Épp ebédelni indultam, mikor a folyosón áthaladva észrevettem, amint Jimin elég furcsán méreget. Nem kerítettem a dolognak nagy figyelmet, így nyugodtan elsétáltam előtte. Félúton a derekamra kötöttem a pulcsim, és beérve az ebédlőbe, szinte minden szem rám szegeződött, és sugdolózni kezdtek. Nem értettem semmit, így Taehyungot kezdtem keresni, hátha ő tud valamit erről. Lehajtott fejjel mentem végig az ebédlőn, tálcával a kezemben, mikor hirtelen valaki megfogta a karom, én pedig mit sem sejtve ránéztem. Yoongi volt az. Amint ránéztem hevesen kezdett verni a szívem, és akadozva kezdtem venni a levegőt. Úgy éreztem, mintha egy elefánt ült volna a mellkasomra, hogy megakadályozza a légzésem.
-Mi folyik itt?-nyögtem ki végül, de nem mertem a szemeibe nézni, mert tudtam hogy azonnal zavarba jönnék.
-Mindenki tudja.-engedte el a karom.
-De mégis mit?
-Talán nem hallottál a fogadásról?-mosolygott kicsit gúnyosan.
-Milyen fogadás? Elmondanád végre, hogy mi van?-néztem rá végül, és éreztem, hogy egyre jobban melegem lesz, de nem érdekelt.
-Tudod, Taehyung barátod kezdte ezt a fogadás dolgot. A fogadás tétje, pedig te voltál.-vigyorgott rám.
-És, mit kellett tenni?
-Nem volt olyan nehéz. Csak végig kellett csinálni 3 feladatot. Az első az volt, hogy el kellett lopni az igazgató méregdrága autóját. Na és vajon ki csinálta meg? Taehyung.-nevetett fel, én pedig egyre jobban összezavarodtam.-A második, hogy a közeledbe kellett férkőzni. Hát, aki ezt megtette, annak nem volt túl egyszerű. Emlékszel arra a srácra, aki leült melléd a könyvtárba, és kedvesen elbeszélgettetek? Igen, erről is tudok. Főleg a témáról.-húzta félmosolyra a száját.-Az ő neve Jin. De hogy mi a harmadik feladat? Azt még senki sem tudja. De az már biztos, hogy az övé leszel.-kacsintott, és elengedett. Gondolkodás nélkül eldobtam a tálcát, és a bennem kavargó fájdalommal és ideggel Taehyungot kezdtem keresni.
Miért kellett? Azt hittem a barátok vagyunk.