VANESSA

  Miután Ashton elment, vigyorogva siettem fel a szobámba. Teljesen ledöbbentettem saját magam, hogyan voltam képes megpuszilni őt. Minden esetre nem bántam meg. Pláne az elégedett mosolyát látva. Melegség tölti el a szívem, ahogy beugranak az este emlékei. Hihetetlen mennyire édes egy srác. És mintha én is kezdeném érezni azt, amit a tanárnőim mondanak. A kémia meg van köztünk...
   Vigyorogva, laptopommal együtt ültem az ablakba, pontosan oda, ahol korábban Ash ült. Nem tudom mi vitt rá, de rákerestem pár 5sos videóra, hogy azért képben legyek velük. Bár Gaby már korábban is gondoskodott a reklámozással. Épp, Mike és Luke énekeltek valami Julietről, miközben jobbra az ajánlások között megakadt a szemem egy videón. Először azt hittem rosszul látok, így rákattintottam. Majdnem dobtam egy hátast, mikor beütött a felismerés. A videóban két srác ücsörgött, az egyiknél gitár, a másik pedig egy hangfalszerűn ülve dobolt. Szürke cipzáras-kapucnis pulcsiban feszengett Ashton, miközben dobolt. Itt is ki volt vasalva a haja, ahogy a mai napon. A karomon és a hátamon futkosni kezdett a hideg, mikor elkezdett énekelni. Istenem! Annyira cuki, és iszonyat jól énekel. Pislogni se mertem, nem akartam egyetlen másodpercről sem lemaradni. Banyeg, nem is mondta, hogy vannak feldolgozásai! Erről holnap biztosan számon kérem.
  Miután rá tudtam venni magam, hogy elszakadjak a videótól, gyorsan belinkeltem Gabynak is. Hasonló reakciójú válasz érkezett felőle. Ő sem tudta, hogy vannak ilyen videói. Plusz folyton kis szívszemű emojikkal bombázott. Jaj, te lány! Mindig túl dramatizálod a dolgokat.
  Az éjszaka folyamán még vagy két videót sikerült találnom tőle. Teljesen beleszerettem a hangjába. Többször is újrajátszottam a videókat, és csak olvadoztam rajtuk.
   Illetve, feltöltöttem a legjobban sikerült képet, amit Ash készített rólam. Gaby rögtön le is csapott rá. Egyből kiszúrta, hogy Ash szemüvege van rajtam. Részleteket követelt, miközben mindenféle elmélettel rukkolt elő, miként is került rám a szemüvege. Még mielőtt bármivel meggyanúsított volna, gyorsan leírtam neki, mi történt. Ismételten csak szívecskékkel bombázott. Már nem is reagáltam rájuk, mert tudtam, hogy ezzel még inkább csak azt érem el, hogy ezzel szívasson. Néhány dolgot még elmeséltem neki az est folyamán történtekből. De a búcsú puszit és a hosszas kézfogásokat nem említettem.

Reggel a suli folyosóján szinte zombiként haladtam. Fogalmam sincs mikor keveredtem ágyba. Arról meg pláne nem tudok semmit, miként is jöttem el otthonról. Hogyan vettem fel a fekete picit fodros szoknyám, meg a térdnél cicafül mintájú térdzoknimat. Vagy a bordó hosszú ujjú felsőm. Ehh, kellett nekem hajnalig videókat nézegetni és Gabyval trécselni?
- Na, hellóka! – vigyorogva ölelt át barátnőm.
- Mm... szió! – elnyomtam egy ásítást.
- Itt valaki nagyon álmos. – szélesedni kezdett a mosolya.
- Nem tudom, ki tartott fel?
- Szerintem, egy roppant cukker, világosbarna hajú és zöld szemű srácot kéne okolnod helyettem. – állával mögém bökött. Hátrapillantottam. Földbe gyökerezett a lábam, mikor észrevettem a tömegben. Jobbára a bandájával. Ma egy picivel göndörebb volt a haja, a tegnapinál. Kapucnis pulcsit viselt, melynek a kapucnija és az ujjai feketék voltak, a többi része szürke. A kapucnit a fejébe húzta, de elöl jól láthatóak maradtak a szemébe hulló tincsei. Lélegzetelállítóan fest!
   Valamit erőteljesen magyarázott barátainak, miközben feljebb tolta a szemüvegét. A következő pillanatban Luke hangosan felnevetett. Majd a többiek is bekapcsolódtak. Aztán Ash egyenesen rám nézett a nevetéstől begörnyedő szöszke fölött. Mintha tudná, hogy figyeltem. Zavaromban elkaptam róla a tekintetem. Gabrielle kuncogni kezdett.
- Totál elvarázsolt, nemde? – vigyorgott barátnőm.
- Nem is tudom. – ökölbe szorított kézzel takartam az arcom, hogy ne látszódjon az elpirulásom.
- Vanessa... - oldalra billentett fejjel kezdte. – Látom rajtad, hogy epekedsz utána. És érzem, hogy az éjszaka nem mindent mondtál el. Miért titkolózol előttem?
- Én, nem is...
- Nem? Miért is a képről kellett megtudnom, hogy elcsórtad a szemüvegét?
- Nem tartottam eget rengetően fontosnak.
- Ühüm. Szóval, hadd halljam, miről maradtam még le?
- Beszélgettünk a hobbijainkról. – többek közt ez igaz is. – És rengeteget énekeltünk. Ennyi, nem valami izgalmas. Nem is értem, mit vársz. – hátamat a falnak támasztottam, így feltűnés nélkül tudtam stírölni cuki pofiját. Egy pillanatra megint találkozott a tekintetünk. Majd egy aranyos, féloldalas mosolyt villantott rám. A számba harapva babráltam fekete szoknyám szegélyével.
- Ja, ez a kis flörtölés sem arról árulkodik, hogy semmi sem történt előző este. Igaz?
- Miért, mire gondolsz, mi történt? – mondtam, anélkül, hogy ránéztem volna.
- Nálatok sosem lehet tudni.
- Megnyugtatlak, tényleg nem történt semmi különleges. – megszakítottam Ashtonnal való szemezést.
- Aha, látom mennyire. – furcsán méregetett. – Netán elcsattant egy csók?
- Butaságokat beszélsz! – legyintettem, és elindultam.
- Vanessa, komolyan kérdeztem! – loholt utánam.
- Én meg komolyan mondtam. Szerinted, nem ugrottam volna visítva a nyakadba, ha megtörtént volna? – megálltam, hogy beérjen.
- Jé, erre nem is gondoltam. – csücsörített. – Várjunk csak! – felmutatta az ujját. – Akkor bevallod, hogy...?
- Milyen ügyben is zajlik a vallatás? – érdeklődve nyújtogatta nyakát Michael. Ekkor tűnt fel, hogy a banda előtt álltunk meg. Basszus, Vanessa! Muszáj volt pont itt megállnod?
- Öh, nem fontos. – bájvigyort villantottam rá.
- Csak nem róla van szó? – átkarolta Ashton vállát, plusz a mellkasára tette a kezét.
- Dehogy! – picit magasabban jött ki, mint terveztem. Hiába, ez van, ha zavarban vagyok. Luke csak felvonta a szemöldökét és beszívta a száját. Látszott rajta, hogy mondani készül valamit, de inkább magában tartotta.
- Nem hinném, hogy rólam lenne szó. – mosolygott a kékhajúra, aztán rám az érintett.
- Nekem nagyon úgy tűnt. – kapcsolódott be Calum.
- Oké, mindenkit megnyugtatnék, nem Ashtonról volt szó. – előrébb lépett barátnőm. A fiúk csak hümmögtek.
- Ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor bemutatnálak egymásnak titeket! – Ash kihámozta magát Mike karja alól. – Gondolom, nem nagyon ismeritek egymást. – körbenézett a kis társaságunkon.
- Személyesen nem igazán. – motyogta Calum.
- Vanessa, Gaby! – közénk lépett. – Luke, Calum és Mikey. – egyesével mutatott rájuk. – Fiúk, ő Gabrielle. – felé bökött. – Ő pedig... - ujjai finoman súrolták a hátam.
- Porcelánbaba! – vihogott fel a punk.
- Én is örülök a találkozásnak, Kékhajú! – vigyorogtam rá. A többiek meg nevetésben törtek ki.
- Pontosabban, Vanessának hívják. – magyarázta Ash, aki még mindig a hátamon nyugtatta a kezét, miközben aranyos mosollyal az arcán nézett a szemembe. Még mielőtt elmerültem volna zöldes barna szemeiben, Calum hangja eloszlatta a rózsaszín ködöt.
- Nagyszerű Ashton, köszönjük, hogy bemutattad a kis barátnődet!
- Hogy kimet?
- Hogy kijét? – egyszerre kérdeztük Ashel.
- Ne is tagadjátok. Látom rajtatok, csupa szivárvány minden körülöttetek. – vigyorogva magyarázott.
- Köszi, Calum a hasznos infót. Örülök, hogy helyettünk is ilyen tisztán látod a dolgokat. – komoly arcot vágott Ashton. – Lehetnél valami szívszakértő, ha már ennyire belejöttél. Már el is tudom képzelni a kis standodat. A tetején ez a felirat állna: Dr. Calum, a Szerelem Doktor. – felemelt kezekkel mímelt egy bannert. Mike hangosan felröhögött. Aztán hasát fogva görnyedt a röhögéstől.
- Ashton, ez kegyetlen volt. – vigyorgott a szőke is, ahogy mindannyian. Calum sértődötten dugta zsebre kezeit.
- Pedig akkor is látszik a szivárvány. – motyogta.
- Hogy haladtok a próbával? – szólalt meg a punk, miután összeszedte magát. Összenéztünk Ashel.
- Sze... Szerintem egész jól. – Mike-ra néztem.
- Szerintem éneklés helyett, inkább randira kéne mennetek. – dünnyögte Calum, Luke csak unottan sóhajtott, és előkapta a telefonját.
- Calum... - felhúzta az orrát Ashton.
- Most miért, nem igazam van? – széttárta karjait.
- Inkább hagyjuk, Hood. – meglökte a punk. – És azt nem árulhatjátok el, hogy melyik dalt fogjátok nyomatni?
- Meglepi. – válaszoltam.
- Imádom a meglepiket! – Luke egy pillanatra rám nézett a telójáról.
- Kár, pedig szívesen meghallgattalak volna titeket. – folytatta barátnőm.
- Még te sem tudod? – csodálkozva nézett rá Michael. Gaby csak megrázta a fejét.
- Mostanában, túlságosan szeret titkolózni előttem. – sandán rám nézett.
- Én nem is...
- Nem-e? – felemelte a hangját. Mikey csak vigyorgott rajta. Feltűnt, hogy Luke bámulni kezdi Ashtont, aztán a mobilját. Utána megint Asht és újra a kijelzőt. Mi a fene?
- Ho-hó! – szólalt meg végül. – Haver, mivel magyarázod ezt? – Ash képébe nyomta szürke mobilját.
- Eh... - aranyosan felnevetett. – Meg tudom magyarázni. – kapucniját kezdte igazgatni a fején.
- Mégis micsodát? – érdeklődött a punk, és Ashton mögé állt, hogy meglesse a képernyőt.
- Ejha, igazán klassz lejtése van ennek a pulcsinak. – szinte nyál csorgatva bámulta a kijelzőt.
- Szóval, Ashton, hogy is volt ez? – felvonta szemöldökét a szöszke. – De te is nyugodtan megmagyarázhatod, hogyan került rád Irwin szemüvege. – felém fordította a telóját. Megharaptam a szám, mikor megláttam a tegnap este készült képet.
- Nem kell semmi durvára gondolni. – Calumra néztem.
- Miről van szó? – Luke mellé lépett, hogy megnézze a képet. – Kisanyám! – füttyentett, aztán hasonló nyál csorgató képet vágott, mint punk társa. – Nem semmi! De mit is kell nézni? Tán a csillagokat? – értetlenül nézett körbe.
- Jézusom, a szemüveget. – magyarázta Gaby.
- Ja, hogy van rajta szemüveg is? – ismét a képre sandított Cal. – Jé, most, hogy mondod. Ez Irwiné?
- Ühhüm. – csücsörítve bólintott barátnőm.
- Mondtam én, hogy járnak. – vigyorgott a basszusgitáros.
- Mi nem is... - egyszerre tiltakoztunk, mire barátnőm felnevetett.
- Drágáim, nincs mit tenni! Ketten vagytok négy ellen. – vigyorogva lépett a srácok mellé, így mi egymás mellett maradtunk Ashel.
- Na, meséljétek már el, mi történt! – türelmetlenkedett Luke. Úgy tűnik, tényleg nagyon érdekli a téma. Ash rám nézett, jelezvén, kezdhetem a beszédet. Gyorsan felvázoltam, mi történt Wright tanárnő óráján. Michael megint nevetésben tört ki, mikor Evelyn magyarázatához értem. Calumnak leesett, hogy Evelyn ígérte be neki a videót. Megkért, hogy kérjem el a videót, mert ő nem akarja megfűzni a csajt. Legalábbis erről. Ezt követően Ashton folytatta tovább a próba fejleményeivel.
Mire Ashton a sztori végére ért, addigra mindhárom srác csak sejtetősen bólogatott. Luke pedig húzogatta a szemöldökét.
- Reménytelen eset vagytok. – megrázta fejét duett társam.
- Nem jobban, mint ti. – tette hozzá Calum. Nem sokra rá megszólalt a csengő, így szétszéledtünk. Illetve Gaby a másik irányba ment, a három srác együtt lécelt le. Ismételten kettesben maradtam Ashtonnal.
- Hát, nem ártana órára menni. – felpillantottam rá. Bólintott, én pedig mosolyogva elindultam, hátrahagyva őt. – Nem jössz? – a vállam fölött néztem vissza.
- De, persze. – leblokkolva indult meg. – Eh, remélem, nem haragszol a srácokra.
- Jaj, hagyd csak! – legyintettem. – A kamasz fiúk már csak ilyenek. – rámosolyogtam. – Nagyon jól tudtam mire számítsak, mikor feltettem a képet. Biztos voltam benne, hogy a bandatársaid hasonlóképpen fogják lereagálni a szemüveg dolgot. Szóval... Különösebben, nem zavar. – szembefordultam vele. – Téged?
- Egyáltalán nem izgat, mit gondolnak. – szemei barnábban csillogtak.
- Ennek örülök. – beleharaptam a számba. Ismételten elkapott egy különös érzés, amitől meg akartam érinteni az arcát. Vagy leginkább az arcába hulló szőkésbarna tincseit. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, ezért úgy tettem, mintha csak egy szempillát vennék le róla. Lassan felé nyújtottam a kezem. – Öh, egy szempilla... - közelebb léptem hozzá. Majd finoman megérintettem a pofiját, és picit végighúztam rajta az ujjam. Egy pillanatra lehunyta szemeit. Aztán halk sóhaj hagyta el ajkait. Mély levegőt vettem, hogy nyugtassam magam. Ekkor tűnt fel, hogy az arcáról az ajkai szélét érintve, az állára siklott a kezem. Ajkaink alig pár milliméterre voltak egymástól. Magamon éreztem a leheletét, amitől kirázott a hideg. Ha egy leheletnyit megmozdítom a fejem, könnyedén megcsókolhattam volna.
   A mögötte levő ajtón átszűrődő, hangos puffanás és a vele együtt érkező nevetés zökkentett vissza a valóságba. Így automatikusan szétrebbentünk. Elpirulva hajtottam le a fejem. Az ajtóhoz lépve, előreengedett. Talán öt perc telt el az órából, így nyugodt szívvel léptem be rajta. Tudván, hogy Edwards még nem ért ide. Elfoglaltam a szokásos helyem, így Ashtontól két padsor választott el. Viszont gond nélkül legeltethettem rajta a szemem, hisz simán ráláttam. Ahogy ő is rám.
   Épphogy leültünk, máris nyílt az ajtó és Edwards jelent meg. Uramisten! Tutira látott minket a folyosón! A tanár sunyi mosollyal az arcán foglalta el a helyét. Most már biztos vagyok benne, hogy látta a majdnem csókot. Hát ezt nem hiszem el! A tanáriban egész nap rajtunk fognak csámcsogni. Basszus, Nessa!
  - Szép jó reggelt a fiatalságnak! – nézett át az asztalán tornyosodó könyvek között. – Remélem, mindannyian kipihenték magukat, hogy újult energiával csaphassunk bele a mai kihívásba! – hosszasan ecsetelte, hogy milyen feladat vár ránk. De képtelen voltam figyelni a szavaira. Csakis Ashton arca lebegett a szemem előtt, mikor csókra készen hajoltam hozzá.
  Ismételten rásiklott a tekintetem. A kapucni már lekerült a fejéről, így szabaddá téve göndörödő, rövid fürtjeit. Feljebb tolta a szemüvegét, miközben erőteljesen figyelt a tanárra. Tollát megint ujjai között forgatta. Nahát, ugyanezt csinálja a dob ütőkkel is. De cuki. Teljesen belemerültem a bámulásába, vagy jobbára az álmodozásba. Felvillant néhány emlék az estéről. Mikor megfogta a kezeimet és mélyen a szemeimbe fúrta az övéit. Vagy, ahogy eltűrte a hajam, és ahogy majdnem megcsókolt. Aztán, mikor megpusziltam az arcát. Az édes mosolyai és göndör kacajai. Teljesen rabul ejtett ez a srác...
  - Khm, O'Connell kisasszony – megborzongtam a nevem hallatán. – úgy látom ma nagyon elkalandozott a figyelmed. – Ash felé pillantott a tanár. – Bár meg tudom érteni, Napsugaram, de azért ne vidd túlzásba a rajongást! – páran felnevettek. Én pedig elpirulva lesüllyedtem a széken. Ashre néztem, arcán egy féloldalas mosoly jelent meg. Tehát tudja, hogy a tanár rá célzott. Nagyszerű!
Halk sutyorgást hallottam a hátam mögött. Ha jól vettem ki, épp azt tárgyalta két lány, hogy ki vonhatta el a figyelmem. Majd egy másik csaj cincogó hangon odasúgott nekik, amit tökéletesen értettem.
- Egyértelmű, hogy Ashton. Ki másért epekedne? – tényleg ennyire nyilvánvaló? Visszább kell vennem az indulataimból.
- Ó, mondasz valamit, Kris! – válaszolta Serena. Az ő hangját legalább felismerem.
- Úgyis duett társak, nyilván jobban megismerték már egymást. Ha értitek, mire gondolok? – kacéran nevetett fel. Ez most komolyan azt hiszi, hogy...
- Mi számít jobbannak? – fordultam hátra. Mindhárman meglepve néztek rám.
- Öh, hát... - hebegett Serena.
- Azt, hogy... - folytatta Kristen.
- Csak a hobbijait és a kedvenc filmjeire céloztam.
- Reméltem is, Trisha. – vágtam egy grimaszt. – Már kezdtem megijedni, hogy azt hiszitek, kikezdtem vele.
- Á, mi nem... Dehogy! Még csak nem is céloztam erre. Pff... - segítségkérőn nézett Serenára.
- Talán ne mindig magadból indulj ki, drágám. – leesett az álla. Én meg nyomtam egy 100 wattos bájvigyort, és visszafordultam. Hát ezt nem hiszem el! Attól, hogy csapattársam, nem jelenti azt, hogy rögtön ki kell kezdenem vele. Jézusom!
Egy darabig mérgelődve szorongattam a tollam. Közben, azért párszor, lopva rápillantottam Ashre. Ahogy most is. Találkozott a tekintetünk, aztán bájosan elmosolyodott. Én pedig zavaromban a hajammal kezdtem babrálni, mire még szélesebb lett a mosolya. Na, jó, beismerem! Tényleg félreérthető jeleket küldünk a kívülállók számára, azzal, hogy bájologunk egymásnak.

