VANESSA  

A tanárnő kérdezgetni kezdte, hogy eddig milyen hangszeren tanult. Kiderült, hogy tud gitározni, de leginkább dobolni szeret. Dobolni? Nagyon durva.

  - Esetleg bemutatnád, mit tudsz? – érdeklődve nézett végig Ashtonon.
  - Örömmel. – széles mosoly terült el az arcán. Nagyon cuki a mosolya. A hangja pedig kellemes.
  Elfoglalta a helyét a dobok mögött. Finoman kézbe vette a két ütőt, aztán feltolta a szemüvegét. Összeütötte az ütőket, miközben hangosan elszámolt háromig. Finoman, de mégis határozottan kezdte ütni a dobokat.  Green Day, Boulevard of broken dreams számát választotta. Meg lett a hatása, hisz sokan elégedetten vigyorogtak. A többiek, köztük én is, tátott szájjal figyeltük mozdulatait. Nahát, ez egészen elképesztő! Nem gondoltam volna, hogy ennyire tehetséges.
  Miután befejezte a dalt, mindenki egyszerre, egy emberként tapsolni kezdett. Néhányan még füttyögettek is. Meg is érdemli, hisz nagyon klassz volt.
  - Hát erre egyáltalán nem számítottam, Mr. Irwin. – ledöbbenve lépett előre a tanárnő. – Gratulálok.
  - Köszönöm! – vigyorogva beletúrt göndör hajába.
  - Egészen véletlenül nincs kedved belépni az iskola zenekarjába?
  - Ha van rá lehetőség, én benne vagyok. – mosolygott rá.
  - Délután lesz az énekkari próba. Javaslom, hogy ott is mutasd be a tudásod Mr. Edwardsnak.
  - Mindenképp. – vigyorogva visszaült James mellé. Ezek után még párszor megnéztem magamnak. Tényleg nagyon cuki. Barnás kiskutya tekintete, egyszerűen levesz a lábamról. Vanessa! Elég, ne álmodozz már!

  Óra után hosszasan ecseteltem Gabynak az órán történteket. Mire ő csak hátravetett fejjel felnevetett.
  - Bejön, mi? – sejtetősen rezegtette szempilláit.
  - Zöldségeket beszélsz. Még csak egy órája találkoztunk... Csak mondom, hogy milyen tehetségesen dobol. Ennyi az egész.
  - Jó, de attól még tetszhet. Vagy nincs igazam? – széles vigyorra húzta élénk vörösre festett ajkait. Megráztam a fejem, aztán egy oldalra szedtem szinte narancssárgásan vörös, derékig érő hullámos hajam. – De azért titkon reménykedsz abban, hogy a nap folyamán több közös órátok is lesz. Hm?
  - Jaj, Gaby! – mordultam rá. Asszem pár oktávval magasabban jött ki, mint gondoltam. Mivel a mellettünk elhaladó három „rossz fiú" jól megnéztek maguknak. Majd Michael ugyanolyan vékony hangon és hangsúllyal ismételte a szavaim. Mire hangos röhögésben törtek ki. Luke nevetés közben még a szemét is becsukta. Így olyan volt, mint egy emoji. Más esetben cukinak találnám, de most kicsit dühített a dolog. Farkasszemet néztem a kék hajúval, miközben hátrafelé lépegetett. Felhúztam az orrom, mire még szélesebb vigyor terült szét a fején. - Fú, kiviszi a hajam ez a srác. – bukkant ki belőlem.
  - Szerintem meg vicces volt. - a srácok távolodó alakját nézte.
  - Persze, hogy viccesnek találod, hisz fülig belé vagy zúgva.
  - Jaj, Vanessa! – picit meglökött. Aztán felvisított a röhögéstől.

