Egy hete vagyunk a Sötét Táborban. Így hívják a legtöbben, ami azért is vicces, mert többségében nem is a sötét színűek vannak, hanem sima félvérek. Zöldek, kékek, barnák, sárgák, szürkék, és még sorolhatnám. A szivárvány minden színében előfordultak. Nagy meglepetésemre elég kevés igazi teljes vérű fekete sárkánnyal találkoztam. Tudtam, hogy ritkák, de mégis megdöbbentett a helyzetük.

 Yoru eléggé elfoglalt. Bár egy hatalmas jurtában lakunk együtt, szinte csak éjszaka jön vissza, amikor én már alszom. Nem sokat tudtunk beszélni azóta, elvégre ő a vezér, biztos sok minden nyomja a vállát. Kit egy kicsit messzebb költözött egy kunyhóba, ahol jobban magában tud lenni, bár mindig van valaki nála. Amikor ott vagyok sosincs egyedül. A kíváncsi sárkányok sorra járnak hozzá, szinte körülrajongják, mivel nem találkoztak még lidérccel. A barna hajú lány akivel rögtön az első nap összeismerkedett, mindig mellette van. Úgy látszott, hogy nagyon jól kijönnek, de ennek én csak örültem. Féltem, hogy rosszul fogja érezni itt magát, de egyenlőre nem úgy tűnt. Nekem is akadt egy-két dolgom szerencsére. Flynn mellett edzettem, a maradék időmben pedig a kovácsműhelyben segítettem. Legalább itt hasznomat vehetik. Nagyon élveztem, hiszen nem volt alkalmam eddig túl sok fegyvert csinálni, de hamar belerázódtam, és már két gyönyörű kardot is elkészítettem mire feleszméltem. Na jó, azért még van mit dolgozni rajtuk. 

Este körbejártam a tábort. Már mindenki ismert, tudták, hogy én vagyok Yoru legújabb tanítványa, és egyben a legfiatalabb is. Valakik Kis Tanítványnak hívtak, ami először kicsit zavart, hiszen nem tehettem róla, hogy ennyire fiatal vagyok, azonban egy idő után rájöttem, hogy ez egy tisztelettejes megszólítás. Igaz ezt Yorunak köszönhetem inkább, hiszen az ő növendéke vagyok.

A Tábor felépítése kicsit zavaros, néhol túlzsúfolt volt, mégis kényelmesen elfértünk benne. A mi sátrunk volt középen, de nem egy kis összeeszkábált jurtára kell gondolni. Egy rendes faszerkezetes, emelettel ellátott tákolmányról volt szó, ahol külön szobák voltak kialakítva. Kívülről teljesen hagyományosan nézett ki, csak éppen kétszer akkora volt mint a legnagyobb jurta. A mienk volt a legfigyelemfelkeltőbb. Természetesen mágiával volt fűtve, bár a tűz helye a főzéshez továbbra is középen volt, hogy kitudjon menni könnyen a füst a tündökön(jurta tetején, középen levő nyílás) keresztül. Volt a táborban máshol is emeletes jurta, de egyik sem olyan nagy mint a mienk. Furcsa volt ennyire a középpontban lenni. A közvetlen közelünkben a fontosabb személyek laktak. Yoru jobb és bal kezei, akik mindenben segítettek neki. Például Shuan, a füstsárkány, aki néha helyette is gondolkodott, és észhez térítette a vezérét, ha nagyon furcsa ötletei támadtak. Másik nagyon jó barátja Fargas volt, egy tisztavérű fekete sárkány. Vele szinte elválaszthatatlanok voltak. Ha jól értettem, ő is ott volt 300 évvel ezelőtt a nagy csatánál, és Graum bebörtönzésénél. Így érthető volt. Távolabb haladva volt egy hatalmas sátor, ahol helyet kapott egy közös konyha és étkező. Nagyon sokan itt töltötték az szabadidejüket. Nappal ettek, éjjel pedig ittak és mulattak. Most is ahogy elsétáltam mellette, volt aki már csak karikában tudott menni. Megcsóváltam a fejemet, majd odamentem és kértem a pultostól egy korsóval. Elég erős volt az itteni ital, de már kezdtem megszokni. Kezemben a borral mentem tovább a kovácsműhelyek felé. Most üres volt, senki sem dolgozott. Bezzeg ha otthon lennék! Riernfornban sose álltak le a munkával. Sokszor voltam bent éjszaka is ha valami sürgős munkám volt. 