Csengetés után, mikor kiléptem az ajtón, Ash finoman megragadta a karom.
- Vanessa, beszélhetnénk? – a falhoz húzott, hogy ne legyünk útban a folyosón közlekedő nagy tömegnek.
- Hogyne. – szembe fordultam vele. – Miről lenne szó?
- Az óra előtt történtekről.
- Ashton... Nem is tudom, mit mondhatnék. Én... - a számra tapasztotta mutatóujját. Amitől egyből belém fagyott a szó.
- Semmit sem kell mondanod. Teljesen nyilvánvaló.
- Mégis mi? – csak aranyosan mosolygott. – Mi a nyilvánvaló? – egészen közel állt hozzám. Így tökéletesen ki tudtam venni zöld szemeiben a barna foltokat.
- Hogy nem volt itt – az arcára mutatott. – semmiféle szempilla. Igaz? – ajkamba haraptam.
- Ezek szerint, lebuktam?
- Így is mondhatjuk. – szélesen vigyorgott.
- Én... magamat sem értem, hogy mit... - lehajtottam a fejem.
- Héj! – az állam alá nyúlt, és picit megemelte a fejem. – Semmi baj. – megcirógatta az állam. Aztán közelebb hajolt a fülemhez. – Nekem tetszett. A tegnapi jó éjt pusziról meg nem is beszélve. – suttogta. Ajkai enyhén súrolták a fülem. Beleborzongtam az érintésébe. A hátamon végigfutott a hideg. Vigyorogva hajolt el. Én pedig megbabonázva merültem el zöld szemeiben. Te meg teljesen nyilvánvalóan flörtölsz velem! Az egyik tincsemet az ujjai köré csavarta. – Káprázatos a hajszíned. – szemeimbe nézett.
- Köszönöm. – nyekeregtem. Totálisan leblokkoltam az előbbi akciójától. Ezt látva kuncogni kezdett.
- Ó, elnézést, hogy bezavarok a csillámporos ködbe! – mellénk lépett Gabrielle. Úgy tűnik, annyira elvarázsolódtam ettől a sráctól, hogy észre sem vettem Gaby éjfekete loboncát. Asht viszont kicsit sem zavarta barátnőm jelenléte, hisz továbbra is a hajammal babrált. – Ashton, ha nem bánod, elrabolgatnám a barátnőmet.
- Persze, amúgy is menni készültem. – rávigyorgott.
- Remek! – nyomott egy bájvigyort és belém karolva húzni kezdett.
- Később találkozunk! – kacsintott rám.
- Mindenképp. – sóhajtva intettem neki.

ASHTON

- Láttuk ám, te hős szerelmes! – körbe álltak a bandatársaim.
- Mit is? – néztem Michaelre.
- Az előbbi kis, khm... - kaján vigyor jelent meg a képén.
- Te flörtöltél vele? Mármint te tényleg flörtöltél vele. – összehúzta szemeit Luke.
- Így hozta a helyzet. – fejemre húztam a kapucnit.
- Még a végén hatásos lesz a papolásunk! – Calum böködni kezdte a punk vállát.
- Mit súgtál neki? – kíváncsiskodva nézett a szőke.
- Hogy imádom a banános turmixot. – mindhárman szakadni kezdtek a röhögéstől.
- A banános turmixot. – röhögve ismételte Luke.
- De komolyan, mit? – Cal barna szemei feketének hatottak az izgatottságtól.
- Szerintem, nem tartozik rátok.
- Tuti, hogy a szálloda címét, ahol lefoglaltál egy szobát kettőtöknek.
- Miért pont egy szállodába? – értetlenül néztem Mikera.
- Ki tudja, milyen perverzióid vannak. – tovább vihogott. – Selyem takarók, franciaágy... - fel-le húzogatta szemöldökét.
- Nem-nem, Cliffo. Ne haladjunk ennyire előre. Szerintem, - alaposan végigmért Lucas. – ahogy elnézlek... biztosan a tegnapi próbáról volt szó. – meglepve felvontam a szemöldököm.
- Nyilván történt valami, amit nem mondott el nekünk. – sunyin nézett rám Calum. – Ki vele, ecsém!
- Jaj, hol is kezdjem? – drámaian az arcomhoz kaptam. Mike megint felnevetett. – Skacok, tényleg, nem történt semmi olyasmi.
- Nem hiszünk neked. – felhúzta az orrát Lucas.
- De miért is feltételezitek, hogy történt valami? – néztem végig rajtuk.
- Hát az előbbi miatt? Szerintem, minimum, volt itt egy kis puszika. – nevetett Calum.
- Attól függ, ki kit puszilt meg? – tette hozzá Luke.
- Egyértelmű, hogy Porcelánbaba adott egy búcsú puszit. Vagy csókot? – honnan tudod Clifford? Meglepettségemben beszívtam a szám. – Ezek szerint eltaláltam?
- Hát... - ártatlan fejet vágtam. Majd akaratlanul is szélesedni kezdett a vigyorom.
- Várj! Mi van? – értetlenül vonta össze szemöldökét Luke. – Vanessa lekapott?
- Nem, dehogy. – megráztam a fejem.
- Hát akkor?
- Csak egy puszit nyomott a képemre. Ennyi.
- Na, azért csak-csak bevallod, hogy volt valami? – diadalittasan vigyorgott Calum.
- Annyira büszke vagyok rád! – átkarolta a vállam Mike, a többiek meg nevetni kezdtek.
- Még jóformán ide se jöttél, máris becsajoztál.
- Ez még nem jelent semmit. – Calre néztem.
- Ó dehogynem!
- Nyert ügyed van, Öregem. Már csak randira kell hívnod. – bólogatott a szőke.
- Jajám. – bizonygatta Michael is.
- Még ráérek vele. – körbeforgattam a szemem.

Csengetés után szétváltak útjaink, és a Lady órájára siettem. A terembe lépve, egyből kiszúrtam Vanessa élénkvörös hajzuhatagát. Mosolyogva vettem célba. Ő pedig egy irtó aranyos mosolyt villantott rám.
- Szia, Duett társ! – még mindig mosolygott.
- Szia, Partner! – leültem mellé. – Mi volt annyira eget rengetően fontos Gabynak?
- Áh – körbeforgatta szemeit. – csak a szokásos. Rájött a pánik. Ma délután kicsit kiruccanunk. Ő meg döntésképtelen helyzetbe került. Nem tudta eldönteni, hogy melyik rúzsa illik majd a kiválasztott gönceihez.
- Az élet komoly problémái. – vigyorogtam.
- Ahogy mondod. Viszont, sikerült választanunk. Bordó rúzs lesz, szinte már fekete.
- Elég komolyan tolja ezt a gót stílust. Minden esetre, jól áll neki.
- Ugye? Nem is tudnám másképp elképzelni. – megrántotta a vállát.
- Egyébként, hova mentek?
- Igazából még nem jutottunk dűlőre. Egyszerre több helyre is szeretne menni. – miközben beszélt, picit felhúzta az orrát. De édes! – Moziba is menne, de új ruhákat is venne. Eh, nagyon akaratos. – vigyorgott.
- És te? Nem akarsz menni valamerre?
- Hát, de... csak. Nem is tudom, Ashton. – sóhajtott. – Nincs valami jó ötleted? – csillogó szemekkel fürkészett.
- A mozi mindig bejön. Vagy, beülhetnétek valahova trécselni. Hm?
- Ja, mondjuk, lenne jó pár téma, amit ki kéne veséznünk. – miért érzem azt, hogy rólam van szó?
- Na, ugye. Máris meg van az úti cél.
- Köszi, a tippet! – megsimogatta a karom.
- Nincs mit. – elvesztem a zöld szemeiben. Most tűnt fel, hogy arcát és nóziját megannyi, apró szeplő borítja. Kiemelve porcelánfehér bőrét. Teljesen rabul ejt ez a tünemény. Képtelen vagyok levenni róla a szemem.
- Délután, ti is bandázni fogtok? – kérdezte, miután elhúzta a kezét az enyémről. Halvány pír szökött az arcába.
- Ühüm. Remélhetőleg nem pizzázni megyünk megint. – rámosolyogtam.
- Ugorjatok be valami játékklubba, vagy minek is hívják az ilyesmit?
- Nem is rossz ötlet. Talán majd legközelebb. Luke már tegnap kitervelte, merre megyünk ma.
- És hova? – nagy szemekkel nézett.
- Bowlingozni.
- Juj, az nagyszerű! – összecsapta tenyereit. Kegyetlenül édes ez a lány! Vigyorogtam a reakcióján.
- Tán, te is szereted?
- Nem tagadom. – újabb cuki mosoly. – Melyikbe mentek?
- Ha hiszed, ha nem. Elfelejtettem. – tényleg nem tudom. Felnevetett.
- Ez most komoly? Legalább mennek érted? – tovább kuncogott.
- Ja, nálunk ütközünk. – ismét kitört belőle a nevetés. – Most mi van?
- Bocsi, csak elképzeltem, ahogy egyedül kóvályogsz a városban, bowlingozót keresve.
- Nem vicces, Nessa. – grimaszoltam, amin még jobban elkezdett nevetni.
- Szívesen lennék az idegenvezetőd. De sajna másnak ígérkeztem be mára. – megpaskolta a térdem.
- Először hova vinnél?
- Ühm, ha feltétlenül bowlingozni szeretnél... - gondolkodva kocogtatni kezdte az állát. – Talán a Mojoba. – mintha a srácok is ezt mondták volna. – Nagyon klassz hely. Van ott darts, csocsó, billiárd meg rengeteg más játék. Plusz nagyon finom shake-eket adnak. – bólogatva magyarázott.
   Közben megérkezett a tanárnő is. Szinte még be sem lépett, máris a versenyről kezdett hadoválni. Úgy döntöttek a zsűri társaival, hogy ezentúl lesznek „kiesők" is. Vanessa tollával megbökte a karom. Ránéztem, és állával Cassie-re bökött, aki gonoszan vigyorgott előre. Vanessa nagy kérdőjellel nézett vissza rám. Közelebb dőltem hozzá.
- Nyilván az ő javaslatára döntöttek így.
- Te is így gondolod? – suttogta.
- Egyértelmű, hisz a múltkor is ezzel jött.
- Hogy lehet ennyire bunkó? – szemei szikrákat szórtak, mikor az említettre nézett.
- Csak rá kell nézni, Nessa.
- Undorodom az ilyen kígyóktól. – grimaszolva bámult maga elé.
- Sajnos a tanároknál be tudja magát nyalni. És így ő irányít mindent.
- Épp ez a bajom, Ashton. – rám emelte tekintetét.
- Ne aggódj, nem vagyunk veszélyben. – megfogtam a kezét, és picit megszorítottam. Mosolyogva nézett a kezünkre, majd ujjaim köré fonta ujjait. Fura érzés kerített hatalmába. Mintha, belül elöntött volna a melegség.
   Ezek után kevésbé figyeltem a Lady szavaira. Csakis Vanessa körül forogtak a gondolataim. Összekulcsolt ujjaink még inkább elvonták a figyelmem. Figyeltem, ahogy bal kezében kecsesen fogja tollát. Épp jegyzetelt valamit. Elsőre azt hittem, Lady Violet szövegelését írta le. Jobban megnézve, rájöttem, ez egy dalszöveg részlete. „When your hand finds the hand it was meant to hold, Don't let go". Ezt akár érthetném a jelenlegi helyzetre is. Díszes betűkkel írta, köré pedig kis hangjegyeket rajzolt. Hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét. Erre felkapta a fejét, és egy bájos mosolyt villantott rám. Szemei sötétebbnek tűntek, a kitágult pupillái miatt. Kíváncsi vagyok, mire gondol most. Erről az egészről. Az összefonódott ujjainkról. Óra előtti flörtről. Vagy a tegnapi próbáról...
   Ajkai picit elváltak egymástól, ahogy rajtam legeltette szemeit. Kívülről nézve eléggé úgy tűnhettünk, mintha egy pár lennénk. Kéz a kézben, egymást bámulva ücsörögtünk a fal melletti padokban.
   Zsebemben megrezzenő telefonom zavarta meg az idilli pillanatot. Szabad kezemmel előkotortam a telefont. Michaeltől jött egy üzenetem. Azt írja, órák után az udvaron várnak majd. Vigyorogva írtam vissza. Mikor a padra tettem a mobilt, éreztem, hogy Vanessa kíváncsiskodva figyeli mozdulataim. Ránéztem, mire szégyenlős mosolyra húzta rózsaszín ajkait. Letátogtam neki, hogy Mike keresett. Megértően bólintott.

