Hi or Hey Everybody!

Lesz egy kis változtatás a borítókép kapcsán. Meguntam ezt a képet, és nemsokára le is fogom cserélni, csak még szerkesztésre szorul az új. Szóval, senki se lepődjön meg, ha másik borítókép fogja várni.

Aztán, bocsesz, hogy eddig nem jelentkeztem új résszel, de mentségemre szóljon: gyilkos heteim voltak a munkahelyemen. Így se időm, se energiám nem volt az íráshoz. Aztán pár napra/hétre elhagyott az ihlethozó múzsám is -szemétkisdög-, ami még inkább csak rontott a helyzeten és nehezített a sztori előrehaladásában.
Végül aztán sikerült némi erővel feltöltenem magam, és össze tudtam kaparni eme fejezetet. Hope you like it, Sweethearts!

ASHTON

Mikor felnyitottam a garázsunk ajtaját Michael füttyentett egyet.
- Öregem, ez nagyon baba! - máris elém tolakodva belépett a kis helységbe, ahol a dobfelszerelésem kapott helyet.
- Te aztán nem aprózod el. - vállamra tette kezét Luke.
- A muszáj nagy Úr. - rávigyorogtam.
- Akkor, mire várunk még? - folytatta Calum, és belépett Mike után. Calum a bal sarokba lépett, a szekrény elé, míg Michael a jobb oldalra húzódott. Luke pedig középre lépett, pontosan velem szemben állt meg. Mindhárman arra vártak, hogy elfoglaljam a helyem. Beültem a dobok mögé, aztán felvettem a kedvenc ütőimet. Feltoltam a szemüvegem. Rájuk néztem, ők pedig kíváncsian méregettek.
- Elképzelés is van, vagy rám bízzátok? - a két szélső srác egyszerre nézett a szőkére. Úgy tűnik, ő lehet a „főnök".
- Öh, nem is tudom. - megdörzsölte az állát, aztán Mike-ra nézett, aki csak megrántotta a vállát. - Rád bízzuk, Irwin.
- Akkor egy saját szerzeménnyel indítanék. - rájuk mosolyogtam. Nem olyan régen megalkottam ezt a dobszólót. Általában gyakorlásképpen szoktam ezt játszani. Megpörgettem ujjaim közt az ütőt, aztán finoman megsoroztam a dobokat, majd felvettem a találmányom ritmusát. Mike pár ütés után ritmusra kezdett bólogatni. Látszott rajta, hogy átjárta a dob hangzása. Calum szélesen vigyorgott. Hol a kezeimet, hol pedig a társait nézte. Luke hátratett kezekkel, lábfeje szélére állva egyensúlyozott, miközben kritikus szemmel figyelt.
A dobszólóm végéhez közeledve párszor megpörgettem az ütőt, aztán fokozatosan lassítottam az ütemen, majd befejezésképp kettő erőset ráütöttem a dobokra. Végig néztem rajtuk. Mindhárom srác arcára elismerés és meglepettség ült ki.
- Ezt nevezem! - vigyorgott Calum, majd tapsolt párat.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jól dobolsz. - egy pacsi erejéig mellém lépett Michael. Még csak most tűnt fel, hogy milyen erősen van kihúzva a szeme.
- Köszönöm. - a szőke képét látva kicsit visszább vettem a vigyorgásból. Tényleg kritikus szemekkel méregetett.
- Mit szólnál, ha mi is beszállnánk a dob mellé? - a piercingjét kezdte harapdálni.
- Ja, én is kíváncsi vagyok, mit tudsz még művelni azzal a dobbal. - vigyorgott Calum.
- Részemről, mehet. - bólintottam. Felvették a gitárjaikat.
- Oké, miben utazol? - pislogott rám Mike. Ezzel a sminkkel olyan, mint egy '80-as évekbeli rocker. Vagy punk-rocker.
- Green Day, Blink 182, All Ti...
- Nagyszerű. - szavamba vágott Luke. - Ha nem bánod, most én választanék számot. - sunyi mosoly jelent meg arcán.
- És mi lenne az? - felvontam a szemöldököm. Csücsörített, aztán Michaelre nézett.
- Ugye nem? - kissé meglepve nézett Mike.
- De-de. - gonosz mosolyra húzta száját Luke.
- Oké, minket is beavatnátok? - szólalt meg helyettem is Calum.
- Legyen az Alien Exist.
- Vészesebbre számítottam. - felnevettem. A szőke meg csak felhúzta az orrát. Feltoltam a szemüvegem. - Kezdhetjük?
- Naná! - válaszolt izgatottan Mike. Nem messze álltak meg a doboktól, alig egy karnyújtásnyira egymástól. Megvártam, amíg a helyükre állnak, aztán Luke picit bólintott. Majd elkezdtem ütni a ritmust.
Élőben sokkal jobb volt a hangzás, mint amiket a videókban hall az ember. Lucas hangja picit kezdett rekedtesebb lenni. Viszont hangerőben nincs hiánya, hisz mikrofon nélkül is nagyon erős a hangja. Elképesztő! A punk-rocker pedig kegyetlenül jól gitározik. Azért Calum is királyul nyomja, azzal az akusztikus gitárral.
A szám végére érve mind a négyen elégedetten vigyorogtunk egymásra.
- Öcsém, ez király volt! - felmutatta hüvelykujját Calum.
- Ja, szerintem is jók voltunk. - tette hozzá Michael. Luke-ra néztem, aki a gitárjával vacakolt.
- És te, Luke, mit mondasz? - válaszra várva néztem rá.
- Mi... hogy én? - harapdálni kezdte a száját. Segítségkérően nézett társaira. Kékes hajú csak meresztgette a szemeit, és piciket bólintott. Calum szájáról pedig le tudtam olvasni, hogy „tényleg király a srác". Bal kézbe vettem az ütőket, aztán megkerültem a dobjaimat. Hajamba túrva álltam meg mellettük. - Khm... - rám emelte tekintetét Luke. Úgy néz ki, vége a rövidke kupaktanácsnak. - Ashton, azt kell, mondjam... - drámai hatásszünet.
- Hogy? - kissé izgatottan néztem végig rajtuk.
- Hivatalosan is a dobosunk vagy! - bökte ki Michael. Kicsit „váratlanul" ért a hír, így tátva maradt a szám.
- Komolyan?
- Ember, kegyetlenül jól dobolsz! - vállba bokszolt.
- Ahogy mondja, tényleg isten vagy! - lepacsizott velem Calum. Fülig érő szájjal néztem a szőkére.
- Őrülten jól dobolsz. - letámasztotta a gitárját, és elém lépett Luke. - Semmi akadálya, hogy ne legyél 5SOS tag. Szóval, üdvözöllek a bandában, Ashton! - kezet nyújtott, amit örömmel meg is ráztam.
- Hát, köszönöm srácok.
- Csakis magadnak köszönheted. - magyarázta Calum.
- Irwin, azt ugye tudod, hogy be kell szerválnod minimum három mikrofont? - mutatott körbe Mike.
- Most már tudok róla. - felnevettem. - Srácok, komolyan beszéljük meg, hogy mi alapján választottatok be?
- A tehetséged miatt? - felvonta szemöldökét a szőke.
- Mittudomén? - tárta szét karját Mike. - Látom a szemedben, hogy tudsz ugyanolyan őrült lenni, mint mi. - böködni kezdte a vállam.
- Ha te mondod. - felnevettem.
- Ha már itt tartunk... - Luke hátával nekitámaszkodott az egymásra pakolt dobozoknak. Még maradt pár kipakolatlan doboz a költözés óta.
- Miért jöttél át ebbe a suliba? - szólt közbe Calum.
- Anya a környéken kapott munkát, és jobbnak találta, ha a közelben levő gimibe járnék ezentúl.
- Nem versz át, Irwin, tudom, hogy kicsaptak. - felröhögött Mike.
- Neem, szó sincs erről.
- Ne mindig magadból indulj ki, Mikey. - gonoszan vigyorgott Luke.
- Tényleg, más hangszeren is játszol? - érdeklődött Calum.
- Főként gitáron és zongorán.
- Zongorán? - egyszerre kérdeztek vissza.
- Ja, zongorán.
- Nagyon menő. - kacsintott Luke.
- Te aztán sokoldalú vagy. Az éneklést még nem is említettük. - magyarázott Mike, miközben leült a padlóra.
- Komolyabban is műveled az éneklést, vagy csak...? - érdeklődött Calum.
- Mi számít komolyabbnak?
- Nem is tudom. - válla fölött a szöszkére pillantott.
- Arra kíváncsi, hogy hobbi szinten műveled, vagy esetleg énekesi pályára szeretnél lépni?
- Nem vagyok valami jó énekes... - Mike elfojtott egy nevetést. - Komolyan, nem vagyok valami tehetséges benne.
- Ezt most komolyan mondod? - Luke értetlenül pislogott.
- Irwin, nem kell szerénykedni. Királyul nyomtad délután is. - bizonygatta Michael.
- Köszi. - a számba harapva gondolkodtam. - Jut eszembe, egy időben készítettem pár videót a feldolgozásaimról. Hozzátok hasonlóan...
- Tényleg? - mindhárman csodálkozva néztek rám. - Esetleg meg is tudnád mutatni? - a piercingjével babrált Luke.
- Ami azt illeti, pont van két videó a telefonomon.
- Na, mutasd már! - totál felpörögve ugrott mellém a kékhajú. Előkotortam a világoskék műanyagtokú mobilom. Közben a másik két tag is körénk álltak.
- Elég szörnyű, szóval... - Mike csak a vállamba bokszolt.
- Tesó, inkább játszd le! - biztatott Calum. A számba harapva indítottam el a háromperces videót.
- Ecsém, nem mondtad, hogy fekete is volt a hajad! - felvihogott Mike, mikor meglátta a haverom, aki gitárral kísérte a bénázásom. Vigyorogva körbe forgattam szemeim. - Ó, hát itt van, a mi Ashtonunk! - folytatta röhögve, mikor megjelentem a képernyőn.
- Egész klassz ez a vasalt haj. - jegyezte meg Luke.
- Köszi... - halvány mosolyra húztam a szám.
- Na, csitt! Nem hallok semmit! - nyújtogatta nyakát Calum. Azt hiszem, a csajok ilyenkor szoktak totál elvörösödni, mikor hárman bámulják őket. Jobbára a videóban bénázó önmagamat bámulják erőteljesen.
Mindhárman csodálkozva nézték a videót. A kékhajú combján ütötte a ritmust. Luke csak felvont szemöldökkel bólogatott. Calum pedig tátott szájjal meredt rám.
- Oké, szerintem ennyi elég lesz. - leállítottam a videó felénél.
- Ne már! - durcásan nézett rám a punk-rocker.
- Ashton, kegyetlen jó hangod van! - picit bökdösött Calum.
- Baszki Calum, a versenyen nem tűnt fel? Mire figyeltél, öregem? - értetlenül nézett rá Luke, Mike hangosan felnevetett.
- Vannak sejtéseim. Porcelánbaba? - kajánul mozgatta szemöldökeit.
- Porcelánbaba? - meglepődve ismételtem Clifford szavát.
- Ja, a kis vörös. Mmm... hogy is hívják? - gondolkodva megvakarta a fejét.
- Vanessáról beszélsz?
- Naná, hogy róla. Anyám, azok a virgácsok! - füttyentett, majd tovább vihogott, immár Hooddal együtt.
- Tényleg, hogy is kerültél képbe, ennél a minek is nevezzem... „tehetségkutatóba"? - mellkasa előtt keresztbefonta karjait Luke.
- A véletlen műve lehetett. - vigyorogtam, ahogy eszembe jutott Nessával való ütközésem. - Senki nem mondta, hogy azon az órán ilyesmik vannak. Aztán meg késtem is óráról, így biztosan még jobban rám akaszkodott a Lady.
- Komolyan, az a nő egy puma. - felnevettünk Mike viccén.
- Én inkább arra vagyok kíváncsi, hogy kerültél össze a vöröskével? - kíváncsiskodva méregetett Calum.
- Jó kérdés. Ő is egyedül ücsörgött, ahogy én is. És...
- A Lady bizonyára úgy gondolta, mivel új vagy, ezért jó kezekben lennél Vanessánál. - folytatta Luke. - Hisz amúgy is ő az egyik legjobb az évfolyamotokban.
- Abban biztos vagyok, hogy nagyon is jó kezekben leszel, Irwin. - még mindig ugyanaz a kaján vigyor szélesedett Michael képén.
- Jóformán még ide se jöttél, de máris becsajoztál. Nem aprózod el a dolgokat. - Cal megveregette a hátam.
- Jaj, srácok, ne már! - felváltva néztem a banda két perverz tagjára.
- Azt ne mondd, hogy nem jön be a csaj! - sötétbarna szemeivel furán kezdett méregetni.
- Elég szemrevaló teremtés ez a Porcelánbaba. - komoly pofával bizonygatta, majd felröhögött Michael.
- Jézusom... - szem forgatva léptem ki a körből.
- Ne is próbáld meg tagadni, Irwin, hogy nem tetszik a kicsike. - fenyegetőn hangoztak Hood szavai. Megfordultam, és a tekintete is éppolyan fenyegető volt, mint a hangja.
- Ehh... nem mondom, de...
- De? - Luke a sminkelt szemű mellé lépett, és a vállára támaszkodott.
- Nincs semmi de, Luke.
- Mondtam én, hogy átment tagadóba. - bökött felém a kissé kreol bőrű.
- Én a helyedben, tuti nyomulnék rá! - csücsörített Mike.
- Ash, az ilyeneken ne lepődj meg. Ezek ketten - az említettekre mutatott. - minden csajt szobára vinnének. Nekem elhiheted. - magyarázta Luke.
- Feltűnt.
- Na, de komolyra fordítva a szót. Én biztosan nem ülnék olyan tétlenül a következő próbákon. - folytatta Clifford.
- Michael, miért akarod ennyire, hogy rámozduljak?
- Mert hülye lennél nem megf...
- Még nem is ismerem. Szóval, ejtsük a témát. - beletúrtam a hajamba.
- Mikey, hagyd már szegényt! - védelmemre kelt Hemmings.
- Ahogy óhajtod, Lucas. - picit meghajolt Michael. Luke pedig a neve hallatán grimaszolt egyet.

