🔞

Harry

Még mindig alig tudom elhinni, hogy Louis újra itt van a karjaimban. Úgy csimpaszkodik rajtam, mint egy kis majom, a haja az orrom csiklandozza, forró lehelete a nyakam égeti, puha kis nyelve az ütőeremen köröz. A vér lávaként kering bennem, az egész világom egyetlen apró testté zsugorodott. Louis-vá. Ajkai a fülem vonalán át az állam felé siklanak, majd finoman bele is harap, ettől az összes szőrszálam az égnek mered egy szemvillanás alatt. Kezeim a hátát simogatják, pille súlya meg se kottyan, ahogy csüng rajtam olyan ragaszkodással, amit soha nem tapasztaltam előtte. Édes kis kincsem, mennyire semmi voltam nélküle, ha tudná...

- Harry... - suttogja elhalóan, kissé eltávolodik, hogy a szemembe nézhessen, aztán a szája végre az enyémre tapad és én olyan szomjasan csókolom, mintha a világ jövője múlna rajta. A nappali felé indulok vele, ő pedig menet közben már az ingem gombjain babrál. Türelmetlensége határtalan, bele is un hamar a szöszmötölésbe, egy erőteljes mozdulattal egyszerűen széttépi, elégedett morgással véve tudomásul, hogy immár a csupasz mellkasom érintheti.

- Na de Lou... - húzom egy kicsit mosolyogva. Pillanatig sem zavar a hevessége, sőt imádom, legszívesebben én is levagdalnám róla a cuccokat, de visszafogom magam.
- Úgyis olyan ronda volt ez a jelmez – kötözködik.
- Jelmez? A legjobb ingem volt! - háborodok fel, miközben leülök a szófára, Lou-t végig az ölemben tartva. Le akartam támadni és széttépni a kis szexi testét, őrülten csókolni, harapni, míg könyörög az enyhülésért, ehelyett itt ül az ölemben és ő teszi velem ugyanezt. Magamhoz szorítom amennyire csak tudom, alig kapok levegőt, de ez most kurvára nem tud érdekelni. Lou itt van velem, forró ajkai a nyakamon, fogai a húsomba marnak, épp csak szét nem marcangol. Lerángatja rólam az ingem maradékát és a mellkasomra veti magát. A szemei egy más világban járnak, teljesen belefeledkezett abba, amit csinál, és bár minden vágyam, hogy magam alá gyűrjem, hagyom, hogy kiélje magát rajtam. A farkam szinte leszakad, úgy kívánom, ő pedig még rá is tesz az érzéki csípőmozgásával. Mikor lett ez a fiú ilyen kis szexdémon?

Ez persze nem panasz, megveszek érte, a tudat pedig, hogy ő is ugyanígy érez, mámorító.
- Fel... Fel kéne mennünk – zihálja két csók közt. - Niall bármikor betoppanhat.
- Nem fog – nyögöm a szájába, mert épp a mellbimbómba csípett, amitől megőrülök. - Nem jön vissza, velem kell beérned, kicsim – teszem hozzá akadozva.

- Hogy mi? - emeli fel a fejét és a látása mintha hirtelen kitisztult volna. Liheg, hangosan fújtat, de rám koncentrál most és arra, amit mondok neki.

- Helyet cseréltünk. Ni hazament Vivihez, én pedig beköltözöm ide és mostantól én vigyázok rád. Azért kellett a maskara, hogy ne ismerjenek fel, de elvileg nem követtek, Niall nagyon okosan kigondolt mindent. A kocsiban... - mondanám tovább, ha Lou nem sikoltana fel, aztán a puha ajkak nem tapadnának a számra őrült szenvedéllyel. Nem kérdez, felfogta a lényeget, a részleteket pedig bármikor megbeszélhetjük. Majd. Miután magunkhoz tértünk.

Jelenleg azzal vagyok elfoglalva, hogy valahogy túléljem a rohamot ép ésszel, mert amit ez a kis csodasrác művel velem, arra nincsenek szavak. Vagyis biztos lennének, de képtelen vagyok most megfogalmazni, mit érzek, amint a felsőtestemen nyalakodik, lila foltokat szívva a bőrömre. A haja illata az orromba szökik, az izgatott kis nyiffenései az őrületbe kergetnek. Betölti minden érzékem, pedig még mindig ruhában vagyunk. Bár már nem sokáig.

