Flynn felém lendítette a kardját, majdnem el is talált, de időben kitértem előle, majd bevittem neki egy csapást az oldalára, aztán a lábára. Túl figyelmetlen és lassú volt hozzám képest, nem volt ellenfél. Újra és újra támadott, de egy óra után már fáradni kezdett, amikor én még ennek semmi jelét nem mutattam. Végül már annyi "sebesülést" okoztam neki, hogy kiütöttem a kezéből a kardot, és megállítottam.

- Ennyi. - mondtam a fiúnak, aki lihegve lerogyott a földre.

- Hogy lehetsz ilyen jó? Sokkal idősebb vagyok nálad, és mégis.-duzzogott. Szürke haja csatakokban állt az izzadságtól, amikor fel akart kelni, a lábai megremegtek. Felsegítettem, majd együtt eltámolyogtunk az étkezőbe.

- Vörös vagyok. A harc a véremben van.

- De fekete is vagy... Ez olyan halálos kombó. - rendeltünk ebédet, majd leroskadtunk egy asztalhoz.- Nem értem mi mért így fejlődtünk. Semmi előnyünk nem származik belőle, és látod. A táborban összesen talán húszan vagyunk szürkék.-pillantott körbe.

- És te se vagy tisztavérű. - biccentettem.

- Nem. De valahogy a fekete vérem nem akar a fizikai erőmben megmutatkozni. - búslakodott tovább.

- Biztos másban vagy tehetséges. - próbáltam biztatni a barátomat.

- Szinte semmiben. - rázta meg a fejét letörve. Szomorúan néztem őt, nem jutott eszembe semmi amivel megvigasztalhatnám. Igaz, hogy minden nap együtt voltunk, de azért még nem ismertem őt annyira mint Yorut. Flynn gondolataiba se láttam bele, így nem tudtam, hogy mi játszódik le benne.
- Mi lenne ha elmennénk egyet repülni? - jutott eszembe hirtelen.

- Repülni? - nézett rám a fiú értetlen tekintettel. Oldalra billentettem a fejem, mert én se értettem, hogy mért vág ilyen savanyú képet. Hiszen a sárkányok imádnak repülni.

- Te tényleg nem sok mindent tudsz a többi fajról. - túrt bele rövid hajába. Láthatóan zavarba jött.- a füstsárkányoknak nincsen szárnyuk. Még nem is láttad az igazi alakomat ugye? Majd megmutatom. - mosolygott elnézően.

- Nem tudsz repülni??? - akadtam ki egy kicsit hangosan. Észbe kaptam, és lopva körbe pillantottam, hogy valaki felfigyelt-e a hangomra. Szerencsére kevesen voltak most bent az étkezőben, de akik igen, azok persze engem néztek.

- Bocsánat. Erről nem tudtam. Mivel te vagy az első akivel beszélek és akit élőben láttam, így nem sok mindent tudok rólatok.

- Nem baj. A Birodalomban se tudnak semmit. Az összes életben lévő fajtársam itt van a táborban. Persze lehet, hogy valahol messze a határon túl vannak még, de úgy hallottam arra fele már nem nagyon járkálnak sárkányok. - mesélte, én pedig érdeklődve hallgattam őt.

- Szóval te tudod mi van odakint? Jártál már a hegyeken túl? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

- Hahó. - nevetett fel.- repülni se tudok. Mégis, hogyan kelnék át a Határ-hegységen? Nem jártam még a Birodalmon kívül. Csak idáig jutottam ahol most vagyunk. Vagyis sehova, mert itt születtem. - magyarázta. Kicsit csalódott voltam, mert nagyon is érdekelt a kinti világ. Persze fiatal voltam még. Lesz időm elmenni és bejárni mindent. Kitudja, talán Yoru is csatlakozna hozzám. Lehajtottam a maradék italomat, majd felálltam, mert láttam, hogy Flynn is befejezte az evést.

- Gyere velem! Elviszlek repülni. - jelentettem ki. Felcsillant a szeme a boldogságtól. Azonnal felugrott.

- Komolyan? De.. hogyan?

