ASHTON

  Miután a srácok megérkeztek, hosszasan faggattak a randiról. Röviden elmeséltem nekik, hogy mik történtek. Persze, egyből rácuppantak a témára, és szaftosabb részletekért követelőztek. Nem sok mindent mondtam el nekik. Vagy leginkább csak felvázoltam a dolgokat. Ez csakis Nessára és rám tartozik. Nem fogok dicsekedni vele. Mert... Minek?
  Calum nem akarta elhinni, hogy miért nem használtam ki az üres lakás lehetőségeit. Azaz, miért nem vittem ágyba Vanessát. Hisz simán tehettem volna a dolgom, anélkül, hogy bárki is bezavarhatott volna a mámorba. Én meg egyfolytában azt mondogattam, hogy nem kell rögtön az elején lerohanni a várat. Luke csak röhögött a civakodásunkon. Michael, hol Hooddal értett egyet, hol pedig velem.
  Cal még húsz perccel később is ezen rágódott. Folyton motyogott, hogy mennyire hülye voltam, amiért elszalasztottam a lehetőséget. Egy idő után már nem is reagáltam rá, inkább a másik kettőre figyeltem. Luke totál be volt lelkesedve, hogy új feldolgozásokon dolgozhatunk. Immár egy dobossal kiegészülve. Büszke volt, hogy ezáltal jobb lesz a hangzás, meg, hogy most már igazi banda vagyunk. Hisz dobos nélkül nem banda a banda. Vigyorogva figyeltem rá, miközben buzgón pakolgatta a gitárokat. Már öt gitár sorakozott a fal mellett. Két akusztikus, két elektromos és egy basszusgitár.
  Michaelön nem lehetett nem észrevenni, hogy kicsit el-elkalandozik a figyelme. Valami nagyon lekötheti a gondolatait. Vagy mondjam inkább, hogy valaki? És ez a valaki nem más, mint Gabrielle. Valószínű, hogy körülötte pattognak a gondolatai. Nahát, ez érdekes. A zord, punk és kissé ijesztő külső mégis egy érző szívet rejt? Mikor épp megszólítottam volna, addigra Lucas lehuppant elém, miközben nagyban magyarázott.
  - Skacok, szerintem összedughatnánk a fejecskénket, megbeszélni, mit is dolgozhatnánk fel. Hm? Cliffo, mit gondolsz, mi legyen? – a kékhajúra meredt.
  - Mi? Miről van szó? – nézett fel a telefonjából. Ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne, hogy Gabyn jár az esze.
  - Talán a feldolgozásról, nagyokos. – megrázta a fejét a szöszke. – Ashton, valami ötlet? – rám emelte tekintetét. Kék szemei izgatottságtól csillogtak.
  - Backseat serenade-hez mit szólsz? – felvontam a szemöldököm.
  - Ahh, Irwin, tudod, mi kell a népnek. – vigyorgott rám Michael. Úgy látszik, kicsit magához tért.
  - Oké, de hogyan? Akusztikusan, vagy rendesen? – nézett körbe Calum.
  - Szerintem az akusztikusnak jobb a hangzása. Főleg ezzel. – megkocogtattam a „dobozt", amin ültem.
  - Baszki, nem mondtad, hogy ilyened is van! – pattant fel a punk, hogy szemügyre vegye a cajonom. – Mutasd már, göndör! – felnevettem a becenév hallatán. Leszálltam róla, Mike pedig leguggolt hozzá. – Nagyon jól néz ki. – piciket ütött rá.
  - Nagymenő, tutira, hogy ezzel fogsz nyomulni a videóink 90%-ában. – lépett mellénk Luke.
  - Ahogy óhajtja, uraságod. – vigyorogtam Hemmora. Térdelve vizslatta a hangszert.
  - Miután, összehaverkodtatok Ashton játékszerével... Szerintem nekiállhatnánk próbálni. Hm? – ajánlotta Cal. A szöszke felhúzott orral ült vissza a helyére.
  - Ja, jó ötlet. – Michael felvett két akusztikus gitárt. Az egyiket duzzogó barátja kezébe nyomta. Vigyorogva ültem a dobozomra.
  - Tehát, akkor marad a Backseat serenade? – nézett először rám a punk, utána a többiekre.
  - Aham, nekem megfelel. – bólogatott Luke.
  - Nekem is. – gitárját igazgatta a kreolbőrű.
  Felosztottuk a szöveget. Most is Luke kapta a nagyobb szerepet. Mike és Cal a refrén utáni részt kapták. Én pedig az utolsó refrén előtti áthidalót. Nem terveztem énekelni, de a srácok rám erőltették.
  Aztán bele is kezdtünk. A közepénél többször le kellett állni. Hol Luke nem bírta abba hagyni a vihogást, hol pedig Michael figyelmetlensége miatt. Calum egyfolytában hülye pofákat vágott miközben gitározott. Persze, elég vicces volt, főleg akkor, ha komoly akarsz lenni. Valószínű ezért röhögte el magát többször is Lucas.
  Javasoltam, hogy tartsunk egy kis szünetet, miután a negyedik újrakezdésre sem lett jobb az összkép. Nem csoda, hisz Calum az egyik refrénre neki állt táncolni is. Méghozzá gitárral a kezében. Itt már mindhármunknál elszakadt a cérna, és megállás nélkül röhögtünk. Luke, hogy elvonja a figyelmét, elkezdett valamit gitározni. Miközben hol vinnyogva, hol pedig dörmögve énekelt. Asszem, ettől még inkább elkap minket a nevetés. Ekkor Michaelre tévedt a tekintetem. Ismételten elmerült a telefonja bámulásába. Odasétáltam hozzá, megnyavartam a vállát, és leültem elé a padlóra.