Végigsimítottam az üllőkön, amik ujjaim nyomán felizzottak. Azt hiszem itt éreztem igazán otthon magamat az egész táboron belül. Szerettem a szakmámat. Belenyúltam a parázsba. Még forró volt. Egy kis koncentráció után sikerült az összes ott levő fémet kiszívnom, ami így most a kezemen folydogált, miközben vörösen izzott. Hiába uraltam ennyire a fémet, a rendes kétkezi kovácsolás még mindig nagyobb örömet okozott nekem mint ez a kis játszadozás. Lassan egy gömbbé formáltam, és kihűtöttem a kezemben. Egy teljesen szabályos kis fémgömb pihent a tenyeremen. Zsebre vágtam, majd iszogatva a maradék boromat elértem a beteg sátrakhoz. Most csak egy-két sárkány volt itt, mivel már hetek óta nem csatáztak, és viszonylag gyorsan gyógyul mindenki. Nemsokára elértem az erdő szélét. Innentől már jóval meredekebb volt, kezdődtek a sziklás részek. Sőt, egy száz méterrel feljebb már havas volt minden. Letettem a fáknál a korsómat, majd beléptem a zöldlombú erdő sötétjébe. Magától vitt a lábam a titkos helyemhez, ami egy eldugott kis barlang volt. Amint beléptem, meghallottam a halk nevetést, majd egy hideg fuvallatot, ami meglebbentette a derékig érő hajamat. 

- Remélem nem baj, hogy minden nap ide járok. - mondtam a hanglényeknek, akik már nem féltek tőlem, sőt szinte barátként kezeltek. Beljebb menve egy meleg vizű forrás volt és egy kis sekély medence. 

- Nekünk nem baj. Élmény minden nap ilyen szépet látni. - kuncogtak halkan a női hangok, nemsokára pár férfihang lehurrogta őket. Nem látták ugyan, de elpirultam. Elvégre tényleg minden nap végignézték ahogy itt fürdőzök. Már csak egy szál nadrágban álltam a víz mellett.

- Nem lehetne, hogy kicsit nem néztek ide? - kérdeztem zavartan, de nem kaptam rá választ.

Szép az ifjú, ha meztelen,

Bár ne lenne olyan esztelen.

Nem akarja, hogy meglássák,

Mégis hagyja magát.

Csúfolódtak dalolva rajtam. Megcsóváltam a fejemet erre. 

- Látom már nagyon összebarátkoztál az erdővel. - visszhangzott egy mély hang a barlangban, mire ijedten odakaptam a fejem. A lények is mintha azonnal elszeleltek volna. Talán félnek tőle? Yoru állt előttem, és felém lépkedett.

- Nem gondoltam bele, hogy nekik izgalmas az, ha fürdök. - motyogtam megszégyenülve. Még jó, hogy csak Yoru van itt. 

- Szerintem bárkinek izgalmas lenne. - kezével végigsimított a vállamon, egészen le az alkaromon keresztül az ujjaim hegyéig. Beleborzongtam az érzésbe.

- Mit csinálsz itt? - kérdeztem próbálva megtalálni a hangomat.

- Követtelek. Kíváncsi voltam hova tűnsz el minden este. Mondták sokan a táborban, hogy aggódnak, hogy nem tévedsz-e el. Vagy esetleg nem vagy-e áruló. Nos, én ezt egy percig se gondoltam, de nagyon érdekelt, hogy hova is mész.

- Csak fürdök. - hajtottam le a fejem.

- Akkor nem bánod ha csatlakozom hozzád ugye? - mosolyogva vette le a fekete bőrpáncélját, ami mióta itt vagyunk mindig rajta van. Egy perc múlva már teljesen meztelenül állt előttem, én meg tátogva mértem végig a testét. 

- Nem bánom - nyögtem ki nagy nehezen, majd gyorsan én is levettem a gatyámat, és beültem a vízbe. 

- Holnap el kell, hogy menjek. Sok előkészületet kell még megtennünk mielőtt végleg kiszabadítjuk Graumot. - mondta. Innen már világos lett mért is akart látni engem. Csak el szeretett volna búcsúzni.

- Meddig leszel el?

- Nem tudom. Talán egy hét. Vagy kettő. Addig vigyázz Kitre kérlek.

- Nem mehetek veled? - néztem rá kérlelve, de megrázta a fejét.

- Nem. Még nem állsz készen. Nagyon szépen haladsz az edzéssel, de nem engedem, hogy bármelyik fehér közelébe kerülj - sziszegte a fogai között. Bevizeztem a hajamat, majd elkezdtem mosakodni. Vajon mért néz közben? Kérdő tekintetemre átsugárzott felém egy gondolatot, amin éppen én és ő voltunk... Egy kicsit intimebb helyzetben. Nagyot nyeltem. Nem sokat gondoltam ilyenekre, de abban biztos voltam, hogy ha nem Yoru az, akkor senki mással nem lennék képes ilyesmire. 

