- Gyűlöllek! - kiáltotta Kaminari. Szemei könnyesek voltak, csillogtak a lámpa fényében. - Gyűlöllek, mert azokat mondtad! Győlöllek, mert összezavarsz! Gyűlöllek, mert nem beszélünk és még jobban gyűlöllek azért, mert érzek valamit irántad. Érzek valamit, ami nem tudom hogy mi! Nem tudom miért van és honnan jön! Ölelni, csókolni akarlak, de nem vagyok meleg! - ahogy Todoroki hallgatta a fiú kiabálását, másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy mennyire össze lehet törve az előtte álló fiú. Amíg a másik kiabált vele, ő csendben átkarolta, mire Kaminari először meglepődött, majd vállára borulva sírni kezdett.

- Kedvellek. - szólalt meg Todoroki ahogy a fiút ölelte. Amaz egy mélyebb levegőt vett és próbált megnyugodni. - De nem tudom, hogy szeretlek-e... - tette hozzá halkan a felemás, mire a másiknak jobban összetört a szíve. Eltolta magától, majd az ajtóra mutatott.

- Menj ki. Egyedül szeretnék lenni. - hajtotta le a fejét és csendben állt tovább a szoba közepén.

Todoroki bólintott, majd kisétált az ajtón. Becsukta maga mögött, mire Kaminari már nem bírta tovább tartani magát. Sírva összerogyott a padlón. Tanácstalan volt és nem tudta mit tegyen. Már-már hisztérikusan sírt, és fiú létére emiatt mégjobban szégyellte magát. Utálta, hogy gyenge és hogy nem tud túllépni egy egyszerű estén. Undor fogta el amikor csak magára nézett. Undorodott attól, ahogy kinéz, ahogy beszél, a ragaszkodó természetét és hogy nem képes megtartani maga körül senkit.

Ezek után Tododrokival nem nagyon beszéltek. Kaminari pedig egyre jobban azt érezte, hogy beszélni akar vele. Rá akart írni, de visszafogta magát ahogy csak tudta. De párszor megtört a jég. Ő írt Todorokinak, aki viszont nem válaszolt. Meg se nézte amit a fiú írt. Ez csak jobban összetörte szegényt, emiatt egyre többet és többet írt neki. Ő is tudta, hogy nem kéne és semmit sem ér el ezzel, csak hogy idegesíti a másikat. De valamiért mindig mikor ráírt várta a választ, ami sosem érkezett. Próbálta felhívni magára valahogy a fiú figyelmét, de a másik csak a legritkább esetekben válaszolt neki. Denki már sírni sem tudott. Akart, de nem volt rá képes. A barátait mégse hanyagolta, ám előttük nagyon ritkán mutatta csak hogy baj van. Leginkább csak ha ittak, de az se volt valami gyakran. Ám ilyenkor vagy miatta sírt, vagy írt neki. Ez volt az egyetlen gyengepontja, ilyenkor nem tudta magát visszafogni. Mindig megbánta, általában már az után, miután elküldte az üzenetet, de akkor más késő volt. Todoroki látta, de nem válaszolt.

- Srácok... - lépett oda a többiekhez Kaminari. - Szerintem meleg vagyok... - szégyellte magát és el akarta magát ásni.

- Na nem mondod. - nevetett Sero, mire páran eleresztettek egy kis mosolyt. - Egy ideje nyafogsz Todoroki után, eddig nem vágtuk le.. - kortyolt bele vizébe a fekete hajú fiú. A többiek bólintottak, majd egyszer csak betoppantak Bakugou Midoriyával az oldalán.

- Miről van szó? - kérdezte Bakugou köszönés nélkül. Deku csak mosolyogva köszönt, majd leült Mina mellé.

- Denki meleg. - világosította fel Kirishima a most érkező párt.

- Bakugou megfertőzte. - nevetett Sero, mire Bakugoutól kapott egy tockost. Ennek ellenére a többiek is kuncogtak.

- Midoriya! Te és Todoroki jóban vagytok, igaz? - kérdezte csillogó szemmel Kaminari.

- Igen, egy barátom. Miért? - válaszolt mosolyogva a fiú.

- Denki ne... - szólt Mina és átölelte a fiút. Ő már gondolta, hogy mit akarhat.

- De. Ez az egyetlen mód. - mondta határozottan és eltolta a lányt magától. - Beszélnél vele kérlek? Hogy miért nem beszél velem? - kérte meg a zöld hajú fiút, aki bólintott egyet.

- Megkérdezhetem, de nem hiszem hogy válaszolni fog. - rántotta meg vállát Deku.