Ezt követően próbáltam elterelni a témát. Kíváncsiskodtam az eddigi feldolgozásaikra, meg a youtube-os ötletre. Szerencsére, hamar elfelejtődött a Vanessa-ügy, és könnyedén áttértünk rájuk. Mindannyian leültünk, Luke és én egy-egy dobozra, Calum valahonnan kerített egy rozoga széket. Michael pedig megint a padlón kötött ki. Elmesélték hogyan alakult meg a banda. Melyek a kedvenc bandáik, akikre példaképként tekintenek. Nagyjából egyezik a zenei ízlésünk is. Mindannyian szeretjük All Time Low, Green Day, Blink 182, Good Charlotte bandákat.
Beszélgetés során kiderült, hogy tényleg Luke a banda frontembere. Ha lehet ennek nevezni. Annyi biztos, hogy már most szívvel-lélekkel írja a dalszövegeket, és zeneszerzésben is odateszi magát. Michael tűnik a legviccesebb tagnak. Egyfolytában a hülyeségen és a viccelődésen jár az esze. Calum pedig nyomatja a perverz szövegeit.
Úgy érzem, a pár óra leforgása alatt, egész gyorsan összerázódtunk. Rengeteg mindent osztottak meg velem, ahogy én is jó pár dolgot meséltem el nekik magamról.
Közben Michaelhöz odakeveredett a gitárja, és halkan pengetni kezdte. Luke pedig dúdolni kezdett egy dalt. A refrénnél, Calummal együtt bekapcsolódtam az éneklésbe. A ritmus hatására, automatikusan ütni kezdtem a dobozt, amin ültem.
- Álljunk csak meg! - szólalt meg Luke. - Szerintem, lejátszhatnánk még egy számot. - rám nézett, aztán a dobokra.
- Jó öltet. - felcsillant a szemem.
- De csak akkor, ha Ashton is énekel. - nézett fel a gitárról Mike.
- Semmi akadálya. - bólintott a főénekes, miközben átdobta a gitárja szíját a vállán.
- Mit fogunk nyomatni? - Calum felvette a gitárját.
- Ha már volt itt kívánságműsor, akkor most én kérnék egy dalt. - mindhárman Mikeyra néztünk.
- Éspedig? - türelmetlenkedett Cal.
- Dear Maria, count me in.
- Miért nem lepődök meg ezen? - beszívta száját a szöszke.
- Ez az egyik kedvence. - magyarázta Hood.
- Nagyszerű választás. - vigyorogva foglaltam el a helyem. Megint szembe álltak velem, ahogy két órája is. Michael elhadarta ki melyik részt énekelje. Természetesen, Luke kezdi, és az első refrént is egyedül énekli. Calum kapta az első refrén utáni szólót. Aztán a további refréneket közösen énekeljük. Rám pedig, az utolsó refrén előtti áthidaló részt osztotta.
- Így mindenkinek megfelel? - körbenézett Mike.
- Naná! - bólintottunk. Háromig számoltam mielőtt elkezdtünk volna játszani. Aztán Luke énekelni kezdett.

A szám végére érve, mindannyian elégedetten vigyorogni kezdtünk.
- Skacok, ez állati volt! - elsőként Calum szólalt meg. Kikászálódtam a dobok mögül és melléjük léptem.
- Ja, már nagyon összeszokott csapatként nyomulunk. - magyarázta Mike, közben letámasztotta a gitárját.
- Ashton, előtted meg le a kalappal! - elém lépett a frontember és megveregette a vállam.
- Köszi, Luke! - szélesen rávigyorogtam.
- Szerintem is kegyetlen jó voltál, megint. - kacsintott Michael. Ezután még eldumálgattunk egy darabig. Többek között még megdicsértek párszor. Illetve, Luke szerint itt az ideje egy újabb feldolgozáshoz, amit feldobhatnánk youtube-ra is. Ez lehetne a debütáló videója a „kiteljesedett" 5 Seconds Of Summernek.

VANESSA

Reggel egy gyors zuhany után, belebújtam a barackszínű puha köntösömbe. A gardróbom elé léptem, hogy összeszedjem a mai szettem. Egy fekete alapon, sok fehér csillagmintás pulcsit választottam, aminek féloldalas a válla. Ehhez egy világoskék farmert választottam. Magamra kapkodtam a ruhadarabokat, aztán leültem a fésülködőasztalomhoz. Derékig érő, répaszínű hajzuhatagomat kifésültem. Majd az egészet jobb oldalra húztam, és halszálkába fontam. Ezután felvittem egy kis sminket. Szemeim felsőívét tussal húztam ki, kispiráloztam az amúgy is hosszú szempilláimat. Végül egy halvány rózsaszín szájfényt vittem fel ajkaimra.
Lábaimat a kedvenc ausztrálzászlós dorkómba bújtattam. Ezután felvettem az asztalról a mobilom és a táskám, majd letrappoltam a konyhába. Furcsamódon néma csend fogadott. Már messziről kiszúrtam a hűtőn árválkodó cetlit, amit egy szivárványszínű hűtő mágnessel rögzítettek. A hűtőhöz sétáltam, és levettem a cetlit. Az üzenetben az állt, hogy ma később fognak hazaérni, mert szülőire mennek öcsémhez. Nagyszerű. A konyhapultra ejtettem a lapot, aztán elindultam suliba.

