálltam. Felsétáltam hozzá.

- Szép volt. - mondtam halkan.

- Akkor ennyire hiányoztam? - találgatott tovább, de csak megráztam a fejem. - Na azért ez durva volt. - tette a szívére a kezét megbántottan.

- Nem úgy értettem.

- Tudom. - mosolygott. Végül egyszerűbbnek találtam megosztani vele a gondolataimat, így nem kellett elmesélnem, hogy mi is történt. Leültünk a tűz mellé a kanapéra. Yoru átkarolt és közelebb húzott magához.

- Főztem vacsorát. - búgta a fülembe.

- Köszönöm. - mosolyogva simultam hozzá. Olyan tökéletes volt minden. Aztán eszembe jutott, hogy beszélni akartam vele.

- Arra vagy kíváncsi, hogy mi van most velünk ugye? - Yoru még mindig látta a gondolataimat, így nem volt nehéz kitalálnia. Csak bólintottam.

- Bevallom, nekem már első látásra megtetszettél. - közölte velem.- de nem akartam rád erőltetni magam. Meg aztán az elején nagyon féltél tőlem. Emlékszel? - kezét lassan az enyémbe csúsztatta.- szóval vártam. Nagyon vonzónak tartalak, és a múltkor azt hiszem kicsit beindultam. Nem tudtam visszafogni magam.

- Akkor most mi vagyok én neked? - szegeztem neki a kérdést, mielőtt még jobban elkezdi magyarázni a dolgokat. Csak nem akar olyan egyszerűen válaszolni. Halkan kuncogott rajtam.

- A tanítványom vagy. -puszilta meg az arcom.- és a kedvesem, ha úgy akarod.

Megdobbant a szívem. Megpróbáltam én is belelátni a fejébe, de nem engedte. Kicsit furcsálltam, de végül is bíztam benne, így nem erősködtem.

- Akarom. - fordultam felé. Most én csókoltam meg őt, és ledöntöttem a kanapéra. Fölé mászva faltam ajkait, egyre szenvedélyesebben. Lekerült róla a felsője, majd az enyém is. Vágytól fűtve próbáltuk uralni a másikat, de végül én adtam be a derekamat. Nem is tudom mért akartam dominálni, de visszagondolva talán csak a büszkeségem miatt. Elolvadt a testem Yoru csókjai és érintései alatt, majd amikor eggyé váltunk, elménk összekapcsolódott, és kétszeresen éltük át egymás gyönyöreit újra és újra.

***

Az ágyában feküdtünk, Yoru karjai védelmezőn öleltek át, közben a pikkelyeket simogatta a felkaromon. Csendben élveztük egymás társaságát. Egy kicsit kifáradtam, mert csak úgy mint a múltkor, most se kíméltük egymást.

- Lenne egy feladat számodra. - kezdte mire izgatottan néztem rá. Egy feladat? Nekem? - Nem akartam, hogy te csináld, de tudom, hogy szeretnél valamit tenni, és ez egy jó próba lehet neked.

- Vállalom! - vágtam rá azonnal, bár még fogalmam se volt róla, hogy mire.

- Tudom, hogy vállalod. - sóhajtott fel.- remélem megérted, hogy nem szívesen engedlek el, de ketrecben se akarlak tartani.

Bólintottam. Vajon mi lehet a feladat? Csak gondolnom kellett, és ő máris megosztotta velem, hogy mit vár el tőlem. A szívem hevesen vert, amikor tiszta képet kaptam. Nem volt veszélytelen de lehetetlennek se hangzott. Már vártam a holnapot, hogy indulhassak.