Csengetéskor elengedte a kezem, hogy össze tudja szedni a holmiját. Az ajtóhoz érve előreengedtem.
- Szerinted, ki van már rakva a musical csapatbeosztás? – nézett fel rám a folyosón haladva.
- Szerintem, megnézhetnénk, hátha... - bólintott. A továbbiakban szótlanul haladtunk egymás mellett. Aztán kezét végighúzta a karomon és szembefordult velem. Felvont szemöldökkel néztem szemeibe.
- Oké, Ashton... Nem tudom, hogy mi volt ez az egész. Vagy, hogy mi a fene tört rám. De... - mély levegőt vett. – Jól esett, hogy egész órán foghattam a kezed. – szégyenlősen lesütötte szemeit.
- Én is így érzem, Vanessa. – megcirógattam a vállát.
- Komolyan? – ismét rám nézett. Csak bólintottam. – Remélem, nem érezted túlságosan tolakodónak, vagy ilyesmi...
- Egyáltalán nem. – bátorítón rámosolyogtam.
- Ennek örülök. – újabb bájos mosoly. – Mert tényleg nem akartalak, letámadni. – vigyorogni kezdtem.
- Erről szó sincs, Nessa. – gyengéden, a füle mögé tűrtem a haját. Behunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. Miután kinyitotta a szemét a mellettünk levő faliújságra emelte tekintetét.
- Nézd, itt a lista. – bökött egy papírra. – Oké, tehát az ikrek lesznek a csapatkapitányok. – elfordult tőlem. Mögé léptem, hogy láthassam a táblát. Könnyedén átláttam a feje felett, hisz vagy 20 centivel alacsonyabb nálam. – Ó, Gaby, Luke és Calum is velem lesz egy csapatban, méghozzá Sebastiannál.
- Én pedig Megannél, Mikeyval. – kinyújtottam a karom, hogy a nevemre bökhessek. E mozdulattal picit súroltam a vállát. Meglepő módon meg se rezzent.
- Hm, nem is tudtam, hogy Allison és Stephenie is jár erre az órára. – meglepődve húzta végig ujját a listán. – Tudod, egykor nagyon jóban voltunk. – magyarázta, közben vetett rám egy rövid pillantást. Aztán a listára néztem. Egy csomó név ismeretlennek hatott számomra. Sajnos Cassie is velem lesz.
- És mi történt?
- Áh, hosszú sztori. – megrántotta a vállát.
- Le kéne fotózni, hogy a többiek is tudják a beosztást. – elővettem a telóm, és a feje mellől lőttem is egy fotót. – Ez meg is van. – mosolyogva húztam el a kezem. – Mégis, mik a tervei ezzel Burge-nek?
- Látom nagyon figyeltél! – felnézett rám. Szinte még a szava is elakadt. Megbabonázva merült el a szemeimben. Ahogy én is az övéiben. Talán a közelség miatt nagyobb a vonzás. Hihetetlen milyen bájos arca van. A szemei meg elképesztően gyönyörűek. Amit amolyan cicásra húzott ki. Csókos ajkait élénk rózsaszín rúzzsal emelte ki. A számba haraptam, mert túl nagy volt a kísértés, hogy megcsókoljam. Egy darabig bámultuk egymást, aztán ellépett előlem. – Most viszont át kell mennem a suli másik szárnyába. – válla fölött bökött hátra a hüvelykujjával. – Addig is, szia, Ashton! – mosolyogva ölelte át a derekam. Ez elég váratlanul jött. Finoman megsimogattam a hátát.
- Délután találkozunk! – vigyorogva húzódott el. – Szia, Nessa! – mosolyogva intett, aztán az ellenkező irányba elindult. Vigyorogva figyeltem, ahogy sietve végig megy a folyosón. Angyali teremtés...

  Az udvarra érve, észrevettem egy kisebb tömeget az egyik fánál. Nem telik sok időbe, mire az ember kitalálja, kik miatt gyűlt össze ez a tömeg. A diákok közé furakodtam. Mikor észrevettek a bandatársaim, mindhárman széles vigyorral üdvözöltek. Luke és Michael gitároztak, míg Calum énekelt. Pont a dal végére értem ide. Megtapsolták őket. Aztán a tömeg nagy része feloszlott. És csak páran maradtak itt.
- Na, emberek! Engedjetek utat a dobosunknak! – szólt Calum. Megnyílt a sor, így csatlakozhattam hozzájuk. Lucas mögé álltam, és a padra támaszkodtam.
- Ha már itt az egész banda, nem játszanátok el még valamit? – izgatottan érdeklődött egy barna szemű lány.
- Igazából, menni készülünk, csak amíg Ashre vártunk, el kellett ütni valamivel az időt. – tette hozzá Mike.
- Kár, pedig szívesen meghallgattam volna még egy számot. – csizmája orra hegyével piszkálni kezdte az avart.
- Jaj, Clifford! Egy szám még belefér! – csattant fel a „kisfőnök". A kékhajú értetlenül húzta össze szemöldökét.
- Kissé nehézkes lesz „egy bandaként", dob nélkül bármit is előadni. – a szőkére néztem.
- Dobolhatsz a gitáromon. – félig felém fordult, és megkocogtatta az akusztikus gitárját.
- Ó, nem kell leharcolni a gitárod, Luke. – közelebb lépett a lány. – Majd máskor bepótoljátok. Ha meg lesz a kellő felszerelés. – mosolygott ránk a lány.
- Nem lenne semmi baja. – széles mosolyt villantott rá.
- Luke, ez egy gitár. Nem azért van, hogy Ashton doboljon rajta. – morgott Michael.
- Sajnáljuk, hogy most nem tudunk eleget tenni a kívánságodnak... - a nevére várva néztem a lányra.
- Phoebe. – mintha ezt a nevet is láttam volna a musicales listán.
- Áh, Phoebe. Te leszel az első, akit értesítünk, ha ismételten zenélni támadna kedvünk. Itt az udvaron. – vigyorogva mutattam körbe.
- Örülnék neki. – elpirulva mosolygott. Hosszú barna haját finoman lengette a szél.
- Nagyszerű! – nyomott a lánynak egy bájvigyort Mike. – Most pedig mehetünk, Hemmo?
- Hát persze.
- Addig is, sziasztok! – mosolyogva köszönt el a kiscsaj, aztán sarkon fordult és az épület felé vette az irányt.
- Micsoda buzgó rajongó! – motyogta Calum. Kuncogni kezdtem.
- Mi a fene van veled, Lucas? – Mike picit feljebb vitte a hangját.
- Mi lenne? – előredőlve figyelte a lány távolodó alakját. Eléggé úgy tűnt, mint akinek bejön a kiscsaj.
- Szerintem, ha már indulni készültünk, akkor tiplizhetnénk. – néztem rájuk.
- Egyetértek! – felpattant Hood.
- Veled még számolok, Hemmings. – fenyegetőn nézett le rá Michael. Luke pedig meglepve emelte rá kék szemeit.

A házunkhoz érve, Mikey és Luke láthatólag elfelejtették az előbbi kis morgást egymásra. Ugyanis vihogva és egymást lökdösve álltak meg a garázsunknál, arra várva, hogy felnyissam azt.
- Nyugodtan tegyétek oda a gitárokat, ahova akarjátok! – mutattam körbe. Közben elővettem a mobilom, és küldtem anyának egy üzenetet, hogy bowlingozni mentünk. Bár tegnap megemlítettem neki. De fő a biztonság.
- Valamelyik nap igazán elkezdhetnénk már valami feldolgozáson ügyködni. – nézett ránk Lucas. – Jó lenne már téged is bevonni ebbe. Szóval... össze kéne dobni az esélyes számokat. Hm?
- Tőlem aztán. – picit széttártam a karom.
- Jól van Luke, majd erre is sor kerül. Most inkább menjünk, mert éhen halok! – nyavalygott a punk. Vihogva indult előre Calum.