Épp a szekrényemben kutakodtam, mikor meghallottam az ismerős göndör kacajt. Kilestem a szekrényajtó mögül, és megláttam Ashtont. Farmermellényt viselt, alatta világos pólóval. Kék farmerjának szára picit vissza volt tűrve, így szabadon hagyta bokáit. Az egész összhatástól eldobom az agyam. Ám, van itt valami fura, valami nem megszokott. Jobban megnéztem magamnak. Ügyelve arra, hogy ne bámuljam olyan feltűnően. Oké, nerdy szemüveg pipa. Pár pillanatba telt, mire rájöttem, hogy a változást az egyenes haja okozta. Most is ugyanúgy a homlokába és jobb szemébe lógott, mint eddig. Csak most ki volt vasalva. Istenem, így még cukibb! Na, és az a mosoly? Nagyot dobbant a szívem.
Ekkor tűnt fel, hogy három sráccal beszélget. Hogy mi? Tényleg a 5sos srácokkal lóg? Neeem, biztosan csak rosszul látom.
- Nem is tudtam, hogy ismerik egymást. - szólalt meg barátnőm, miután mellém állt.
- Eddig én sem tudtam. - becsuktam a szekrényajtót. Csodálkozva néztem a négy srácot. Ashtonon kívül a többiek fekete skinny jeanben nyomultak. Michaelnek erősen ki volt húzva a szeme. Már csak fekete körömlakk kellene a körmeire, hogy tökéletes legyen a punk-rocker imidzse. Kékesfekete haja most is csupa kóc volt. Ellentétben Lucas tökéletesre belőtt sérójával, ami még inkább kihangsúlyozta babaarcát és sármját. Zöld-kék kockás flanel inge kiemelte gyönyörű kék szemeit. Calum szokásához híven most is izompólóban feszített.
Ismét visszavándorolt a tekintetem Ashre. Vigyorogva magyarázott a srácoknak. Aztán mind a négyből egyszerre tört ki a nevetés. Istenem, azok a kis gödröcskék az arcán...
- Vanessa? Ness? - szólongatott barátnőm. - Itt vagy? - elém állt, így eltakarta a bandát.
- Mi? Mondtál valamit?
- Hm, még hogy nem vagy oda érte, mi? - motyogta, én meg értetlenül pislogtam rá.
- Hát nem is. Csak... csak... furcsállom, hogy velük lóg. - tényleg, hogyan találtak egymásra?
- Ühüm. Részben el is hiszem. De engem nem versz át. Tudom, hogy totál belezúgtál. - szólásra nyitottam a szám. - Á-á! - belém fojtotta a szót. - Fölöslegesen próbálkozol, drágám. Mindketten tudjuk, hogy ebben szakértő vagyok, megérzem, ha valaki szerelmes. Különösen, ha a legjobb barátnőmről van szó.
- Jaj, butaságokat beszélsz, Gaby. Egyáltalán nem vagyok szerelmes. Csupán meglep, hogy azokkal a srácokkal lóg. Ennyi.
- Oké, nem nyaggatlak tovább vele. Mert úgyis nekem van igazam. - csücsörített. - Képzeld, nem felejtettem ám el, hogy ma délután lesz az az izé óra. Mi is?
- Amatőr musical szakkör. - körbeforgattam a szemem
- Ja, az. - idegesen felnevetett.
- Ha már te is azzal szekálsz, hogy szerelmes vagyok. Akkor én is felhoznám a témát, drágám. Én is átlátok rajtad, és tudom, hogy miatta - a kékhajú felé böktem az állammal. - vetted fel az órát. - beszívta ajkait. - Úgyhogy, egy-egy az állás.
- Oké, egyezzünk meg, hogy nem csesztetjük egymást ezzel.
- Én is így gondoltam. - rámosolyogtam.
- Na, jól van. Én most léptem órára. - jelentette be Gaby. - Később talizunk! - kacsintott, aztán elment. Figyeltem, ahogy elhalad a kis banda mellett. Láttam, hogy lopva Michaelre pillant, aki aztán meg is fordult Gaby után. Mi a fene? Jó, mondjuk Gabrielle nagyon is szemrevaló és elég feltűnő egyéniség, a dús és hullámos fekete hajával. Az erős sminkjével, a formás idomaival, amit mindig sikerül olyan ruhákkal kihangsúlyozni, hogy a srácok győzik csorgatni a nyálukat, ha valahol megjelenik.
Mindhárom srác Gaby után meredt, aztán összesúgtak. Nem akarom tudni, hogy mit mondhattak róla. Nekem pedig ismételten megakadt a szemem a duett-társamon. Valószínűleg megérezhette, hogy figyelem, ugyanis találkozott a tekintetünk. Egy irtó aranyos mosollyal az arcán intett nekem. Ezzel a mosollyal megint csak azt érte el, hogy totálisan leblokkoljak tőle. Így kis fáziskéséssel intettem vissza, széles vigyorral a fejemen. Ezt már a másik három is észrevette. Mike Barbie-san intett nekem. Lucas ezen felnevetett. Calum közelebb hajolt Ashtonhoz, és valamit magyarázott neki. Ash csak mosolyogva válaszolt. Érzem, hogy én lehetek a téma, hisz néha-néha rám is néztek. Aztán a beszélgetésbe a másik kettő is beszállt. Kékhajú megjegyzése után mindannyian felnevettek. Úgy tűnik, nagyon jól kijönnek ezek négyen. Elég hamar megtalálták a közös hangot. A kérdés már csak az, hogyan találtak egymásra?

Hamarosan megszólalt a csengő, így én is elindultam órára. Talán még jobb is, hogy pont az ellenkező irányba volt a termem. Most valahogy nem szívesen mentem volna el a kis csapat mellett. Tuti, hogy valamelyik úgy is utánam szólt volna valami „szépet".
Beléptem a terembe, ezen az órán többnyire kórusban éneklünk. Szerettem ezt a termet, mert lépcsőzetesen vannak berendezve a padsorok. Általában én ülök a fölső sorban. A terem közepén észrevettem Cassie szőke fejét. Pont a padsor szélén ült, ahol a két oszlopot elválasztó folyosó van. Így muszáj volt elmennem mellette. Remélem, már lehiggadt tegnap óta. Nem szívesen hallgatnám a hülyeségeit.
- Szia, Vanessa! - köszönt rám egy fancsali mosoly keretében.
- Szia! - én pedig egy lenéző pillantást vetettem rá. Ez láttán összeszűkült a szeme. Tovább sétáltam, még mielőtt bármit is mondhatott volna.
- Hol hagytad a geeket? - szólt utánam. Megmerevedtem a geek hallatán és visszafordultam.
- Mármint Ashtont?
- Ki mást, te butus? - a széktámlájára könyökölve méregetett.
- Nem tudom, nem vagyunk összenőve.
- Pedig már kezdtem azt hinni. - vállig érő, Marilyn Monroe-sra becsavart haját babrálta.
- Attól, hogy társak vagyunk, nem kell...
- Abból gondoltam, - vágott a szavamba. - amikor olyan kis cukin csüngtél a karján.
- Csak nem akartam, hogy összekócolja a hajad. - idegesen felvihogott.
- Jaj, néha meg tudsz nevettetni.
- Örülök, de nekem elegem van marhaságaidból. Úgyhogy, kérlek szépen, kímélj meg tőle, oké? - ezzel faképnél hagytam. Próbáltam minél messzebb ülni tőle. A hátsó sorban foglaltam helyet, sajnos így meg Shawnhoz leszek közel. Szememet forgatva nyitottam ki a füzetem. Remélhetőleg, ma nem akarunk kórusban énekelni, mert semmi kedvem lejjebb mászni innen.
- Hé, Nessa! - már rögtön le is csapott rám.
- Helló, Shawn! - érzelemmentesen köszöntem rá.
- Mi a helyzet?
- Mmm... minden oké. - visszanéztem a füzetbe.
- Nagyon szótlan vagy ma. Van ennek valami oka?
- Csak nincs kedvem beszélgetni. - megrántottam a vállam.
- Miről beszéltetek Cassievel?
- Az új hajáról. - unottan néztem magam elé.
- Én nem úgy láttam. Elég morcosnak tűntél.
- Ajh, csak nem bírom a hercegnős stílusát. - ne idegesíts még te is!
- Ja, elég idegesítő tud lenni. - elhallgatott. Na, végre! - Vanessa, figyelj csak!
- Igeen? - ránéztem.
- Délután ráérsz, megihatnánk egy kávét vagy valami?
- Shawn, szívesen elmennék, - csak nem veled. - de öcsémre kell vigyáznom.
- Azt hittem, hogy már jól boldogul egy tizenöt éves kölyök.
- Igen, de szobafogságban van. És én felelek azért, hogy ne szökjön el.
- Ilyen kis harcias?
- Igen, pont ezért kapott büntetést. - még ha igaz is lenne? Talán, beveszi. - Majd legközelebb, oké?
- Hát persze. - rámosolyogtam, aztán a nyíló ajtóra pillantottam. Ashton lépett be rajta. Fú, még szoknom kell ezt a hajat. Nagyon jól áll neki ez az egyenes haj. Na, nem mintha a göndörrel nem lenne cuki... Elkaptam róla a tekintetem, nehogy megint lebukjak a bámulással. A füzetem fölé hajolva feltűnt, hogy Shawn erősen engem vizslat. Nyilván arra gondol, hogy tetszik az újfiú, és vele valószínűbb, hogy elmennék kávézni. Jó ebben teljesen igaza van. Viszont képtelen vagyok felfogni, miért nem veszi az adást, hogy nem akarok tőle semmit? Jó párszor elmagyaráztam neki, nincs és nem is lesz köztünk semmi. De mintha a falnak beszélnék. Már nagyon elegem van belőle.
- Jó napot, énekes madárkák! - köszönt a Ms. Wright tanárnő. Kórusban köszöntünk vissza.
- Ma milyen feladattal rukkolt elő a tanárnő? - kíváncsiskodott Cassie. A tanárnő pedig meglepve nézett rá. Hisz még alig ült le, máris ilyen kéréssel bombázza.
- Úgy gondoltam, hogy egy kis elmélettel indítanék. És utána osztanám ki a feladatot.
- Kár, pedig azt hittem, hogy egész órán énekelni fogunk. - körbeforgattam a szemem.
- Majd annak is eljön az ideje, Miss Bright.
- Micsoda egy túlbuzgó ribi? - motyogta a jobbomon Evelyn, az egyik 4Elements tag.
- Egyetértek. - rámosolyogtam.
- Múltkor fültanúja voltam a hajba kapásotoknak.
- Komolyan?
- Yep. Viszont lovagias volt az újonctól, hogy megvédett.
- Igazából, nem csak engem védett, hanem a többi kicsit gyengébben szereplőt.
- Ez is igaz. De akkor is példaértékű. - kuncogott. Régebben sokat lógtunk együtt a 4Elements csajokkal. Vagyis Stephanie, Evelyn, Allison és Kristen. De tavaly Gaby és Allison összezörrentek egy pasiügyön. Így már nem haverkodunk annyit. Kár, pedig mind a négy lányzó imádnivaló. Elég gyakran jártunk össze. Sőt néhány közös óránkon még egy padsorban is ültünk. Sajnos, nem minden barátság szól egy életre. - Amúgy kicsit meglepődtem, hogy őt osztották be melléd.
- Miért?
- Gondoltam, valami csajszival leszel párba. Mondjuk, akár hozzánk is berakhatott volna. Vagy nem is tudom.
- Őszintén, én is kicsit meglepődtem. De...
- Várj csak! - felmutatta a mutatóujját.
- Hm?
- Mi van, ha azért nem rakott össze csajokkal, nehogy elnyomásban legyen a hangod?
- Hogy mi van? - értetlenül vontam össze a szemöldököm.
- Ühüm, lehet, hogy direkt csinálta. Mármint, azt akarja elérni, hogy mindenki felfigyeljen a hangodra. És ha berak egy csajbandába, akkor nem biztos, hogy olyan sikert érnél el, mintha egy srác mellett lennél. Érted, miről hadoválok?
- Persze. De miből gondolod, hogy ez a Lady terve?
- Pff... mert kegyetlen jó hangod van?
- Ugyan már! Mondod te, akinek a hangja felér egy angyaléval?
- Nem is panaszkodom miatta. - nevetett. - De a tiéd különlegesebb. Mert egyszerre van benne vagányság és keménység, plusz kifinomult angyali. Totál összhangban van a személyiségeddel. - bólogatott.
- Hát, köszi szépen Eve. - csak rám mosolygott.
- És, milyen srác Ashton?
- Öh, aranyos, és a vérében van a zenélés. Tehetségesen dobol, klasszul gitározik és ennek tetejében még kegyetlen jó hangja van. - suttogva magyaráztam.
- Tényleg elég jó dobolásban és a hangja is szuper. Gitározni is tud? Sokoldalú, az egyszer biztos. - vigyorgott. - És úgy, pasinak milyen? - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
- Eh, nem is tudom. - nagy barna szemekkel nézett rám.
- Nyomulós, félénk, vagy amolyan köztes?
- Talán a köztest választanám.
- Merre is van? - körbenézett a teremben.
- Másik oszlop, negyedik sor közepén. - innen pont jól rá lehetett látni. Meg azért eléggé kimagaslott a sorból.
- Áh, megvan. - nyújtogatta a nyakát, hogy jobban lásson. - Nem is rossz. - hunyorított. - Cukiii... - visszafordult hozzám. Csak vigyorogtam az arckifejezésén. - Nem is mondasz semmit?
- Tényleg cuki.
- Azzal a szemüveggel meg egyenesen szívdöglesztő. - vigyorgott. - Vannak srácok, akiknek kimondottan jól áll az ilyen geek szemüveg. Nincs igazam?
- Hát...
- Miss O'Connell és Miss Hopkins, mi az az elhalaszthatatlan téma, amit feltétlen az órámon kell megbeszélniük? - a táblánál állva kérdezte a tanárnő. Sokan felénk fordultak.
- Elnézést Ms Wright, ha netán megzavartuk az órát! De Vanessa nem tudta elolvasni az egyik sort. Ezért engem kérdezett meg erről. - válaszolta Evelyn.
- Ez esetben Miss O'Connell, mielőbb be kéne szerezni egy szemüveget.
- Mindenképpen, tanárnő! - elnyomtam egy bájvigyort. Szemem sarkából láttam, hogy Ashton engem vizslat. Ránéztem, és egy széles mosolyt villantott rám. Istenem, annyira édes! Viszonoztam a mosolyát. A hatalmas ablakokon beáramló fény hatására világosabbnak tűntek szemei. Finoman eltűrte a szemébe hulló haját, és továbbra is velem szemezett.
- Nessa, bocsi az előbbiért, de csak ez tűnt a legjobb alibinek. - közelebb hajolt Eve.
- Jaj, semmiség. - mondtam, anélkül, hogy levettem volna Ashről a tekintetem.
- Jut eszembe! Régen nem volt szemüveged? - láttam, hogy beméri mit is nézek ennyire erőteljesen.
- Dee... - Evelynre néztem, aki csak mosolygott. Nyilván rájött, hogy Ashel szemeztem. - Legalábbis kellett volna. De, inkább passzoltam a dolgot.
- Miért?
- Pff... - megrántottam a vállam. - Tudod milyenek a tini lányok, nem? - nevettem.
- Igen-igen. Azt hiszik, hogy csúnyácskák a szemüveggel.
- Valószínű nálam is ez volt a helyzet. - együtt vigyorogtunk. Aztán lejjebb csúsztam a padban, hogy az előttem ülő takarásában legyek.