- Köszönöm! - hálálkodott Denki, majd lassan témát váltottak.

Kacchanék még mindig nem tudták ki lehet aki a leveleket küldi, de már nem érdekelte őket. Azóta elmondták a barátaiknak, hogy együtt vannak, akik nagyon örültek nekik. Bakugou kezdett teljesen gyógyulni, a tüdeje is egyre gyorsabban gyógyult.

Deku egyre boldogabb és boldogabb volt mikor csak együtt voltak, és próbálta minden szabadidejét a másikkal tölteni. Folyamatosan mosolygott és nevetett, a vak is meg tudta róla mondani, hogy boldog.

Deku pedig másnap odallát Todoroki elé.

- Hello! Beszélhetnék veled négyszemközt Todoroki-kun? - kérdezte Deku és arrébbhúzta a fiút.

- Persze, miről? - érdeklődött Todoroki.

- Miért nem válaszolsz Kaminarinak? - tért azonnal a lényegre.

- Nincs miről beszélnünk és hogy túl kell lépnie. Bár nemtom min, csak egy csók volt. - vonta meg a vállát.

- Attólmég egy választ mindenki megérdemel. - próbálta Midoriya a fiút rávenni.

- Sajnálom hogy bántottam. Mekem is ugyanannyira rossz érzés, hogy megbántottam, mint neki. Én nem akartam, de mindkettőnknek az a legjobb ha végre túllép ezen az egészen. - dörzsölte meg homlokát, majd elrántotta magát

Midoriya ezek után ezt továbbította Kaminarinak, aki csak csendben meredt maga elé. Kezdte felfogni, hogy tényleg nem beszélhetnek, barátokként sem. Így inkább mindent feladott.

*pár héttel később*

Kaminari már kezdett túllépni a dolgokon. Unottan ült egyik este az ágyában, mikor egyszer egy szám hívta. Ismerős volt neki, ezért felvette. Ekkor a másik végről egy ismerősen csengő hang szólalt meg.

- Szia! - kuncogott a másik.

- Öhm hello. - köszönt bele érdeklődve. Kezdte sejteni ki lehet az, de nem tette le.

- Ki vagy? - kérdezte a másik boldogan.

- Denki. - mondta a másik mosolyogva. Nem emlékszik mikor hallotta utoljára a fiú hangját.

- Óó az jó. Képzeld el... - ekkor Todoroki mesélni kezdte az estéjét. Kaminari mosolyogva hallgatta, ahogy a fiú megint részegen mesél neki. Kérdezni akart tőle annyi sok dolgot, de nem tette. Meg volt az alkalom, de inkább kihagyta. Miután letették a telefont, a szőke hajú ledobta maga mellé majd párnáját átölelve elsírta magát. Pont mikor úgy döntött, hogy soha nem ír, vagy gondol a fiúra, amaz felhívta. Gyorsan írt a barátainak, akik mint különböző válaszokat adtak. Volt aki csak mondta, hogy hagyja már Todorokit, volt aki kérte, hogy meséljen és mások pedig csak megbeszélték vele az egész helyzetet, majd témát váltottak.
És Kaminari ott ült az ágyán, nézett ki a fejéből, mikor Todoroki írt neki.

Kapott egy második esélyt, hogy feltegye kérdéseit. De nem Todoroki válaszolt neki, hanem egy barátja, ugyanis a fiú elég hamar elaludt.

Kaminari pedig elbeszélgetett a másikkal. Feltette kérdéseit, amikre nem mindre tudta a választ a telefon másik felén lévő ember, teljesen érthető okból: ő nem Todoroki volt. Ám hálás volt neki, mert legalább megtudott dolgokat, amelyeknek Todoroki nem örülne ha tudná, de elég fontos dolog. Még mindig könnyezett, de kezdett lenyugodni, és nem írt már tényleg soha többet a fiúnak. Néha, ittas állapotában igaz sírt utána, de megtanulta rendbe szedni magát és uralkodni a vágyon, hogy bármilyen módon beszéljen vele.

Vége (?)

Húúha... ez is sokáig tartott mit ne mondjak... igazából elég nehéz volt számomra megírni ezt a részt, és egyáltalán nem tökéletes, sőt nekem nem is tetszik, de mostmár nem húzhatom tovább, igaz? Hehe...

Tudom, van egy-két lezáratlan szál, de én késznek érzem. Egy időre biztos befejezem az írást, de lehet írok egy hosszabb epilógust, ahol minden dolgot lezárok Bakugouék kapcsán.

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok és támogattatok, imádlak titeket💕