VANESSA

Suli után hazaugrottam remélve, hogy otthon lesz egyik szülőm. Beléptem az ajtón és hangosan elkiáltottam magam. Hamarosan jött is a válasz, méghozzá a nappaliból. Ekkor hallottam meg a tévében üvöltő focimeccs zaját. Megálltam a nappaliba vezető boltív alatt. Kissé meglepett, hogy apu helyett az öcsémet, és legjobb barátját, Andyt találtam a kanapén ülve.
- Halihó! – a fotelba dobtam a táskám. Aztán a kanapé mögé léptem és megborzoltam öcsém haját. – Szia, Andy, rég láttalak! – mosolyogtam rá.
- Én is téged. – visszamosolygott.
- Helló, Ness! – köszönt öcsém is.
- Mi jót csináltok? – a nagy képernyőjű készülékre néztem. Épp most rúgták fel az egyik fekete-piros mezes játékost. Au, ez fájhatott.
- Arra gondoltunk, hogy be kéne nyomni a Wii-t. Szabad? – félve kérdezte Andy.
- Hát persze! Nem vagytok már hatévesek!
- Király! Tudtam, hogy megengeded. – vigyorgott rám Andy.
- Nem vagyok szívtelen, szóval... - megrántottam a vállam.
- És nálad, mi a helyzet? – öcsém kitekert nyakkal nézett fel rám.
- Nem is tudom... Anyuék merre vannak?
- Gondolom, még dolgoznak.
- Kár, azt hittem, legalább az egyikük itthon lesz már.
- Ez nem jött be. – visszafordult a tévé felé. – Tán elakarsz lógni délután?
- Miből gondolod? – a háttámlára támaszkodtam.
- Akkor szoktál felőlük érdeklődni.
- Komolyan? Fel se tűnt. – ez remek, az öcsém is átlát rajtam. Szuper!
- Hova mentek? – nézett rám barna szemeivel Andy.
- Valami cukrászdába, vagy kávézóba. Fene se tudja.
- Na, melyik srác után koslatsz? – picit oldalra fordította a fejét, hogy láthassam sunyi vigyorát.
- Hogy mi? Aaron, mégis... Jaj, te gyerek! – megnyavartam a vállait.
- Ugye nem az a gyökér Shawn?
- Jézusom, dehogy! – bukott ki belőlem.
- Reméltem is. Viszont ezzel beismerted, hogy mégis pasi van a dologban. Lebuktál! – felpattant a kanapéra. – Mesélj, nővérkém, csak nem belezúgtál valakibe?
- Megint? – meglepve kérdezte Andy.
- Mit megint? – kissé elpirulva néztem rá. – Fiúk, mégis miből veszitek, hogy...
- Vanessa, épp az előbb mondtad, hogy nem vagyunk már pisisek.
- Oké, ha helyettem mindenki tudja mi a helyzet, akkor avassatok már be, légy szíves! – ujjaimmal dobolni kezdtem a világos huzatú kanapén.
- Nyilván fiú van a dologban. – állapította meg Andrew.
- Nem, dehogy! Csak Gabyval kóricálnánk a városban.
- Meghiszem azt. Csakhogy nem céltalanul, az is biztos. – vigyorgott az öcsém.
- Inkább nézzétek a tévét, vagy Wii-zzetek. Te pedig, Aaron, vedd tárgytalannak a dolgot.
- Ahogy érzed, nővérkém! – nevetett. Átsétáltam a konyhába.
- Te, mi van, ha arról az új srácról van szó? – lemerevedtem két lépés között. Picit visszafordultam.
- Andy, mondasz valamit! – csattant fel öcsém.
- Hogy is hívják?
- A-val kezdődik, ebben biztos vagyok. – ezt nem hiszem el! Homlokomat nyomkodva vettem fel egy tollat, hogy írhassak egy üzit anyuéknak. Gyorsan lefirkantottam, hogy jöttemre kicsit később számítsanak.
- Jól van, skacok! Majd érkezem! – megálltam mögöttük. – Kaját találtok a hűtőben. És ne verjétek szét a házat, oké?
- Jók leszünk! – mosolygott Andy.
- Neked meg jó pasizást! – gúnyos mosolyt villantott.
- Nagyon vicces, nagyokos! – kidugtam a nyelvem. Felvettem a táskám és az ajtóhoz mentem. Épphogy kiléptem, máris dudált nekem Gaby. Lehúzódott az út szélére, sietve beszálltam.
- Hellóka, Csajszim! – vigyorgott.
- Ó, de túlvilági ez a smink.
- Szerintem, marha jó. – vigyorgott magára a visszapillantó tükörben.
- Nem mondtam, hogy nem jó. Csak kicsit... khm, drámai. – a szinte feketés bordó rúzsa még jobban sápasztotta. Arcát körül ölelő fekete hajáról, és „pandásra" sminkelt szemeiről meg nem is beszélve. De ez teszi őt igazán Gabyssá. – Na, de merre menjünk?
- Szerintem, először mehetnénk telefontokot venni. Már ki is néztem magamnak egyet.
- Jó ötlet, én is le akarom már ezt cserélni. – kezdtem megunni a virágmintás tokot. Útközben benyomta a rádiót, és a kedvünkre való dalokat énekelni kezdtük. Sosem értettem mi baja a hangjával. Pedig kissé rekedtes és erős a hangja. Amolyan igazi rocker. Peff, ilyen téren bezzeg szerénykedik.
Miután megérkeztünk az áruházba rögtön meg is rohamoztuk a telefonos üzletet. Megálltam az egyik pultnál, és forgattam a tokokat.
- Te ez milyen jól néz ki már! – kézbe vette az egyik feketét, amin szürke koponya volt.
- Valamiért nekem olyan kalózos.
- Jaj, milyen vagy! – meglökte a vállam.
- Sziasztok, lányok! Segíthetek valamiben? – hozzánk lépett az egyik eladó.
- Áh, nem köszi, boldogulunk. – rámosolyogtam.
- Rendben! – ezzel elment. Gaby sanda pillantást vetett rá. Mosolyogva fötörtem tovább.
- Ó, ezt nézd! – elé tartottam egy világoskék M&M figurásat. – Hát nem cuki?
- Kis tünemény! – vigyorgott, aztán elmerült a nézelődésben. – Nessa, ezt szerintem neked szánta az ég is! – az arcomba tolt egy neon rózsaszínűt, aminek hátulján egy cica kapaszkodik, és a tok felső bal szélét harapdálja.
- Istenem, de édes! – az arcomhoz kaptam kezeimet. – Muti már! – elvettem tőle. – Ez annyira aranyos. – szinte elolvadtam a cicus láttán. Amúgy is imádom a macskákat.
- Ugye? Megmondtam én, hogy neked találták ki. Én megvenném. – vigyorogva pislogott.
- Meg is fogom. – továbbra is úgy szorongattam, mintha elfuthatna. Közben átléptünk a másik standhoz. Én is nézegettem még párat, bár úgy sem kell másik a cicáson kívül. Aztán Gabyt elkapta a fangörcs, és szinte visítva fordult felém.
- Jézusom, ezt muszáj megvennem! Nessa, figyuzd má'! Kegyetlenül élethű! – megint az arcomba tolt egy újabb tokot. Kivettem a kezéből, és a hátlapot kezdtem bámulni. Egy vörös rúzsos női száj volt rajta, kivillanó vámpírfogakkal, amikről csöpögött pár vércsepp. Sőt a száj és a vércseppek picit ki is dudorodtak.
- Ejha, nagyon vagány. – bólogatva adtam vissza.
- Ezt biztosan elteszem. – kacsintott.
Ezt követően még nézegettünk párat, aztán fizetés után leléceltünk. Ahogy kiértünk a boltból, megálltunk felpattintani az új tokjainkat.
- Nagyon édes! – vigyorogva nézegettem a cicás tokom.
- Passzol hozzád. – széles mosolyt villantott rám. Ezután körbesétáltuk az áruházat. Néhány üzletbe be is tértünk. Persze azt tudni kell, Gabyval csendben nem lehet ilyen helyeken ellenni. Mindig a viccelődésen jár az agya. Így ha meglát egy kalapot, vagy valami viccesebb ruhadarabot azonnal felpróbálja, és hülye pofákat vág hozzá. Így mindketten visítva röhögünk. Az eladók nagy örömére persze. Volt már arra is példa, hogy kitessékeltek minket hangoskodás miatt.
- És most merre? – kérdeztem, mikor ráeszméltem, hogy elhagytuk a plázát.
- Oda, ahol lehet enni! – hisztisen összecsapta tenyereit. Szem forgatva megráztam a fejem. Állandóan ehetnékje van.
- Akkor keressünk valami kajáldát. – egy random irányba elindultunk. – Tényleg, mi a véleményed a musical óráról?
- Klassz. Eddig nagyon tetszik.
- Emlékszel bármire is, a kék hajún kívül?
- Nem igazán. – felnevetett.
- Miért nem lepődöm meg?
- Na, nem mintha te nem bámultad volna a kis szemüvegest? Ne is tagadd, láttam, Nessa. – vigyorgott.
- De azért figyeltem is. Sőőt! Jut eszembe, kirakták a csapatbeosztásokat.
- Komolyan?
- Ú, basszus! – a homlokomhoz kaptam. – Ashton nem küldte át a képet.
- Várj! Mi köze ennek is Ash-hez?
- Együtt néztük meg a táblát. És, ő fotózta le.
- Együtt néztétek meg, mi? – fel-le húzogatta a szemöldökét.
- Jajhát! – vállal meglöktem. – Annyi biztos, mi ketten egy csapatban leszünk, drágám. Ja, és sajnálatos módon, Michael a másik csapatban lesz. Ahogy Ash is.
- Háh, mintha Burge tudta volna.
- Szerintem tudja is.
- Mi van? – hirtelen megtorpant, én még lendületből léptem kettőt előre.
- Nem láttad, hogy mennyire befigyelt téged és Mike-ot? Nektek magyarázott, hogy ki miért iratkozott fel az órájára. Rémlik?
- Ja, valami dereng. Komolyan, ennyiből levágta, hogy mi van?
- Úgy néz ki.
- Gondolatolvasó, vagy mi?
- Sosem tudhatod. – kuncogni kezdtem. Pár perces séta után betértünk egy félig kávézóként, félig játék"teremként" működő „üzletbe". Barátnőm egyből megrohamozta a pultot.
- Nyugodtan rendelj, én még válogatok egy darabig. – a sütik között nézelődött.
- Egy vegyes gyümölcs shake-t kérnék. – fordultam az eladófiúhoz. Mosolyogva bólintott és arrébb állt. – Na, meg vagy már? – barátnőmre néztem.
- Ajh, nem tudok választani. Süti vagy fagyi?
- Nemrég fagyiztunk. Úgyhogy most süti van soron. Nem?
- Jó ötlet. – közben visszatért a pultos fiú.
- Parancsolj! – bájosan mosolygott rám, amit egy hasonló mosollyal viszonoztam.
- Köszönöm! – elvettem a hideg italom.
- Nekem egy kapucsínó és két csokis muffin lesz. – neki is bájologva nyújtotta át a rendelését. Gaby fizetéskor, természetesen leállt a sráccal flörtölni. Nagy vigyorral az arcán, fordult el a pulttól. – Na, ki alkudta le felére az összeget? Hát persze, hogy Gabrielle! – önelégülten ült le a szélső asztalhoz. Tőlünk pár lépésre, egy sötétített üvegpalánk választotta el egymástól a kávézót és a bowling pályát.
- Biztosan a szexi fekete ajkaidnak köszönheted.
- Honnan tudod, hogy nem?
- Mindenki tudja, hogy a dekoltázsodba lógó nyakláncod miatt aratsz sikereket.
- Áh, az csak ráadás. – legyintett. – Tessék, az egyik a tiéd. – mutatott a rózsaszín csomagolású sütire.
- Hát, nem terveztem enni, de elfogadom. – elvettem a kis tányérról.
- Ez isteni! – morogva rágcsálta. Az asztalra tettem a telóm. Nem tudok betelni ezzel a tokkal, annyira cuki! – Hadd kérdezzek már valamit, drága barátném!
- Máris rosszul kezdődik! – sóhajtottam.
- Hogy álltok Ashtonnal? – nézett rám a nagy adag tejszínhab fölött.
- Ó, nagyon megy már a ballada. – már most próbáltam terelni a témát. – Szinte már nem is igényel újabb próbát.
- Nagyszerű. De tudod, hogy nem erre értettem.
- Nem tudhatom, mire gondolsz.
- Ne idegesíts már, te jány! Nessa, totál nyilvánvaló, hogy mi van köztetek.
- Még nincs köztünk semmi. Nem mondom azt, hogy nem tetszik. Mert tudom, hogy lerí rólam. De... - tapsikolni kezdett.
- Örülök, hogy végre bevallod. Nemcsak nekem, hanem magadnak is. És szerintem igaza van Calumnak.
- Miben? – összevont szemöldökkel babráltam a szívószállal.
- Beleférne már egy igazi randi. Hm?
- Eh, nem is tudom, Gaby.
- Ashton cuki pofiján is ugyanaz tükröződik, mint a tiéden. Epekedtek egymás után. De miért nem léptek ez ügyben?
- Nem ilyen egyszerű.
- Mi nem egyszerű? Nem fér a fejembe, Vanessa, hogy miért nem mentek randizni? Semmit sem rontana a helyzeten. Sőt!
- Nem tudom. – széttártam karjaim. – Tényleg, külsőszemlélőként mi látszik rajtunk?
- Csak úgy bámultok egymásra, mint akik járnak. Elég megtévesztő.
- Megtévesztő?
- Ühüm. Mindenki várja a következményt. De aztán mégsem történik semmi. Csak cukiskodtok. Mondjuk a ma reggeli elég érdekesen jött ki.
- Mire gondolsz?
- Amikor a füledbe súgott valamit. Messziről és abból a szögből, ahol én álltam, eléggé úgy tűnt, mintha smárolnátok. – majdnem kiköptem az italom.
- Hogy mi?
- Ehe, kicsit meg is lepődtem. Már fel is készültem, hogy jól lecsesszelek, ezért is. – felnevettem. – Szerintem, mások is ennek látták, mert elég fura fejeket vágtak. Nem tűnt fel?
- Nem igazán.
- Igaz, ha nem is smaci volt, attól még elolvadhattál tőle. Pláne ilyen közelről.
- Ahogy mondod. Valahogy nem tudtam volna másra figyelni. Rajta kívül.
- Meghiszem én azt. Amúgy, mit mondott? Vagy ez kulisszatitok?
- Öh – beszívtam a szám.
- Tehát csak rátok tartozik.
- Igazából, tegnap este, mikor hazafelé készült, megpusziltam az arcát.
- Ó, és erről miért nem tudok?
- Mert tudtam, hogy máris elkezdenél kombinálni, és...
- Hohó, lassíts! Egy arcra puszitól nem fogok őrült agyalásba kezdeni. Azt hiszem. – felnevetett. – És hogy volt rá bátorságod?
- Még én sem tudom. Viszont, ha vele vagyok, folyton elkap valami „vonzás", és azon kapom magam, hogy...
- Legszívesebben megcsókolnád? – kis hezitálás után picit bólintottam. – Te tényleg szerelmes vagy! – visítva a nyakamba ugrott. Majdnem leterített a székről.
- Oké-oké, elég lesz! – sikerült lefejtenem magamról. Aztán vigyorogva visszaült a helyére. – Ez nem szerelem. Csak vonzalom. – sóhajtottam.
- Több. – okoskodva bólogatott. – Hidd el nekem, többről van szó. – épp szólásra nyitottam a szám, mikor egy irtó hangos röhögésre lettünk figyelmesek. Ráadásul még visszhangzott is, hisz a bowling pályáról jött. – Ezt a nevetést bárhol felismerem! – megfordult, hogy átlessen a szomszéd terembe. – És bumm! Igazam van!
- Mi van? – értetlenül néztem rá.
- Nézd csak, kik vannak ott, az ötödik sorban! – nyújtogattam a nyakam, aztán eltátottam a szám, mikor megláttam a 5sost. Mike a hasát fogva röhögött, ahogy Luke is. Ashton épp felsegítette Calumot, aki a padlón ücsörgött. Valószínűleg gurítás közben elcsúszhatott, az amúgy is sikamlós padlón.
- Basszus! – a fejemhez kaptam. – Ashton mondta, hogy bowlingozni mennek délután.
- Baszki, nem mondod komolyan? – vigyorgott.
- De mondom. El is felejtettem. – gyorsan lehúztam magam, még mielőtt kiszúrnának a srácok.
- Biztosíthatlak, hogy ez nem véletlen egybeesés, Nessa! Ezt a sors akarta így.
- Miről zagyválsz? – összevontam a szemöldököm.
- Ez azt jelenti, hogy... - felpattant, megragadta a karom és egy huncut mosoly ült ki fejére. – Megyünk kukkolni a sarokba! – a mosolya kezdett átmenni eszelősbe.
- Nem, nem megyek én sehova! Á-á, felejtős. – próbáltam elnehezedni, hogy ne tudjon elrángatni.
- Na, gyere már! Hidd el, észre sem fognak venni.
- Aha, főleg ebben a simulós nadrágodban! Na meg aztán, az én lángoló hajammal tényleg el lehet bújni. – sikerült talpra állítania.
- Gyere hát!
- Ne, Gaby! Kérlek! – kutyakölyök szemekkel néztem rá.
- Engem nem veszel meg ezzel a tekintettel. Ashtonnak biztosan ellágyulna a szíve. – vihogott. – Ne kéresd magad, tudom, hogy titkon erre vágysz. – vihogott. Az egy dolog, hogy mire vágyom. Az meg egy másik, hogy mit teszek meg ennek érdekében. Végül engedtem barátnőmnek, ás hagytam, hogy áthúzzon a másik terembe. A nézőtér szélén felsunnyogtunk, és a harmadik sorban le is ültünk. Nem sok ember volt itt, így sajnos nem nagyon kerültünk takarásba. Lehet, feljebb kellett volna mennünk? Vagy nem pont srégen ülni mögéjük?
- Te, nagyon nem leszünk itt jóban.
- Ugyan már! Észre se fognak venni. – kuncogott.
- Háh, itt tényleg nem!
- Nem kell suttogni ám. – vigyorgott. – Fel se fog tűnni nekik. Ha mégis, mondhatjuk, hogy az öcséddel jöttél. Ott úgyis vannak ilyen kis kölkök. Nédda! – mutatott a nyolcadik sorban álló két 15 körüli srácra.
- Nagyot fogunk bukni vele.
- Jaj, ne görcsölj már, Ness. Inkább élvezd a kilátást! – a fiúk felé fordult. – Ejha, Ash még hátulról is jól mutat. Micsoda izmos kis hátsója van! – oldalra billentette a fejét, és úgy stírölte.
- Jézusom, ne ennyire feltűnően. – eltakartam a szemeit.
- Na, hadd lássam! – felcsippant, ahogy el akarta kotorni a kezem.
- Psszt! Ne picsogj, mert le fogunk bukni! – nevetni kezdtünk. Aztán elvettem a kezem. Pislogott párat, aztán összevigyorogtunk.
- Oké, értek én a szóból, Ness! Ash csakis a tiéd, vágom én. – felnevetett. Csak becsuktam a szemem, és megráztam a fejem.
- Én meg azt vágom, hogy nem tudsz csendesebb lenni. Pont most, mikor lapulnunk kéne?
- Jajhát! Lazulj már el! – meglökte a vállam. Ismét a srácok felé fordult. Ezúttal én is. Egy darabig csendben figyeltem, ahogy gurítják a golyókat. Ashton a szöszkével volt egy „csapatban", míg Calum a punkkal. – Úgy tűnik Ash-Luke páros jobbnak ígérkezik. Szerinted, véresen komolyra megy a játék?
- Nem hinném. Csak szórakoznak. – rápillantottam. – Nézz csak rájuk. – mind a négyen együtt nevettek valamin. Tisztán kihallatszott Ashton göndör kacaja.
- Olyan kis cukik így négyesben. Neem? – rám nézett.
- Tényleg azok.
- Furcsa, hogy Ashtont ilyen gyorsan befogadták. Eddig nem nagyon láttam más srácokat velük lógni.
- Talán ő jobban illik közéjük. Vagy nemtom.
- Cukiságban biztosan. – visítva felnevetett. Ha ezt nem hallották meg, akkor tényleg védett helyen vagyunk. Próbáltam csitítgatni, de még jobban kitört belőle a nevetés.
- Itt hagylak, ha nem hagyod abba!
- Itt hagynád a kis borsócskád?
- Borsócska, ez meg honnan jött? – nevetni kezdtem. – Miattad igen, mert képtelen vagy lapulni. – tovább rötyögött.
- Szerintem, már akkor lebuktunk, mikor beültünk ide.
- Gondolod?
- Szerintem, bennetek, mármint kettőtökben – először rám, aztán Ashre mutatott – valami detektor van, hogy bárhol megtaláljátok egymást. – megint felnevetett.
- Te bolond vagy. – meglöktem.
- Lehet, de igazam van. – vigyorgott. Vállat vonva néztem Ashre. Épp gurítani készült, kezében megforgatta a sötétkék golyót. Aztán egyenesen rám nézett. Féloldalas mosolyt villantott, majd kacsintott egyet. Tátva maradt a szám. Egyrészt, hogy tényleg kiszúrtak minket. Másrészt, Ash irtó szexire vette a figurát. Teljesen leblokkoltam tőle. Csak azt vettem észre, hogy Gaby tapsikol mellettem, meg Lucas lepacsizott Ashel. Mivel tarolt a gurítással.
- Hahó, élsz még? – belém karolt barátnőm.
- Nem igazán... - sóhajtottam.
- Vettem észre. – nevetett. – Én is meghaltam volna, ha egy ilyen dögös kacsintást kaptam volna.
- Az még hagyján. – vigyorogva bámultam tovább a dobost. – Na, mi van? Kupaktanács? – állammal a srácok felé böktem, akik egy kört alkottak.
- Szerintem, rólad beszélnek.
- Ugyan már! – összehúzta szemeit. – Igazad van, rólunk. – megpaskoltam a térdét.
- Hm, nem is mondasz hülyeséget. Ej, de kíváncsi lettem, hirtelen. – felnevetett.
- Én nem annyira. – visszanéztem a bandára. Most megint Calum következett. Mike bekiabálta neki, hogy próbáljon meg nem elcsúszni. Az „ellenfél" csapattagok felnevettek.
- Van kedved fogadni?
- Miben? – gúnyos mosoly jelent meg arcán. – Ajjaj, ez nem jelent jót.
- Abban, hogy hány perc múlva fog leszólítani Ashton.
- Oké, mi a tét?
- Húsz dolcsi.
- Húsz? Ne már!
- De már. Mennyit tippelsz?
- Pff... nem tudom.
- Én azt mondom, öt. De leginkább annyi sem kell.
- Dehogynem. Én tízet mondok. – mire gonoszan felnevetett.
- Máris viszket a tenyerem. – összedörzsölte kezeit. Megráztam a fejem, és a fiúkat kezdtem figyelni. Mike következett a dobásban. Szakértően méregette, honnan lenne jobb gurítani. Calum valamit erőteljesen magyarázott neki a háttérből.
   Magamon éreztem Ashton tekintetét, így ránéztem. Aranyosan mosolygott rám. Én pedig intettem neki. Majd letátogott egy sziát. Bámultuk egymást egy darabig. Jobbára addig, míg Luke oda nem lépett mellé, hogy a fülébe súgjon valamit. Ash összevont szemöldökkel nézett ajak piercinges barátjára. Mintha azt mondta volna, hogy „ez teljesen nyilvánvaló, Ashton.". Mi a nyilvánvaló? Ugye neem? Párszor vetettek rám egy-egy pillantást, aztán Luke Ash elé állt, így kitakarta előlem. Néhány másodperc múlva, a szőke átkarolta Ash vállát, és felénk fordulva méregettek. Miközben vigyorogva beszéltek valamiről.
- Uramisten... - sóhajtottam.
- Mi az? – nézett rám barátnőm, aztán követte a tekintetem vonalát. – Ez igen! Biztos vagyok benne, hogy rólad van szó. Luke most fűzögeti a kis cukorborsód, hogy szólítson le.– vigyorgott.
- Áh, szerintem nem ő győzködi.
- Igaz, csak bátorítja. Egyértelmű, hogy mik a szándékaik. Ahogy ők is tudják, mit tudunk mi. – nevetett.

