Louis

- Azért az hatalmas volt, hogy Zayn is majdnem ide hozta Liamet a hétvégére! - kacagok fel az autóban. Bár a Bennetthrope, ahol a hotel van, igazából egy erős húsz perces sétával is megközelíthető lenne, mégis az autó mellett döntöttünk. Harry azt mondta, azért, mert sose lehet tudni, de én inkább amiatt örülök, hogy így még gyorsabban odaérünk. Forr a vérem napok óta, mit napok, hetek, de mióta véletlenül lelepleződött az én Harrym titka, csak még inkább ráizgultam a dologra. Nem a napokat, a perceket számoltam, hogy végre indulhassunk.

- Ja, vicces volt, ahogy az a mamlasz tekert Liamnél, néha kedvem lett volna belepiszkálni, de aztán mégsem volt szívem. Az viszont tényleg nem lenne szerencsés, ha ők is ide jönnének, még jó, hogy Zayn elmondta és meg tudtuk beszélni. Szerintem a Regenttel sem járnak rosszul.
- Határozottan nem. És mi sem, hogy oda mennek – tűnődöm. - Ott vagyunk már?

Türelmetlenül fészkelődöm az ülésemen, pedig csak pillanatok kérdése, hogy megérkezzünk. Persze aztán még be is kell jelentkezni, meg minden. De ajh... Remélem, nem húzzák el nagyon.
- Nyugi – vet rám egy félmosolyt és a bal kezét a jobb combomra fekteti. Na most ha ezt nyugtatásnak szánta, akkor nem jött be. Kicsi Lou már próbálna közelebb kerülni a kezéhez, nem volt jó ötlet a szűk bokszer...
- Jó, de akkor nem lehetne kevésbé szexi a mosolyod? - kérdezem kínlódva. A csípőmmel egy milliméterrel közelebb lököm magam, de persze sebességet kell váltania, így sikertelen a manőverem.

- Igen – bólint.
- Mi... Mi igen? - nézek rá zavartan. Apáék hétvégéjéről volt szó, nem?
- Ott vagyunk – kacsint rám és akkor eszmélek rá, hogy az Earl of Doncaster előtt állunk. Valamikor a számomra kiesett időben már be is parkolt és leállította a motort. Hiper sebességgel pattanok ki a kocsiból, Harry mögöttem komótosan pakolja ki a táskánkat, amiben két napra való ruhát csomagoltunk. De minek? Remélem, nem jut eszébe felöltözni vasárnap délutánig... 

A patinás bejárat mindig lenyűgözött, de sosem jártam még bent, a legszebb álmaimban sem mertem volna remélni, hogy pont Harryvel lépem át először ezt a kaput, ráadásul azért, hogy együtt töltsünk két teljes napot és végre...
A recepción Donna széles mosollyal fogad, elkéri az igazolványainkat, az autó rendszámát, ki kell tölteni a bejelentkező lapot, miegymás. Miért nem lehet ezt előre online? Aztán ha ideérünk, max nyomni egy „confirm"-et, a fenébe is? A huszonegyedik században ilyenekkel szarozni, komolyan... Aztán megkapjuk végre a kártyát, nem, nem kérünk londinert, köszönjük, menjünk már!

- Az első emeleten a liftből kilépve balra lesz a százhatos. Érezzék jól magukat nálunk, Mr Styles és Mr Austin!
- Úgy lesz, az biztos – bólintok és az ujjam már a lift gombján. Bár mehetnénk a lépcsőkön is, ez a szar a harmadikról vánszorog le, szerintem minden emeleten megáll. Nem hiszem el... Harry észleli a nyughatatlanságom, ezért végigsimít a karomon.
- Nyugi, kicsi... Rengeteg időnk van.
Hát neki lehet, de rólam lereped a nadrág... a liftút az elsőig, a folyosón a hatodik ajtóig elvileg nincs egy perc. Na ennyit még kibírok, de ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, már lógok is Harry nyakán és éhesen falom az ajkait. Harry elejti a táskát, majd azon nyomban szorosan átölel és a nyelvével gyengéden körbesimítja a számat. A szikrák csak úgy pattognak a bőrömön, szuperszenzitívek a receptoraim az érintésére. Harry azonban egy idő után elhúzódik.
- Gyere, nézzünk körül! - húz a kezemnél fogva. Neeee...Neeee!