  Nagyon vártam már a délutáni énekkart. Több okból is.
Edwards tanár úr rögtön Ashton faggatásával kezdte az órát.
  - Szóval, Mr. Irwin, ha jól tudom, eddig is zeneiskolába jártál, igaz? De miért is váltottál iskolát?
  - Így hozta a sors. – felnevetett.
  - De ugye nem azért, mert kirúgtak?
  - Dehogyis. Csak ide kellett költöznünk. Nem nagy ügy. – úgy néz ki, nem lehet zavarba hozni egykönnyen. A tanár egy darabig csak szótlanul méregette, aztán gonoszan megvillant a szeme.
  - Mi lenne, ha tartanál egy kis bemutatót? Ugyanis a délelőtti sikered miatt, tőled volt hangos a tanári. - felcsillant Ashton szeme, és már fel is pattant a helyéről. Ismételten James mellett ült. Úgy látszik már össze is haverkodtak. – Ácsi! – állította meg. – Tudod, úgy sokkal nehezebb a kihívás, ha gitár és ének kíséri munkádat. Így is bevállalod?
  - Naná! – egy göndör kacajjal nyomta meg a mondatát. Irtó cuki a nevetése.
  - Helyes válasz. Tiéd a dob. – a háta mögé mutatott, aztán szétnézett a társaságon. – Kellene nekem két gitáros, egy szintetizátoros, és egy énekes. Ki akar önként dalolva kijönni? – James azonnal feltette a kezét. – Oké James, te leszel az egyik basszusgitáros. Senki többet harmadszor? – mindenki lapult a helyén. – Jó, akkor kénytelen leszek én választani. Sebastian tied a szinti. Liam gitár. – mutatott a srácokra. – No, és ki lészen az énekesünk? – összedörzsölte tenyereit. Minden lányt egyesével mért végig. Végül rajtam állapodott meg a tekintete. Ugye nem? – Vanessa, fáradj ide, kérlek.
  - Rendben. – enyhén remegő lábakkal indultam ki. Félreállt, hogy elfoglaljam a helyem az egyik mikrofonnál. A fülemben zúgó vértől alig hallottam a tanár szavait. Annyit kivettem belőle, hogy megkérte Henriettet kapcsolja le a lámpákat, és nyomják fel a reflektorokat. Mellém lépett Edwards, és összehívta a „bandát". Ashton is lejött a doboktól, pont velem szemben állt meg. A rózsaszín neonfényben zöldesnek hatottak szemei.

ASHTON

  - Mit játszunk tanár úr? – kérdezte a szőke srác. Asszem Sebastian.
  - Valami zúzósat, amiben megmutatkozhat a zöldfülű ereje. – rám nézett, csak egy féloldalas mosolyt nyomtam válaszként. Közben éreztem, hogy a csajszi rajtam legelteti élénk zöld szemeit. Megnyaltam a szám.
  - Mit szólna Always-hez Bon Jovitól? – felvontam szemöldököm. Edwards picit meglepődött. A csajszi szemei hatalmasra kerekedtek. Mi is a neve?
  - Jó választás, fiam! – bólogatott a tanár. – Vanessa, neked is menni fog? – á, Vanessa! Illik ez a név ehhez a pofihoz. Válaszra várva fürkésztem az arcát. Mire halványan elpirult. Elmosolyogtam magam. Irtó cuki, ahogy egy lány zavarában elvörösödik.
  - Persze, menni fog. – jött a válasz. Kíváncsi vagyok, milyen hangja van. Nyilván nem lehet rossz, ha a tanár is őt hívta ki.
  - Akkor vágjunk bele! – összecsapta tenyerét Edwards. Mindenki elfoglalta a helyét. Beültem a dobok mögé és figyeltem Vanessát, ahogy picit reszkető kézzel megmarkolja a mikrofont és az állványt.
  Megvártam, amíg teljes csend lett a teremben. Összekocogtattam az ütőket. Ezzel jelezvén, hogy kezdhetünk. A srácok is készenlétben álltak, gitárral a kezükben. Finoman elkezdtem ütni a ritmust, majd a srácok is bekapcsolódtak. Vanessa felvette a ritmust és picit bólogatni kezdett. Ez a rózsaszín fény még jobban kiemelte vörös hajának színét. De a pink is egészen jól állna neki.
  -  This Romeo is bleeding. But you can't see his blood. - szólalt meg angyali, de mégis erős hangján. Kissé meglepett. Nem egészen ilyen hangot vártam volna ebből a törékeny külsőből. Gyönyörű hangját hallgatva, karjaimon borsódzni kezdett a bőr. És szinte elfelejtettem dobolni is. Szerencsére nem blokkoltam le teljesen.

   Mire a dal végére értünk, a tanár tátott szájjal meredt rám. Aztán tapsban tört ki, ahogy az egész osztály is. Vanessa megköszönte, aztán színpadiasan meghajolt.
   Vigyorogva csatlakoztam az újdonsült "banda tagjaimhoz". Vanessa mellé álltam, és átkaroltam a derekát. Meglepetten nézett fel rám. De szerencsémre kevésbé vált kínossá a helyzet, mikor meglátta, hogy a többi srác is kétoldalt közre fogtak minket, hogy együtt hajoljunk meg. Miközben magamban csak egy mondatot szajkóztam.
  Meg kell ismernem ezt a földre szállt Angyalt.