A nap további részében is Ashtont a 5sos srácokkal láttam. Fura ez a hirtelen jött haverkodás. Mindenesetre, Ashnek sikerült beilleszkedni közéjük. Ha nem tudnám, biztosan azt hinném, hogy mindig is együtt lógtak. Annyi biztos, még így a nap végére sem tudtam megszokni ezzel a hajjal. Kegyetlenül cuki így. Néha azon kaptam magam, hogy tátott szájjal bámulom. Hol Gaby szólt rám, hol pedig Ash előtt buktam le. Aki csak egy bájos mosolyt villantott rám, mikor észrevette, hogy stírölöm. Én pedig annyira elvörösödtem, hogy a színem vetekedhetne egy főtt rákéval.
Gabyval megdumáltuk, hogy picivel musical óra előtt már talizunk a teremben.
- Haló, csajszikám! - mellém lépett.
- Na, felkészültél az első amatőr musical órádra?
- De még mennyire! - vigyorgott. Belékaroltam, és beléptünk a terembe. Talán ez volt az egyik legnagyobb terme a sulinak. Mint általában, így most is félkörben voltak elrendezve a padok. Ezekkel szemben volt egy komplett dobfelszerelés a sarokba helyezve. Rengeteg mikrofonállvány, letámasztott gitárok és egyéb hangszerek. Illetve egy színpadszerű emelvény. Ez azért szépen elfoglalta a terem felét. Gaby csak tátott szájjal nézett körbe. - Wow, ez hatalmas! De mire föl vannak itt hangszerek? Nem színészkedésről van szó?
- Részben. De azért ne felejtsd el, hogy egy musicalhez aláfestő zene is dukál. - okoskodva magyaráztam. - Meg többfunkciós a terem. Ha éppen nem musical óra van, akkor kórusnak, vagy egyéb éneklési mizériához is felhasználható a terem.
- Ja, ezt nem mondtad.
- Eddig nem volt fontos. Na, gyere! - húzni kezdtem a szokásos helyem felé, vagyis az ablak melletti padokhoz. Nem sokan voltak a teremben, kábé olyan tízen.
- És mire kell számítani? Milyen a tanár? Bunkó, aki folyton szívatja a népet? Vagy egy puhány ember?
- Talán a kettő között. Edwards a legtuskóbb tanárunk, Burge még az elviselhető kategóriában van.
- Az király. - közben a telefonommal kezdtem babrálni. - Csináljunk egy képet az első órádról! - vigyorogtam rá.
- Oké. - közelebb hajoltam hozzá. Barátnőm imádott pofákat vágni, ha fotózták. Így most is nyitott szájjal kacsintott, átkarolta a vállam, és ezzel a kezével egy „rocker" jelet mutatott. Én pedig csak bájosan mosolyogtam a kamerába.
- Na, mit szólsz? - mutattam neki.
- Király lett.
- Gyorsan fellövöm twitterre.
- Hashtagelj be mindent. „Szeretjük a nyarat, a nyalókát és a szivárványt." - visítva felnevetett. Vigyorogva pötyögtem a képhez, mielőtt feltöltöttem volna. - Nessa, ezt meg kell nézned! - a térdemre tette kezét.
- Hm? - felnéztem a mobil fölött. Kis híján eldobtam a készüléket, mikor megláttam, hogy Ashton és új haverjai az ajtóban állnak. Ashton egyből kiszúrta a dobot, és látszólag arról kezdett dumálni a többieknek. Luke pedig a mikrofonállványok felé mutatott. - Szerinted is arra készülnek, aminek látszik?
- Nem tudom, Nessa. De nagyon úgy tűnik, hogy neki állnak jammelni egyet.
- Akkor ez azt jelenti, hogy...
- A kis cukid bandatag lett. Vagy minek nevezzem?
- Áh, nem hiszem. - mind a négyen elindultak a hangszerek felé. Ashton körbejárta a dobokat. Nyilván felmérte az állapotukat, aztán beült mögéjük. A másik három felvette a gitárjaikat. Luke pontosan Ashel szemben állt meg. Ash jobbján a kékhajú, balján pedig Calum helyezkedett el.
- Mire készülnek? - elénk ült Evelyn és Kristen.
- Lövésem sincs. - megráztam a fejem.
- Sikerült beszerválniuk az újfiút? - oldalra billentette fejét Kris.
- Nagyon úgy néz ki. - válaszolta Gaby, aki látszólag totál elmerült Michael feszes nadrágja feltérképezésében.
- Úgy hallottam, nagyon jól dobol. Tényleg? - rám nézett Kristen.
- Ühüm, nagyon tehetséges.
- Erre kíváncsi leszek. - a srácokat kezdte stírölni, ahogy mindenki más is. Izgatottan húztam magam alá az egyik lábam. Luke megfordult és a mikrofonállványhoz lépett. Megkocogtatta, ami búgó hangot adott ki.
- Helló mindenkinek! - szólt bele. - Nyilván sejtitek, kik is vagyunk. - válaszra várva nézett szét a tömegen.
- Mi vagyunk a 5 Seconds of Summer. - folytatta Calum. Halk taps jött valahonnan.
- Nem tudom, ti hogy vagytok a hosszantartó várakozással? - szólalt meg ismét Lucas. - Engem teljesen kikészít. Így arra gondoltunk... - hátra pillantott a dobosra.
- Mit szólnátok, ha elütnénk az időt, amíg nem jön Burge? - vette át a szót Ashton. Páran bekiabáltak, hogy részükről rendben.
- Először is, még mielőtt belevágnánk a lecsóba! - felmutatta ujját a kékhajú. - Bemutatnám az új dobosunkat, Ashtont. - rámutatott.
- Hey! - vigyorgott az említett.
- Hát, Nessa, a cuki társad, hivatalosan is 5sos tag. - súgta barátnőm.
- Vettem észre. - nem is tudom. Azonkívül, hogy ledöbbentem, elég furának érzem a dolgot. Részben örülök, részben meg valami megmagyarázhatatlant érzek. Magamat sem értem, honnan jön ez a „nemtetszés".
- Kezdhetjük? - kérdezte Ashton.
- Naná! - kiabálták be. Michael pengetni kezdte fekete gitárját. Nem sokra rá Ash is bekapcsolódott. Luke az állványon megigazította a mikrofonját.
- „It's a new day, but it all feels old..." - mindig elcsodálkozom rajta, milyen klassz hangja van ennek a szöszkének. Mellettem Gaby teljesen átszellemült Good Charlotte számát hallva. Dobolt a térdein és halkan dúdolt.
Hihetetlen, amit Ashton művel. Múltkor is nagyot alakított a Green Day-el és Bon Jovi-val. De ez most felülmúlja az előbbi kettőt. Kegyetlenül jó dobos. Azt hiszem, bármit képes eljátszani. Látszik az arcán, hogy élvezi ütni azt a hangszert. És ahogy néha-néha megpörgeti az ütőt? Nagyon tehetséges. Ahogy a banda többi tagja is. Luke nem elég, hogy remekül énekel, erre még jól is gitározik. Michaelről meg nem is beszélve. Azok a gitárszólók, amiket lenyom, csak tátva marad az ember szája. Calum hangja is nagyon jó, és ő is klasszul játszik a gitárján.
A rögtönzött privát koncertre „kívülállók" is kíváncsiak voltak. Sokan az ajtóban tolongtak, hogy láthassák, kik játszanak. Jó páran velük együtt énekeltek. Teljesen olyan volt a hangulat, mintha koncerten lennénk. Olyannyira elragadott a pillanat heve, hogy még pár fotót is készítettem róluk.
A szám vége felé padlót fogtam Ash szólójától. Dobol, és közben még énekel is? Elképesztő. Ahogy elnézem, nem csak engem nyűgöztek le a srácok. Így sokkal jobb az összhang, mint a kis videóikban youtube-on. Miután véget ért a dal, vagyis Mike és Ash közös gitár- dobszólója, mindenki tapsban és füttyben tört ki. A fiúk arcán látszott, hogy örülnek a hirtelen jött sikernek. Nem is csoda, hisz nagyszerűek voltak. Többen ráadást követeltek tőlük, de a fiúk egyöntetűen nem akartak másik dalt is eljátszani. Luke megköszönte, hogy előadhattak egy számot. Aztán egymás mellé álltak, és meghajoltak.