Roham sebességgel ráncigálom le róla a felsőjét, megőrülök, hogy végre a bőrét a bőrömön érezhessem. Idejét se tudom, mikor történt legutóbb, pedig minden nap minden percében kívánom. Áhítattal vegyes szenvedéllyel simítok végig a mellkasán, aztán az apró mellbimbókra vetem magam. Csókolom és szívom, a nyelvemmel pöckölgetem, amitől hátraveti a fejét és kéjesen felnyög.

- Ha...Harry... mmm... Ne hagyd abba!

- Eszemben sincs, édes. Addig szeretlek, míg el nem ájulunk. Még annál is tovább – morgom a bőrébe, aztán felemelem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. A tekintete fátyolos, vággyal teli, hűen tükrözi az én állapotom. Mindennél jobban akarom, hogy körülöleljen végre a forrósága, de tudom, hogy mostantól rengeteg időnk van, nincs hová sietnem. Muszáj viszont leemelnem az ölemből, mert a farkam lassan letörik. A hóna alá nyúlva felsegítem és ledobálom a maradék gönceim. Lou nadrágja az enyém mellett landol, mikor pedig felnézek, a valaha látott leggyönyörűbb, legkívánatosabb kis test remeg előttem, kipirultan, lihegve, acél mereven álló szerszámmal. Magamhoz rántom, éhesen falom a száját, nyelvünk vad táncot jár egymással, miközben kezeink a másik testén kalandoznak végre, úgy, ahogy az utóbbi napokban-hetekben csak elképzelni tudtam.

Ekkor tűnik csak fel, hogy az eddig mindig simára borotvált arcát most selymes szakáll-kezdemény takarja el. Nem tudom eldönteni, a kisfiús, ártatlan pofiját imádom jobban, vagy ezt a kissé férfiasabbat, aztán abban maradok magammal, hogy igazából én Lou-t imádom, borostával vagy anélkül, hóttpicsa mindegy. Csak itt legyen és soha többé ne kelljen elválnom tőle.

Kezeim a fenekére siklanak, megőrjítenek ezek a gömbölyű formák, gyengédnek induló simogatásom hamar válik erőteljes szorítássá, markolom, gyúrom őket, miközben a nyakán hevesen verő artériára harapok. Lou szenvedélyesen kiált fel, lábai megrogynak, a karjaimba kapom és a szófa előtti szőnyegre borulok vele.

- Megőrülök érted, kicsi! - nyöszörgöm a fülébe.

- Én is érted, Haz! Ne várass tovább, kérlek! - Elfogy a türelmem, mindenét akarom, kezem a lapos hasára vezetem, élvezem a felhevült bőr érintését, lábait felhúzza arra ösztökélve, hogy helyezkedjek el közöttük és vegyem végre birtokba, amit készségesen kínál fel. 
Nedves makkom úgy simul a vágatába, mintha odatervezték volna, Lou széthúzza magát a kezeivel, amitől nem túlzok, elakad a lélegzetem is. Megtámasztom a combjait, feltolom egész a vállaira, hogy tökéletesen hozzáférhessek. Nyelvem mélyen belemártom, amitől felnyüszít, ettől pedig és a rég hiányolt ízétől a farkam megugrik. Hajt a vérem, legszívesebben azonnal elmerülnék benne, és a türelmetlen hangjai arról árulkodnak, hogy ő is ezt szeretné a legjobban. Nyelvemmel körbesimítom még párszor, egyik a lábait tartó kezem elmozdítom és a szája felé közelítem. Lou tudja, mit kell tennie, mohón kapja be az ujjaim, bőséges nyállal borítja be őket, hogy minél könnyebben felkészíthessem a testét a befogadásomra. Olyan édesen cuppog rajtuk, mintha legalábbis a farkam lenne a szájában.

- Mmmm... csináld, Harry! - könyörög, én pedig ki vagyok, hogy ellenkezzek? Mutató ujjammal finoman áttöröm a záróizmot és végre-valahára, ha csak az ujjammal is, de ott vagyok, ahol lennem kell. Ahol mindig is lenni akartam. Az én Louis-m szűk, forró popsijában.

- Aaaahhh! - sikolt fel, gerince ívbe feszül ahogy befelé törekszem. Érzem, hogy minden erejével azon van, hogy ellazuljon, mert annyira szeretne már, de a teste még nincs hozzám szokva és a hosszú kihagyás sem tett jót, ezért akármennyire is szeretnénk mindketten, nagyon alaposan és gondosan kell felkészítenem.