ASHTON

- Irwin, ha tetszik, miért nem hívod randizni? – már másodszor kérdezte Luke, mire végre sikerült levennem a szemem Vanessáról.
- Még túl korai lenne.
- Mihez képest?
- Luke, alig ismerem két hete.
- Az nem jelent semmit. Meg amúgy is, a randi nem azért van, hogy megismerd?
- De persze, csak...
- Ne csináld már, Ash! – megint elém állt, és mindkét vállamra tette kezeit. – Tán azt hiszed, hogy nemet mondana? – vállat vontam. – Ezt most nem mondod komolyan? – meglepve nézett. – Totál lerí róla, hogy bejössz neki. Nézz csak rá! – oldalra billentette a fejét, hogy lássak tőle. Ránéztem Nessára. Arca kipirult, vörös haja csak úgy lángolt. Esetlenül babrált a cicafül szegélyű, térdzoknijával. Ebben a pillanatban, sokkal fiatalabbnak tűnt. Ránk emelte tekintetét. Zavartan tűrte el a haját, mikor rámosolyogtam. – Látod? Erről beszélek! Totál elolvad tőled. – vigyorgott.
- Meglehet, de...
- Ashton – unottan nézett. – csak magaddal szúrsz ki.
- Na, itt mi a helyzet? – elengedett Luke, mikor mellénk léptek a többiek.
- Valami stratégiát agyaltatok ki? – érdeklődve nézett Calum.
- Próbálom észhez téríteni.
- Miért is? – felváltva nézett ránk Mike.
- Szerencsétlen, beijedt a kis vöröstől. – válaszolta Lucas.
- Komolyan? – Cal visszatartotta a nevetését.
- Ne legyél lüke, Irwin! – magyarázta Mike, közben Luke bólogatott.
- Én is ezt mondom.
- Nem is értem, miért nem startolsz rá?
- Még kor...
- Dehogy lenne korai! – idegesen zsebre vágta kezeit Luke.
- Ecsém, látszik a szemeiben...
- Azokban a nagy zöld szemeiben. – tette hozzá Calum.
- Arra vár, mikor hívod randizni. – bizonygatta a punk.
- Ne akard, hogy én hívjam el a nevedben. – vihogott Hood.
- Garantált, hogy akkor sikítva fog elrohanni. – felnevetett Hemmo.
- Jól van skacok. Ha eljön az ideje, tényleg el fogom hívni.
- Jó, de mikor? – mindhárman méregettek, én pedig széttártam karjaim.
- Reménytelen eset vagy. – megrázta a fejét a szöszke, csak vigyorogtam rajta. Aztán a pálya felé mentem, hogy felvegyek egy golyót. – Ennyi? Tényleg nem hívod el? – kiabálta utánam.
- Most nem is. – vigyorogva megfordultam. Ekkor tűnt fel, hogy Mike Vanessával beszél. – Ugye nem fűzögeti? – mutattam rá, mire Luke a válla fölött hátranézett.
- Hát, ha te lusta vagy rá. – felnevetett. Mike közrefogta a két lányt, vagyis átkarolta a vállukat, és így közelítettek felénk.
- Ahogy mondtam, a dobosunknak beszéde van veled, Porcelánbabám. – vigyorgott Vanessára.
- Oké, és miről? – értetlenül nézett fel rá.
- Az csak kettőtökre tartozik. – kacsintott. Elengedte Gabrielle-t, és Vanessa vállaira tette kezeit, hogy felém tolja. – Beszélgessetek, kis tubicáim! – vihogva lépett mellém. – Ugye tudod, hogy tartozol nekem eggyel? – súgta. – Ja, és kéne a telód!
- Mi? Minek?
- Baby... vagy Gaby. Mindig összekeverem eme neveket. – vihogott. – Szóval a gótcsaj említette, hogy meg van neked a kornyikálós beosztás. Átpasszolhatnád. – tartotta a markát. Miután tenyerébe fektettem a mobilom, kaján vigyor jelent meg a képén, aztán a többiekhez lépett. Vanessa mindvégig értetlenül nézett minket.
- Oké, lövésem sincs, mi ez az egész. Szóval, elmagyarázhatnád...
- Komolyan, én sem tudom, mit akciózik Mikey. Neked mit mondott?
- Azt, hogy beszélni akarsz velem. Azt viszont nem, hogy miről. – megfogtam a kezét, és arrébb húztam a többiektől. A háttérből füttyögés hallatszott.
- Nem tudom, mennyire volt félreérthető az előbbi bámulásunk, Luke-al. De...
- Nem volt mit félreérteni rajta. – összevontam a szemöldököm. Közelebb lépett. – Világos, hogy rólam volt szó. – nyomtam egy bájvigyort. – Pontosan erre az arcra számítottam. – vigyorgott. – Szóval, hadd halljam, miért hívott ide Mike?
- Csak... - mély levegőt vettem. – meg akartam kérdezni, hogy mikor próbálunk?
- Ó, - láthatólag nem erre számított. – nem is tudom. – feltűrte bordó felsője ujját, hogy ránézzen az órájára. – Esetleg, valamikor hét után? – érdeklődve fürkészte az arcom.
- Rendben. Mit szólnál, ha ma nálunk próbálnánk? – pislogott párat.
- Nálatok?
- Ühüm. Tudod, a garázsban berendezkedtünk a srácokkal. Van már mikrofonunk is, meg persze ott a dob. Szóval?
- Hű, az király lenne. – újabb mosoly. – Szüleidet nem fogja zavarni?
- Ne aggódj Anyu miatt. – rámosolyogtam.
- És... - folytatásra várva nézett.
- Anyuval élünk.
- Ó, nem tudtam.
- Sok mindent nem tudsz még. – eltűrtem egyik kósza tincsét. Halvány pír szökött az arcába, amitől még zöldebb lett a szeme. – Khm... A címünket átpasszoljam, vagy megjegyzed, ha elmondom?
- Inkább felírnám. – kissé kábán vette elő mobilját.
- Cuki. – mutattam a macskás tokra.
- Ma szereztem be. – büszkén vigyorgott.
- Passzol hozzád.
- Jaj, köszi. – rám mosolygott a telefonja fölött. – Oké, mondhatod. – gyorsan bepötyögte a címem. – Legkésőbb, negyed nyolcra biztosan ott leszek.
- Majd várlak. – rámosolyogtam. – Addig is, menjünk vissza a többiekhez. Még a végén kezdenek másra gondolni. – édesen felnevetett. Mielőtt elindultunk volna, a hátára csúsztattam a kezem.
- Na, mi a helyzet? – vigyorogva érdeklődött Gaby.
- Semmi különös. – vállat vont Nessa.
- Megfűzted? – hajolt hozzám Luke.
- Dehogy.
- Mi? Ne csináld már, öregem! – hisztizett.
- Luke, még nem jött el az ideje.
- Ah, ne mondd már. – közelebb hajolt. – Érzem, hogy csak arra vár.
- Jézusom! – nevetve forgattam szemeim.
- Vanessa, tőled is megkérdeznénk, van kedved beállni, gurítani kicsit? – érdeklődött Calum.
- Örömmel.
- Oké, csoportosodjunk! – összecsapta tenyerét Mike. – Gaby, téged választalak! – és egy láthatatlan Pokémon labdát dobott felé. Szakadni kezdtünk a röhögéstől.
- Ez akkor azt jelenti, hogy én Ashékhez kerülök? – picit megrémülve nézett a kékhajúra.
- Igen, csibém, hozzájuk kerülsz. – kajánul vigyorgott Cal.
- Tán van valami kifogásod ellenünk? – vállamra támaszkodott Luke.
- Persze, hogy nincs. – elindult felénk.
- Ne aggódj, nem harapunk! – kacsintott rá.
- Reméltem is, Lucas. – mosolygott. – Viszont, azt hozzá tenném, hogy elég béna tudok lenni. Bele kell jönnöm, mert már nagyon régen játszottam.
- Annyi baj legyen. – rámosolyogtam.
- Akkor mehet? – néztünk át a másik csapathoz.
- Hát hogyne! – vigyorogva méregetett minket Calum.
- Csapassuk! – kidugta a nyelvét Mike.
- Még mielőtt elragadna minket a hév, nem kéne pontoznunk? – a két csapat közé lépett Gaby.
- Jó ötlet. – bólintottam. Gabrielle elcsúszkált a pontozó táblához, ami a fal mellett árválkodott.
- Itt is van! – vigyorgott, miután letette a táblát.
- Ha már pontozunk, akkor szabjunk ki valami nyereményt is. – mosolygott Vanessa.
- Én aszondom, a nyertes csapatkapitányok elvihetik eme két hölgyemény egyikét, randizni. – vázolta fel Michael.
- Hogy mit csinálni? – kérdezték a lányok.
- És kik a kapitányok? – értetlenül harapdálta a piercingjét Luke.
- Jómagam, – bökött magára a punk. – és Ashton. – kacsintott rám.
- Na, ne már! És mi kimaradunk jóból? – sértődve nézett Calum.
- Ez így nem oké, Mikey. Valami mást kell kitalálnunk. – magyaráztam.
- És akkor mit mondasz, nagyokos?
- Ehh... - megigazítottam a szemüvegem.
- Na, ugye. Maradunk az én tervemnél.
- Asszem, ez így nem testvéries. – kezdte Nessa. – Szerintem, a vesztes csapat rendeljen pizzát, vagy bármit a győzteseknek. És akkor senki sem marad ki semmiből. Hm?
- Erre szavazok! – mondta Luke.
- Én is! – Michael kivételével mindenki beleegyezett.
- Nem mondjátok komolyan? – durcásan felhúzta az orrát a kékhajú.
- Tesó, nagyon nem jött be a dolog. – megveregette a hátát Calum.
- Oké, csapatnevek szerintem lehetnének GCM, és VAL. – máris felírta a táblára Gaby. Megállapodtunk, hogy négy körös lesz.
- Öregem, most nézem, szándékosan osztottál be így minket? – kérdezte Luke Cliffordtól.
- Miért is?
- Ti vagytok a sötéthajúak, mi meg a szőkésebbek.
- Baszki, tényleg! – felvihogott, ahogy végignézett a bagázson. – Hát akkor – Calum és Gaby közé lépett. – sötéthajú sorstársaim, tartsunk össze. – nevetni kezdtek.
- Hogy legyen a sorrend? Ki, ki után jön? – nézett fel ránk Vanessa. Olyan aranyosan picike.
- Luke, te és én. – soroltam.
- Értem.
- Amíg én lövök, addig ti gyakorolhatnátok.
- Tényleg megmutathatnád, hogy kell. – rám mosolygott Nessa.
- Rendben. – bólintottam.
- Mi kész vagyunk, kezdhetjük? – előrébb lépett a szöszke. A másik csapat sorrendje, Calum, Gaby és Michael lett. Pénzfeldobással döntöttük el, hogy Cliffo-ék csapata kezdjen.
- Akkor, gyakoroljunk. – kézen ragadtam Vanessát. – Válassz ki egy tetszőleges golyót. – automatikusan egy rózsaszínt vett fel.
- Ez jó lesz. – rám mosolygott. Aztán a pályához lépett. – Oké, megmutatom, milyen béna vagyok. Ha lehet, ne nevess ki, jó? – könyörögve nézett rám.
- Megígérem, nem foglak kinevetni. – bólintott, aztán megfordult. Figyeltem, ahogy lélekben felkészül. Mély levegőt vett. Meglendítette a karját, és elengedte a golyót. Szemei elé kapta kezeit, és az ujjai között leskelődött. Irtó aranyos lány. Mosolyogva bámultam őt. Aztán lehangolva nézett rám, miután csak négy bábut sikerült letarolnia.
- Kezdetnek nem is rossz.
- Nem rossz? Ashton, ez gyalázatos. – felnevettem.
- Legalább négyet eltaláltál. Több mint a semmi. – kelletlenül bólogatott. – Megmutatom, hogy kell. – Közben visszajött a golyó és a bábuk is visszarendeződtek. Kézbe vette a golyót, én pedig mögé álltam. Megfogtam a bal kezét, melyben a golyót tartotta. – Finoman lendítesz, közben picit hajlítsd be a lábad. – gyengéden a derekára csúsztattam a jobb kezem. Megrezzent az érintésemtől. Valószínű nem számított rá. – Próbálj mindig ebből a szögből célozni. És akkor teli találatod lesz. – engedte, hogy irányítsam a kezét. Akkor engedte el a golyót, mikor jeleztem neki. Mozdulatlanul figyeltük a golyó útját. És ahogy számítottam, tényleg strike lett belőle. Vigyorogva ugrott a nyakamba. Átkaroltam a derekát, hogy megtartsam az egyensúlyunkat.
- El se hiszem, hogy sikerült! Köszi Ashton! – nevetett. Miután kiörömködte magát, visszabillentettem a lábaira. Mikor a szemeimbe nézett, ajkai picit elváltak egymástól. Nagy és zöld szemei csillogtak a boldogságtól. Eltűrtem az arcába hulló puha tincseit. Megint elkapott a kísértés, hogy megcsókoljam. Ugyanez látszódott rajta is. Csak beleharaptam a számba, és elengedtem a derekát. Hátrébb léptem tőle, ő pedig zavartan igazgatta a ruháját.
- Khm, menni fog?
- Azt hiszem, igen.
- Nagyszerű. – rámosolyogtam, ismét vér szökött az arcába. – Menjünk, már biztosan várnak ránk. – előre engedtem. Basszus, egyre többször fog el az érzés, hogy megcsókoljam. Hihetetlen, miket nem vált ki belőlem, ez az angyal.
- Meg volt a korrep? – nézett ránk Luke.
- De még mennyire! – kiáltotta Calum.
- Mindent láttunk ám, tubicák! – vihogott Michael.
- Olyan kis cukik voltatok! – vigyorgott Gabrielle. – Na, és az a kis ölelés. Jujj... - szívecskét mutatott a kezeivel. Mindketten szemeinket forgatva vigyorogtunk rajtuk.
- Akár meg is csillogtathatod a tudásod, Vanessa. – kezébe nyomott egy golyót a szöszi.
- Máris? – elhúzta a száját. – Oké. – esetlenül állt a vonalhoz. Baloldalra húzta hajzuhatagát, szabaddá téve a nyakát. Ismét mögé léptem, felkarjaira tettem a kezeim.
- Ne feledd, ürítsd ki a buksid. Gondolj valami szépre, jóra, bármire. – suttogtam a fülébe.
- Bármire?
- Ühüm, a lényeg, hogy ellazulj. Ne görcsölj rá. És csináld úgy, ahogy mutattam. Akkor biztosan sikerülni fog. – ajkaim súrolták a nyakát. Picit összerezzent. – Menni fog?
- A-azt hiszem, igen. – dadogta.
- Csak ügyesen! – apró csókot nyomtam a fejére. Mielőtt elléptem volna, még hallottam, ahogy sóhajt. Hemmings mellé álltam, aki egyszerre csodálkozva és elismerően méregetett.
- Ezt nevezem bátorításnak. – lepacsizott velem. – Cliffo, láttátok ezt?
- Ecsém, rendesen kikezdtél a Porcelánbabával! – nevetett.
- Így kell ezt csinálni! – felmutatta két hüvelykujját Calum.
- Attól eltekintve, ahogy a barátnőmről beszéltek, tényleg szép flört volt. – vigyorgott rám Gaby. Vanessára emeltem a szemem, épp gurítani készült. Láthatóan úgy célozta be, ahogy mutattam neki. Izgatottan kapott az arcához, miközben figyelte a golyó útját. Ismételten strike lett. Örömében ugrálni kezdett.
- Ez az! Szép volt kislány! – vigyorgott Luke, megtapsolta. Aztán Vanessa vigyorogva, egyenesen hozzám szaladt.
- Sikerült, sikerült, sikerült! – ismételgette, majd átölelt. Vigyorogva karoltam át a hátát. Aztán Luke is nevetve csatlakozott hozzánk, egy ölelés erejéig.
- Gratulálok mester és tanítványának! – vigyorgott Lucas, miután elengedett minket.
- Köszönjük! – vigyorogtam rá. Az ellenfél banda is megtapsolta Nessa sikerét. Majd Michael következett. Nagy keményen odasétált a vonalhoz. Mutatta nekem, hogy figyelni fog. Ő is telibe kapta a bábukat. Szinte üvöltve emelte fel kezeit. Lucas unottan tapsolta meg.
- Több lelkesedést, ha kérhetném! – vicsorgott Luke-ra, aki nevetni kezdett rajta.
- Nos, Mester, maga következik! – nevetett Hood. Vigyorogva sétáltam a pályához. Megropogtattam az ujjaim, aztán felvettem egy golyót. Gondos becélozás után, elgurítottam a golyót. Oda se kellett néznem, tudtam, hogy taroltam. Csapattársaim vigyorogva és füttyögve tapsoltak meg. Az ellenfelek kicsit csalódottan számolgatták a pontokat.