Amint eljöttek a kis színpadtól láttam, hogy egy szőke csaj nagyon befigyelte magának őket. És ahogy adódott az alkalom, már a közelükbe is furakodott. Mire készülsz, Melanie? Meglepetésemre nem a szőke főénekeshez ment, hanem az újdonsült dobost vette célba. Ugye nem? Ash az egyik padon ülve beszélgetett a társaival. Mind a négyen meglepve néztek a lányra. Aki bájologva beszélni kezdett. Kis labdává ugrott össze a gyomrom. A másik három picit hátrébb lépett tőlük. A lánynak több se kellett, rögtön neki állt flörtölni Ashel. Hátradobta a haját, miközben csábos pillantást vetett a fiúra. Közben valamiről erőteljesen hadovált. Aztán finoman megfogta a felkarját. Nyilván a dudorodó bicepszét akarta feltérképezni. Mit képzel magáról ez a csaj? Miért kell rögtön rástartolni arra, aki egy kis hírnévre tett szert? Jézusom! Asht is ugyanolyan váratlanul érte, mint engem. Felvont szemöldökkel nézett a lányra. Megfogta a kezét és „lesöpörte" a bicepsze köré fonódó vékony ujjakat. Ennek hatására, a gyomromat összehúzó görcs picit engedett a „szorításából". Valami furát mondhatott Ash, amiért Melanie felhúzott orral elsietett tőle. A srácok meg csak röhögve néztek a lány után, majd ismét körbevették Asht. Aki szintén csak vigyorgott.
- Mi ez az arc? - kérdezte Gaby.
- Milyen arc? - értetlenül néztem rá.
- Előbb kicsit kiült rád a „rettegés". Már csak a megkönnyebbült sóhaj hiányzott a végén.
- Rettegés? Miről zagyválsz?
- Láttam, hogyan nézel Ashre, meg Melanie-ra.
- Nem néztem én sehogy. Ilyen az arcom. - idegesen turkálni kezdtem a táskámban.
- Ugyan már, Vanessa! - vállamra tette a kezét. - Ezt nevezik féltékenységnek.
- Cöh, butaságokat beszélsz, megint. Miért lennék én féltékeny?
- Nem is tudom? - rezegtette a szempilláit.
- Mostanában nem lehet veled bírni... - ezen csak felnevetett.
- Ahogy veled sem, mikor szerelmes vagy. - tátva maradt a szám.
- Nem, én ne... - sóhajtottam. - Fölöslegesen jártatnám a szám, igaz? - hevesen bólogatott.
- Szentül meg vagyok győződve arról, hogy totál belezúgtál.
- Jó neked, hogy ilyen jós képességeid vannak. Mert még én sem tudok erről.
- Jó napot, kis művészlelkek! - fel sem tűnt, mikor jött be a tanár. - Hogy vagytok?
- Meg vagyunk. - felelte Sebastian. - Most már.
- Hallom, sikerült behangolni a dobot. - Ash felé nézett. - Jól mondom, Mr. Irwin?
- Kíváncsi voltam, mennyire van lestrapálva. - válaszolta egy aranyos mosoly keretében.
- És meg vagy elégedve vele?
- De még mennyire.
- Hadd kérdezzem már meg, - felállt és megkerülte az asztalát. - honnan jött az ötlet, srácok?
- Gondoltuk, amíg magára várunk, ne unatkozzon már a jónép. - válaszolta a punk.
- Vagy csak a bandátokat akartátok reklámozni? - halk kuncogás hallatszott.
- Így mondhatjuk. - szélesen vigyorgott Hemmings.
- Esetleg, valaki le is videózta? - körbenézett a teremben.
- Teljesen véletlenül, igen. - nevetve lóbálta meg a mobilját Evelyn. Tényleg? Fel se tűnt.
- Átpasszolhatnád a videt, Szépségem! - kiáltotta át a termet Calum. A banda nevetésben tört ki.
- Mindenképp, Baby! - kiáltotta vissza Eve. Ezen felvisított Gabrielle. Imádom ezt a nevetését, annyira felszabadult és annyira ő.
- Oké, a többit szerintem a backstage-ben rendezzétek le.
- Egyetértek, Mr. Clifford! - mutatott rá a tanár. - De térjünk csak vissza a bandára. - feléjük fordult. - Eddig, ha jól tudtam, csak hárman voltatok, igaz?
- Jól tudta. - válaszolta a frontember.
- Mi vitt rá titeket arra, hogy felvegyetek egy dobost?
- Egy igazi bandához dobos is dukál. - folytatta Luke. Elismerően bólintott Burge.
- Minden esetre, jó választás volt. - Ashre nézett, aki csak egy száz wattos mosolyt villantott. - No de, térjünk rá az órámra. Úgy néz ki idén nagyobb népszerűségnek örvend ez a tantárgy a tavalyi évhez képest. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. - sétálgatni kezdett a teremben. - Mellesleg tetszik, hogy nő a musical iránti érdeklődés. Feltéve, ha köze van ennek bármihez is. - megállt egy pillanatra, és egyenesen Gabyra nézett. Aztán a bandára. Durva már, hogy egyből kiszúrta az összefüggést az új belépők között. - Felhívnám az újoncok figyelmét! Ezen az órán mindenkinek aktívan kell részt vennie. Nincs szunyálás, nem szeretem, ha valaki punnyad az órámon, és a padján döglik. Nem, ezt el lehet felejteni. Rövid és rögtönzött kis szituációkat, hosszabb musicaleket fogunk eljátszani. - folytatta a sétát. - Gondolom, azért mindenki tisztában van az alap dolgokkal. Mármint, mit értünk musical alatt, meg ilyesmi. Nem várom el rögtön az elején, hogy mindenki tökéletesen játssza a rá bízott szerepet. Ez csak a zöldfülűekre vonatkozik. Akik már évek óta járnak az órámra, velük természetesen nem vagyok elnéző. Értve vagyok?
- Hát hogyne, Mr. Burge. - ismét Sebbie szólt be.
- Felvázolnám, hogy új darabon töröm a fejem. Amit majd veletek akarok eljátszatni. Nem lenne hosszabb fél óránál az egész mű. Nem bonyolult az egész történet. Nem kell semmi ijesztően nehézre gondolni. Persze, nem rögtön ugrunk fejest a mélyvízbe. Nem, előbb veszünk egy kis elméletet is. Aztán jöhetnek a felolvasások, satöbbi. - annyira belemerült a magyarázásba, hogy már nem is tudtam követni a fonalat.
Az óra nagy része elment az elméleti magyarázattal. De szerintem ez édes kevés volt, ahhoz, hogy mindenki rendesen elsajátítsa a musical alapjait. Ezek után ketté bontotta az osztályt. Mindkét csapatba vegyesen kerültek régi és új diákok. Csapatkapitányoknak a Thomas ikreket, vagyis Sebastiant és Megant választotta. Épp be akart osztani minket, hogy ki melyik csapatban lesz, mikor megszólalt a csengő.
- Jól van emberkék. A beosztásokat holnap megtalálják az üzenő falon! - a terem vége felé mutatott. Nyüzsögve hagytuk el a termet.
- Juj, annyira kíváncsi vagyok, melyik csapatba leszek! - izgatottan magyarázott barátnőm. Az egyik szekrénysor mellett megálltunk.
- Nem inkább arra, hogy Mike-al leszel egy csapatba?
- Jajhát, nem kell rögtön erre gondolni. - felhúzta az orrát. - Bízom benne, hogy mi ketten együtt maradunk.
- Ennek én is örülnék.
- Sziasztok! - mellénk lépett Ashton. Pár lépéssel mögötte lemaradtak a társai.
- Ó, szia! - rámosolyogtam.
- Hellóka! - vigyorgott Gaby.
- Tegnap nem beszéltük meg, hogy mikor próbáljunk.
- Basszus tényleg. - a homlokomhoz kaptam. - Hatkor át tudsz jönni? - meglepetten vonta fel szemöldökét. A háttérből kuncogás hallatszott. Ez biztosan a punk.
- Persze. - válaszolta egy kis fáziskéséssel.
- Nagyszerű. Öh, később átpasszolom a címünket, rendben?
- Hogyne. - mosolygott.
- Nem lesz nehéz megtalálni. A tengerparton laknak. - vigyorogva magyarázott Gaby.
- Komolyan?
- Ühüm. A szobájából meseszép a kilátás. - súgta Ashnek. - Majd úgyis meglátod. - széles mosolyra húzta ajkait. Ash csak nagy szemekkel nézett.
- Oké... akkor, hatkor várlak, Ashton.
- Ott leszek. - kacsintott. - Addig is, sziasztok! - vigyorogva lépdelt hátrafelé, míg el nem ért az új barátaihoz. Akik vihogva vették körbe.

