ASHTON

   A szobámban ácsorogva, fejemre tettem a fekete kalapom. Majd a szekrényem ajtajába épített egészalakos tükör elé léptem. Megigazítottam a kalapot, aztán végigpásztáztam magamon. Fekete 'Weekend Warrior' feliratú trikót és szintén fekete, térdeinél szakadt farmert vettem fel. Derekamra kötöttem egy piros-fekete kockás inget.
  - Nagyon dögös vagy, Bátyu. – rötyögött húgom.
  - Köszi. – mosolyogtam rá. Az ajtókeretnek támaszkodva bámult. – Mi az? – vigyorogtam tovább.
  - Nessa nagyon el fog tőled csábulni. Tiszta Casanova vagy. – nevetett.
  - Ne túlozz.
  - Hm, inkább ez a trikó a túlzás. – közelebb lépett. – Tudod, eléggé sokat mutat belőled.
  - Nem többet, mint a tegnapi.
  - Ez is igaz. Annyi biztos, hogy le fog esni a cipőjéről, ha meglát. – kuncogott.
  - Épp az a célom. – ördögi mosolyra húztam a szám.
  - Huncut vagy. – szem forgatva néztem a tükörbe, és megigazítottam a kalap alól kilógó tincseimet.
  - Jól van húgi, legyetek jók. – felé fordultam. – Majd érkezem. – megcirógattam az arcát. Mosolygott egyet. Mielőtt elléphettem volna mellőle, megragadta a csuklóm.
  - Nem szeretnétek valamikor kettesben lenni? – értetlenül néztem rá.
  - Hisz most is kettesben leszünk. – sejtetősen nézett rám. Bele tellett pár másodpercbe, mire rájöttem, mit is akar. – Ja, hogy... várj. Mi van?
  - Látom leesett. – nevetett. – Ha bármikor szeretnétek... izé... én kiüríthetem a házat.
  - Jézusom, Lauren! – eléggé kínos a húgomnak erről beszélni. – Köszi, de nem kell intézkedned. – zavartan mosolyogtam rá.
  - Te tudod, Ashy. – megvonta a vállát, és elengedte a kezem. Szemeimet forgatva sétáltam ki a szobámból.
  Az utcára lépve fülembe dugtam a fülhallgatót és mobilomon elindítottam egy tetszőleges számot. Vagyis az 'I Don't Care'-t. Alig léptem párat, máris üzenetek hada zúdult a nyakamba. Calum egyfolytában azzal nyaggatott, mikor viszem szobára Nessát. Állandóan erre a témára van ráállva. Kezd az agyamra menni vele. Aztán Cliffo is csatlakozott a beszélgetéshez. Ő is erről kérdezősködött. Végül pedig Lukey csak egy vihogó emojival jelezte a jelenlétét. Aztán minden kezdődött az elejéről. Inkább csak zsebre vágtam a telefonom, és hallgattam a zenét.
  Úgy jó negyed órányi séta után, kicsit izgatottan álltam meg Nessék háza előtt. Nem nagyon akartam a szüleivel találkozni. Gondolom érthető, miért nem. Hisz azért érezhető volt rajtuk, hogy nem teljesen fogadtak el. Sőt...
   Felnéztem az emeletre, és az egyik ablakban meglebbent a függöny. Aaron, már megint leskelődsz? Intettem neki, ő csak egy halvány mosolyra húzta a száját. Nagy levegőt vettem, és megnyomtam a csengőt. Majd fülemből kihúztam a fülest, és nyakam köré fűztem.
  Pár másodperc múlva szöszmötölést hallottam az ajtó mögül. Aztán megpillantottam Nessa édes mosolyát, miután kitárta az ajtót. Rögtön leblokkoltam tőle. Elképesztően gyönyörű ez a lány. Szemeit erősen kihúzta fekete szemceruzával. Ívelt és hosszú szempillái szinte a szemöldökéig értek. Zöld íriszei boldogságtól csillogtak. Ajkait sötétvörös rúzzsal emelte ki. Ejha. Élénk vörös haját baloldalra húzta, már egészen leért a derekáig. Alaposan szemügyre vettem a ruháját is. Fekete, combközépig érő, csipkézett hosszú ujjú mini ruhája szépen kihangsúlyozza domborulatait. Azta ku... Szinte nyál csorgatva bámultam őt. Formás lábaira tévedt a tekintetem. Majd vissza a kulcscsontjára és a fűzővel díszített dekoltázsára. Jézusom, kegyetlenül szexi.
  - Szia, Ashy! – mosolyogva karolta át a nyakam.
  - Öh... szia, Ness! – még mindig le voltam fagyva. Gyengéden öleltem át. – Édesem... - picit eltoltam, hogy a szemébe nézhessek. – Elképesztően dögös vagy ma. – súgtam.