  - Mi a helyzet? – semmi válasz. Továbbra is erőteljesen pötyögött. – Hahó! – cipőm orrával megböktem a bokáját, miután nem figyelt rám.
  - Áh, semmi. – mosolyt erőltetett a képére.
  - Na, ne mondd. – választ várva néztem rá.
  - Mmm... tényleg nincs semmi. – megvonta a vállát, és letette a telóját.
  - Nekem nem így tűnik. – kételkedve néztem rá.
  - Pedig tényleg nincs semmi.
  - Ki vele, Mikey! – felhúztam az egyik lábam, és rákönyökölve megtámasztottam a fejem. – Csupa fül vagyok, Tesó. – nagyra nyitott szemekkel figyeltem kékhajú haverom.
  - Ashton, ne nézz már így. – elnevette magát, és lehajtotta a fejét.
  - Látom rajtad, hogy totál elvonja valaki a figyelmed. – lejjebb vettem a hangerőt, aztán a két bolondozó barátunkra néztem. Láthatólag teljesen belemerültek a marháskodásba, figyelmen kívül hagyva minket. Hemmo továbbra is vinnyogással kísérte a gitárt. Calum pedig nevetve, telefonjával videózta.
  - Ne már! – picit rácsapott térdére a punk. – Komolyan ennyire látszik? – szinte már elpirulva borzolta össze amúgy is kócos haját.
  - Eléggé. Csak nem belehabarodtál Gabyba?
  - Ecsém, az nem kifejezés. – vallotta be. Bár számítottam rá, mégis kissé meglepődtem rajta, amiért ilyen nyíltan beszélt róla. – Főleg a múltkori Pikachus pulcsijával totál megfogott.
  - Valahogy éreztem. – vigyorogtam rá.
  - Baszki, eddig is itt volt előttem a csaj. És, visszagondolva, mindig adta nekem a jelzéseket. De azon kívül, hogy jól megbámultam, és tettem felé pár „szép" jelzőt, – halvány mosolyra húzta száját. – azon kívül semmi komolyabb gondolatom nem volt iránta. Ez elég ciki. – bólogattam.
  - Csak egy kicsit. – vigyorogtam rá.
  - Most meg? Egyik napról a másikra, egyre jobban tetszik. Hogy lehetséges ez?
  - Talán többször lógtok együtt?
  - Igazad van. – megvilágosodva nézett rám. – Irwin, te vagy az összekötő kapocs. – rácsapott a térdemre. – Nélküled nem lófrálnának körülöttünk a csajok.
  - Legalábbis ők nem. – vigyorogtam. – És most, mihez kezdesz?
  - Lövésem sincs. – picit széttárta karjait.
  - Elhívod randizni?
  - Még az is előfordulhat. – elhúzta a száját.
  - Én azt tenném.
  - Heh, két napja még te is beszari voltál. Nem úgy tűnt, hogy bármikor is elhívnád randizni a Porcelánbabád.
  - Az akkor volt, Cliffo.
  - És mi változtatott a helyzeten?
  - A bowlingozás.
  - Hja, eléggé bemelegedtetek a gurításba. – kaján vigyor jelent meg az arcán. Mosolyogva a szám sarkába haraptam.
  - Ki melegedett be mitől? – mellém ült Luke, Calum pedig Mikey mellett telepedett le.
  - Hát, Ashton és Porcelánbabája a bowlingozástól.
  - Ja, párszor látszott, hogy nem sokáig tudod visszafogni magad. És a bowling golyón kívül mást is szívesen gurítottál volna vele. – felnevetett Calum.
  - Na, már! – bokán rúgtam, mire nevetésben tört ki. Michael telefon zizegésére mindenki kíváncsian leste mozdulatait. Széles mosoly terült szét az arcán, miközben olvasta az üzenetét. Valószínű, Gabytól jött.
  - Minek örül ennyire? – súgta nekem a szöszke.
  - Gabyval dumál egész nap.
  - Ez komoly? – csattant fel Hood. – Tényleg a kis góttal enyelegsz? – picit meglökte.
  - Úgy néz ki. – vigyorgott rá.
  - Ajánlom neked Mikey, hogy legalább te ne hagyd elúszni a halat. Tanulj a nyuszi dobosunk hibájából. – gyilkos pillantást vetettem rá, amin csak röhögni kezdett.
  - Ne aggódj, Calum, nem fog elúszni.
  - És különben is, Ashtonra se lehet egy rossz szavad sem. Hisz felszedte a vöröskét. – bizonygatta Lucas.
  - Végül is. Igaaz... - megrántotta a vállát Hood. – Na, mutasd, mit írt! – közelebb nyomult Mikehoz és a kijelzőt kezdte vizslatni.
  - Cal, húzz arrébb, nem látok a nagy fejedtől! – próbálta arrébb lökni, de Calum csak nem engedett. Luke-al vigyorogtunk rajtuk.
  Ezt követően ismét neki álltunk eljátszani All Time Low dalát. Úgy tűnik most mindenkinek sikerült fegyelmeznie magát, mert egyszer sem kellett leállni valami zavaró tényező miatt. Majd Luke tapsban tört ki, és már szervezni kezdte a felvételek részleteit. Nagyon rápörgött a témára. Minél hamarabb fel akarja venni az új videót. Mike kitalálta, hogy akár már most is felvehetnénk, hisz semmi akadálya. Cal és én is beleegyeztünk. Luke izgatottan felpattant, és a táskájához sietett.
  - Ha hiszitek, ha nem. De totál véletlenül, itt van a kamerám.
  - Nem is készültél fel, mi? – vigyorgott Calum.