VANESSA:

  Játék közben rengeteget nevettünk. Most mutatkozott meg igazán, hogy mindvégig félreismertem őket. Egytől egyig nagyon viccesek, és egyáltalán nem viselkednek undorító, neveletlen tahók módjára. Öröm nézni, hogy ilyen kis idétlenek. Na, meg persze, az is nagyszerű érzés, hogy ilyen hamar befogadtak minket, lányokat. Gabyn látszott, hogy megtalálta a helyét a punk-rock banda társaságában.
  Ashtonnal még volt jó pár olyan pillanat, mikor belefeledkeztünk egymás bámulásába, vagy ölelésébe. Ami persze egyből főtéma lett, és jöttek a zavarba ejtő megjegyzések. Furcsamódon, egyáltalán nem zavart. Csak nevettünk rajta.
  Ami a „versenyt" illeti, fej-fej mellett haladt a két csapat. Valamiért mégis mi álltunk nyerésre. Talán a két fiúnak köszönhető, hogy állandóan elvonják az ellenfél figyelmét. Mindig beszólnak valamit, amitől vagy rájuk jön a röhögő görcs, vagy szimplán kizökkentik őket a koncentrálásból, és eltévesztik a gurítást.
  Ezt a stratégiát alkalmazva, nekik is sikerült néha megzavarni a koncentrálást. Ugyan, Ashnél nem vált be, mert ő totál ki tudta zárni a fejéből Mike és Cal perverz beszólásait. Én kevésbé jártam sikerrel. Simán el tudták vonni a figyelmem, Ashtonnal kapcsolatos szövegeléseikkel.
Viszont érezhetőbbé vált Gaby és Mike közti a kémia. Jó úton haladsz, drágám! Többször is azon kaptam őket, hogy szemeznek, vagy flörtölnek egymással.

Az utolsó dobásomhoz közeledve, egyre izgatottabb lettem. Ashton próbált nyugtatni.
- Menni fog, Ness! – gyengéden, a csípőmön nyugtatta kezeit. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát. Mit ne mondjak? Elég vicces, hogy ülve majdnem akkora, mint én állva. Közvetlenül előtte álltam, lábai szorosan fogták közre a combjaim. – Csináld úgy, ahogy eddig.
- Igyekszem, Ash. – beletúrtam a hajába. Ismét jött a késztetés, hogy megcsókoljam. Ez köszönhető a jelenlegi helyzetnek is. Ahogy fogja a csípőm, vagy, ahogy izmos combjai az enyémhez érnek. Világos zölden csillogó szemei teljesen rabul ejtettek.
- Vanessa, te jössz! – hallottam Gaby hívását.
- Rögtön jövök! – egy futó puszit akartam nyomni az arcára. Ám a nagy sietségben kissé félrecsúszott, így a szája sarkára ment a puszi. Vagy ez már csók? Elvörösödve jöttem el tőle. Jézusom, Nessa! Nem lehetsz ennyire szerencsétlen! A többiek is mind látták a bénázásod. Te jó ég!
   Anélkül léptem a pálya szélére, hogy bármelyikükre is ránéztem volna. Hátam közepén éreztem Ash tekintetét. Halk kuncogást hallottam a háttérben. Ne hagyd, hogy kizökkentsenek a koncentrálásból. Ne hagyd magad! Mély levegőt vettem, lehunytam a szemem, és próbáltam nem az előbbi bakira gondolni. Hanem csakis Ash zöld szemeire, és cuki pofijára. Felidéztem, amit tanított nekem. És a megfelelő szögben útjára engedtem a golyót. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ismét teli találatom lett.
- Uramisten! Megcsináltam! – tapsolni kezdtem, a csapatom felé fordultam. Ekkor Ashton már Lucas mellett állt. Mindkét srác büszkén vigyorgott rám.
- Gratula, Ness! – kacsintott rám a szöszi.
- Büszke vagyok rád, kis tanítványom. – nevetett Ash.
- Hát még én mennyire. – nevetve léptem melléjük. Ash átkarolta a vállam, és megpuszilta a fejem.
- Azért még nem kell előre inni a koala bőrére! – grimaszolt Calum. Mike hangosan felnevetett.
- Ja, még a két főnök vissza van. – összehúzott szemekkel méregette Asht. Aztán elindult a pálya felé. Társai biztatták, és küldték neki az energiát.
- Oké, figyelj rám, Ashton! – elénk lépett Luke. – Egy rövid időre oszlasd fel a rózsaszín ködöt. Szükségünk van minden erődre, és figyelmedre. Muszáj megnyernünk ezt a versenyt. Nem akarok semmit sem rendelni Mikeynak. Direkt olyasmiket kérne, ami irtó drágák. – Ash csak nevetett rajta.
- Jól van, Hemmo! Rajta vagyok a témán.
- Bízom benned! – vigyorgott. – Vanessa, most akár jöhet egy szerencsét hozó csók is. – lesokkolva pislogtam rá.
- Öh, szerintem az rontana a helyzeten. – válaszolt helyettem is Ash.
- Igazad van. – felnevetett a szöszi.
- Ééés, meg van! – kiáltott Mike. Ezek szerint, neki is sikerült. Hajaj, a nyakunkban vannak.
- Tudom, rajtam áll minden.
- Jól van, tesó! Menj, és mutasd meg nekik, ki a főnök. – nevetett. Rám nézett, vigyorogva megsimogatta az arcom, aztán kacsintott, majd elment mellettem.
- Na, felkészültél, Clifford? – kiáltotta neki.
- Naná, Irwin! – röhögött.
- Akkor most jól figyelj, mert nem látsz ilyet egyhamar. – mutatott rá Ash. Megállt a vonalnál, és haláli lazasággal engedte útjára a sötétkék golyót. Ash még az előtt megfordult, hogy a golyó elérte volna a pálya végét. Feltartotta a kezét, és az elterülő bábuk hangjára várt. Luke belém karolva, izgatottan várta a fejleményeket. És mikor megláttuk a strike-ot, szinte majd' kiugrott a bőréből. Ashton a levegőbe bokszolt. A többiek pedig csodálkozva nézték őt.
- Győzelem! – vigyorogva ölelt meg Lucas. Ashton pedig gúnyos mosollyal az arcán, lenéző pillantást vetett az ellenfél kapitányra. Majd felé tartotta a kezét, és pisztolyt formálva ujjaiból, „lelőtte" Michaelt. Nevetve indult felénk. – Egy isten vagy, tesó! – továbbra is levakarhatatlan volt Luke-ról a széles mosolya.
- Szép volt, Ashton! – nevettem – Ezért jár a nagy ölelés! – őt is átöleltük.
- Nagyszerű játék volt! – mellénk léptek a többiek is.
- Mikor lesz visszavágó? – érdeklődött Calum.
- Már ezen agyalsz? – hitetlenkedve nézett rá Luke.
- Muszáj, ha ingyen kaját akarok. – nevetett.
- Jut eszembe, akár le is adhatnánk a rendelést. – gonoszan összedörzsölte tenyereit Hemmings.
- Na, nem Luke, nem fogsz akármit rendelni. – tiltakozott barátnőm.
- Nem is veled akarom megvetetni. – felnevetett, és a kékhajúra nézett.
- Máris gondoltam, Hemmo. – forgatta szemeit.
- Hol és mit akartok enni? – kérdezte Calum.
- Nekem itt is jó, ha nektek is? – néztem a két társamra.
- Persze, maradjunk. – egyeztek bele.
- Akkor nyomás! – elindult a horda. Ashton átkarolta a vállam, picit meglepett, de ez „semmiség" az előbbi helyzethez képest. Befoglaltuk a sarkot, ahol korábban is ültünk Gabyval. A srácok ide toltak még egy asztalt, meg székeket. Ash mellém telepedett le. Luke pedig a másik oldalamon, annyi különbséggel, hogy ő nem ült olyan közel, mint szemüveges barátja. Megrendeltük a „nyertesek kajáját". Vagyis rengeteg sütit, pizzát, némi shake-t és üdítőt. Persze, nem voltunk azért annyira szívtelenek, összedobtuk a pénzt, plusz elfeleztük az ennivalót is. Később Calumot elkapta a versenyszellem, és kihívta a srácokat, hogy ki tud több pizzát enni. Gabyval csak nevetve fogtuk a fejünket.
- Oké, skacok, most jött el az a pillanat, mikor megutáltam a pizzát. – hasát fogva dőlt hátra Michael.
- Én se bírok többet legyűrni. – vigyorgott Ashton. Lucas még egy darabig birkózott, aztán ő is feladta.
- Jól van Hood, hagylak nyerni. – unottan pakolta egymásra a megmaradt szeleteket.
- Háh, nyertem! – felemelte kezeit.
- Jézusom, majd egy egész pizzát ettél! Számoltam ám. – vigyorgott rá barátnőm.
- A pizzák királya vagyok. – nevetett a győztes.