ASHTON

Suli után a srácokkal ellógtunk egy pizzázóba, amit Mikey fedezett fel. Befoglaltuk a sarokban levő boxot. Luke és Mike velem szemben ült le, míg Calum mellém.
- Farkas éhes vagyok! - izgatottan csapott az asztalra Michael.
- Szerintem, mindenki. - unottan nézett rá Luke. - felénk sétált egy sötétbarna copfos, piros-sárga egyenruhába öltözött lány.
- Sziasztok! - bájos mosolyt villantott ránk. - Mit hozhatok, skacok?
- Egy hawaii pizzát biztosan. - meglepve emelte rám kék szemeit Luke.
- Egy nagy szalámis-sajtosat. - folytatta Mike. - Meg... - Calum morgott egyet, erre Mike ránézett. - Jó, legyen ebből kettő. - közben a pincérlány szorgosan jegyzetelt.
- Rendben. Milyen üdítőt hozhatok mellé?
- Mindegy, csak piros legyen a címkéje. - válaszolta Cal. Mosolyogva irkált a pincérlány.
- Még valamit? - mindannyian megrántottuk a vállunk. - Oké, nemsokára visszajövök.
- Nem fér a fejembe, Ashton. Ananász? Pizzán? - szinte megrémülve méregetett.
- Most min vagy így fennakadva, Lucas? Jójaz. - rávigyorogtam.
- Asszem, ma hatalmasat alakítottunk a bálványozott bandáddal. - magyarázta Mike Luke-nak.
- Szerintem, tök mindegy mit játszottunk volna. Ash nélkül kétlem, hogy ekkora sikert aratunk.
- Köszi. - rám kacsintott.
- Tényleg, a csajszi nem passzolta át a videót.
- Miért nem hívtad a backstage-be?
- Mert a dobosunk randiját szerveztük le. - csücsörített Calum.
- Hogy mimet? - értetlenül pislogtam rá. Luke felnevetett a nézésemen.
- Nagyon jól tudod te, hogy midet. - vihogott.
- Öregem, ne kezd megint. Visszatérve a videóra. Már feltalálták az órán való levelezést, akár még repülő formájában is. Vagy szimplán ráírsz valami netes felületen, és meg lesz a videód.
- Jesszus, muszáj ilyen választékosan beszélned? - a szőke ismételten kiakadt.
- Néha azt is kell. - vállat vonva, halásztam elő zsebemből a mobilom, és az asztalra tettem.
- Nézd, már mennyire várja Porcelánbaba üzenetét! - vigyorgott Mike, csak körbefogattam a szemem.
- Hagyjátok már, szegényt. - ismét a védelmemre kelt Luke.
- Tényleg, Hemmo, kiagyaltad már mi lesz az első közös feldolgozásunk? - az asztalra könyökölt Clifford.
- Pff... van pár ötletem, de különösebben nem foglalkoztam vele. - hamarosan megrezzent a telefonom.
- Ó, kapás van! - meglökött Calum. - Honnan tudja a számod?
- Nem tudja...
- Biztosan, valami „netes felületen" küldhette. - utánzott Luke.
- Erre nem is gondoltam. - bólogatott Cal.
- Meg se nézed? - nyújtogatta a nyakát Mikey. Kézbe vettem a készüléket.
- Hol küldte? - közelebb hajolt Calum.
- Twitteren. - válaszoltam. Megnyitottam az üzenetét. Leírta a pontos címet. Sőt még a házszínét is, meg a környéken levő „jellegzetes" házakat, amiket biztosan kiszúrok majd. Plusz hozzátette, hogy nem kell gitárt vinnem, mert neki is van. Nagyszerű!
- Mit ír? - Calum feje kitakarta előlem a képernyőt.
- Khm... - elfordítottam a telót. - Ennyire azért ne kíváncsiskodj. - vigyorogtam.
- Tán, lenge ruhában fog várni rád? - unottan ránéztem a punkra.
- Semmi ilyesmit nem láttam. - visszadőlt a helyére Cal. Lejjebb görgettem az üzenetet. Utóiratként megadta a telefonszámát. Hát erre nem számítottam. Megköszöntem neki, hogy elküldte a címét és a számát. Még odaírtam, hogy pontban hatra ott leszek. Gyorsan mentettem a számot. Aztán visszatettem az asztalra a telefonom.
- Te komolyan csak énekelgetsz vele? - szűk szemekkel fixírozott a punk.
- Michael...
- Áh, jönnek a pizzák! - vigyorgott Calum. Mike-nak legalább elterelődött a témáról a figyelme. Hátra fordult, és a pincérlányokat kezdte nézni.
- Na, végre! Mindjárt éhen halok. - a két pincérlány letette elénk a még gőzölgő tésztát.
- Parancsoljatok! - mosolygott az előbbi barna copfos.
- Köszönjük! - visszamosolyogtam rá. Miután elmentek a lányok, akkor vettem észre, milyen fejet vág Luke. - Ezt legalább nem eszed meg előlem.
- Ne, már! - durcásan nézett. - Elmondtad neki? - a mellettem ülőre pillantott.
- Figyelj, Luke! Tudnia kell, hogy mindenki kajáját lenyúlod. - mentegetőzött Cal. Michaelel röhögni kezdtünk.
- Hát ez kész! Imádom a röhögésed. - vihogott tovább a kékhajú. Ezzel egy újabb röhögéshullámot váltott ki belőlem. Most már mind a hárman ezen vihogtak.
- Szerintem, ne hangoskodjunk, még a végén kizavarnak. - néhány mérges szempár minket méregetett.
- A pizza nélkül amúgy se mennék sehova. - magához vette az egyik nagy pizzát Mikey. - Szóval felejtős.
- Ó anyám! Ez isteni! - félig kilógott Hood szájából az egyik szelet.
- Mondtam én, hogy jó ez a hely. - bizonygatta a kékhajú. Beleharaptam az ananászos pizzámba. Hú, ez tényleg isteni!
- Tényleg, skacok. Holnap délutánra terveztek valamit? - elsőként rám nézett a szöszke.
- Nem igazán. Miért?
- Nem is tudom. Lóghatnánk valamerre.
- Elmehetnénk bowlingozni. - ajánlgatta Calum.
- Ja, jó ötlet.
- Egyéb javaslat? - rám néztek.
- Nekem teljesen mindegy. - beharaptam a szám.
- Király, akkor bowlingozunk. - vágta rá Michael. - Ott úgy is van darts, billiárd, meg ilyesmik.
- Oké, suli után találkozzunk Ashnél. Te laksz legközelebb Mojo-hoz. - magyarázta szöszke. - Jártál már arra, nem?
- Persze. Csak a suliban vagyok új, Sydneyt attól még ismerem.
- Nagyszerű. Akkor olyan három-négy tá... - megakadt a kisfőnök. - De várjál! Nem próbáltok holnap is Vanessával?
- Nem tudok róla. Meg amúgy is később szoktunk.
- Megkönnyebbültem. Nem venném szívemre, ha miattunk kéne lemondanod a titkos találkát.
- Calum, ne izélj már! - feltoltam a szemüvegem.
- Csak élvezi, ha valakit tud piszkálni. Általában nem jön össze neki. - súgta Michael.

