Én, Samuel Winters vagyok, a sulink rosszfiúja... Nem hevertem ki a szüleink halálát, ezért valamibe menekültem... Abba, amibe nem kéne... A húgom, Anne nem tud erről semmit. Majd egyszer elmondom neki... Valamikor...

Éppen hétfő reggel van. Gyorsan kikeltem az ágyamból, letusoltam, majd a szobámba mentem. Egy fehér rövidujjút vettem fel, arra pedig egy sötétkék pulóvert. A nadrágom, szokásos fekete színét láttam meg a szekrényben. Kivettem, majd felkaptam magamra. A hajamba beletúrtam, és már tökéletes is lett a külsőm. Letrappoltam a lépcsőn, majd készítettem reggelit mindkettőnknek.

- Anne! Gyere enni! - kiáltottam az emelet felé nézve.

- Megyek! - hallottam lépteit a lépcsőn, majd kócos hajjal és pizsamában leült. Rámnézett és elmosolyodott - Gofri? Te mindig meg tudsz lepni! - mondta.

- Hát ez van! Inkább egyél és készülődj Kócos! - mutattam az előtte heverő gofrira.

- Oké! - egy perc után felpattant a helyéről. Ilyen hamar meg is ette? Durva! Mindegy is... Inkább eszem a sajátomat.

A suliba hamar beértünk, hiszen én vittem el Annet a fekete BMW-vel, ami egy éve már megvan nekem... Anne szokásosan elhagyott a barátai miatt, mert rögtön hozzájuk társult. Március van már 26 napja. Azaz március 26-a van. A húgom bement a termébe, hozzám pedig özönlöttek a lányok... Szokásos! Én vagyok a suli leghelyesebb fiúja, ezért a lányok minden nap özönlöttek hozzám... Kivéve egy valakit, aki nem más, mint Amy Straut. Ő más lány. Nem az a műkörmös ribanc, vagy éppenséggel plázacica. Ő igen is más! Amint meglát a lányokkal, szemforgatással lép a szekrényéhez.

- Ahww Samuel Drága! Gyere mutatok valamit! - incselkedett az egyik. A többi is ilyen dolgokkal próbálkozott.

- Lányok! Én nekem mennem kell! - csuktam be a szekrényem ajtaját, majd valahogyan átküzködtem magamat a sok lány között. Bementem a termünkbe, majd leültem a legjobb helyre. Amy mögé. Ő az, aki nekem kell. Már egy ideje nem vagyok a többi lánnyal, mivel engem Amy érdekel. Ő az, aki mindent megváltoztatott az életemben.

- Hé, Haver! Mizu van? - pattant le mellém a legjobb barátom, Andrew Fox.

- Semmi különös... Ugyan az... Veled mi van? - tudta, hogy ez mit jelent, mert ugyeb ár egy hónapja tudja, hogy Amy az én Szerelmem.

- Hát csak annyi, hogy nekem is van egy lány aki bejön... - vakargatta tarkóját.

- Hadd halljam! Ki a lány?

- Nem éppen akarom elmondani...

- Na! Haver! Nekem bármit elmondhatsz!

- Jó... De előre szólok, be fogsz pipulni... - már tudtam ki a lány... Felment bennem a pumpa, de inkább visszafogtam magamat. Már amennyire sikerült.

- Szóval Anne... Nem gáz, de ha összetöröd a szívét... Akkor esküszöm kapsz egyet-kettőt! - kaptam felé a tekintetem.

- Rendben van! Várjunk csak! Te engedélyt adsz arra, hogy a Húgod és... Én?! - kérdezte azzal a bizonyos ,,nem értelek Haver! Mi van veled?" nézésével.

- Ahamm!

Anne:



********

Szióka! Ez itt a Samuel, a rosszfiú leges legelső része! Ugye bár a My Life Is A Dream/Az Életem Egy Álom befejezett lett, ezért jött ez a történet!
Amit ugye megígértem!
További jó olvasást!
Sziasztok!