- Felülsz a hátamra. Már tapasztalt vagyok benne. Kitet is én hoztam ide. - mondtam büszkén.- A tanuló testvérem vagy. Ennyit megtehetek érted. És szerintem jó móka lenne. - vontam meg a vállam.

- Nagyon szívesen veled tartanék. - egyezett bele. 

Azonnal felkerekedtünk, és kimentünk a főtérre. Ott átváltoztam. Mivel eddig nem volt ilyenre alkalmam itt, így sokan megcsodálták a hatalmas sárkány alakomat. Nem mindenki látott még így, csak amikor megérkeztünk. Flynn is eltátotta a száját. Persze folyamatosan növésben voltam, így lehet azóta kicsit másképp nézek ki.

- Már értem mért versz el mindig a harcban. - jegyezte meg halkan.

" Gyere, szállj fel." biccentettem a fejemmel a hátam felé. Megvártam míg felkapaszkodik, majd kitártam hatalmas erős szárnyaimat. A vöröses pikkelyeim vérként ragyogtak a napfényben. Gyönyörű idő volt, ki kellett használni egy kis kirándulásra. Hallottam, hogy valaki nemtetszését nyilvánította ki amikor felvettem valakit a hátamra, de fogalmam se volt arról, hogy ez illetlenség vagy nem lenne szabad. Nem is érdekelt. Elrugaszkodtam, és máris egy száz méterrel feljebb voltunk, és szeltük az eget.

- Váááá ez nagyon magas!! - kiabált barátom, én csak nevettem a sárkány hangomon, ami úgy hangzott, mintha csuklanék. - és nagyon hullámzik!

" Szólj ha rosszul vagy." Mondtam, majd körberepültem vele a szomszédos hegyet. A Határ-hegység északi részén voltunk. Itt volt a legnagyobb kiterjedésű a vadon, minden törvényen kívüli itt bújt el, így a birodalmi lakosok nem is nagyon jártak erre. De még a katonák se. Egy őrjáratnak volt csak erre felé az útvonala, napi egyszer, egy fél napi repülésre a tábortól. Mondhatni itt biztonságban voltunk. Esélytelen volt, hogy elkapjanak. Ahogy magasabbra repültem, egyre több és több zöld és sziklás hegy bukkant fel a horizonton. Még mindig volt ami magasabb volt nálunk, de nem akartam most annyira felrepülni, hiszen Flynnek ez volt az első alkalma. Elnéztem észak fele, hátha meglátom a végét a hegységnek, ahol már nem a Birodalom területei vannak, de csak a vadont és a fákat láttam. Azt mondják innen még két nap repülés, és kiérsz az erdőből. Hatalmas területet foglal magába az északi rész. Itt volt a legvastagabb a Határ-hegység. Lent délen annyira vékony volt, hogy pár óra alatt át lehetett kelni rajta. Valahogy az sose vonzott. Nem találtam benne kihívást. Viszont itt, a hegyi viharok és egyéb viszontagságok miatt igen veszélyes volt az átkelés. Eldöntöttem, hogy egyszer majd próbára teszem magam. 

- Ryuu! Egy kicsit lassabban kanyarodj. - hallottam meg Flynnt. Azonnal lelassítottam, és átváltottam egy kellemes sétarepülés sebességére. Éreztem, hogy egy kicsit megnyugodott.

- Azt nézd! - kiáltott fel néha. Nagyon élvezte. Én is boldog voltam. Kiszemeltem egy hegyes sziklaormot, majd leszálltam rá. Innen lélegzetelállító volt a kilátás. Flynn lemászott rólam, és kiállt a szakadék szélére.

- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ajándékot vettek el tőlünk a Teremtők. - sóhajtott fel könnyekkel a szemében.- repülni csodálatos élmény.

- Majd máskor is eljövünk ha szeretnél. - mosolyogtam rajta miután visszaváltoztam. - Elviszlek vadászni is. Tényleg! Ti hogyan vadásztok? Furcsa, hogy nem a levegőből csaptok le a zsákmányra.