  - Mindenre számítani kell, nemde? – kacsintott a szöszke. A garázsajtóhoz közel letette az állványt, majd rá a kamerát. Aztán utasításai szerint felállítottuk az ülésrendet. A kamerával egyvonalban Luke kapott helyet. Jobbján Mike, balján Calum és én.
  Mindenki elfoglalta a helyét. A videót Mikey indította el. Majd röviden bemutatott engem, illetve a dal címét is hozzá tette. Aztán háromig számoltam, és pengetni kezdték a gitárjaikat.
  - Lazy lover, Find a place for me again. – Luke énekkel is bekapcsolódott. Finoman, aprókat ütöttem a kisdobomra.
  A dal végén mintha összebeszéltünk volna, egyszerre kezdtünk vigyorogni. Lucas megköszönte a nézettséget, majd Mikey leállította a videót.
  - Ah, ez király volt! – nevetett fel a punk, miután megfordult.
  - Én is így érzem. – felmutattam a hüvelykujjam.
  - Oké, most már csak fel kell tölteni. – mosolyogva tette le a gitárját Calum.
  - Kell egy laptop. – rám nézett a szöszke.
  - Máris hozom. – vigyorogtam rá. Gyorsan felszaladtam a szobámba. Majd laptoppal a kezemben visszatértem hozzájuk. Lucas kezébe nyomtam, aki előtt már ott volt a kis asztal, ami a napokban került ide.
  - Wow, micsoda háttér! – miután felnyitotta elismerően vizslatta a hátterem. Ami a saját dobfelszerelésem volt, egy kis lilás neonfénnyel megvilágítva.
  - Mi más is lehetne, ha nem az imádott dobja? – vigyorogva forgatta szemeit Calum. Én meg picit széttártam a karjaim. Majd befurakodtam Luke és Calum közé.
  - Nos, Ashton, felkészültél, hogy betekinthetsz a kulisszák mögé? – komolyan nézett rám a szöszi.
  - Naná! – rámosolyogtam. Közelebb húzódott hozzánk Michael, így már négyen meredtünk a gépemre. Visszanéztük a videót. Hű, ez tényleg király lett.
  - Szerintem, ez mehet is a közösbe. Mit gondoltok? – végignézett rajtunk a kisfőnök.
  - Ja-ja, mehet. – bólogattunk. Luke közelebb húzta a laptopot, és máris bejelentkezett a youtube-ra.
  - Ashy, ez lesz a debütálásod a bandában. Kíváncsi vagyok, mennyi nézettséget hozol nekünk. – vigyorgott Hemmings, miközben elkezdte feltölteni a videót.
  - Szerintem, a csajok tutira rátapadnak a kijelzőre. – tette hozzá Mike.
  - Ugyan már! – legyintettem. – Az ügyeletes szépfiú pozíció már be van töltve. Szóval... – felnevettem.
  - Háh, nem minden esetben jó dolog ám. – beletúrt hajába Luke.
  - És még panaszkodik is. Hihetetlen. – felhúzta orrát Calum.
  - Nem panaszkodok, csak megjegyeztem. – önelégülten vigyorgott.
  - Én is ezt tettem. – vigyorgott rá Cal, majd picit megbökte a karom, hogy figyeljek rá. Ránéztem, ő pedig fejével Mikeyra bökött. Megint a telefonjával babrált. – Totál belezúgott a csajba. – suttogta.
  - Eléggé. – vigyorogtam rá. Ekkor valamiért beugrott a következő verseny. – Jut eszembe. Srácok, meg kéne beszélnünk valamit.
  - Na, mi bántja a kis szíved? – felnézett a telefonjáról Michael.
  - Tegnap Nessával a következő fellépésen agyaltunk. És arra gondoltunk, hogy titeket is bevonnánk.
  - Hogy mi? – kicsit magasabban jött ki a hang Mike-ból.
  - Ühhüm. Ugyanis, rock lesz a téma. Az "I hate everything about you"-t húztuk, és...
  - Nem mondod komolyan? – felcsillant Calum szeme.
  - De-de. Szóval, mi lenne, ha...
  - Részemről oké. – bólintott Luke. – De mire gondoltok?
  - Azt szeretnénk, ha gitárral nyomulnátok mellettünk.
  - Ez tényleg klassz ötlet. És ti ketten meg kicsit vadabbra veszitek a figurát? – kaján mosoly jelent meg Hoodon.
  - Attól függ, mi számít nálad vadabbnak?
  - Szerintem, ne akard tudni. – felnevetett Mikey.
  - Jó, nem kell rosszra gondolni. – közben a kaján vigyor még mindig nem tűnt el arcáról. – Csak valamiért bőrszerkóban képzellek el titeket.
  - Na, neem! Felejtős Hood. – tiltakoztam.
  - Attól, hogy te nem veszel fel bőrnadrágot, Nessa még simán flangálhatna benne. – magyarázta Luke.
  - Sőt! Neki kimondottan kötelező. – vihogott Calum. – Már látom magam előtt, ahogy...
  - Calum, ki ne mondd! – morcosan néztem rá, amin csak nevetni kezdett.
  - Szóval, annyi lenne a dolgunk, hogy felmegyünk és nyomatjuk a gitáron? – nézett rám Michael Luke feje fölött.
  - Valami ilyesmi. Viszont egy probléma máris van vele. Nem lenne túl sok a három gitár, plusz mi ketten? Vagy nem fog hiányozni a dob? – mindhárman elgondolkodva néztek rám.
  - Mondjuk ez is igaz. Lehet, hogy a zsűri belekötne, hogy miért nem szereztetek egy dobost is a háttérbe.
  - Hát mivel a dobos énekel, így nem igazán menne a dolog. Mást meg nem nagyon viselnénk el. – vigyorgott Calum. Ez megtisztelő!