A megmaradt sütiket elcsomagoltattuk, aztán készülődni kezdtünk. Mojo előtt elköszöntünk a bandától. Meglepve néztem rájuk, miután mindhárman megöleltek minket. Illetve, Ashton is Gabyt. Én még az ölelésen kívül egy puszit is kaptam a fejemre.
- Hétre várlak, Vanessa. – súgta a hajamba.
- Ott leszek. Vagyis igyekszem. – mosolyogva hajoltam el tőle. Ő pedig egy irtó aranyos mosolyt villantott rám. Ezt követően szétváltak útjaink. A srácok egyik irányba, mi pedig a másikba indultunk el. Visszagyalogoltunk a plázáig, ahogy a kocsit hagytuk.
- Hát, Ness, meg kell hagyni, kicsit rákapcsoltatok a dologra.
- Én is így érzem. Nem is tudom, Gaby. Olyan fura ez az egész.
- Most mi fura van ezen? – értetlenül vonta fel szépen kiemelt szemöldökét.
- Minden? Az ölelések, a kis puszik. Egyszóval, minden Gaby.
- Valahol el kell kezdeni. De azért valld be, tetszik a dolog.
- Ah, hát persze, hogy tetszik. – meglöktem.
- Na, ugye. – nevetett. – Viszont, kegyetlenül nagy arcok, mind a négyen. És már értem, hogy miért vették be ilyen gyorsan Ashtont. Ugyanolyan lökött, mint ők. – nevetett.
- Kellemeset csalódtam bennük. Főleg a punkban.
- Hoh, miket nem hallok, Vanessa! – rötyögött tovább. Beszálltunk a kocsiba, aztán a tengerpart felé vettük az irányt. – Szóval, most mész Ashtonhoz?
- Ühüm.
- Hűha, felhívás keringőre, mi?
- Beszélsz hülyeségeket. – nevettem.
- Ó! – szinte láttam felvillanni a villanykörtét a feje fölött. – Módosítanunk kell a fogadást!
- Hogy mi? Azt vedd tárgytalannak. Buktuk azzal, hogy odajött a punkod. Felejtsd el, Gaby.
- Nem-nem. Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. A tét ugyanannyi marad. Csupán a feltételt változtatjuk meg.
- Ne már! És mire?
- Arra, hogy a mai próbán meg fog csókolni Ashton. – szinte megállt bennem az ütő.
- Ne csináld már!
- Tán tudod, hogy veszítenél, mi?
- Nem, ezért nem tetszik a dolog. Biztos vagyok benne, hogy ma nem fog megcsókolni.
- Hát, csajszim, én már a játék közben is nem egyszer láttam rajta, hogy nem sok kell neki, vagy nektek.
- Az lehet, de biztosíthatlak, hogy nem ma fog erre sor kerülni.
- Azért csak készítsd azt a húszast. – nevetett.