- Természetesen lesből támadunk. Nagyon csöndesek tudunk lenni. De ritkán fogunk el emlősöket. A sárkány alakunk étrendje inkább férgekből és csigákból áll. - magyarázta, én meg elhúztam a szám.

- Fúúj... Férgek? Ti komolyan ilyeneket esztek? - még a hideg is kirázott az undortól.

- Igen. - nevetett. - nagyon egészséges. Sok bennük a fehérje. Némelyik gombát is megesszük. Bár keveset vadászunk, mivel itt a táborban kapunk ennivalót, és emberi alakban meg tudunk enni bármit. Szóval nem ettem az utóbbi hónapokban férgeket. - vigyorgott.- de ha akarod megmutatom hogyan vadászunk.

- Lehet inkább kihagynám. - utasítottam el azonnal. Bár érdekelt, de valahogy nem akaródzott végignézni, ahogy valaki gilisztákat eszik. 

- Nem baj. De én szívesen elmegyek veled vadászni legközelebb. 

- Szerintem a napokban elmegyek. Már hiányzik a friss hús. - nyaltam meg a szám sarkát.

Leültünk, hogy még egy kicsit gyönyörködjünk a tájban, közben még beszélgettünk erről arról. Végül kezdett esteledni, és idejét éreztük visszatérni a lázadókhoz. 

Yoru két hét múlva tért vissza. Én pont nem voltam a táborban. Flynnel töltöttem az időmet. Tanítottuk egymást, én őt főként harcolni, ő engem varázsolni. Alapjában a füstsárkányok a föld elemhez tartoztak, így teljesen más varázslatokra voltak képesek, mint mi vörösök, akik a tűz védelme alatt voltunk. Ami neki könnyen ment, az nekem nehezen, és fordítva. Például ő néhány perc alatt kivirágoztatott egy egész fát, míg nekem fél napomba telt egyetlen kis bokrot. Viszont én szinte zsonglőrként bántam a tűzzel, és a fémmel. A fekete mágia mindkettőnknek egyformán ment. Csak félig voltunk feketék, így ebben egy szinten voltunk. Nagyon mulattató volt együtt tanulni. Úgy éreztem kaptam egy tényleges testvért magam mellé. 

Sokat repültünk a környező erdők felett, egyik este épp hazaértünk, de én már messziről megéreztem Yoru jelenlétét. Flynn is izgatott volt. Leszálltam vele a főtéren, és máris a hadisátor felé vettük az irányt, mert tudtuk, hogy ott van a mesterünk. Nem mentünk be, éppen valami fontos tárgyalást folytattak Yoru útjáról, így kint várakoztunk amíg véget nem ért.

Shuan lépett ki először. Ő üdvözölte az elsők közt Yorut, mint mindig. Jókedvű férfi volt, és rendkívül nagy stratéga. Hátradobta hosszú ezüst színű haját, majd ránk mosolygott.

- Mindjárt végeznek. - biccentett hátra. Nem sokat törődött velünk, inkább ment a dolgára. Kezében rengeteg papír volt, és egy toll is. 

- Nem akarom ilyennek kitenni. - hallatszódott bentről Yoru hangja.

- Pedig ki kell, hogy próbálja magát. És nem olyan szerencsétlen mint amilyennek gondolod. Tényleg a hasznunkra lehet, nem csak a műhelyben. Szükségünk van a katonákra. - ez Fargas hangja volt. Nagyon füleltünk , mert úgy tűnt, hogy veszekednek. 

- Yoru nem szokott vele így beszélni. Mindig olyan jóba vannak. Szerinted mi történt? - suttogta Flynn.

- Nem tudom, de engem is érdekelne. - válaszoltam neki.

Yoru és nem sokkal utána Fargas is kijött a sátorból, meg utánuk még ketten. 

- Üdv itthon. - Flynn mosolyogva üdvözölte mesterét. Végignéztem Yorun. Fáradt volt. Biztos, hogy megviselte az utazás. Összetalálkozott a tekintetünk, mire elvörösödtem. Azóta a bizonyos éjszaka óta nem találkoztunk. Vajon most változott köztünk valami?