  - Hacsak! – felpattant Mike, és megkerülte a kisasztalt, amin a laptop volt. – Mi lenne, ha csak két gitárost vonnál be? – mindhárman értetlenül néztünk rá.
  - Hogy érted, hogy kettőt? – a térdére támaszkodva előre dőlt Luke. Szájtátva meredt a punkra. Nagyon tükröződött rajta, hogy nem érti a dolgot.
  - Hát, hogy, Nagyokos? Kettő, azaz két ember a háromból. Érteeed? – kuncogni kezdtem Mikey grimaszát látva.
  - Jó, de ki az a kettő? – piercingjét kezdte harapdálni Luke.
  - Tényleg, ki maradna ki a buliból? – Cal felváltva nézett rám és Mike-ra.
  - Figyu, skacok. Nem mondom azt, hogy nem zúznék veletek erre a számra a színpadon. De... de totál nincs kedvem hozzá.
  - Még egy hét van vissza, és már előre tudod, hogy nem lenne oké a dolog? – most én néztem rá értetlenül.
  - Ja, valami ilyesmi. Ne értsetek félre. Tudjátok, hogy szívesen csapatnám veletek. De... - elhallgatott. Mintha nehezére esne kimondani, mit is gondol.
  - Ha Gabyval szeretnél lenni, totál megértjük. – tette hozzá Calum.
  - Bazmeg Cliffo, kezdhetted volna ezzel is! – térdére csapva felegyenesedett Lucas.
  - Ácsi! Tényleg Gabyról van szó? – kíváncsian fürkésztem Michaelt.
  - Hát... - zavartan vakarta a fejét. – Meg amúgy is, egy ilyen fellépéshez két elektromos gitár sok lenne. Basszus meg mindenképp kell. – Calum felé bökött.
  - Ashton, most komolyan hagynád, hogy a javamra lemondjon erről? – kék szemeit az enyémbe fúrta Hemmings. Mire megszólalhattam volna Mike élesen szívta be a levegőt.
  - Ha arra gondolsz, hogy megharagudnék, amiért nem lehetek ott veletek. Akkor a válaszom, nem, tesó! – hadarta.
  - Pedig te sokkal jobban és látványosabban játszol, mint én. – szerénykedett Lucas.
  - Na, ne viccelj. – unott pillantást vetett rá.
  - Oké, elég a banda drámából. – szólt Calum. – Ha Mikey nem akar fellépni, akkor nem erőltetjük a dolgot. Ha turbékolni akar Gabrielle-el, akkor engedjük már neki. Amúgy is a banda másik tubicáin van a hangsúly. – felém bökött. – Mi pedig csak egy kis látványosságnak kellünk. És te Luke, te megfelelő látványosság leszel. Na, nem mintha én nem? – ördögi mosoly ült ki arcára.
  - Gyorsan lerendezted. – megcsapkodtam a térdét.
  - Valakinek muszáj rendre intenie a bandát, nem?
  - Nyilván. – rávigyorogtam.
  - És mikor lenne a próba? – vállával meglökött Luke.
  - Ahogy nektek megfelel.
  - Ja, hogy tőlünk függ? – kérdezett vissza.
  - Hát persze, Luke, hisz Porcelánbabával gyakorlatilag már házasok. Szóval, mindig együtt vannak. Csak titeket kell idezargatniuk. Nem igaz, Ashton? – vihogott Mike.
  - Heh, jó vicc, tényleg. – beletúrtam a hajamba. – Inkább azt mondd meg, hogy áll a videó? – a jobbomon ülő szöszire néztem.
  - Mindjárt fenn van. – motyogta. Ekkor a zsebemben megrezzent a mobilom. Miután előhalásztam, szemem sarkából láttam, hogy Calum kíváncsiskodva dől felém. Megnyitottam az üzenetet, ami Nessától jött. Egy fotót küldött a tengerpartról. Wow, ez gyönyörű. Sajnos csak a tengert, és a homokos part egy részét fotózta le. Pedig jobb szerettem volna őt látni. Picit lejjebb görgettem, mivel még fűzött hozzá valamit. „Szívesen megnézném veled a naplementét. 💖" Vigyorogva írtam vissza neki.
  - Hát ezek ketten ma totál használhatatlanok. – csattant fel Luke.
  - Egyetértek! – nevetett Calum. – Na, mit ír a vörös szépség?
  - Kint van a tengerparton.
  - Ah, és legalább küldött egy szexi bikinis képet? – megint közelebb hajolt.
  - Dehogy.
  - Ne már! Pedig szívesen megnéztem volna. – kajánul vigyorgott.
  - Azt elhiszem, de...
  - Szerintem, te is szívesen megnézegetted volna abban. Vagy anélkül. – folytatta.
  - Jézusom! – forgattam a szemeim.
  - Tényleg, ha fenn lesz a videó, nem ugrunk ki hozzájuk? – nézett ránk Mikey.
  - Hozzájuk? – csodálkozott Lucas.
  - Ja, Gaby is ott van vele.
  - Ki gondolta volna? De felőlem mehetünk. – egyezett bele Luke.
  - Nyugodtan megírhatjátok nekik, hogy perceken belül ott lesztek. – vihogott Hood, Mikeyval egyszerre ráztuk meg a fejünket.
  - Éés, fenn van a videó! – összecsapta tenyereit a szőke.
  - Nem mondod? – izgatottan lépett mellénk a punk.
  - De-de. – bólogatott. – Na, Ashy, hivatalosan is kezdetét veszi a bandatagi életed. – nevetett Hemmo.

VANESSA

  A vízhez közel térdeltem a kissé nedves homokban. Nem törődve azzal, hogy a fehér, földig érő szoknyám elázik. Először csak a távolba meredve néztem, ahogy a napsugarai gyönyörűen megcsillannak a tenger hullámain. A nap melege átjárta a testem. Élénkvörös hajamat a szél finoman lengette.