A híres kék lakosztály fejedelmi és valóban tényleg majdnem minden kék. Az ágytakaró is, meg a lepedő, meg ...

- Nézd, micsoda kilátás! - szól a dörmögő hangján az erkély felől. Na ebben igaza van, valóban pazar a látvány. Azok a göndör csigák, az izmos mellkas, a hosszú combok... Nagyot nyelek, a vágyam már nem hiszem, hogy lehetne fokozni, de Harry még mindig vacakol. 
- Akkor... Kinyithatnánk ezt a pezsgőt és választhatnánk vacsorát az étlapról. Felhozzák, ha itt akarunk enni, de le is mehetünk az étterembe. Utána egy kis lazulás a jakuzziban? - mutat egy ajtóra, ami mögött a buborékfürdőt sejti, az én cérnám viszont itt elszakad.

- Nem! - jelentem ki, higgadtságot erőltetve magamra.
- Hogy... Nem? - néz rám kérdőn. - Nnnem tetszik?
- Dehogynem. Csodálatos. Egy valóra vált álom – lassan közelítek felé, nem tudom, honnan veszem az erőt, hogy ne ugorjak rá. Közvetlenül előtte állok meg és látom azt, amit rejtegetni próbál. Az alig visszafogható vágyat. De egyben a bizonytalanságot és a kétkedést is.

- Én azt akarom, hogy megkapj mindent, amit szeretnél és amit megérdemelsz. Első alkalom csak egyszer van az életben és...
- Ssshhh... - nyújtózom egészen közel az arcához. - Téged akarlak megérdemelni, semmi és senki mást. Ha egy bokorba rántottál volna be, akkor is boldog lennék, mert veled vagyok. Szeretlek, Harry. Teljes valómmal. És kívánlak. Olyan eszeveszetten, hogy nem bírok magammal és kérlek... ígérem, hogy lesz minden. Lesz vacsi, meg pezsgő és jakuzzi is, meg bármi egyéb, de most legyünk csak te meg én!

- De... - Nem hagyok neki időt, hogy megfogalmazhassa az aggályait. A számmal némítom el, aztán a fogaimmal és a nyelvemmel. Gyengéden incselkedem vele, kezeimmel a vállai és a nyaka közt finoman masszírozni kezdem. Nagyon rágörcsölt erre. Túlságosan is. Igaz, én is, de másképp. És most muszáj győznöm, mert ha végigvisz a felsoroltakon, akkor egyszerűen felrobbanok mielőtt hozzám érnhetne.

- Lll... Kicsi... - suttogja enyhén elhúzva magát. A hangja reszket, csakúgy, mint a teste. A lapát tenyerével a hátam szorítja, húzna is, tolna is, én viszont most nem engedek. Visszahúzom a csókba, a tarkójánál fogva tartom egész addig, míg meg nem érzem, hogy elernyednek az izmai, vagyis inkább valami egész másféle tónussal feszülnek meg. Ez jó, ez nagyon jó, érzem, ahogy a csók felett is szép lassan átveszi az irányítást. Már nem menekül, már csábít, már ad. Adja önmagát, mindent, amire szükségem van ebben a pillanatban. A mellkasunk összesimul, a szíve az enyém felett ver ugyanolyan őrült sebességgel. Felmordul és el nem engedve egy szekundumra sem, az ágy felé araszol velem. Igen! A vádlim az agy szélének nyomódik, mikor H újra eltávolodik egy kicsit. A szemei csak úgy izzanak, az ajkai a csókomtól fénylenek. Annyira tökéletes, hogy ilyen már nem is létezik. Harry egyszerűen nem lehet valós.