- Harry, kérlek! - vonyítja a második ujjamnál. Annyira gyönyörű, ahogy reszket a vágytól, a farka szinte folyamatosan ontja magából az előnedvet, ami kis tócsát képzett már a köldöke környékén. A nyálam is csorog már, ahogy az illata az orromba kúszik. Egyik kezével simogatni kezdi magát. Lassan, nem a kielégülésre, inkább az enyhülésre törekedve. Nekem is muszáj magamhoz érnem, mert ugyanakkora bajban vagyok, mint ő. A nedvem eloszlatom a hosszomon, mert gondoltam ugyan arra, hogy hozzak magammal síkosítót, de a táskámban van, az pedig odakint a kocsiban, ahová most egészen biztosan nem jutok el.

Pár perc múlva egyszer csak elérkezik a pillanat, mikor úgy ítélem meg, hogy Lou készen áll rám. Kihúzom az ujjaim, körbecsókolom újra kis rést, aztán beilleszkedem. Az egyesülésünk katartikus. Próbálok, Isten lássa lelkem, a leggyengédebb lenni, amint csak tőlem telik, de a vágyunk olyan erős, hogy képtelenség visszafogni. Ahogy mártózom belé egyre mélyebben, úgy húz magába egyre erősebben. Lábaival átkulcsol, csípőjét felemeli, míg az ágyékom hozzá nem ér. Tövig benne vagyok és nem tervezek mostanában kiszállni belőle. A vérem a fülemben dübörög, Louis egybefüggően nyüszít, amitől talán megijednék, ha nem látnám a gyönyört az angyali arcon, ha a szemei nem akadnának fenn, ha a fogai nem marnának a saját ajkaiba.

- Szeretlek, kicsi! - tör fel belőlem a vallomás. Nem bírom tovább, vadul ostromlom, hajszolom magunkat az extázis felé. Saját magát ingerlő kezét megszorítom, így ketten együtt kényeztetjük a formás kis szépségét, ami hamarosan gyors egymásutánban kezdi kilövellni magából a hófehér cseppjeit.
- Istenem, Harry! Aahhh... - kiált, miközben megrázkódik a teste, az arcát eltorzítja a kéj amint a gerince megfeszül. Nincs ennél szebb látvány a világon, én mondom, sehol ezen a rohadt világon. És nem is adom őt semmiért, soha!

Még aprókat ráng a teste, mikor engem is utolér a mámor, aztán izzadtan Lou nedveiben fürödve bújunk össze a szőnyegen, nem törődve senkivel és semmivel. Ez a mi napunk és nem tudjuk, hány lesz belőle, meddig fogunk itt raboskodni. De azt igen, hogy minden kibaszott percét élvezni fogjuk. 

Sok-sok perc, talán óra is eltelik, mire ráveszi magát, hogy megszólaljon, amit egy cseppet se bánok. Jó volt így, ebben a burokban, csak ő és én és a szerelmünk.
- Mi lesz ezután? - kérdi, fejét felemelve, hatalmas kékségeivel érdeklődve nézve rám.

- Amíg ellenkező parancs nem érkezik, itt maradunk – felelem egy gyengéd puszit hagyva az ajkain. - Apádéknak még van némi dolga, ugyanis nem nagyon akarják kiadni az embert, akit McLeod keres, de úgy néz ki, muszáj lesz. És addig oké is minden, hogy nem emlékeznek rá, de utána tudnak keresni és pontosan ezt várják tőlük ezek a dögök. Többek közt ezért is hívták el Niallt.

- Szóval ezért? Én meg azt hittem, látni akartál – emeli az égnek a pisze orrát és esküszöm, annyira édes, hogy beleharapnék legszívesebben, vagy csak kicsókolnám belőle az utolsó szuszt is.
- Sorry babe – könyökölök fel és lefelé biggyesztem a szám – azért valahogy csak elviseljük egymást, ha már így alakult...
Mutató ujjam végighúzom a válla ívén sejtelmesen mosolyogva rá. - Persze ki kell találnunk majd némi szabadidős tevékenységet, nem venném a lelkemre, ha halálra unnád magad mellettem...

Fejét ez előző pozícióban magasan tartja és csak a szemeivel fordul felém, majd pislog egy laposat.
- Akkor kapd össze magad, öregem... - Nagyon hülyén nézhetek, mert végre elmosolyodik, sőt fel is kacag. Fölém kerekedik, majd a csípőmre ül és diadalittas, egyben kihívó tekintettel néz le rám. Azt hiszem, nem fogunk unatkozni...

Csók, drágáim!
Tudom, tudom, long time no see... de meg tudom magyarázni...
Ez nem az, aminek látszik...
Na meg nem tehetek róla...
Szeretettel:
Gotti
xx