  A homokba fúrtam az ujjaim, és gondolkodás nélkül rajzolni kezdtem. Ujjaim szántották a puha homokot. Hirtelen kizökkentem a „transzból", mikor megláttam a művem. Egy nagy szívecskét rajzoltam, benne Ashton nevével. Megmosolyogtam a firkálmányt, aztán várat kezdtem építeni. Vagyis csak szerettem volna. Ugyanis ahogy felhúztam egy pici dombot, egy fehér kis szőrgolyó azonnal belevetette magát. Felnevettem a prüszkölő kutyus láttán.
  - Mályvacukor! A gazdád nem tanította meg, hogy nem szabad mások remekművébe beleugranod? – vigyorogva pocakoltam meg a kiskutyát.
  - Jaj, ne haragudj, Nessa! – viháncolva ült le elém Gabrielle.
  - Semmi baj. Nem lehet egy ilyen kis cuki csöppségre haragudni. – nevettem tovább, miközben a hófehér, amerikai eszkimó kölyökkutyát simogattam. Gaby még tavaly áprilisban, a szülinapjára kapta ezt a kutyust. Hihetetlenül aranyos a két sötét kis gomb szemeivel, és a kis hegyes füleivel.
  - Nocsak! – pillantott le az imént rajzolt szívre. – Hm, miért érzem úgy, hogy ez egy klassz kép lenne instára? – vigyorgott. – A kép címe pedig lehetne: „a homokba vésett szerelem". – visítva nevetett fel.
  - Jajhát! Ne nevess ki! – grimaszolva töröltem el a szívet.
  - Pedig tényleg klassz lett volna. – nevetett tovább. A távolba meredtem. Alig telt el fél óra, mióta elküldtem Ashtonnak a képet, máris láttam felénk közeledni az egész bandát.
  - Ez gyors volt. – feléjük böktem a fejemmel.
  - Hű, fénysebességgel közlekednek? – rötyögött.
  Alaposan végigmértem őket. Lucas haja ismételten tökéletesen volt belőve. Vajon mennyit vacakol vele, hogy mindennap így álljon? Vagy már automatikusan beáll így felfelé? Ebben a délutáni napsütésben még szebbek a tengerkék szemei. El kell ismernem, rendkívül helyes srác. Fekete Nirvanás izompólót és ehhez passzoló fekete Converse-t viselt. Csuklóit pár gumi karkötő fedte. Most kivételesen, fekete helyett kék farmert viselt, ami térdeinél szakadt volt.
  Michael haja most is full kócos volt, és még kékebbnek tűnt. Mintha világosodott volna. Fekete pulcsija ujjait feltűrte. Így láthatóvá tette a rengeteg karkötőjét. Plusz jobb könyökénél díszelgő tetoválását. Jé, eddig fel sem tűnt, hogy van tetkója. Gaby biztosan említette korábban, de nem nagyon figyeltem rá.
  Calum fehér szakadt pólót, fölötte pedig egy kockás flanel inget viselt. Hajában szépen látszódott a szőke melír. Oldalt jobban fel lett nyírva a haja, ami kimondottan jól állt neki. Vihogva mutogatott a mellette lépkedő punknak.
  Végül szemügyre vettem Asht is. Egy bordó póló volt rajta, ami szépen kiemelte az izmait. Aztaaa... Csípőjére volt kötve egy szürke cipzáras pulcsi. Kék farmerja ismét feszült rajta. Jézusom, micsoda combizmok! Megőrülök. Haja göndör fürtökben hullott a szemébe. Furcsa módon a szemüvege most nem volt rajta. Egy vadító mosolyt küldött nekem. Menten elájulok! Mosolyogva intettem neki.
  Egytől egyig, nagyszerűen néztek ki a srácok. Így együtt meg még inkább vonzóbbak lettek. Jézusom... Ez már túl sok gyönyörűség egy bandába. Ez már illegális.
  Aztán Mályvacukor vakkantott párat, majd a 5sos felé kezdett szaladni. Kiszúrta magának Calumot, és két első mancsával a térdeire ugrott. A kissé kreol fiú vigyorogva kezdte simogatni a hófehér kutyust. Látszott rajta, hogy máris imádja a kiskutyát. A többiek is vigyorogva nézték őket. Ashtont leszámítva, mert ő engem bámult. Lassan feltápászkodtam. Gaby már el is suhant mellőlem. Halványan hallottam, ahogy köszön a srácoknak és bemutatja a kutyáját.
  Mire pár lépésnyire volt tőlem Ash, addigra a szívem majd' kiesett a helyéről. Végül a karjaiba vetettem magam. Szorosan átölelt és mosolya egyre csak szélesedett.
  - Szia, Ness! – köszönt rám. Édes hangjától szinte elolvadtam. Attól meg pláne, ahogy egész testünk egymáséhoz simult.
  - Szia, rettentően hiányoztál! – vigyorogva cirógattam a tarkóját.
  - Te is nekem. – finoman birtokba vette ajkaim. Csókjától libabőrös lett a karom, és a hátamon is futkosni kezdett a hideg. Csókja mélységéből ítélve ténylegesen hiányozhattam neki. Hisz egyre szenvedélyesebben és forróbban csókolt. Nyelvével követelőzve furakodott a számba. Átkaroltam a nyakát, így még közelebb vontam magamhoz. Derekamról lejjebb vándorolt a keze. Még mielőtt belemarkolhatott volna a fenekembe, megfogtam a kezét, és visszacsúsztattam a derekamra. Belemosolygott a csókba.
  - Hohó! Menjetek szobára tubicák! – hallottam meg a nevető Luke-ot. Vigyorogva húzódott el Ash.
