Kint, a kertben álltam. Már azt sem tudtam, mikor voltam utoljára a természetben, növények között. Talán vagy két hete, vagy még hosszabb ideje raboskodtam már itt?

- Elgondolkoztál - lépett mellém Ludwig. Ő hozott ki ide. - Mi bánt?

- Semmi - ráztam a fejem. - Csak azon tűnődtem, hogy mióta is vagyok itt.

- Ennyi? - fúrta tekintetét mélyen szemeimbe.

- Nem, van még valami - ismertem be.

Az előző éjszaka furcsa álmom volt. Bár olybá tűnt, mintha nem is a képzeletem szüleménye volna, legjobban egy rég elfeledett emlékre hasonlított. Láttam azt a pillanatot Vincent életéből, mikor March elárulta. Mikor nem küzdött érte, hogy szabadulhasson. Mikor hiába nyújtotta kezét szerelme felé, az nem fogta meg, csak összetörten, jeges szemivel bámult előre a semmibe. Kiveszett belőle az élet, amint cserben hagyta.

- Beszélj róla nyugodtan! - simította meg karomat Ludwig ezzel ösztönözve engem, bátorítva az igaz kimondására. 

Azonban mielőtt még belekezdhettem volna mesémbe, megjelent Glenn, Powell és Zane. Immáron a négy sakkbábuval voltam körülvéve. Zane szemei most is szürkén tündököltek, de teljesen más árnyalatban, mint a régi March- éi. Szőke haja vékony copfban a vállát verdeste, ahogy kisebb- nagyobbakat szökkent az egyenetlen járdán Powell és Glenn mögött. 

Powell viszonylag magas volt, Glenn azonban még őt is túlszárnyalta ebben a tekintetben. Arcuk hasonlított, bár természetüknél fogva szöges ellentétei voltak egymásnak. Powell csendes volt és elveihez hűen tartotta magát, míg Glenn jobban szerette csak szórakozottan figyelni az embereket, majd mikor eljött a végső pillanat, ő is beszállt a játékba, feltéve mindent egy lapra. Most pont olyanok voltak, mintha személyiségét cseréltek volna. Egykoron Powell volt a komolytalan és Glenn a szigorú, szabályt betartó. Azonban az évszázadok során megváltoztak. Az idő őket is kiforgatta önmagukból. 

- Mi járatban itt, March úrfi? - guggolt elém Glenn. Fejét oldalra billentette, miközben tincseit kuszálta össze jobb kezével. - Szép a kert, nem? 

Belém folytotta azt, amit el szerettem volna mondani Ludwignak. Bár, talán így jobban jártam. Ki tudja, lehet, hogy Vincent nem mesélt annyit a régi March- ról és a kapcsolatukról. Lehet, hogy nem is sejtették, hogy Vincent volt az ártatlanabb fél, a kedves, félős, érzékeny lélek. És azt sem tudtam, hogy ez egyáltalán valóban így volt- e... 

- Lélegzetelállító, úgy örülök, hogy végre kijöhettem. Már rengetegszer néztem ki az ablakból, hogy gyönyörködhessem benne - ujjongtam. 

- És ki mondta, hogy kijöhetsz? - Powell szigorú vonásai egy cseppet sem lágyultak el, még a kert szépsége sem tudta elfeledtetni vele morcosságát. 

- Ugyan, ugyan Powell kedves - állt fel Glenn, hogy barátja vállára tegye kezét. - Egyértelmű, hogy Ludwig hozta ki. Hiszen nézz rájuk, hogy összemelegedtek. 

- Nem, ez nem igaz - pirult el Ludwig. 

- Csak barátok vagyunk - jelentettem ki. 

- Mindegy, hogy mik vagytok, a fő, hogy Vincent küldött minket. Látott titeket az ablakból, és tudjátok, hogy megtiltotta March- nak, hogy elhagyja a kastélyt. A délután folyamán mindenképp be kell menned hozzá! 

Zane szavai megtették hatásukat. Elém villantak a képek arról, hogy hogy is bánt velem minden alkalommal. Hogy kínozta testemet érzésektől mentes érintéseivel. Hogyan cincálta szét húsomat, hogyan mart belém. Nyelvének puha tapintása a vállamon, amint csorgó véremet nyalogatta. Amint felkapott, ahogy karjai közé vett. Egyszerre borzongtam tőle, mégis hiányoztak a fájó tapintások. 

- Szedj neki virágot! - vetette oda Glenn. - Akkor talán nem lesz olyan kegyetlen, és amúgy is alig bír kikelni az ágyból. Most nem fog tudni kárt tenni benned, mi meg addig tájára sem megyünk. 

- Ha egyszer irányítani kezd minket, mi nem tudunk ellenszegülni neki, úgy mint Ludwig - hajtotta le fejét Powell. 

- Hagyjuk - zárta le a témát Zane. - A lényeg, hogy látni akar téged, és neked meg kell jelenned előtte. Különben olyat kapunk tőle, amikor felépül, hogy azt egy jó darabig nem heverjük ki - mutatott rám, és most már tudtam: nem menekülhetek. 

_____________________________________________

Szervusztok, kedves Olvasóim!

Elnézést, hogy ez egy ilyen kis párbeszédekkel teli rész lett, de sajnos most már ideje volt bemutatni a szereplőket. XD

A következő rész azonban sok-sok szép leírást fog tartalmazni, ennyit megígérhetek. :3

Szetintem most egy- két napra eltűnök az internet világából, majd jelentkezek, ha tudok.

Nagyon vigyázzatok magatokra: Haru Amadare