A pólóm alá nyúl és a fejemen áthúzva szabadít meg tőle, majd ugyanazzal a lendülettel a sajátját is a sarokba hajítja.
- Kibaszott gyönyörű vagy, kicsi! - mordul fel. A nyakamra hajol, és én készségesen kínálom fel neki, bármit, amit csak szeretne, hisz mindenem az övé.

Harry

Magasztos terveimet egyetlen huszárvágással szelte darabokra, simán csak azzal, hogy megmozdult, ahogy rám nézett. És azok a türelmetlen kis hangok... Hogy is hihettem, hogy képesek leszünk kivárni a sort, megadni a módját úgy, ahogy megkomponáltam a fejemben? Romantikát akartam. El akartam kápráztatni, le akartam nyűgözni. Ezt a napot örökre emlékezetessé akartam tenni neki. Errefel mit csinálok? Az első csókjától kisül az agyamban az utolsó biztosíték is. Éhesen tapadok a nyakára, a bőrét rágom, szívom, szinte eszem. Megbolondulok érte. Az én Lou-m. Az én kicsikém...Olyan, mint egy porcelán baba. Apró és törékeny. De ha ujjat akarsz húzni vele, hát kösd fel a gatyád, mert akaratos, mint a kurvaélet. Bár nincs ezzel baj, míg én vagyok, akit akar.

- Harry – nyöszörgi lángrózsás arccal. Felemelem és az ágyra fektetem. Szinte beleolvad a környezetbe, pont ezt akartam és meg kell mondjam, ennél jobb ötletem nem is lehetett volna. Makulátlan a harmónia. Csak a szemeimmel falom percekig, a szapora légzését hallgatom. Csodálatos. Tökéletes.

- Érints meg! - kéri, kezeit felém nyújtja, hogy magához húzzon. Fölé kerülök, szinte betakarom a testemmel, a merevedését a hasamon érzem. Emberfeletti küzdelem, hogy ne tépjem le róla a nadrágot, de kitartok. Legalább ezt rendesen akarom csinálni. Végigcsókolom a kulcscsontját, a nyaka ívét, a mellkasát. Nedves nyomaim borítják az egész felsőtestét, a farkam menten leszakad a látványtól. Folyamatosan nyöszörög, a lábaival átöleli a derekam, az erekcióink összeérnek a durva anyagokon keresztül is. Négy kibaszott réteg ruha választ el tőle, ezt nem tűrhetem tovább. Gyengéden lefejtem a lábait, felegyenesedem és a sarkamra ülök. Kigombolom a farmerjét, aztán a cipzárat is lehúzom. Segítőkészen emeli a csípőjét, így viszonylag könnyen ki tudom hámozni ezekből a lehetetlenül szűk cuccokból. Az alsója is repül a többi után, csakúgy, mint a zoknija, így végül anyaszült meztelenül fekszik előttem. A nyálam is kicsordul, annyira bámulatos. Láttam már meztelenül. Volt már a számban, csókoltam már minden porcikáját, kivéve a szűz kis fenekét, amit ma fogok birtokba venni. Lou ma az enyém lesz. A gondolattól egy átlátszó csepp csordul ki a farkam végéből és a hasára csurog. Megremeg az érzéstől, most már ő is tudja, milyen eszementen kívánom.

Lecsókolom róla a nedvem, ő pedig azonnal felránt egy csókra. A nyelvemen a saját ízemmel hatolok az ajkai közé, amit élvezettel fogad és hangosan felnyög.
- Harry, én... Csinálj valamit végre, kérlek! - A kezei lefelé bóklásznak a testemen, kitapintja a mellbimbóimat, amik azonnal összehúzódnak és apró csúcsokként meredeznek előre. Akárcsak az övéi. Pedig még hozzájuk sem értem igazán. A csípőjével felfelé lök, ezzel egy minimális súrlódást elérve, de ez is épp elég, hogy a kis pettyek a szemem előtt táncolni kezdjenek.