  - Megint irigykedsz, mi? – felé fordult, miközben jobb kezével még mindig engem ölelt. Aztán elindultunk feléjük. Calum a homokban ült és vigyorogva játszadozott Mályvacukorral. Látszott rajta, hogy él-hal a kutyákért.
  - Dehogy. – zavartan mosolygott Luke. Ekkor tűnt fel, hogy Gaby és Mike kicsit eltávolodtak a társaságtól, és a vízhez közel sétálgatnak. A válluk már-már összeér, ahogy egymás mellett haladnak. Ejha, itt tényleg alakulgat valami.
  - És, hogy sikerült a feldolgozás? – néztem a három srácra.
  - Ha azt mondom, hogy fenn van youtube-on, akkor mire következtetsz? – arcomat fürkészte a szőke.
  - Oh, nem mondjátok komolyan? Máris készült egy videó? Uramisten! – átjárt az izgatottság. Most azonnal látni akarom!
  - Ismered All Time Low-t? – hunyorogva nézett fel Cal, miközben a kutyus sűrű és hosszú bundájú nyakát vakargatta.
  - Igen, az egyik kedvenc együttesem.
  - Komolyan? – csodálkoztak.
  - Ühüm, bármennyire nem nézitek ki belőlem, de szeretem őket. Szóval... - megvontam a vállam. – Melyik számról van szó?
  - Backseat serenade.
  - Ez most komoly? Ah, imádom azt a számukat! – kissé elkapott a fangirling.
  - Hű, egy újabb ok, amiért még jobban szeretlek. – vigyorogva megpuszilta a fejem. Válaszként csak mosolyogva hozzábújtam.
  - Nem akarod megnézni? – Luke szemeimbe fúrta kék szemeit.
  - Naná, hogy akarom. – rámosolyogtam. Calummal szemben ültünk le. Mályvacukor Ash-hez tötyögött, és a kezét kezdte szaglászni. Mosolyogva simogatta meg a füle tövét. Majd két tenyerébe fogta a kutyus fejét, és magyarázni kezdett neki. Istenem, annyira édes, hogy mindjárt belehalok! A kutyus is szinte „vigyorogva" csóválta terebélyes, hátára hajló farkát. Mosolyogva figyeltem cukiskodó barátomat. Éreztem, hogy Luke és Calum engem vizslatnak. Halk sutyorgást hallottam felőlük.
  - Mi az? – kíváncsian néztem rájuk.
  - Nem lehet nem észrevenni rajtad, mennyire odavagy a dobosért. – a mondat végén az említettre pillantott Luke. Az arcomba szökött a vér.
  - Mintha csak egy rajongót látnánk. – nevetett Calum.
  - Azért sokkal több, mint egy rajongó. – tette hozzá Ashton.
  - Kiváltságos rajongó. – felnevetett Lucas.
  - Én rajongó helyett, barátnőnek hívnám, Hemmo. – mélyen a szemeimbe nézve magyarázta Ashton. Szívem kihagyott egy ütemet. Közelebb hajoltam hozzá, és ajkaira leheltem egy hosszabb csókot.
  - Kegyetlen, mennyit tudtok ti ketten cukiskodni. – megrázta a fejét a szöszke. Látszott Ashen, hogy mondana valamit neki, de inkább magában tartotta.
  - Na, itt a videó, drága, akár meg is nézhetnéd. – nyújtotta át mobilját Calum.
  - Oh, köszi. – mosolyogva vettem el tőle.
  - Ha kérhetném, ne csak a pasidra összpontosíts. Hanem néha azért a dalra is. – nevetett Luke.
  - Jól van Luke, majd téged is befigyellek, oké?
  - Máris jobban érzem magam. – vigyorgott. Felhúzta lábait és átkarolta a térdét. Elindítottam a videót. Oké, a garázsban vannak. Tisztasor. Csak azért is Ashtonra tapadt a tekintetem, ahogy a dobozszerű hangszeren ült. Istenem! Az az édes mosoly? Teljesen megőrjít vele.
  - Baby, nagyon a kijelző szélét nézed. – felnevetett Calum.
  - Oh, bocsánat! – felhúztam az orrom. Luke énekelni kezdett. Wow. Tényleg mindig elcsodálkozom, hogy milyen klassz hangja van. Michel akusztikus gitáron kísérte. – Hű... tehát az akusztikus verziót nyomjátok? – felpillantottam a kijelzőről. Mindhárman erőteljesen bólogattak. – Jó választás. Sokkal jobban hangzik. – főleg az ő előadásukban.
  - A vége felé, figyelj nagyon, Ness! – gyönyörű zöld szemeit rám szegte, picit beharapta alsó ajkát. Szívem őrült tempóban kezdett verni. Mindjárt elájulok! Leblokkolva, szinte nyál csorgatva bámultam.
  - Napsugár, azért a telefonomat el ne ejtsd! – nevetett Calum. Totál elvörösödve, lehajtott fejjel néztem tovább a videót. Miközben a fiúk rajtam nevettek.
  - Nagyon nem vicces. – motyogtam, mire Ashton kuncogva átkarolta a vállam, és állát a nyakamba fúrta. A többiek tovább rötyögtek.
  - Bocsi. – vigyorgott, és a nyakamba puszilt. Játszottam a sértődöttet, és picit elhúzódtam tőle. – Na, ne haragudj, Édesem! – aranyos mosolyt villantott rám, amitől megenyhült a szívem. Közelebb húzott, és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba.
  - Esetleg, kibékülő szex nem lesz? – vihogott fel Calum.
  - Jézusom! – elhúzódtam Ashtől, aki barátja hülyeségén nevetett. – Ugye ez csak költői kérdés volt?