Miután megálltunk a házunk előtt, mondtam neki, hogy várjon meg. Kellett egy alibi, hogy a szüleim azt higgyék, átugrok hozzájuk tanulni. Nem akarom elmondani nekik, hogy Ashtonhoz megyek próbálni. Apa úgysem hinné el, hogy énekelni fogunk.
  Amint beléptem a házba, azonnal felsiettem az emeletre. A szobám ajtajában az öcsémbe botlottam.
- Helló, Öcsi! Hát, te?
- Hát én.
- Mit szeretnél?
- Hova sietsz?
- Gabyhoz, tanulni.
- Háromnegyed hétkor?
- Miért ne? – megvontam a vállam. És próbáltam odaférkőzni az ajtóhoz, de csaknem tudtam kikerülni az öcsém.
- Á-á, nem hiszem én azt!
- Aaron, pedig tényleg hozzá készülök. – összevont szemöldökkel méregetett. Aztán közelebb hajolt hozzám, és mélyet szippantott a levegőben.
- Miért van pasi szagod?
- Hogy milyen? – megismételte az előbbi műveletet.
- Komolyan fiú illatod van, Vany.
- Ah, hát persze! – homlokomhoz kaptam. – Gabyval hülyéskedtünk az egyik parfümériában, és befújt ezzel a férfi parfümmel. – nevettem. Remélem, beveszi.
- Ühüm, anyuékat beetetheted ezzel, de engem nem versz át, nővérkém! – gúnyosan vigyorgott. – Most is randid van, Ashtonnal?
- Nem, dehogy! – szinte hisztisen jött ki.
- Elpirultál, tehát igen.
- Aaron, nem oda készülök, hanem Gabriellehez.
- Ez most szuggerálás akart lenni? Ha igen, akkor kicsit feküdj rá jobban a témára. – nevetett, és arrébb állt. Kidugtam a nyelvem. – Mellesleg, klassz illata van. – nevetve ment el. Hát ez remek! Így lebukni az öcsém előtt. Nevetséges.
    Kipakoltam az aznapi cuccaimat, és beraktam a musical füzetet. Megigazítottam a hajam és a ruhám. Aztán lecaplattam a lépcsőn.
- Hova, hova ifjú hölgy? – megtorpantam apu hangját hallva.
- Gabrielle-hez megyek tanulni. – megfordultam. – Épp rám vár, kinn. – mutattam az ajtó felé.
- És mit tanultok?
- Tudod, most vette fel a musical órát, és kissé le van maradva. Szóval, el kéne magyaráznom neki pár alapot.
- Ó, értem. – szúrósan vizslatott. – Anyád tud erről?
- Most már. – elhúztam a szám. – Mehetek? – keresztbe tett karokkal nézett.
- Menj! Aztán még ma gyere haza.
- Mindenképp! Köszi, apu! – vigyorogva pusziltam meg az arcát. – Ja, és puszilom anyut is! – ezzel kilibbentem az ajtón.
- Na? – nagy szemekkel nézett rám barátnőm, mikor beültem mellé.
- Asszem, apu bevette. Aaron már kevésbé.
- A kis csibész!
- Tényleg fiú illatom van? – közelebb hajoltam hozzá, hogy megszagoljon.
- Uh, elég rendesen. Határozottan Ash illatod van. – nevetett.
- Jaj, ne már!
- Tán ezzel buktál le az öcséd előtt?
- Hát... - elhúztam a szám
- Basszus. – felnevetett. – No, merre is van az arra? – előkotortam a telefonom, és bemondtam a címet.
   Útközben elmondtam neki, hogy musicalből tanulunk. Remélhetőleg, nem fogják felhívni, hogy megbizonyosodjanak hollétemről.
- Köszi, a fuvart drágám! – vigyorogva öleltem át, mikor megálltunk Ashéknél.
- Érezd jól magad, szivi! – nevetett. Rávigyorogtam, és kinyitottam az ajtót. – Aztán elcsattanjon ám nekem az a csók! – visítva felnevetett.
- Jézusom, te ma nem vagy komplett.
- Ezt már megszokhattad volna. – tovább nevetett. Fejet rázva csuktam be az ajtót. – Legyen szép estéd! – énekelte, aztán elhajtott. Mély levegőt vettem, és az ajtóhoz léptem. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Rövid időn belül, felgyúlt a kültéri lámpa. Az ajtó mögött motoszkálást hallottam. Lassan kinyílt az ajtó, és öcsémmel egykorú lányka állt az ajtóban.
- Ó, szia! Vanessa vagyok, és a bátyádat keresem. – elővettem a legbájosabb mosolyom.
- Te vagy Vanessa? – meglepve esett le neki.
- Igen, miért?
- Sokkal szebb vagy, mint gondoltam.
- Jaj, köszönöm. Te pedig nagyon aranyos vagy, Lauren. – nagyra nyílt a szeme.
- Kivel beszélsz, kincsem? – jött a háttérből a kérdés.
- Ashton duett barátnőjével. – vigyorgott. Kitárta az ajtót. – Gyere be, Vanessa!
- Köszönöm. – suttogtam, és befelé követtem a szőkésbarna hajú lányt.
- Hát te lennél Vanessa? – lépett elém az anyukájuk.
- Öh, igen, Mrs. Irwin. – éreztem, hogy kezdek elpirulni.
- Gyönyörű a hajszíned. – egy tinccsel kezdett babrálni.
- Köszönöm. – szélesen rámosolyogtam.
- Ugye, milyen szép lány?
- Igazán bájos.
- Huh, köszönöm. – vigyorogtam rájuk.
- Ki ez a néni? – érdeklődve fogta meg a kezem Ashton öccse.
- A bátyád osztálytársa. – leguggoltam hozzá.
- Máris tetszel. – mosolygott rám.
- Te is nekem, Harry. – összeborzoltam a haját.
- Ashton, vendéged jött! – kiáltotta Lauren. – Mindig elmerül a dobolásban. – nézett rám. Jé, eddig fel sem tűnt, a halk dobszó.
- Hát, ha egyszer ez élteti? – mosolyogtam rá, miután kiegyenesedtem. Harry végig szorongatta a kezem. Nem sokra rá megjelent a nagytestvér. Rámosolyogtam.
- Áh, szia Nessa! – viszonozta a mosolyom. – Máris betámadtátok? – nézett családtagjaira.
- Muszáj volt. Elragadó a szépsége. – vigyorgott szőke anyukája. Próbáltam nem elpirulni, még jobban.
- Egyetértek. – újabb vadító mosolyt kaptam Ashtől. – Harry, ha nem bánod, elrabolnám Vanessát.
- Persze, vidd csak. – mosolygott a kissrác, aztán elengedte a kezem.
- Gyere, Ness. – felém nyújtotta a kezét. Finoman belékaroltam, és hagytam, hogy vezessen.
- Bájosak együtt, nem? – a háttérből hallottam még Lauren hangját. Hűha! Ezek szerint máris kedvelnek?
- Bocs, hogy így rád támadtak. – mondta, miután beléptünk a garázsajtón.
- Ugyan, semmiség. – körbenéztem. – Azta, ez nagyon király már! – a dobfelszerelés a sarokban kapott helyett. Elé pedig három mikrofonállványt helyeztek el. Volt néhány ülőalkalmatosságnak szánt faláda is elvétve. A fal mellé pár gitár volt letámasztva. A falon pedig sárga égősor világította meg a helységet.
- A napokban rendeztük be így.
- Nagyon hangulatos. Én szívesen bandáznék itt a punk-rock bandámmal. – felnevettem.
- Köszi. – vigyorgott. – Szóval, hol is kezdjük?
- Öh, ki kéne találni valami „koreográfiát", vagy valamit, hm?
- Szerintem, elég, ha a háttérben, valamit kivetítünk. Plusz fényekkel is fokozhatnánk az élményt. Nem kell ide semmi komolyabb ötlet.
- Most, hogy így mondod.
- Holnap le is beszélem a fényszakértőkkel. – mosolygott.
- Nagyszerű lenne. – a dobokhoz léptem, hogy ne érezzem annyira erőteljesnek a vonzást. – Hű, ez mesés. – végighúztam az ujjam az egyik dobon.
- Nem akarod kipróbálni?
- Áh, neem! Még a végén kárt tennék bennük. – felnevettem.
- Ugyan már, Ness. – legyintett. – Ülj csak be. – mutatott a székre.
- Tényleg nem szeretném, valamit elrontanék rajta.
- Ness, ezek csak dobok.
- Igen, és a tieid. És egy vagyonba kerülnek, és... - a számra tapasztotta az ujját, amitől egyből belém fagyott a szó.
- Ccsss... Ne bonyolítsd túl. – mindjárt elolvadok ettől a féloldalas mosolyától. – Sosem doboltál még? – megráztam a fejem. – Akkor természetes, hogy „félsz" tőle. – szélesedni kezdett a mosolya. – Pedig irtó egyszerű.
- Neked lehet. – felnevetett. – Az éneklésre is azt hinné az ember, hogy könnyű. Francokat, egyáltalán nem az. – tovább nevetett. Istenem, de cuki a nevetése is. – Inkább térjünk rá erre. – meglepve nézett rám. Elsuhantam mellette, és az egyik mikrofonhoz álltam. – Be van kapcsolva? – néztem rá, válaszként csak bólintott. Szembe ült velem, egy gitárral a kezében. Méghozzá nem is akármilyen gitárral. Egy fehér-fekete basszusgitár volt nála. – Hű, ez a tiéd?
- Sajnos nem. Ez Calumé. Tudod, osztozunk, ha már egy banda vagyunk.
- Juj, az nagyon klassz. Az meg pláne, hogy ilyen hamar befogadtak, vagy minek is nevezzem?
- Ja, eléggé egy hullámhosszon vagyunk. – mosolygott.
- Ma ez jobban meg is mutatkozott. – vigyorogtam rá, miközben lejjebb engedtem a mikrofonállványt. Ezt látva felnevetett. – Nem ér kinevetni az alacsonyabbakat!
- Bocsi, csak irtó cuki volt. – felhúztam az orrom.
- Nem lehet mindenki égimeszelő, mint ti négyen! És akkor még számoljunk azzal, hogy még nőhettek is. Jézusom, én meg maradok Pikachu, vagy Hobbit. Szép kilátások, mit ne mondjak. – tovább nevetett.
- De te is nőhetsz még.
- Nem hiszem. Anyu sem valami magas, szóval. Bár, néha elbízom magam, mikor látok nálam kisebbeket is. – vigyorogtam. – Mindegy, inkább hangolódjunk rá a Dreamre. Ó, mielőtt belekezdünk, anyud nem fogja zavarni, a mikrofon?
- Úgy is hozzá kell szoknia, hogy a srácok is ide fognak járni. Na, meg a te hangod ellen senkinek sem lehet kifogása. Szóval...
- Huh, úgy látom, ma csak záporoznak felém a bókok.
- Csodálkozol, Ness? – megnyalta ajkait.
- Eh, nem vagyok én ehhez hozzászokva. – meglepve nézett rám.
- Nem? Miért nem?
- Nem tudom. – megvontam a vállam, és két kézzel rátámaszkodtam az állványra. – Hagyjuk inkább!
- Ahogy gondolod, Ness. – olyan cukin mondja ki a nevem. Elkezdte pengetni a gitárt. Ashton hangjától ismét libabőrös lettem. Ah, azt hiszem, nem fogok tudni, hozzászokni az énekhangjához.
  Erőt vettem magamon, hogy ne olvadjak el helyben. Meg azért is, hogy ne bénázzam el megint az éneklést, ahogy tegnap is. Inkább nem is néztem rá, és a hangját sem úgy figyeltem, hogy elájuljak tőle. Eleinte nehezen ment, végül pedig sikerült kizárnom a fejemből, így át tudtam magam adni a dalnak.
  Egymás után kétszer játszottuk el a dalt. Mire a végére értünk, mindketten elégedetten ültünk le. A másodiknál Ashton párszor körbesétált a garázsban, illetve egyszer mellettem is megállt, és a mikrofonba énekelt. Gitárral a kezében elég dögösen mutat. Pláne, ebben a fekete pólóban, és szemüveg nélkül. Ejhaa...
- Oké, még mielőtt elmenne a hangom, kérnék pár perc pihenőt. – két egymásra rakott ládának támasztottam a derekam.
- Nem innál valamit? – nézett rám a fal melletti hosszú szerkénynél állva, amin két üdítős palack árválkodott.
- Hát, éppenséggel jól esne...
- Nekem is. – mosolyogva nyújtotta át az egyiket.
- Köszönöm. – viszonoztam a mosolyát. Kortyoltam egyet, aztán letettem az üveget. – Szóval, ez a főhadiszállásotok?
- Így is mondhatjuk.
- Értem. Anyud mit szólt, hogy a fia tagja lett egy punk-rock bandának?
- Örült neki, főleg azért, hogy nem vész kárba a sok gyakorlásom.
- Mondjuk ez érthető is. És a srácokról milyen véleménnyel van?
- Csak rövid időre találkozott velük, eddig. De Luke máris megnyerte magának. – nevetett. – Na, nem mintha a többiekre rossz szemmel nézne. Szerinte, jól ki fog velük jönni.
- Valószínű, mert nagyszerű srácok.
- Komolyan így gondolod?
- Ühüm. Vagyis, hogy őszinte legyek. Először nekem is, mint mindenki másnak, kicsit voltak fenntartásaim velük kapcsolatban. Tudod, rosszfiúkként vannak megbélyegezve a suliban. Szóval az ember akaratlanul is ódzkodik tőlük, vagy hogy is mondjam? – érdeklődve figyelt. – Mindenki külsőre ítéli meg őket. Holott, ha egy picit is több időt töltesz velük, rájössz, hogy mindvégig rosszat feltételeztél róluk. És kiderül, hogy három lökött, vicces és normális srácról van szó. Nem pedig három full balhés, drogos idiótákról.
- Ilyennek képzelted őket?
- Ami azt illeti, igen. Főleg Michael stílusa miatt. Tudod kicsit furcsa, hogy egy tizenhat éves srác, ilyen kékesre festett hajjal, erősen kihúzott szemekkel, és elnyűtt pulcsikban flangál. És elég szabad szájú, meg néha bunkó stílust tol. Tudom sok ilyen srác rohangál a világban. Csak hát, olyan nem is tudom. Picit taszított. De félreismertem, hisz csak a köznép véleményére alapoztam.
- Értem, és a többiekkel mi volt a helyzet?
- Calumon is néha látszik ez a rosszfiús dolog. Tavaly majdnem kicsapták a suliból. Azt már nem tudom, hogy „mentették meg", de végül maradhatott. Luke is elég érdekes eset. Az ajak piercingje miatt meg pláne. Na, meg néha talpig feketében, térdeinél szakadt farmerrel. Jó, ez vagány, mert legalább már meg van a stílusa, ami sokaknak még későbbi éveikben sincs meg. Ha csak az arcát nézed, amolyan jófiús, aztán „lerombolja" az illúziót a piercing. Értem én, hogy vadabb külsőt akar. De túl cuki hozzá. – akaratlanul is felnevettem. – És ha már rám tört az őszinteség, hadd mondjam már el, kissé féltettelek.
- Hogy mit csinálsz? – elkerekedett a szeme.
- Ezek alapján, amit elmondtam, és láttam rajtuk... féltettelek, hogy közéjük álltál, és...
- Úgy gondoltad, hogy nem vagyok közéjük való?
- Nagyjából. Inkább úgy mondanám, hogy túl jó vagy hozzájuk. Nem akarok én vitázni, mert ezt egészen máig gondoltam így. Ma megismertem igazi oldalukat, és minden kétségem elszállt felőlük. Nem érzem egyáltalán azt, amit, az emberek eddig beetettek velünk. Semmivel sem rosszabbak, mint az átlag tinik. Elég szépen félre lettem vezetve. Szégyen, hogy ezt így kell megtudnom, vagy átélnem. De...
- Röviden, megkedvelted őket?
- Igen, nagyon is.
- Örülök, hogy megváltozott a véleményed. Mert tényleg klassz srácok.
- Persze, te könnyebb helyzetben vagy, mint én. Mert srácoknak ebben a viselkedésben és külsőben semmi fura nincs. Viszont nekünk, eléggé fura tud lenni. – nevetett. – Szóval, nagyszerűen éreztem magam velük, veled.
- Én is így érzem. Klassz délutánunk volt. – közelebb lépett, és megcsapott az illata. Belélegeztem a parfümjét. – Erről jut eszembe. Meg kéne beszélnünk pár dolgot.
- Mire gondolsz?
- Ami kettőnk közt történt. A kisebb-nagyobb flörtölésekre. Az érintésekre, puszikra. Hogy mennyire érzed ezeket tolakodónak, vagy zavarónak.
- Ne... nem érzem tolakodónak. – dadogtam, mert eléggé bezavart a közelsége.
- Biztos nem? – még egyet lépett előre. Így közvetlenül előttem állt. Gyomromban ismét táncolni kezdtek a pillangók. – Mert ha igen, mellőzhetjük, vagy... - fülem mögé tűrte a hajam. Szívem kihagyott egy dobbanást.
- Nem kell mellőzni. – elvesztem világoszöldebbnek tűnő szemeiben. Kapkodva vettem a levegőt. Végigsimított az állam vonalán. Szívem őrült tempóra váltott, mikor ajkaink milliméterekre voltak egymástól. Kezeit a derekamra csúsztatta és közelebb vont magához. Mikor levegőt vett, éreztem, ahogy megfeszül a mellkasa. Aztán, ajkait finoman nyomta az enyémre. Gyengéden viszonoztam a csókját. Miután kezdtünk belefeledkezni a csókba, átkaroltam a nyakát, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
Levegő hiányában megszakítottam a csókot. Mindketten fülig érő szájjal vigyorogtunk egymásra. Majd ismét ajkaira tapasztottam az enyémeket. Pár perces csókcsata után elhúzódott tőlem. Ajkába harapva fixírozta az arcom. Képtelenség volt letörölni a vigyorom. A füléhez hajoltam.
- Ezt sem kéne mellőzni. – a nyakára nyomtam egy csókot, mire kuncogni kezdett. A nyakába fúrtam a fejem, és átöleltem. Közben a hátára csúsztattam kezeimet, ő pedig a hajammal kezdett babrálni.
Nem tudom meddig lehettünk így, mikor méltóztattam elengedni. Szemei zöldebben és boldogságtól csillogtak.
- Nem is tudom, mit mondhatnék? – kezdtem.
- Semmit sem kell mondanod, Ness. – megcirógatta az arcom. – Illetve lenne itt még valami.
- Csakugyan? – felvontam a szemöldököm.
- Péntek estét lenne kedved velem tölteni?
- Hát persze, hisz, akkor van a fellépés. – vigyorogtam.
- A fellépés után is? – értetlenül billentettem oldalra a fejem, ő pedig széles mosolyt villantott rám. – Elhívhatlak vacsorázni? – tátva maradt a szám. Most komolyan randira hívott?
- Ezt vegyem egy randi meghívásnak? – bólintott. – Örömmel mennék veled. – menten elájulok! Vigyorogtam, mint egy tejbe tök.
- Reméltem, hogy ezt mondod, Nessa. – újból megcsókolt. Még levegőt is elfelejtettem venni.
Ezt követően megállapodtunk, hogy többször már nem énekeljük el a dalt. Szerinte tökéletes lesz így.
- Eléggé későre jár. Nem ártana haza indulnom. – néztem rá.
- Amúgy a szüleid tudják, hogy nálam vagy?
- Nem igazán. Hacsak az öcsém be nem árult nekik.
- Komolyan nem tudják? – félve bólintottam.
- Tudtam, hogy apu nem nagyon örülne, ha egy srác elhív magához. Öcsém meg a bowlingozás után megérezte rajtam az illatod. – rávigyorogtam. – Így lebuktam előtte. De ha tartja a száját, akkor nem lesz belőle baj.
- És, ha elmondanád nekik, hogy...
- Apa szerint, tutira kikezdenél velem. Hiába nem ismer, szerinte minden kamasz fiú szoknyavadász.
- Hát, bejött a számítása. – mosolygott.
- Jó, félig. Mivel ő arra gondol, hogy tovább is menne a dolog, egy pár csóknál.
- Ó, végül is, érthető. Calum, biztosan nem elégedne meg ennyivel. – felnevetett.
- Jó tudni. – vigyorogtam. – Viszont, azt tudják, hogy volt már pár próbánk. Csak mivel ma eléggé „későre" tettük, így nem mertem mondani nekik.
- Pláne azért sem, mert nálam vagy. Értem én, Ness. – megsimogatta az arcom. – Megengeded, hogy hazakísérjelek?
- Hálás lennék érte, Ash. – összeborzoltam a haját, amin csak nevetett. Kibontakoztam a karjaiból, és összeszedtem a cuccaim. Mikor előbukkantunk a garázsból az anyukája vizslatni kezdett minket.
- Anya, hazakísérem, Vanessát, jó?
- Hát persze, Ash. – vigyorgott ránk.
- Örültem, a találkozásnak, Mrs. Irwin.
- Én is örülök neked, Vanessa. – felváltva nézett ránk, és egyre szélesebb lett a mosolya. Hajaj, tehát sejti.
- Menj csak előre, mindjárt megyek! – finoman végighúzta kezét a hátamon. Bólintottam.
- Csókolom, Mrs. Irwin. – mosolyogtam rá.
- Szia, Vanessa! – viszonozta a mosolyom, aztán elindultam az ajtó felé. Halkan hallottam Ash duruzsolását.
- Vanessa! – lépett mellém a kis Harry.
- Hát, szia! Te még ébren vagy? – kérdeztem rá, hisz már kilenc felé járt az idő.
- Csak szerettem volna elköszönni tőled. – megint leguggoltam hozzá.
- Ó, képes voltál azért fenn maradni, hogy elköszönhess? – aranyosan bólintott. Megsimogattam az arcát. – Jaj, de édes vagy! – megfogtam a kezeit. – Akkor, jó éjszakát, Harry!
- Neked is jó éjt, Vanessa! – megpuszilta az arcom. De kis cuki!
- De most aztán nyomás aludni, Nagyfiú! – megcirógattam a mellkasát, amitől nevetni kezdett.
- Szia, Vanessa! – vigyorogva köszönt el, aztán elszaladt.
- Szia, Harry! – suttogtam.
- Tényleg tetszel neki. – szólt Lauren. Felegyenesedtem. – Nem sok lánnyal csinált még ilyet. – keresztbefont karokkal dőlt a falnak.
- Komolyan?
- Ühüm, sokakat már az első pillanatban utált. Téged viszont kedvel.
- Hát, ennek örülök. – rámosolyogtam. És veled mi a helyzet? Épp szólásra nyitottam a szám, mikor megjelent Ashton és az anyukája.
- Szia, húgi! – széles mosolyt villantott rá. – Mi a helyzet?
- Inkább veled mi van, bratyó? – vigyorgott rá.
- Semmi, mi lenne? – tette az ártatlant, amin mosolyognom kellett.
- Hát örültem, hogy találkoztunk. – elővettem a legbájosabb mosolyom.
- Mi is örülünk neked. – vigyorgott rám az anyjuk. Hamarosan elköszöntünk tőlük. Az utcára lépve, kézen fogva elindultunk.
- Nagyon aranyos az öcséd. – felnéztem rá, elmosolyogta magát. – Csak azért maradt fenn, hogy elköszönhessen tőlem.
- Nem sűrűn csinált még ilyet.
- Mit?
- Azt, hogy ilyen hamar megkedvel egy lányt.
- Ó, úgy néz ki, engem bír. – szembe fordult velem.
- Mert gyönyörű vagy, és jó a kisugárzásod. – beletúrt a hajamba, és megcsókolt. Nagyot dobbant a szívem.
- Köszönöm. – rámosolyogtam, és a mellkasát kezdtem cirógatni.
- Na, gyere! – átkarolta a derekam, és elindultunk.
- És azt már kiagyaltad, hogy mikor és hova menjünk pénteken?
- Meglepi lesz. – kacsintott. – De vannak ötleteim.
- És meg is osztod velem?
- Nem, mert ha elmondanám, nem lenne meglepetés. Nem igaz?
- Jajhát! – finoman megütöttem a mellkasát, mire nevetni kezdett.
- Tényleg, mit is jelentett az a kis idézet, amit a Lady óráján felfirkantottál?
- Eh, láttad?
- Hát persze. Szóval?
- Mivel akkor fogtam a kezed, így eszembe jutott Demi dala. – a számba harapva vártam a reakcióját.
- Hm, nem is rossz. – meglóbálta a kezünket. – „When your hand finds the hand it was meant to hold, Don't let go." – énekelte. Hangjától megint kirázott a hideg.
- Nahát, te ismered ezt a dalt?
- Persze. – vigyorgott rám.
- Wow. Most mondjam azt, mint az öcséd nekem?
- Mit mondott neked?
- „Máris tetszel." – mindketten nevetni kezdtünk.
- Csakis azért, mert ismerek pár számot Demitől?
- Pontosan, csakis ezért, Ashton. – nevet fordultam szembe vele. Átkaroltam a nyakát, és pipiskedve megcsókoltam. – Tudod, előnyben vannak azok a srácok, akik ismerik őt. Mondhatni zeneileg Demi a példaképem. Szóóval...
- Ajh, pedig más dologban reménykedtem. – elszontyolodva nézett.
- Jaj, kis butus! Nálad ez egy plusz pont.
- Megnyugodtam. – felnevetett azon a cuki göndör nevetésén. Majd megcsókolt.

Út közben még párszor megálltunk ölelkezni, vagy csókolózni. Aztán nevetve haladtunk tovább. A házunk elé érve, szembefordult velem, de végig fogta a kezeim.
- Nagyszerűen éreztem magam, veled, Ashton! – mosolyogtam rá.
- Ahogy én is, Vanessa. – apró csókot nyomott a számra. – Álmodj szépeket!
- Neked is jó éjt! – alig tudtam levakarni képemről a vigyort. Lehajolt hozzám és hosszasan megcsókolt. Nyaka köré fontam a karjaim, ő pedig a derekamra csúsztatta kezeit. – Haza fogsz találni?
- Ha tegnap igen, akkor ma is menni fog. – kacsintott.
- Jó, csak most gyalogost vagy. Szívesen mondanám, hogy aludj nálunk, de hát... - letátogtam neki egy „apu"t.
- Ne aggódj, megleszek.
- Oké, jó éjt, Ash! – vigyorogva köszöntem el tőle, miután kibontakoztam a karjaiból. Lassan engedte el a kezem.
- Holnap találkozunk, Ness! – vigyorgott. Az ajtóból még dobtam neki egy csókot. Beléptem az ajtón, szerencsére vaksötét volt idebenn. Valószínűleg már alszanak. Vagy legalábbis elvonultak. Gyorsan felrohantam a szobámba. Lerúgtam a cipőmet. Felkaptam egy díszpárnám, és álmodozva elterültem az ágyon. Majd kicsattantam a boldogságtól. Vigyorogtam, mint egy vadalma. Eszembe jutottak Ash finom csókjai és ölelései. Vagy, ahogy a pályán bowlingozás közben flörtölt. Ajh, menten elájulok! Kegyetlenül cuki ez a srác!