Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

14. Fejezet

Ez a napom is ugyan olyan volt, mint egy átlagos szerda. Az edzés után elmentünk az erdő közepére. Scott mindvégig próbált felhergelni de nem ment neki. Nem tudom miért. Talán ő az a szempont? Áá, nem hinném. Az elmúlt 1 hétben minden nap ezt csináltuk. Plusz futtatott, egyre gyorsabb és gyorsabb leszek, egyre jobban látok, egyre erősebb és erősebb leszek. De még mindig nem tudtam átváltozni. Nem tudott felhergelni. Eljött a buli napja. Anya már két napja elment. Most Lauval készülünk a bulira. Kiraktuk a piákat, a poharakat, a nasit. Thomas is megcsinálta már a DJ pultot. Most nem tudom éppen mit csinál. Csöngettek. Odamentem az ajtóhoz és a hármas ikrek és Andrew volt az ajtóban. Beengedtem őket majd odaadták az ajándékokat. Megint csongettek, de nem tudtam ki az.
-- Szia. Te ki vagy?? - ismerősnek tűnt.
-- Oh. Én Lau barátja vagyok, Matt.
-- Oh ok. Gyere be, Lau a medence mellett van. - be akartam csukni az ajtót de valami megállította. Scott volt az. Mögötte meg a többi csapattársam. Alex, Robert és Chris. Beengedtem őket és kezdődhetett a buli. A 10 ajándék ott volt egy asztalon. Felkaptam őket és felvittem a szobámba. Mikor ki akartam menni a szobámból egy mellkasba ütköztem.
-- Oh, bocsi. - megnéztem kinek ütköztem és Scottot láttam.
-- Semmi baj. Azért jöttem utánd mert Lau barátjáról akarok beszélni veled.
-- Ok. Halljuk.
-- Az a gyerek az a farkas akit láttal a meccsen.
-- Jaa. Akkor ezért volt ilyen ismerős.
-- Mit csináljunk szerinted? - kérdezte tőlem. Elgondolkoztam egy kicsit, majd eszembe jutott egy könnyű megoldás.
-- Hagyjuk, had maradjon. Had higyje azt hogy nem tudunk róla.
-- Ok. - akartam volna elindulni de visszarántott. - Vigyáz magadra! Ja, és hol a wc? - mire ezt megkérdezte egy kicsit elröhögtem magam, majd rámutattam egy ajtóra. Bólintott majd elindult a fűrdő felé, én meg lefelé. Útközben kifele az udvarra öntöttem magamnak egy italt majd kimentem. Valaki a medence szélén állt így vettem az alkalmat és bele löktem a vízbe. Miután feljött a víz alól láttam hogy Andrew volt az. Mindenki röhögött ő meg felém nyújtotta a kezét.
-- Azt várhatod hogy segítsek. Ismerem ezt a húzást. - mondtam majd hátatfordítottam neki.
-- Ezt még vissza kapod. - mondta Andrew majd lefröcskölt.
-- Héjj.
-- Csak nem cukorból vagy? - kérdezte, majd elnevette magát. Erre letettem a poharam, levettem a ruháim majd ráugrottam.
Mindenki minket nézett de nem érdekelt. Scott is időközben megérkezett.
-- Scott! Segítesz kijönni? - kérdeztem. Hátha vele is kiszúrhatok.
-- Persze. - odajött és segített. Mikor félúton voltam, berántottam őt is.
-- Ezt még vissza kapod.
-- Ok. Már kettőtöktől kapom vissza. Kíváncsi vagyok mit találtok ki. - mondtam majd kimásztam a létrán keresztűl. Megtörölköztem majd bementem a szobámba átvenni a fürdőruhám. Alex már egy kicsit sokat ivott. Láttam hogy valamit pötyög a telefonján, de nem érdekelt. A következő egy órában ittunk, táncoltunk, gyerekes módon ugyráltunk ki- be a medencébe. Valaki csengetett. Remélem nem a szomszédok azok. Volt már arra példa, hogy túl hangos volt a buli, ezért átjöttek de nem hallgattam rájuk, ezért kihívták a rendőrséget. Mondjuk bevallom egy kicsit be voltam csípve. Kinyitottam az ajtót és egy kisebb tömeg volt a ház előtt. Félre löktek majd beözönlöttek a házba. Bezártam az ajtót majd rohantam Alexhez mert amióta itt vannak csak ő nyúlt a telefonjához. Odamentem hozzá majd jól pofánb*sztam. Még a kezem is belesajgott. Értetlenül nézett rám aztán körbe mutattam. Elkeztem vele ordibálni, már nagyon felhergelhettem magam mert sajgott a szám. Scott próbált nyugtatni de most neki se sikerült. Mondta hogy rohanjak fel a szobámba majd ő elintézi. Én felrohantam a szobámba majd éreztem hogy kezdek átváltozni. Az utolsó emlékem az hogy Scott bejött a szobámba és meglepetten néz rám. Innentől képszakadás... Nem emlékszem semmire... Teljes sötétség...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro

Tags: #vérfarkas