- Basszus, Boo... - hát legyen. Legyen úgy, ahogyan ő akarja. Amikor elterveztem ezt az egészet, minden klappolt, viszont nem számoltam a legfontosabb tényezővel. Magával Lou-val. És azzal, hogy ő hogyan szeretné. Márpedig ez a nap róla szól és nem arról, hogy én mit tartok a legjobbnak a számára. Nem késlekedem tovább, lejjebb ereszkedem a vágytól reszkető finom, édes  testén és a köldökébe fúrom a nyelvem. Ezt nem lehet kihagyni, annyira imádom, olyan szép és formás és ... Ahh! A puha bőre, alatta pedig az izgató kis szőrcsík... Na jó, asszem, én se fogom ezt sokáig húzni...

- Isssteneeeemmmm... - nyöszörgi, amint a kőkemény farkához érek. A nyelvem körbe jár a hosszán, egyelőre nem érve a nedvektől úszó végéhez. Inkább lefelé folytatom az utam a heréin át, amiket egyenként a számba szívok és finoman játszom velük. Dobálja magát, a hajamat marja, a lábait széttárja, hatvanöt kiló tömény vágy ez a fiú, és engem akar!
Megemelem a combjait és egy párnát préselek a dereka alá. A rózsaszín kis nyílás olyan csábítóan szemez velem, hogy kénytelen vagyok egy nyelves csókkal kezdeni az ismerkedésünket.

Lou sikolya mindent elárul. Hangos és rekedt, elragadtatott. Én pedig nem tudok betelni vele. Ezer éve nem csináltam ezt, de egy szemvillanás alatt belejövök újra, amint az ízét megérzem. Most kapóra is jön, hogy csurog a nyálam, mert olyan nedvessé akarom tenni, amennyire csak lehet. Bár természetesen készültem síkosítóval is. De először még csak a nyelvemmel akarom kényeztetni. Hosszan, kitartóan nyalogatom nemcsak a nyílását, de körülötte is, aztán egy óvatlan pillanatban belülre kerülök, amennyire csak tudok, kicsikarva Lou-ból a második hangos sikolyt.

Úgy feszül a nyelvemre, hogy épp le nem szakítja, te jó ég, mi lesz akkor, ha a farkam lesz benne?
- Harry! Ahh nem bírom, nem bírom! - kántálja. A szemeit szorosan összezárva kínlódik alattam, ideje a tettek mezejére lépni. Jócskán bekenem az ujjaim a banán illatú géllel, aztán fölé emelkedem és finoman a szájára hajolok.
- Feszíteni fog, lehet, hogy fájni is, kicsi. Igyekszem a leggyengédebben, de az első mindig...
- Igen, tudom. És azt is, hogy vigyázol rám – még mindig nem tudok mit kezdeni azzal az áhítattal, amit az azúrjai sugároznak felém. Egyszerűen hihetetlen...

A mutató ujjammal kezdem feltárni, lassan merítem belé, apró körkörös mozdulatokkal haladok. Felszisszen, de nem húzódik el, sőt, mintha segíteni akarna, felém mozdítja az altestét. Szűk és olyan forró, egek! És nemsoká benne leszek...
- Nem fáj? - kérdezem halkan,
- Nem – rázza a fejét. - Inkább furcsa és... Nem tudom. De nem fáj, az biztos – erősíti meg. Ezen felbátorodva a középső ujjam is társítom az előzőhöz. Most viszont már nemcsak szisszen, de fújtat is és a homlokát ráncolja.

- Engedd el magad, édes! Lazíts! - súgom az ajkaira, aztán egy mély csókba invitálom újra, amitől lassan lenyugszik és elernyednek az izmai odalent. Picit beljebb engedem magam, keresem azt a pontot, ami mindent ezerszer gyönyörűbbé tesz. Puhán tapogatózom, aztán Lou mai harmadik sikolya jelzi nekem, hogy sikeres volt az expedíció.

- Aahhh... Óóóhhh... - kiáltja és újra dobálni kezdi magát, a nyöszörgése már összefüggő és a szavai érthetetlenek. Csak nézem, csak csodálom, miközben az ujjaimat mozgatom benne. A homlokára tapadt kócos haját, a verejtékben úszó testét. A nyakán futó izzadtságcseppet lecsókolom róla és a lüktető érre szorítom a szám.

