Először is. Sajnálom, hogy nem hoztam tegnap részt, de LiliamStone átjött és Sims-eztünk. Bocsi még egyszer! Na, jó olvasàst!
_________________

Anne Winters

Samuel halála óta feketében járunk, ez által a Sötét Árnyak jelző rajtunk ragadt.

Lucy-val éppen elmentünk sétálni, amikor az ajtóban megállított Nash.

- Hova-hova? - vonta fel a szemöldökét.

- Sétálni - ejtettem rá egy apró mosolyt.

- Oké - bólintott, majd mi Lucy-val kiléptünk a házból.

Lassan botorkáltunk az enyhén hűs levegőn, amit elég gyakran szívtunk be, majd fújtuk ki. Csendesen néztünk magunk elé, aminek a hátterében egy kis magányt, egyedüllétet lehetett leolvasni. Esetleg hiányosságot, amit mára már megemésztett az üresség. Egyszerű érzelmek kavarogtak bennünk, ám bonyolult volt feldolgozni azokat. Pár tett, pár szó, és mindent el lehet veszíteni. Egy állatott, egy tárgyat, egy testvért. Egy testvért, aki segített, ha tudott és szeretett teljes szívéből. Egy testvért, akivel nap-mint nap össze lehet veszni egy aprócska dolgon, esetleg parányi cukkolások elhangozhattak kettőnk közt. Sok dolgot szerettem volna átélni Sammel. Elképzeltem, amikor ott áll az első sorban az esküvőmön, majd a csók után gratulációt adna nekem és házastársamnak. Esetleg vele tartanék egy kis játékot, ahol ha vesztünk, egy decivel több alkoholt húzunk le. Egy szóval; hiányzik. Nekem, Amy-nek, mindenkinek.

A séta közben bejutottunk az erdőbe, ahol hirtelen tárult elénk a fák sokasága (vajon miért van fa az erdőben? - szerk.). Lucy hirtelen szólalt fel, ami által kicsit megugrottam, majd a szívemhez szorítottam kezemet.

- Biztos vagy te abban, hogy összeházasodsz Nash-sel? - ejtett egy halvány mosolyt.

- Honnan veszed ezt? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Hangosan gondolkodtál - rázta a fejét egy apró kuncogás mellett.

- Bakker - nevettem fel.

- Van ilyen - röhögött fel hangosan, aminek hallatán egy vaddisznó ugort elő a bokor mögül.

- Ne tegyél semmilyen hirtelen mozdulatot - suttogtam.

Az állat habzó szájjal vizslatott minket, miközben egyik mellső lábával a talajt rugdosta. Ijesztőnek bizonyult fekete gomb szeme, ami miatt Lucy nem bírta tovább, sikkantott egyet. A fenevad elindult, mi meg gyorsan megfordultunk és szaladtunk az életünkért. Nem tudtuk merre megyünk, csak előre. Egyszer Lucy elbotlott ami miatt megálltam és próbáltam rajta segíteni, de a disznő bele öklelt, ami miatt elájult, majd rám támadott. Arra volt időm, hogy megnézzem Lucy él-e még, de nem volt pulzusa. Meghalt. Lassan elsötétült előttem minden.

Samuel Winters

Olyan hirtelen történt az egész. Amikor szóltam Amy-nek, hogy megnézem Anne-éket. Nem volt szép látvány. Az, ahogy Lucy ott, abban a percben, ájultan elvérzett. Ahogyan a feje nekikoppant egy kőnek, majd hirtelen buggyant ki a vörös színezetű folyadék a sebből. Amint az állat az agyarát belemélyesztette a hasába. Borzalmas látvány volt. Enyhén szőkés, barna haja szétterült a földön, aztán a húgom felé vette az irányt. A lábának nekifutott, majd ő is beverte a fejét. Vérző fejjel, nagy fájdalommal - mivel az állat még többször megtámadta - a kezével odanyúlt a holtan fekvő lány karjához, majd könnyes szemmel becsukódott a szeme és terült el a földön. A támadó állat morcosan eltávozott a helyszínről, majd kis idővel később egy ember szállt ki az autójából, - az út szélén terült el a két lány - hogy megvizsgálja mi van. Könnyes szemmel néztem az egészet. Halott volt Lucy Muriel, a húgom legjobb barátnője. Anne szerencséje az volt, hogy még élt. A férfi elővette a telefonját, majd tárcsázta a mentőket. Fél órával később a két lány hordágyon feküdt, majd Lucy-t elvitték a halottas kocsival, Anne-t meg a kórházba.

*****

Heló-heló!
Itt volnék az újabb résszel, ami elég szomorú lett, de Lucy már szellemmé vált. Vajon ki lesz Lucy angyala? Na és mi történik vele? Anne életben marad? Majd meglátjuk a következő részben.
Sziasztok!

2017. 06. 27.
10:45