Reggel, vagy inkább hajnalban azt éreztem hogy valaki rajtam ül és befogja a szám. Nem észrevehetően kinyitottam résnyire a szemem és láttam, hogy Matt ül rajtam. Mikor látta hogy kinyitottam a szemem erősebben nehezedett rám. Körbenéztem a szobámba és láttam hogy az ablakom nyitva van. Hála hogy nagy az ablakom. Ledobtam magamról Mattat majd felugrottam az ágyról. Még jó, hogy gyakoroltuk, hogy lökjek le magamról valakit, meg a gyorsaságot. Odalökdöstem az ablakomhoz és kilöktem rajta. Nagy szerencsétlenségemre talpra esett, majd gyorsan elszaladt, én meg becsuktam az ablakom. Megpróbáltam visszaaludni és mivel nagyon fáradt voltam, sikerült is. Délben újra felébredtem. Anya már nincs itthon, úgy hogy majd délután mondom el neki a hajnali szitut. Mikor végeztem a reggeli teendőimmel pittyeget a telóm. Lau írt.
L: Szia. Nincs kedved eljönni mozizni?
Én: Szia. De. Mehetünk. Mit nézünk meg?
L: Nem tom majd ott kiderül.
Én: Ok. Akkor készülődök.
Felvettem egy shortot és egy trikót, hozzá illő kiegészítőket. Pakoltam össze egy kistáskába pénzt és bele raktam a telom. Lementem és ettem valamit. Írtam egy cetlit anyának, hátha ő előbb haza ér. Felhívtam Laut hogy érte megyek, majd elindultam autóval. Lau a házuk előtt várt. Beszált majd elindultunk a pláza felé.
-- Am Lau.
-- Hm?
-- Kitaláltam hogy milyen tetoválásom legyen.
-- Na és milyet?
-- Egy farkast.
-- Egy farkast? - ismételt engem. Mivan? Nem voltam érthető?
-- Igen. Egy nagy farkast a hátam felső részére. Majd megcsináltatom Thomas barátoddal.
-- Oké.
-- De még nem tudom mikor. Anyának el kell mondanom, megkérdeznem, de úgy is beleegyezik.
Megérkeztünk a plázához. Elmetünk a mozihoz és megvettük a leghamarabbi jó filmre a jegyeket. Valami fantasy filmre. Megvettük popcornt is és az üditőket is és bementünk a moziterembe. Megnéztük a filmet majd még vásárolgattunk egy kicsit. Haza vittem Laut majd én is haza mentem. Felhívtam Scottot hogy elmondjam neki a reggeli kis történet.
-- Szia Scott. Sam vagyok. Át tudsz jönni?
-- Szia Sam. Persze. De miért?
-- El kell mesélnem valamit.
-- Oké. 10 perc és ott vagyok. Szia
-- Rendben, szia. - letettük és rá 10 percre megérkezett. Csengetett én meg beengedtem. Becsuktam az ajtót ő pedig a nappaliba ment.
-- Na, mi volt olyan fontos? - érdeklődött.
-- Hajnalban a szobámban volt Matt.
-- Mi??
-- Rám nehezedett és befogta a szám. De én ledobtam magamról és kilöktem az ablakon.
-- Ügyes. De tudod hogy miért volt ott?
-- Nem. Sajnos nem. De felmehetünk és körbe nézhetünk.
-- Ok. Menjünk. - felmentünk és találtam egy cetlit, amira bizonyára ő írhatott.
--Nézd ezt, Scott. - odaadtam neki és elolvasta hangosan.
--,,Gyere az erdő szélére 1-kor. Ha valamit meg akarsz tudni.'' Hogy tud ilyen primitív szöveget írni?
-- Akkor most mi lesz?
-- Szerintem menj el. Majd távolról nézünk téged Andrewval. - mondta majd ránéztem az órára.
-- Ok. Félóra múlva 1. Szerintem induljunk.
Miután elindultunk elmentünk Andewért, de ők gyalog mentek az erdőhöz. Megérkeztem az erdő széléhez, megálltam majd kiszáltam az autóból. Még nem láttam Mattat, de 6 perc múlva megérkezett.
-- Mit akarsz tőlem? - ordítottam rá.
-- Bosszút állni!
-- De mért most?
-- Mert mostanában tudtad meg. És így fairebb.
-- De ezt minek? - ajaj, kezdek egyre dühösebb lenni. Nyugodj meg Sam.
-- Te ezt nem értheted.
-- Miért is nem?
-- Mert nem a te apádat ölték meg.
-- Törődj bele. Nem a te hibád. Nem tehetsz már érte semmit. Nem fog feltámadni az apád.
-- Nem érdekel.
-- De érdekeljen. - és itt annyira felhergelt hogy átváltoztam. Amit láttam az arcán az a meglepődöttség volt. Rátámadtam és aztán ő is át változott. Egymással harcoltunk és Scotték is jöttek harcolni. Az ő oldalán is állt valaki. De nem volt átváltozva. Adam volt az. Ó, hogy az a... Nem is foglalkoztam Mattel, inkább rátámadtam Adamra mert annyira dühös voltam rá. Jobban mint Mattre. De ő is átváltozott és ellökött. Nekivágódtam egy fának és próbáltam felállni de a hátam nagyon fájt. Matt és Adam elrohant. Scott és Andrew felém rohant de azt nem tudom hogy elértek-e hozzám. Minden elsötétült. Mikor felébredtem a szobámban voltam. Az ágyam egyik felén anya, a másik felén Scott ült. Mindketten aggódóan nézett rám.
-- Végre hogy felkeltél.
-- Mióta fekszek így? - kérdeztem.
-- Két napja. - mondta Scott.
-- Nagyon aggódtunk. Hogy képzelted hogy jól fogsz kijönni ebből?
-- Nem tudom. De nagyon mérges voltam Adamra. Hogy tehette? - rácsaptam az ágyra dühömbe és anya rárakta a kezét kezemre.
-- Nem tudom. De pihenj. Holnapra jobban leszel. Amúgy fáj valamid?
-- Csak egy kicsit a hátam.
-- Rendben. Holnapra jobb lesz. - mondta majd kimentek. A mai napom nagyon unalmasan telt. Tv-ztem, telóztam, gépeztem és könyvet olvastam. Remélem holnap nem kell ágyban maradnom. Miután elvégeztem az esti teendőm az ágyamba feküdtem és elaludtam.