  - Jaj, köszi. – halványan elpirult. – Azért te is kitettél magadért, ezzel a trikóval. – végigsimított a karjaimon. – Jézusom, micsoda bicepszeid vannak. – nevetve markolászta izmaimat. Nem bírtam tovább türtőztetni magam, így eléggé vadul csókoltam meg. A váratlan hévtől most ő blokkolt le. Ám mielőtt elmélyíthettem volna a csókot, elhúzódott tőlem. – Ash, ne itt az ajtóban, jó? – bólintottam.
  - Mehetünk? – megfogtam a kezét.
  - Persze. – mosolygott. – Látom, kezded átvenni a fekete feszülős farmert. – kuncogott.
  - Ez a véletlen műve lehet. – vigyorogtam.
  - Hm... nem hinném. – kételkedve méregetett. – Inkább az a véletlen, hogy egymáshoz öltöztünk. – valóban, hisz mindketten tetőtől talpig feketében vagyunk. – Mellesleg, irtó jól áll a kalap. – vigyorogva bökött felé.
  - Köszi. – mosolyogva átkaroltam a derekát, és közelebb húztam magamhoz.
  - És melyik cukrászdába megyünk? – nagy szemekkel nézett fel rám.
  - Majd meglátod. – féloldalas mosolyra húztam a szám.
  - Juj, de titokzatos itt valaki? – kacagott. – Amúgy ma délelőtt Calum „zaklatott" a hülyeségeivel. – nevetve magyarázta.
  - Téged is? Ne már! – megforgattam a szemeim.
  - Ühhüm, méghozzá azzal, hogy mikor megyek veled szobára. Plusz azt hiszi, hogy túl nyuszi vagy ehhez.
  - Hogy mi van? – kissé vékonyabb hangon tört ki belőlem, és szembe fordultam vele.
  - Igen, szó szerint ezt mondta.
  - Komolyan megütöm. – Nessa nevetni kezdett. – És még mit írt?
  - Semmi komolyabbat, de szerintem, csak ugratott.
  - Tudom, csak kicsit az agyamra megy. Állandóan ezzel jön.
  - Jaj, nyugi, Baby. – megsimogatta az arcom. – Ne is foglalkozz vele. Én se teszem. Úgyhogy, neked sem kellene. – apró köröket kezdett rajzolni a nyakamra. Majd ajkába harapva lassan végig pásztázott. Önelégülten vigyorogni kezdtem. Beletúrtam a hajába, így tekintetünk újra találkozott. Telt ajkai elváltak egymástól, szemeiben szenvedély tükröződött.
  - Tetszem? – ördögi mosolyom lekaparhatatlan volt a fejemről. Ismét elpirult, és lehunyta szemeit.
  - Jól van, ne izélj már. Kegyetlenül szexi vagy. – nyakamtól a hasamig simított végig. Ezzel a mozdulatával megint beindította a fantáziám. Derekánál fogva vontam magamhoz. Szenvedélyesen csókoltam meg, miközben hátára csúsztattam a kezem. Levegő hiányában megszakítottam a csókot, majd a nyakát kezdtem apró csókokkal elhalmozni. Halkan nyöszörögni kezdett, mikor a kulcscsontjához értem. Ujjait finoman belenyomta a vállaimba.
  - Teljesen megőrjít az illatod. – súgtam a fülébe. Szaporábban vette a levegőt. Ajkaim finoman súrolták az állkapcsát, ahogy a nyakához hajoltam.
  - Ashton, bámulnak az emberek. – motyogta. Kelletlenül elhúzódtam tőle, megint. Körbenéztem, és tényleg páran minket néztek. – Inkább menjünk.
   Egy ideig csak csendben haladtunk tovább. Épp egy kereszteződéshez értünk, ahol pirosat kaptunk. Átkaroltam a vállát, ő pedig mellkasomnak döntötte a fejét. Olyan kis aranyosan alacsony. Vigyorogva néztem le rá.
  - Oh, basszus! – csattant fel. – Majdnem elfelejtettem odaadni a kendőd. – picike táskájában kezdett matatni. – Tessék. – bájosan mosolyogva nyújtotta felém.
  - Jaj, köszönöm, de nem kellett volna visszaadnod. Egy csomó van belőle. – mosolyogtam.
  - Komolyan?
  - Ühüm. Ha gondolod, megtarthatod.
  - Nem is tudom. –egy darabig nézegette a szürke bandanát. – Van piros is? – bólintottam.
  - A pirosat megtartanád, vagy mi?
  - Gondolkodás nélkül. – nevetett.
  - A kis válogatós. – vigyorogtam. Elvettem tőle a bandanát, és a csuklómra kötöttem.
  - Nagyon punkos vagy így. – kuncogott. Miután zöldre váltott a lámpa, átmentünk a zebrán. Lassan megérkeztünk a cukrászdához, ami kávézó is volt egyben. Mivel verőfényes napsütéses volt az idő, így nyugodtan elfoglalhattunk egy kültéri asztalt. Kihúztam barátnőmnek a széket. Mosolyogva megköszönte, és megint hozzá tette, hogy igazán lovagias vagyok. Áthajoltam az asztal fölött egy csókért. Aztán vigyorogva ültem le szembe vele.