  - Ne vedd komolyan, amit ez a kanos állat mond. – nevetett Luke.
  - Ezt észben tartom. – rámosolyogtam, majd lepillantottam a videóra. Amit közben megállítottam. Ki tudja már hányadszorra. – Na, de, ha most nem hagytok, akkor nem tudom végignézni a mesterművet. Szóval... - komolyan néztem rájuk. Mindháromból egyszerre tört fel a nevetés.
  - Oké, nem szólok egy szót sem. Nem akarom, hogy a vörös szépség haragja rám szabaduljon. – vigyorgott Calum, és magához csalogatta Mályvacukrot. Luke közelebb ült hozzá, és ő is simogatni kezdte a kutyát.
  Elindítottam a videót. A második refrénnél jártak. Figyeltem a mozdulataikat, Luke hangjától libabőrös lett a karom. Közben Ashton is közelebb csúszott hozzám, és velem együtt nézte a videót.
  - Most nagyon figyelj! – suttogta a fülembe. Lehelete bizsergette a nyakam. A refrén utáni kis áthidaló részt Ash énekelte. Lemerevedtem. Jézusom, ez a hang! Nagyszerű hangjától borsódzni kezdett a hátam és a karom. Közben vigyorogtam, mint egy vadalma. Te jóó ég! Isteni hangja van. És ahh... Ahogy a „dobozt" üti, szépen megfeszülnek az izmai. Kegyetlenül szexi.
  - Szerintem, kerítsünk egy orvost valahonnan. Még a végén elájul itt nekem. – vigyorogva vizslatott Lucas.
  - Hagyd csak. Ez csupán rajongói görcshullám. – nevetett Calum. – Én mondom neked Ashton, Nessa az elsőszámú rajongód.
  - Tudom. – vigyorogva arcomra nyomott egy puszit. – Le sem tagadhatja. – úgy beszéltek rólam, mintha itt sem ülnék.
  - Nem is akarom. De basszus, kegyetlen jó hangod van. – rámosolyogtam, amit egy széles mosollyal viszonzott is.
  - Nem hinném, hogy csak a hangjától kaptál volna „sokkot". – kaján vigyor jelent meg Calum arcán.
  - Én a külsejére tippelek. – folytatta Luke. – Elolvadtál az izmaitól, mi? – vigyorgott.
  - Jajhát, nem lehet veletek bírni. – nevetni kezdtem. Visszaadtam Calumnak a telefont. – Összességében nagyszerű lett. Tényleg, nagyon tetszetős.
  - Ez Ashtonnak szól, vagy... - sunyin méregetni kezdett a szőke.
  - Dehogy! Ez a bandának szól, nem csak Ashnek.
  - Már kezdtem megsértődni. – biggyesztette ajkát Hemmings.
  - Mondtam, hogy téged is befigyellek. – előre hajoltam, és megsimogattam a karját. – Tényleg nagyszerű lett. Biztosan jó pár nézettsége lesz. – rákacsintottam, ő meg egy mosollyal válaszolt.
  A távolból Gaby jókedvű sikongatását fújta felénk a szél. Mindannyian odanéztünk, még a kis Mályvacukrot is beleértve. Michael éppen le akarta fröcskölni vízzel. Nevetve kergetőztek a parton. Miután utolérte, szorosan megölelte barátnőmet. Jól láttam? Innen úgy tűnik, mintha elcsattant volna egy csók. Áh, neem! Csak arcra ment az a puszi. Viszont irtó cukik együtt.
  - O-ó! Ti is látjátok, amit én? – meglepve bámulta őket Calum.
  - Ejha! Újabb románc van kialakulóban. – pislogott a szöszke.
  - Vanessa, nincs még két közeli barátnőd, akiket felszedhetnénk? – komolyan nézett rám Cal.
  - Éppenséggel akad. – rámosolyogtam. – Ha akarod be is mutatlak az egyiknek.
  - Örülnék neki. – vigyorgott. Mielőtt megszólalhattam volna, Ashton közelebb vont magához. Zöldes barna szemeit az enyémbe fúrta. Tekintete az ajkamra vándorolt. Majd finoman megcsókolt. Beletúrt a hajamba, én pedig a nyakára csúsztattam egyik kezem.
  - Üdv a kis társaságnak! Hohó, úgy látom, a kis tubicáink megint egymásba feledkeztek. – nevetett Clifford. Ashton egy apró csókkal zárta a csókunkat. Vigyorogva hajolt el tőlem.
  - Héj, öregem, azért te sem panaszkodhatsz. Már kezdtük azt hinni, hogy sosem csatlakoztok hozzánk. – mosolyogva fürkészte a jövevényeket.
  - Előbb is jöttünk volna. Csak... - halványan elpirult Gaby. – Csak el kellett hárítani a cunamit. – nevetni kezdtünk.
  - Mi a helyzet, Porcelánbaba? – zöldes szemeit rám szegezte Michael.
  - Minden oké, Mikey. – vigyorogtam rá.
  - Most mutattuk meg neki a videót. – kezdte Cal. – És valószínű még nem heverte ki. – felnevetett a punk.
  - Komolyan? És hogy tetszik?
  - Imádom.
  - Majdnem elájult Ashytől. – felnevetett Hemmo.
  - Kétszer is. – folytatta a kreol.
  - Máris gondoltam. – vigyorgott a kékhajú.
  - Nem iiis! Csak túloznak. – tiltakoztam.
  - Hát hogyne. – nevetett.
  - Vanessa, az én kis rajongóm. – Ash átkarolta a vállam, és egy puszit nyomott a fejemre.
  - Háh, rajongó. – felnevetett Mike.
  - És nálatok, mi a helyzet? – érdeklődött Lucas.