- Én...-kezdtem volna, de elhallgattatott." Ne beszélj. Szükségtelen." 

Beharaptam alsó ajkamat. Úgy döntöttem megosztom vele a lényemet, így belátást adtam neki minden érzésembe és apró gondolatomba. Olyan kiszolgáltatottá váltam előtte, mint amikor először találkoztunk, csak ez többé már nem rémített meg. Így már tényleg teljesen feleslegesek voltak a szavak, hiszen pontosan tudta, hogy mit is szeretnék. Gyengéden megfogta a kezemet, majd szemből az ölébe húzott. Átkaroltam a nyakát, és hagytam, hogy ajkai az enyémekre találjanak, miközben bőr bőrnek, pikkely pikkelynek tapadt, és egyre inkább egymáshoz nyomódott, ahogy a csókunk szenvedélyesebbé vált. Beletúrtam a hajába, ő is az enyémbe, de kezei hamar lentebbi tájékokra vándoroltak. Végigcsókolta arcom vonalát, majd a nyakamat, és a mellkasomat. Végül az arcom pikkelyes részére nyomott egy puszit, és végignyalt rajta. Nem voltam túl biztos magamban, inkább hagytam Yorunak, hogy ő vezessen. Végigsimítottam én is mellkasán, majd megfogta a kezemet, és együtt közrefogtuk tagjainkat, hogy így izgassuk fel még jobban egymást. Halkan nyögtem miközben Yoru vállába temettem az arcom, hogy elrejtsem magam. Már mindketten álltunk, így nekiállt előkészíteni engem. Nagyon furcsa volt, de valahogy végig úgy csinálta, hogy minden egyes érintésébe beleremegtem. Majdnem elsültem már az előkészítés alatt, de visszafogott.

- Még nem - búgta fülembe mély hangján, majd kihúzta az ujjait belőlem. Megemelte a csípőmet, és odaillesztette magát a bejáratomhoz. Szép lassan ereszkedtem rá, hogy megszokjam, végül mozogni kezdtem rajta. Szinte kínzott az, hogy nem engedett el, keze továbbra is a nemes tagomon volt, én meg rajta nyöszörögtem a kielégületlenségtől. Egy kicsit fájt, de nem tudtam jelenleg gondolkodni, és a gyönyör érzése sokkal magasabban volt bennem. Éreztem, hogy ő is zihálva veszi a levegőt, néha felnyög, majd hirtelen elenged engem, így én végre átélhettem az orgazmus elsöprő érzését. Ívbe feszülve sóhajtottam a nevét, mire megcsillant a tekintete a sötétben. Tudtam, hogy ő még hátravan, így hagytam, hogy fordítson a helyzetünkön, majd a lábaimat a dereka köré fonva egy sokkal gyorsabb tempót kezdett diktálni. Derekamnál belemart ujjaival a bőrömbe, éreztem, hogy a hátamat felsérti a szikla, de nem érdekelt. Nemsokára újra elélveztem tőle, de ezúttal már ő is követett ebben. Lihegve ölelt át a végén, és gyengéd csókokkal hintette be az arcom, a nyakam.

" A hátad..."

"Ne törődj vele. Majd begyógyul."

Kezemet rásimítottam az arcára. Magam felé fordítottam, majd megcsókoltam. Azonnal bejutást kaptam a nyelvemmel, hagyta, hogy most én domináljak, ő csak követett finoman és törődőn. A vége apró puszikba forrt, amit a szája minden szegletére adtam neki, ő pedig mosolyogva tűrte. 

"Mennyire vagy fáradt?"kérdezte vágyakozó tekintettel.

" Te leszel az. Holnap indulsz." válaszoltam, de erre csak megrázta a fejét. Nem, ő nem lesz fáradt. Beletúrtam a hajába, majd ajkaink összeforrtak, közben pedig újra mozogni kezdett bennem. Majd újra és újra.

Hajnalban a karjaiban vitt vissza a jurtába, ahol lefektetett a szobámban az ágyra. Nem igazán tudtam már mozogni, sajgott mindenem. A kemény sziklán nem volt túl kényelmes átszeretkezni az éjszakát.

- Indulnom kell Ryuu. -nyomott egy puszit a homlokomra. Nem elégedtem meg ennyivel, magamhoz rántottam egy búcsúcsókra, majd elengedtem.

- Menj. - súgtam neki. - Én itt leszek.

Még utoljára rám mosolygott, majd útnak indult.