Miután nagy nehezen Cal és Mike betolták a hatalmas pizzákat, jó Luke-al besegítettünk, elindultunk mikrofon nézőbe. Mikey hajthatatlan volt. Neki most azonnal kellettek azok a mikrofonok. Mintha pár napot nem tudott volna már várni. A boltba lépve, rögtön ránk akaszkodott az eladó.
- Segíthetek valamiben? - úgy nézett ránk, mint akik eltévedtek egy osztálykiránduláson.
- Mikrofonokat néznénk. De köszönjük, magunktól is odatalálunk. - gúnyos mosolyt villantott Luke.
- Ecsém, de utálom az ilyen embereket. Totál felsőbbrendűnek képzelik magukat. - fintorgott Calum. Megkörnyékeztük a mikrofonokat. Útközben valahol elhagytuk Michaelt.
- Most mondtam, hogy magunktól is megtaláljuk ezeket, - körbemutatott. - erre nem eltűnik Cliffo?
- Szerintem, leragadt a gitároknál.
- Mániája eltűnni minden egyes áruházban. - Luke szem forgatva fogta meg az egyik állványt.
- Kössünk rá pórázt.
- Hallod? Lehet, jobban járnánk. - kacsintott.
- Ashton? Melyik tetszik jobban? - egy full rózsaszín és egy aranyozott mikrofonnal lépett elém Calum.
- A pink tökéletesen fog menni a szőrös szőnyeghez, amit tegnap rendeltem. - mindketten nevetésben törtek ki.
- Csipázom az ízlésed. - vigyorgott Calum.
- Szerintetek, ezek be vannak kapcsolva? - suttogta Hemmings egy kis pultnál állva, amire lemezek, két mikrofon és egy keverőpult volt kirakva.
- Miért ne lenne? - szólalt meg Calum.
- Há' mittomén? - megrántotta a vállát. - Ki lehet próbálni?
- Nyilván azért van ott. - biztatóan bólogattam.
- Khm... - mielőtt a szájához vette volna, körbenézett. Jó pár ember mászkált a boltban. - Mindegy lesz, ami lesz! - megrántotta a vállát. - „You're nobody 'til somebody loves ya" - énekelt egy sort. A körülöttünk elhaladók jól megbámultak minket. Szerencsére nem volt olyan nagyon hangos. Csak a fél üzlet hallotta. Néhányuk arcán megjelent egy-egy mosoly. Az idősebbekről pedig azt lehetett leolvasni, „ezek a mai csirkefogók, állandóan csak vandálkodnak!". - Mindig is kiakartam próbálni. - szélesen vigyorgott Hemmings. Látszólag, az eladókat sem zavarta. Úgy tűnik, tényleg azért van kirakva, hogy az ilyen lököttek, mint Luke, kipróbálhassák.
- Ez király volt, Luke! - visszatért közénk Michael. Egy bordó basszusgitárral a kezében. - Nézzétek, mit találtam! - felmutatta a gitárt. - Ez a világ egyik csodája.
- Wow, ez tényleg klassz. - vizslatta Calum. - Meg is akarod venni?
- Egyszer biztosan lesz rá pénzem. - vigyorgott. - Már el is képzeltem, mivel fogom kidekorálni.
- Még nem is a tied.
- Tervei lehetnek az embernek, nem? - szúrósan nézett a főénekesre. - Szóval elöl, az egészet mindenféle kis matrica fogja borítani. - tetszőleges helyekre bökött a hangszeren.
- Az vagány lenne. - közelebb léptem.
- Tényleg te milyen gitárral nyomulsz? - nézett rám Luke.
- Van egy akusztikusom.
- Basszus nem kell? - nézett rám Calum Mike válla fölött.
- Majd osztozunk! - vigyorgott Mike.
- Igazából, úgysincs rá szükségem. Szóval...
- Ja, aki a dobok bolondja? - nevetett Luke.
- Mi a helyzet a mikrofonüggyel? - nézelődött Michael.
- De várj, egyszerre akarunk négyet venni? Nem lesz az egy kicsit sok, Mikey? - kétségbeesetten nézett Calum.
- Mondjuk, tényleg sok lenne.
- Nem is egyszerre akartam. Meg különben is, nekünk is van egy.
- Azt bedobhatnánk a közösbe. - ajánlottam fel.
- Minden cuccunk közös lesz, Ashy. - Luke vigyorogva átkarolta a vállam.

Még egy darabig elszórakoztunk a boltban. Mikey fájó szívvel vált el a bordó gitártól. És megígérte neki, hogy egyszer úgyis az övé lesz. Majd a kasszához álltunk a két mikrofonnal és állvánnyal. Fizetés után, bandatársaimmal indultam haza. Végigröhögtük az utat. Calum kiötlötte, hogy akár zenélhetnénk az utcán is, pár dal erejéig. Persze nem fogunk kirakni sapkát, vagy valamit, amibe pénzt gyűjtünk. Michael szerint pedig pont ez lenne benne a pláne. Összekötötte a kellemeset a hasznossal.
Miután megérkeztünk, bepakoltuk a kellékeket a garázsba.
- Lassan készülődsz a randira? - érdeklődött Calum.
- Igen, veszek egy forrófürdőt, hogy kényeztessem habtestem. Aztán kicsípem magam, hogy lássa, nem akárkivel van dolga. - Michaelből kitört a röhögés. Nagyon emlékeztet Gabrielle visítós nevetésére.

