Alma a karjaiban lévő kisbabára nézett, nem tagadhatja, hogy kilenc hónappal ezelőtt volt egy jó éjszakája. A falusiak nem vetették meg, mivel ők is tudják, hogy már 15 év telt el Pedro áldozata óta, de azt nem tudták, hogy Alma soha nem szeretett volna tovább lépni.
- A múltat már nem lehet megváltoztatni- suttogta Alma- Üdvözöllek Sara Madrigal- Senor Péreznek nem kellett a gyermek, mivel neki is három gyermeke van, és ők picik- Legalább még egy csodálatos Madrigal lesz hasznára a falunak- mondta halkan.
Julieta, Pepa és Bruno nagyon jól kijöttek a hugukkal, főleg Bruno. Rengeteg történetet mesélt neki.
Az évek során Alma megszerette a legfiatalabb lányát. Nem tekintett rá másképp.
Elérkezett Sara ötödik születésnapja.
- Anya, hogyan kaptuk meg a csodát?- kérdezte kíváncsian az 5 éves kislány.
- Miután megszületett a három babám, nekem és a férjemnek, Pedro-nak el kellett menekülnünk. A legsötétebb percben egy csodával lettünk megáldva.
- Egy Encanto-val.
- Igen, mi hija. Egy Encanto-val- puszilta homlokon a lányát Alma. Casita egy órát görgetett eléjük- Igen Casita, megyünk.
- Anya, szerinted milyen képességet fogok kapni? Remélem, hogy lesz olyan menő, mint hermanónak.
Alma kuncogott.
- Bármit is fogsz kapni, egy csoda vagy Sara Madrigal- mondta őszintén Alma. Ott állt az ajtónál a gyertyával a kezében Alma. Mellette pedig Julieta, Pepa és Bruno- Sara Madrigal, a képességeddel hasznára leszel a közösségnek?
- Igen- mondta csillogó szemekkel Sara és megérintette a gyertyát. Odalépett az ajtóhoz és megfogta a kilincset, az ajtó ragyogás helyett, kezdett eltűnni. Abban a pillanatban a gyertya majdnem el oltódott. Sara lerohant a lépcsőn, de megbotlott a ruhájában és az utolsó néhány lépcsőfokról lesett. Azonnal felállt és a szobájáig meg sem állt.
A hármasikrek egymásra néztek. Julieta és Pepa Alma-val maradt, Bruno pedig a huga után sietett.
Bruno benyitott a szobába és látta, hogy Sara az ágyon sírt. Leült mellé.
- Ne hidd, hogy ezek után te leszel a tehetségtelen Madrigal- mondta halkan- Még mindig én leszek az.
- Olyan klassz képességet szerettem volna, mint a tiéd, hermano.
- Szerinted klassz a képességem?
- Igen, nagyon.
Bruno észrevette Sara csuklóját, nagyon csunya volt.
- Hermanita, fáj?
- Igen- suttogta a kislány.
- Gyere keressük meg Juli-t- mondta kedvesen és felállt. Sara felállt és megfogta a másik kezével a bátyja kezét.
Pont akkor nyílt ki a gyerekszoba ajtaja, Julieta és Pepa jöttek be rajta.
- Anya hazaküldte a vendégeket- mondta Pepa- Hogy vagy?
- Juli, maradt arepas?- kérdezte Bruno- Sara beütötte a csuklóját.
Julieta bólintott és négyen bementek a konyhába.

Évek teltek el, Alma eltávolodott Sara-tól, de Julieta, Pepa és Bruno kapcsolata Sara-val ugyanolyan maradt, ha nem erősebb lett.
Mindenki észrevette, hogy Sara nagyon sok időt töltött Bruno-val és felvette a szokásait. Poncsót hordott, kopogtatott a fán, és ugyanolyan humora lett, mint a bátyjának. Julieta és Pepa szerint aranyos amit csinál és tudták, hogy kifogja nőni, de Alma-t idegesítette.
Sara 10 éves volt, amikor Pepa és Félix összeházasodott, odament Pepa-hoz és ránézett.
- Hé Sara- nézett a 10 éves lányra Pepa- Mi újság?
Sara tudta, hogy a nővére nagyon ideges, és el kell nyomnia az érzéseit.
- Úgy néz ki, hogy esni fog- szólalt meg a lány, megfordult és elment.
- Mi? Sara, miből gondolod ezt? Bruno mondta? Egy jóslat volt?
- Pepa, én nem mondtam neki semmit. Nem is adtam neki jóslatot- hallotta meg Pepa Bruno hangját.
- Ideges vagyok, és még most is szórakozik. Rosszabb, mint te.
- Hermana, engedd ki. Félix nagyon szeret téged, akkor is szeretni fog ha kiengeded az érzelmeidet.
- Így van- hallották meg Félix hangját.
Pepa és Félix esküvőjén esett az eső, de senkit sem zavart.
Az esküvő után Julieta és Bruno hangokat hallott a gyerekszobából.
- Sara, nem tudom, hogy miért nem kaptál képességet, de nem volt jogod tönkretenni a nővéred esküvőjét. Hurrikánt is csinálhatott volna!
Teltek az évek, megszületett Isabela és Dolores. Az ötödik születésnapjukig a gyerekszobában voltak. Két évvel később megszületett Luisa.
A 18 éves Sara két 4 évessel és egy 2 évessel.
- Tía Sara, hová mész?- kérdezte Dolores, mivel észrevette, hogy Sara kezdi összepakolni a cuccait.
- Az emberek ahogy felnőnek úgy látják tisztábban a dolgokat, és a dolgok jobbá tételéhez néha döntéseket kell hozni. Majd megérted, mi vida.
Éjszaka van és Sara a konyhában keres valami ehetőt.
- Hermanita?- hallotta meg Bruno hangját- Mit csinálsz?
- Dolores mondta, hogy összepakoltad  az összes cuccodat. Hová mész?- nézett rá Pepa.
- Úgy érzem, hogy el kell mennem, sajnálom.
- Hová mész?- kérdezte Julieta.
- Nem tudom. A hegyeken túl, de ígérem, hogy visszatérek majd.
- Szeretünk, hermanita- ölelték meg Sara-t.
Akkor éjszaka Sara maga mögött hagyta az eddigi életét, de megígérte magának és a testvéreinek, hogy boldog lesz, és egyszer vissza fog térni.