- Rendben van! Várjunk csak! Te engedélyt adsz arra, hogy a Húgod és... Én?! - kérdezte azzal a bizonyos ,,nem értelek Haver! Mi van veled?" nézésével.

- Ahamm!

- Te ilyen könnyen adod Őt?!

- Nem, csak mivel a legjobb barátom vagy, ezért megbízok benned - veregettem vállát, mintha az apja lennék.

- Kedves tőled! Amúgy... - belépett az osztályba a tanár-persze amint belekezdett Andrew, abba is hagyta-, aki mindig pontosan érkezik. Pont csengetéskor...

- Jó reggelt osztály! - nézett körbe, hogy van-e hiányzó. Szemüvegét feljebb tolta, majd leült a naplóhoz.

- Jó reggelt Miss Williams! - ültünk le a helyükre.

- Ma párokban kell dolgoznotok! Ráadásul fiú-lány párok lesznek - mosoly derült arcomra. Most komolyan?! Amy üljön mellém! Amy üljön mellém! - Amy te... - nézett körbe újból - Samuel mellé fogsz ülni! - majd sorolta a többieket.

- Francba - Amy alig hallhatóan motyogta maga elé, majd felállt és elfoglalta a mellettem lévő üres helyet.

- Azért örülhetnél, hogy egy ilyen Álompasi mellé ülhettél - kacsintottam rá.

- Ahhj! Hagyj már!

- A feladatotok az lesz, hogy egy párbeszédet írtok. Azért így lesz, hogy fiú-lány, mert egy párbeszédbe kell eltérő dolgoknak lennie. A fiúknak és a lányoknak egyaránt más a gondolkodásuk! Óra végéig dolgozhattok, majd beszedem a párbeszédeket! - szakította meg a kis ,,vitánkat" a tanárnő. Nyelvtan óra van és párbeszédet kell írnom Amyvel. Amyvel, aki tetszik nekem. Sőt! Amyvel, akibe szerelmes vagyok.

Párbeszéd írásunkat befejeztük, majd letettük a tollainkat. Még tizenöt perc hátra van az órából.

- Amy?

- Mivan?

- Jó kis párbeszédet írtunk...

- Az már biztos!

Egy jó ideig ücsörögtük.

Kellemes volt, meg minden, de engem zavart.
Zavart, hogy nem beszélgetünk.
Zavart, hogy nem hallhatom csilingelő hangját.

Elővettem a rajzos füzetemet-igen, a rajzos füzetemet, szeretek rajzolni-és elkezdtem rajzolni. Amint megláttam, hogy a lány a füzetet nézi, rögtön becsuktam. Igaz, csak egy vázlat volt, de nagyon fontos vázlat.

- Sam?

- Hmm? - néztem a szemébe.

- Mi a baj? Miért viselkedsz ilyen furán?

- Jah, semmi... Csak nem szeretném még megmutatni másoknak a rajzaimat.

- Ó... Értem...

A csengő megszólalt, majd kiraktuk a párbeszédet. Én gyorsan kiviharzottam a teremből, majd elindultam a szekrényemhez. Amint kinyitottam, rögtön be is csukódott... Anne csukta be.

- Szia Anne... Mit akarsz? - nem néztem szemébe, hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnt.

- Hogy mit akarok? Nem is tudom... Talán azt, hogy végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek! - emelte fel hangját. Ez szíven ütött. Végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek! Áucs! Ez fájt!

- Mit értesz ez alatt, hogy végre legyen egy olyan bátyám, akit szerethetek? Nem értelek!

- Hát azt értem ez alatt, hogy Te még anno fogadtál Adammel. Azt fogadtátok, hogy ha Te nyersz, akkor Adamnek össze kell jönnie Cloeval. De ha Ő nyer, akkor Te megengeded azt, hogy Adam lefeküdjön velem! Mit képzelsz magadról?!

- Anne, én nem...

- Nem érdekel! Hagyj békén! Te vagy a legrosszab bátyj! - könnyel teli szemmel elfutott.

-Na hát ezt jól elbasztam! - vágtam bele a szekrényembe.

- Na mi van Sam? Valami baj van a Húgod és Közted? - felismertem ezt a hangot. A volt legjobb barátomé volt-kettő legjobb barátom volt, de most egy van aki Andrew-.

- Szerinted mi a baj Adam?! Szerinted mi?! Az, hogy te elmondtad Annenek! Elmondtad, és most ki tudja hol sír?! Adam! Mondd meg nekem, hogy mi a faszért csináltad ezt?! - léptem felé közelebb.

- Hogy miért? - nevetett egyet - Azért, mert tudnia kell a Húgodnak az igazságot! Azért!

- Na jó Adam! Ezt most hagyd abba!

- Samuel össze van törve a kicsi Húgocskája miatt! Brühü-brühü - törölgette szemét.

Nem állhattam tétlenül, ezért lekevertem neki egy jobbost. Erre nem számított, ezért elterült a földön. Rátérdeltem, majd elkezdtem püfölni amennyire csak tudtam.

- Sam! Azonnal hagyd abba! - hallottam meg Amy hangját.

- Miért?! Azért, hogy tovább piszkáljon engem és a Húgomat?

- Nem... Azért hagyd abba, mert... Mert a húgodnál ott van Matthew...

Szó nélkül felálltam, majd a sikoltozó hang felé futottam. Ott volt Anne, akit éppen a szertárba rángat Matt.

- Segítség! Sam!

Éppen elkaptam a kilincset, majd Anne csuklóját megfogtam és magam mellé rántottam. Mattnek küldtem egy ütést, amit kivédett. Ő is felém támadt, de én nem tudtam kivédeni. Vagy öt percig verekedtünk, amikor Matthew nem bírta és elmenekült. Én csak annyival úsztam meg, hogy felrepedt a szám és néhol kisebb-nagyobb utés nyomok látszódtak. Ma egyszerűen nem volt több óra. Csak az első óra, nyelvtan. Azért, mert a tanárok temetésre mentek.

- Rohadj meg Matthew! - kiáltottam utána.

- Köszönöm Sam.

- Ugyan Húgi! Nem tesz semmit! De ezzel tartozol eggyel!

- Oké... Hadd halljam, mivel?

- Azzal, hogy végig hallgatsz! Először is: amikor fogadtam Adammel, én hulla részeg voltam, Adam meg kihasználta az alkalmat, másodszor: amint elmentél sírva, odajött Adam és szétvertem, harmadszor: legközelebb hallgass meg!

- Oké bátyó! - ölelt szorosan magához.

- Örülök, hogy jól vagy!

- Ezt neked köszöhetem! - elengedett, majd valaki ráugrott a hátamra.

- Ki a franc van a hátamon?!

- Csak én, Amy. Köszönöm, hogy hallgattál rám.

- Én mondok köszönetet, mert szóltál nekem.

- Azért, mert szeretlek - suttogta fülembe, hogy csak én halljam. Komolyan azt mondta, hogy szeretlek?

Adam:

*******

Hellóó!
Voltam olyan gonosz, hogy itt abbahagytam!
Muhahahaha!
De!
A lényeg az, hogy itt a második rész!
Képzeljétek el, a rész helyett majdnem azt írtam, hogy szerelem!
Nah!
További jó olvasást!
Szioo!