  - Semmi különös. – vágta rá Gabrielle. – Látom, nagyon összehaverkodtatok Mályvacukorral. – Calum ölében heverő fehér szőrcsomóra nézett.
  - Ne tereld a témát! – morogtam rá.
  - Jártok, vagy mi? – kérdezősködött Cal.
  - Ezt még nem neveznénk járásnak. – összenézett a gót-punk páros.

  Miután Gabyék is leültek, egy kisebb kört alakítottunk ki. Barátnőmnek is megmutatták a videót. Most már jobban tudtam a zenére összpontosítani. Hisz kevésbé ért már sokkhatásként Ashton szexissége, vagy a hangja. Jó, nem mondom, hogy nem futkos rajtam a hideg. De azért már jobban viseltem, mint az előbb.
  Gabynak is nagyon tetszett. Örült, hogy All Time Low-t választottak a srácok. Mikey is rácsodálkozott, hogy kedvelem azt a bandát. Szerinte nagyon „babás" vagyok, ezért nem hitte, hogy ilyesmit hallgatok. Hát, ő is tévedett. Ahogy a másik három 5sos tag is.
  Aztán Ash említette, miképp döntöttek a versenyt illetően. Calum vihogva mesélte, Michael „visszalépését". Barátnőm kissé meglepett arcot vágott, mikor kiderült, hogy szívesebben töltené vele az idejét, mint velünk a színpadon. Valószínű ő sem számított arra, hogy a vadóc külső érzelgős belsőt rejtegethet.
  A nap már kezdett nyugovóra térni. Így narancssárgás fény ragyogta be a horizontot. A tengeren csodásan tükröződött a nap körvonala. Jó pár közös képet készítettünk. Hol csak Ashtonnal, hol pedig az egész bandával, vagy minden taggal külön-külön pózerkedtem. Közben rengeteget ökörködtünk, egymást ugrattuk és vihogtunk.
  Remekül éreztem magam velük. Olyan volt, mintha már nagyon régóta jóban lennénk. Holott igazából csak ezen a héten kezdtünk összeismerkedni. Egytől egyig nagyon aranyosak, és roppant viccesek. Annak meg végképp örülök, hogy ők is befogadtak minket. Méghozzá tényleg nagyon hamar.
  Olyan kilenc felé járt az idő, mikor a srácok úgy döntöttek, hogy ideje hazamenniük. Ashton hozzátette, hogy ő még maradna picit. Calum kaján vigyorral az arcán méregetett minket. Meg se kellett szólalnia, mindannyian tudtuk mire gondol.
  Hosszas búcsúzkodásba kezdtünk. Mindhárom srác egyesével rohant le, és ölelt meg. Sőt Luke-tól még egy puszit is kaptam a fejemre. Amit így hirtelen, nem tudok mire vélni. Viszont, kissé nevetségesen nézhettünk ki egymás mellett. Hisz vagy harminc centivel magasabb nálam. Mellette olyan vagyok, mint egy kerti törpe. Vicceske.
  Gaby is öleléssel köszönt el tőlem és Ashtől is. Még utoljára megnyavartam a kutyusát, aztán négyesben elindultak. Néztük, ahogy kezd távolodni az alakjuk. Mosolyogva néztem fel göndör barátomra.
  - Nagyszerű nap volt ez a mai. – hozzábújtam.
  - Én is így érzem. – karjait körém fonta. Szorosan ölelte át a derekam, így egymáshoz préselődött a testünk. Teste melegét még ruháin keresztül is éreztem. Megborzongtam. – Fázol?
  - Nem igazán. – megráztam a fejem. Pedig tényleg kirázott a hideg. Hisz egy szál ujjatlan szoknyában voltam. Igaz, van rajtam egy farmer mellény. De az este nem sokat ér.
  - Nekem nagyon úgy tűnik. – mosolygott és levette derekáról a pulcsiját. A vállaimra fektette az anyagot.
  - Jaj, nem kellett volna.
  - Dehogynem. – édesen mosolygott. Majd puha ajkait az enyémre tapasztotta. Eleinte gyengéden csókolt. Amit egyre hevesebb csókok váltottak fel. Ezzel beindította a fantáziám, és én is szenvedélyesebben csókoltam vissza. Nyelvünk érzéki táncot járt. Beletúrtam a göndör hajába. Derekamról megint lejjebb vándorolt a keze. Most kivételesen engedtem, hogy megfogja a fenekem. Picit felszisszentem, amivel megszakítottam a csókot. Vadító mosolyt villantott rám. Beharaptam az ajkam, mert elég dögösre sikeredett ez a művelete.
  - Ebben a ruhában, olyan vagy, mint egy angyal.
  - Oh, köszönöm. – ismét elpirultam. Az utcai világítástól, nagyobbak lettek a pupillái. Így sötétebbnek tűntek szemei. – Te meg rendkívül vonzó vagy ebben a pólóban. – két ujjamat beleakasztottam pólója nyakába, majd lassan tenyeremet végighúztam mellkasától egészen a hasáig. Szemeiben szenvedély lángja lobbant. Birtokba vette ajkaimat. És még mielőtt elmélyültünk volna a csókban, nemes egyszerűséggel, elléptem mellőle.
  - Ez nagyon nem volt szép tőled! – csalódottan szólt utánam, én pedig mosolyogva lépkedtem odébb. Miután utolért megfogta a kezem, és összekulcsolta ujjainkat.
  Egy darabig andalogtunk a parton, aztán leültünk a homokba. Terpeszben ült le mögém, én pedig a lábai közé. Hátulról átkarolt, fejem a mellkasának döntöttem. Melegség járta át a testem. Apró csókokkal halmozta el a nyakam és a vállam. Örökkévalóságig el tudnám ezt viselni...