- Egykor egy felkelőtábor urai voltunk - kezdett bele Ludwig, miközben felállt és a szobában fel- le járkált. - Vincent volt a vezetőnk, ő volt a legrangosabb közülünk és ő tervezte a lázadás nagy részét. 

- És mi köze ennek ahhoz a mágushoz, amiről állandóan beszéltek? - türelmetlenkedtem. 

- Vincent beleszeretett a király udvari varázslójába, March - ba, azaz az előző életedben élt férfiba - itt egy nagy sóhajtás hagyta el Ludwig ajkait. - És a mágus beszélte le őt a lázadásról. 

A lázadók meg akarták dönteni a király hatalmát, mint a történelem során oly sokszor. Azonban az egész összeesküvés szervezője feladta a küzdelmet szerelméért. Követőit magára hagyta, csak azért, hogy a varázsló viszont szeresse. Lemondott minden elvéről, csak azért, hogy egy másik ember elfogadja és megfelelhessen neki. 

- Csak hogy mi, a többiek nem adtuk fel - itt kezdődött a probléma. 

Ludwig, Zane és a másik kettő azonban tovább folytatta a hadjáratot. Ők nem adták fel, viszont elbuktak. 

- A király elé vittek minket, ahol vártuk, hogy akasztásra ítéljenek bennünket. 

Azonban nem kaptak halálbüntetést. Annál sokkal rosszabbul jártunk. A király azt hirdette ki, hogy a mágusnak egy nagy várba, pontosabban ebbe a kasélyba kell zárnia a felkelés vezetőit, ahol aztán az örökkévalóságig kell raboskodniuk. Ez volt az ő büntetésük. 

- És mi lett Vincenttel? Hogy hogy ő is ide került, ha egyszer nem harcolt veletek? 

- A király amint megtudta, hogy ő is közénk tartozott, egy magas toronyba zárta. Még le sem vert minket, mikor Vincent már a toronyba zárt rab, avagy a halott báró néven lett ismert. Mindenki azt hitte, hogy őt is halálra fogják ítélni. 

- Tehát akkor úgy érezte, hogy ti is elárultátok, illetve én is. Pontosabban a régi March. 

- Így van. 

Ludwig abbahagyta a körök rovását, és végre leült mellém. Látszott rajta, hogy egyfelől örül is, hogy elmondta, hiszen megkönnyebbült,  másfelől azonban fél Vincenttől, mivelhogy nem mondhatta volna el ezeket nekem, meg hát azzal a csókkal is igencsak kihúzta a gyufát. 

- Szerinted Vincent végre békén hagy minket? - már régóta örlődtem ezen, és most ideje volt valaki más véleményét is megtudakolni. 

- Nem hinném - túrt barnás hajába, majd újra felállt, hogy tegyen egy újabb faadagot a tűzre. - Amint meggyógyul, vissza fog térni, hogy újra kínozzon téged, és a többieket. Habár van egy olyan érzésem, hogy te meg én külön kedvencei vagyunk neki. 

Kinyitotta a kandalló ajtaját, mire az egész szobát megvilágító fényár lepte el. A lángok majdhogynem a kéményig csaptak fel, habár nem adtak nagy meleget. Mintha ebben a különös világban minden úgy viselkedett volna, hogy az itt élőknek kellemes legyen. 

- Vincent beteg? - néztem fel. 

- Igen - bólogatott. - Napok óta az ágyat nyomja. Meghalni ugyan nem tud, de azért rosszul van. 

A nyalábok kikucskáltak, pontosabban belestek a szobába, és a fekete falakat világosra festették. Ludwig lassan megelégelte csíntalanságukat, és orrukra csukta az ajtót, majd a hamuszedő lapátot a párkányra tette. 

- És mikor unja meg ezt végre? - tértem vissza előző témánkra. 

- Amíg itt van, sosem fogja abbahagyni. Meg kell törnöd a saját varázslatodat, ha el akarsz menekülni előle. 

- És azt hogy tegyem? - ráncoltam szemöldököm. - Semmi segítséget nem kapok. 

- Ezt csak te tudhatod - rántott vállát. - Mindenesetre én mindenben támogatni foglak, barátom. 

Idővel felállt, majd szép álmokat kívánva magamra hagyott. Ő is fáradt volt, és én is, habár elég ébernek éreztem magam. 

Átvettem ruhámat egy hálóingre, amit szintén Ludwigtól kaptam, és a kanapéról áttelepedve az ágyra, egy könyvvel a kezemben vártam, hogy az éj leple szememre telepedjen. 

Sokáig játszottam ruhám fodraival, illetve a hálóing felső, csipkézett, masnikkal rakott széleivel, egészen míg furcsa, régmúltba vesző álmok nem kezdtek el kergetni kacskaringós, macskakövekkel kidöngölt életem rögös útján. 

_____________________________________________

Ahoy, életeim! ^^

Elértünk arra a pontra, hogy minden értelmet nyer, avagy értelmét veszti. Kinek mi...

Hatalmas bocsánat, amiért ez a rész ilyen lett, mindennemű cselekmény nélkül. A következőben azonban garantálok nektek valami meglepetést. Még nekem is leesik az állam, amikor írom. Hát még szegény March - nak... XD

Take care, Haru Amadare