VANESSA

Pontban hatot ütött az óra, mikor csengettek. Leromboltam a lépcsőn, és remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Ashton vigyorogva állt a küszöbön. El se hiszem, hogy idehívtam.
- Héj, szia! - még szélesebb lett a mosolya.
- Szia, Ash! - rámosolyogtam. Aztán elvesztem a szemeiben, és csak bámultam egy darabig. - Ó, gyere beljebb! - kitártam az ajtót, hogy beférjen mellettem.
- Köszi. - elhaladt mellettem, és egy illatfelhőt húzott maga után. - Szüleid?
- Ma később érnek haza, szülői van öcsémnél.
- Van egy öcséd?
- 15 éves, és Aaronnak hívják.
- Nekem van egy húgom, Lauren és egy öcsém, Harry.
- Nahát, jó tudni. - újabb mosolyt villantottam rá.
- Egyébként nagyon szép ez a környék.
- Semmi pénzért nem is hagynám el. - egymásra vigyorogtunk.
- Mellesleg, igaza volt Gabynak. Tényleg könnyen ide lehet találni. Meg azért a kis navigációd is hasznos volt.
- Jaj, nagyon bénának érzem. Mármint, hogy ennyire szájbarágósra vettem. Bocsi. - elhúztam a szám.
- Ugyan már, Nessa. - legyintett.
- Esetleg kérsz valami harapnivalót, vagy valamit inni?
- Nem köszi. A srácokkal dugig ettem magam pizzával.
- Ó, és miattam el kellett jönnöd?
- Dehogyis. És különben is, ők megvárnak, a verseny nem fog.
- Ez is igaz. Gyere, menjünk fel. - mutattam az emeletre. Szótlanul követett a lépcsőn. - Hát, üdv a birodalmamban! - mutattam körbe, miután beléptünk az ajtón. Eddig nem sok fiú járt a szobámban. Kíváncsi vagyok, milyen véleménnyel lesz róla Ash. Picit meglepődve nézett szét a világos szobában. Aztán megállapodott a szeme a fehér égősorral megvilágított falon. Cikk-cakkos kör alakot formáltam belőle, ami rengeteg fotóval, idézetekkel és feliratokkal díszített parafatáblát ölelt körbe.
- Ez nagyon hangulatos, Nessa. - Sokkal szebb, mint gondoltam.
- Miért? - oldalra billentettem a fejem. - Valami rózsaszín, túl csajos, pónikkal dekorált szobára számítottál, mi?
- Nagyjából, igen. - vigyorgott.
- Mindig ilyennek képzelnek.
- De ha jobban belegondolok. Csakis egy ilyen letisztult szoba való hozzád.
- Köszönöm. - nyomtam egy mosolyt. A hatalmas ablakhoz sétált, aminél volt egy kis beugró, így kényelmesen be tudtam ülni az ablakba. Egyenesen a tengerpartra és az óceánra lehetett látni. - Ugye milyen gyönyörű innen a naplemente? - mellé lépve néztem fel rá.
- Nagyon is. - szembefordult velem, és az ajkába harapott. Szemei szép zölden csillogtak. Haja belelógott a szemébe, ami még aranyosabbá varázsolta pofiját.
- És, merre kódorogtatok még? - megszakítottam a szemkontaktust, és inkább leültem.
- Elmentünk egy hangszerboltba.
- Komolyan? - mellém telepedett.
- Mikey minden áron be akart szerezni pár mikrofont.
- Oké-oké. Még mielőtt tovább haladunk. Te, ti... most?
- Az előadás után, leszólítottak, hogy szívesen meghallgatnának. Dobost kerestek, és hát én pont kapóra jöttem. Úgyhogy...
- Hű, ez nagyon baró. Szóval, rögtön fel is vettek?
- Ühüm. - vigyorogva bólintott.
- Hát ez remek, Ashton! - én is mosolyogni kezdtem. Habár nem teljesen volt őszinte az örömöm. Annak örülök, hogy máris bekerült egy bandába. Csak hát...
- Nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd egy bandában fogok dobolni. Pláne nem ilyen hamar. - arcáról levakarhatatlan volt a mosoly.
- Őszintén, a mai kis koncert az promó volt, nem?
- Annak is mondhatjuk.
- Vagyis téged akartak bemutatni a nagyvilágnak. Legalábbis én így érzem. - rámosolyogtam.
- Bárminek is nevezzük, lényeg, hogy jól sült el a dolog.
- Tényleg ez a fő. - megveregettem a térdét, amin csak elmosolyodott.
- Merre is van az a gitár?
- Ó, majdnem elfelejtettem. - felpattantam, és a fésülködő asztalom mellől felvettem a hangszert. - Itt van. - a kezébe nyomtam a világosbarna akusztikusomat. Visszaültem mellé. Jobbára szembefordultam vele, és magam alá húztam a bal lábam. Még így a gitártól is kényelmesen elfértünk az ablakban, anélkül, hogy szoroskodni kellene.
- Akkor jöjjön az az álom. - vigyorogva megpörgette a gitárom.
- Öhm, Ash, arra gondoltam, hogy... feloszthatnánk a számot.
- Ja, mivel nem egy duettről van szó.
- Pontosan. - mutattam rá.
- Esetleg, van már valami elképzelésed?
- Őszintén? Naná. Amíg rád vártam, - uh, ezt így kimondva elég furán hangzik. - volt időm agyalni. Többször is meghallgattam, és elképzeltem, hogyan lenne jobb, ütősebb. És arra jutottam, hogy akár én... Ezt most nem önzésből mondom. - felmutattam az ujjam.
- Te énekelnéd a refrént. Miért lenne ez önzés? - értetlenül pislogott.
- Nem is tudom. Olyan izé lenne kisajátítani a jelentősebb részeket.
- Vanessa, - behajlított térdemre tette a kezét. - szerintem úgy sokkal klasszabb lesz, ha te énekled a refrént. Tudod miért? - megráztam a fejem. - A hangod úgyis elvarázsolja a népet. Így pedig nyert ügyünk lenne. - kacsintott.
- Ha te mondod, még el is hiszem. Az utolsó refrén előtti átkötőt pedig énekelhetnéd te.
- Nem, szerintem azt is nyugodtan berakhatjuk hozzád.
- Biztoos? - csak bólintott.
- Kezdhetjük?
- Hogyne. - pengetni kezdte a dallamot. Majd énekkel is bekapcsolódott. Libabőrös lettem a hangjától. Annak a gondolatától meg totál elpirulok, hogy most szabadon bámulhatom, anélkül, hogy bárkinek is magyarázattal tartoznék. Fehér rövid ujjú pólójának ujja picit fel volt hajtva. Szabaddá téve dudorodó bicepszét. Ahogy pengetett, megfeszültek a karizmai. Fú, anyám! Világosbarna haja kiemelte zöld szemeit, ahogy a fekete szemüvegkerete is. Jól mondta Evelyn, tényleg jól áll neki ez a geek szemüveg. Kihangsúlyozza kisfiús vonásait. Nevetve nézett fel a gitárról.
- Vanessa? - érdeklődve fürkészte az arcom. Leállt a gitározással. Aztán széles vigyorra húzta ajkait, mikor kezdtem elpirulni. Még hogy senkinek sem tartozom magyarázattal a bámulás miatt? - Merre jársz? Picit elkallódtál. - picit? Hangyányit elfelejtettem énekelni. Basszus! Teljesen elvonja a figyelmem.
- Oh, bocsi. Csak bámulatosan gitározol. - elég béna kifogás.
- Köszi, de biztosan csak ez a „probléma"?
- Öh, persze. Mi más is lehetne? - mindkét lábam felhúztam és átkaroltam a térdeim.
- Picit feszültnek látszol. - letámasztotta a gitárt, és mindkét kezem megfogta. Bizsergető érzés futott végig a kezeimen, majd az egész testemen. Gyomromban pillangók hada kezdett verdesni. - Mi a baj?
- Semmi komoly. Csak... - te, Ashton. Te vagy a problémám forrása.
- Csak? - közelebb csúszott. Szívem a fülemben dobolt.
- A verseny miatt idegeskedem. Alig két napunk maradt vissza. Én meg itt bénázom, és...
- Jaj, Ness! Neked különösen felesleges aggódnod. - hüvelykujjaival megsimogatta a kézfejem. - A véredben van a zene, a hangoddal meg pláne nincs gond. Szóval, nem kell itt parázni.
- Ez nagyon kedves, Ashton.
- Csak az igazat mondtam. - elolvadok az aranyos mosolyától. A számba haraptam, mert erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.
- Köszönöm. - rámosolyogtam. - Azt hiszem, a lelki fröccs segített. Úgyhogy folytathatjuk. - a gitárra néztem. Követte a tekintetem, majd visszanézett rám. Tekintetünk megint egy hosszabb ideig összeakadt. Aztán elhúztam kezeim az övéitől. Egy darabig még mozdulatlanul fürkészte az arcomat. Majd lenyúlt a gitárért. Összevont szemöldökkel kezdte pengetni a húrokat. Kíváncsi vagyok, mire gondol éppen. Mert az hétszentség, hogy nem Imagine Dragons számára. Meg mernék esküdni rá, hogy egy pillanatra csalódottság tükröződött szemeiben, mikor elhúztam a kezeimet. Vajon ez mit jelent?
Ez a próbálkozás már sokkal jobban sikerült, mint az előző. Mindketten odafigyeltünk a dalra, a szövegre. Mindenre. Egymást leszámítva. Néha olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. Ezt meg mire véljem? Tényleg nem tetszett neki, hogy elhúztam a kezeimet az övétől?
- Oké, most mi bajod? - csattantam fel a dal végén. Meglepve nézett rám.
- Mi lenne?
- Ashton, - törökülésbe húztam a lábaim. - látom rajtad, valami nem oké.
- Mmm... pedig minden oké. - pengetett párat. Oldalra billentett fejjel fixíroztam.
- Akkor meg miért vágsz ilyen savanyú képet?
- Én nem is. - még csak rám se nézett, tovább nyúzta a húrokat.
- Nem-e? Látom, amit látok, Ash. - lefogtam a kezét. Rám emelte zöld szemeit, amik a félhomályban barnásabbnak tűntek.
- Rosszul látod, Van. Tényleg elkellene az a szemüveg. - halvány mosoly jelent meg szája szélén.
- Oh, úgy gondolod?
- De még mennyire.
- Már tudom is, honnan szerzek egyet. - előrehajoltam, és óvatosan lekaptam a szemüvegét, aztán vigyorogva tettem fel.
- Na, ez nem volt fair. - most már ő is mosolygott.
- Hm, meglepően jól látok vele. - csücsörítettem.
- És még jól is áll. - megharapta az ajkát.
- Komolyan? - elővettem a telóm, és mielőtt bármit is csináltam volna, Ashton kivette a kezemből. Meglepve néztem rá.
- Majd én. - kacsintott.
- Öh, oké. - a gitárra könyökölve emelte fel a mobilom. - Milyen fejet vágjak?
- Bármilyet, csak ne csücsöríts.
- Hú, komoly feltételeid vannak.
- Nem bírom az ilyen túlzásba esett swag-yolo-csajokat.
- Észben tartom. - bájosan mosolyogtam rá. Illetve a kamerába, mivel eltakarta az arcát a telóm.
- Maradj így. - felvillant a vaku. - Á, nem jó. - előredőlt. - Belóg egy kusza tincs. - mosolyogva igazította meg a hajam. Basszus, szemüveg nélkül még helyesebb. Ez már illegális!
Ajkaim picit elváltak egymástól, ahogy ujjait végighúzta az arcomon. Pár másodpercig elidőzött az államon. Szaggatottan kaptam levegőt. Egy pillanatra azt hittem, meg fog csókolni. Végül csak elmosolyodott, és visszahúzódott. Aztán még vagy két képet csinált rólam.
- Oké, meg is volnánk. Nézd csak meg őket. - kezembe nyomta a telóm. Végigpörgettem a négy képet.
- Wow, ez nagyon tetszetős! - mutattam felé a képet. A képen levő önmagam, épp kilesett az ablakon. De a szemüveg jól látható maradt a félhomályban. A kép szélén, vagyis a bal oldalamon, befigyel a tengerpart egy kis része. Illetve, a lemenő nap sugarai, ahogy mesésen megcsillannak az óceánon. Ezzel nagyszerű hátteret biztosítva nekem. - Ezt biztosan kiposztolom valahova.
- Úgy legyen. - vigyorgott.
- Egyébként, tényleg jól áll a szemüveged. Szerintem, megtartom. - letettem a telóm, és ránéztem. Szélesen elmosolyodott. - Mennyire van rá szükséged?
- Ha arra gondolsz, nem, nem kaphatod meg, Nessa.
- Ajh, kár. Legalább megspóroltam volna ennyit. - felnevetett. Ennél már nem lehet cukibb ez a srác. Annyira aranyos a nevetése. Mint valami gizmó.

Ezt követően elbeszélgettünk még. Rengetegszer megnevettetett. Folyton azon van, hogy hülyéskedjen. Az biztos, mellette nem igazán lehet unatkozni.
Kiderült, hogy nyolc évesen kapta az első dobfelszerelését. Nem lehet elég korán kezdeni. Miközben a dobolásról beszélt, látszott az arcán, hogy ténylegesen imád dobolni. Szinte ez élteti. Innen rátértünk a hobbikra. Ami „meglepő" módon, ismételten a dobolás lett. Rákérdezett a kedvelt időtöltésemre.
- Hát, ha nem is látszik, de imádok sütni. Azt hiszem, egészen tehetséges vagyok már pár bonyolultabb torta elkészítésében is. De azért többnyire kisebb harapnivalókat sütök.
- Nahát, ez fura. Ha hiszed, ha nem, de tudok főzni.
- Tudsz főzni? - tátva maradt a szám
- Azt mondják, nagyon is jól.
- Hú, ez klassz. Egyszer akár főzhetnénk közösen is. - bukkant ki belőlem.
- Akár a legközelebbi próbán is kipróbálhatjuk, mit tudnánk közösen alkotni. - megnyalta ajkát.
- Jó ötlet. - egymásra mosolyogtunk. Megrezzent a párkányon fekvő telefonja. Összevont szemöldökkel nézte a kijelzőt.
- Ki az?
- Csak Calum bombáz a hülyeségeivel. - körbeforgatta szemeit. - Nem érdekes. Viszont, most látom, már elmúlt fél kilenc. Azt hiszem, ideje mennem.
- Lassan anyuék is hazaérnek szerintem. Hacsak nem verekedtek össze a szülők és a tanárok.
- Ennyire durva a helyzet?
- Nem, csak picit túldramatizáltam. De nem lepődnék meg azon, ha valaki neki esne az egyik tanárnak. De ez egy másik sztori. Szóval, készülődsz?
- Muszáj lesz. - felállt, aztán felsegített. Egy darabig bámultuk egymást. Aztán én törtem meg a csendet.
- Akkor lekísérlek.
- Megköszönném. - vigyorgott.
- Egyáltalán, haladtunk ma valamit a dallal?
- Szerintem igen. A következő alkalommal még csiszolunk rajta valamit. És meg is vagyunk vele. Te pedig ne parázz, nem lesz baj.
- Bízom benne. - kinyitottam az ajtót. Mindketten kiléptünk a teraszra. - Minden esetre, nagyon jól éreztem magam ma este.
- Ahogy én is. - újabb édes mosoly.
- Akkor holnap találkozunk.
- Előbb ezt visszakérném. - vigyorogva vette le rólam a szemüvegét.
- Óh, el is felejtettem, hogy rajtam van. - felnevettem.
- Ez a jó szemüveg titka. Nem veszed észre, hogy rajtad van. - összemosolyogtunk.
- Haza fogsz találni?
- Persze, emiatt nem kell aggódnod.
- Oké, nem fogok.
- Hát akkor... - eltűrte az arcába hulló tincseit. - Aludj jól, Vanessa!
- Neked is jó éjt, Ash! - rámosolyogtam. Aztán pipiskedtem, hogy egy puszit nyomjak az arcára. Mosolygott, mikor elhajoltam tőle.
- Holnap találkozunk. - felpattant a sárga biciklijére. Még egyet intett, aztán elindult. Végignéztem, ahogy eltávolodik az utcánkon.