- Kééé... Készen állok, Ha...Harry! Készen vagyok, gyere! Gyere már!
- Jövök, kicsim! Én sem bírom már tovább – vastagon bekenem magam is a zselével, beillesztem magam és elindulok befelé. Végig az arcát figyelem, hogy a fájdalom első jelére azonnal visszahúzódhassak, de egyelőre csak vegytiszta vágyat és gyönyört látok rajta. Aztán egy erőteljesebb mozdulattal áttörök az izomgyűrűn. Isten az égben! Még soha ilyen forróságot nem éreztem!

Lou szemei fennakadnak, a hangja is benn reked, a kezeivel a bicepszembe mar.
- Ez volt a legnehezebb része, picim - csókolgatom az arcát. - Szólj, ha rendben vagy, addig... Ohh... Addig nem mozdulok. - A kéj, mint egy gyorsvonat, taglóz le, iszonyúan kell koncentrálnom, hogy ne menjek el idő előtt. Nem, amíg az én babám nem élvezett el.
- Jó... Jó lesz lassan, csak... Uhm... - kérnie sem kell, persze, hogy óvatos leszek. Miliméterről milliméterre haladok, minden lökéssel mélyebbre kerülök benne, és annál könnyebb lesz, minél beljebb vagyok. Mire az ágyékom eléri az övét, már nem is ezen a világon járunk. Lou nyög és nyüszít, a fejét hátraveti, körmeivel a hátam nyúzza. Én pedig lassan ki-be mozgok benne, hisz végre ott vagyok, ahol lenni akarok, Lou szűk fenekében, most először.

Emlékszem még, hol tapintottam ki a kéjközpontját, ezért úgy igyekszem, hogy elérjem a farkammal is.
- Haaaahhhh...- vonyít fel elragadtatottan.
- Itt, édes?
- Ott! Ott! Ott! Igeeeen! Óhhh – most már teljesen át tudja adni magát az élvezetnek, ideje, hogy én is elengedjem magam. A hosszára szorítok és pumpálni kezdem, ujjbegyeimmel a makkját simogatva, ami már olyan nedves, hogy kétségem sincs, Lou közel jár. Ahogyan én is. Gyorsítok a tempón, de igyekszem nem túl durván nyomulni befelé, a hangok, amiket kiad, a mennyországot jelentik, a száját csókolom, szinte marcangolom, a vérem a fülemben zubog.

- Szeretlek, Lou – nyögöm ki és tudom, hogy nem szabadna, de most nem nevezhetem másként. Bármikor, bárhol, de nem amikor szerelmet vallok neki. Lounak pedig csak ennyi kell, a szemei kikerekednek, majd az egész teste megfeszül, a feneke lüktetni kezd körülöttem.
- Ahh... Harrieh! - kiált és ezzel egy időben hófehér magja elönti a kezem. Mintha megnyomták volna a piros gombot, bennem is elindul a gyönyör és hangosan káromkodva, vagy imádkozva, már magam sem tudom, élvezem tele Lou kívánatos testét.

Mellé hanyatlok a párnára és szorosan ölelem, míg lecsillapszik a szívverésünk. A nyakamba fúrja az arcát, lábát a combomon pihenteti.
- Haz? - néz rám ragyogó szemekkel.

- Hm? - puszilom meg a halántékát.
- Én is szeretlek. - Az ajkait csókra nyújtja, én meg ki vagyok, hogy ellenkezzek, ugye... Addig csókolom, míg ki nem fulladunk, aztán felnyalábolom és besétálok vele a jakuzziba, ami a szobánkból nyílik. Azt hiszem, ez most jól fog esni. 

Csók, drágáim!
Igaz, ma már Husbands hét van, de tegnap nem értem ide ezzel a fejezettel, szal ma pótolom. Remélem, nem okoztam csalódást annak, aki a YSTO-t várta.
Ezzel egyidőben megragadom az alkalmat, hogy születésnapján szeretettel köszöntsem Mr Harry Edward Stylest.
HBD Harry🍉🍉🍉
Szeretettel:
Gotti
xx