  Épphogy leültünk, máris jött egy fiatal pincérsrác felvenni a rendelésünk. Mindketten ugyanolyan csokis tortaszeletet rendeltünk, plusz egy-egy jó nagy adag kapucsínót. Miközben a srác szorgosan jegyzetelt, Nessa végig fogta a kezem. Mielőtt távozott volna, kedvesen ránk mosolygott.
  Valamiért eszembe jutott a tanárok kérése, hogy álljak be a suli zenekarába. Még mindig nem tudom, mit válaszoljak rá.
  - Min gondolkodsz? – megszorította az asztalon nyugvó kezem. Fel sem tűnt, hogy elmerültem a gondolataimban.
  - Mmm... semmi érdekesen. – megvontam a vállam.
  - Na, látom rajtad, hogy valami nyomja a szíved. – kérlelően nézett.
  - Tudod, már pár hete halasztgatom a válaszom a tanárok felé. Felkértek, hogy álljak be a suli zenekarába.
  - Nahát, ez csodás, Ash! – felderült az arca.
  - Igen, de...
  - De? Szerintem, ez egy jó lehetőség, hisz nem mindennapos, hogy az embert felkérik ilyen nagy dolgokra. Próbáld meg, bajod nem lehet belőle.
  - Igazad van, Ness. Tényleg jól hangzik. Meg ezek szerint jó dobosnak tartanak. – sóhajtottam.
  - És megint jön a „nagy de", igaz? – bólintottam. Épp ekkor tért vissza az előbbi pincér, és letette elénk a finomságokat. – Szóval, ki vele, mi a baj?
  - Tudod, elmondtam Lukeynak, és... Azt hiszi, hogy emiatt dobnám a bandát.
  - Komolyan ezt hiszi?
  - Sajnos, igen. És ez aggaszt a leginkább. Hogy a fenébe hagyhatnám már őket ott? Hisz még csak most kerültem közéjük. Már most rengeteget számítanak nekem. Mind barátilag, mind zeneileg. Szóval, képtelen lennék elhagyni őket. És az meg csak egy sulis baromság. Még egy évig lennék tagja. Ahogy végzünk a sulival, utána mi lesz? Semmi...
  - Érthető, hisz érettségi után kétlem, hogy tagja maradhatnál a suli bandának. Plusz azért látszik, mennyire összenőttetek ti négyen. Alig egy hónap alatt, azért nem semmi mennyire ragaszkodtok egymáshoz. Szerintem nekik is ugyanolyan fontos vagy, mint ők neked. Nem azért, de látszik rajtuk, hogy jó irányba tereled őket. Jó hatással vagy rájuk, és ez nagyon fontos dolog ám. – hadarta szinte egy szuszra. – Gondolj csak bele, Ash, ha még tovább lesztek együtt, lehet, hogy teljesen megváltoznak. És az emberek másképp fognak rájuk tekinteni. Tudod, még az is benne van a pakliban, hogy elfeledik a hülye „vandál" jelzőket, amiket rájuk aggattak. És ez csodás lenne. Arról meg nem is beszélve, hogy akár népszerűbbek is lehetnek a videóitok, ha közösen, egy bandaként folytatjátok. Hm?
  - Ah, te legalább megérted. – megcsókoltam a kezét, amin csak szélesen elvigyorodott. – Meg nem is tudom. Nem hiszem, hogy menne egyszerre a kettő. Nem tudnék ugyanúgy odafigyelni mindkettőre, plusz még a tanulnivalókra is. Valahol rosszabbul teljesítenék, és az meg senkinek sem jó.
  - Anyukáddal megbeszélted már?
  - Említettem neki, de rám hagyta a döntést. – levettem a kalapom, és az asztalra tettem. Összeborzoltam a hajam. Vigyorogva figyelte a mozdulataim.
  - Hát, nem könnyű eset. Hiába, aki híres, az híres. – nevetett, és megfogta a villáját. – Szóval, hogy döntesz? – figyeltem, ahogy az első falatot beteszi a szájába. – Ó, jézusom! Ez isteni. – vigyorgott. – Kóstold meg. A csoki majd segít gondolkodni. – rötyögött. Kézbe fogtam a villát, és én is megkóstoltam a sütit. Valóban olyan finom, mint ahogy mondta.
  - Tudod mit? – szólaltam meg pár falat után. – Nem vállalom el. – pislogott párat.
  - Ez most komoly?
  - Igen, Ness. A suli banda miatt nem hanyagolhatom el a 5sost. Képtelen lennék rá. Sokkal többet jelentenek számomra egy sima kis garázsbandánál. Igaz, még csak egy hónapja ismerem őket, de máris a legjobb barátaimként tekintek rájuk És...
  - Ashton, ez nagyszerű. – szólt közbe. – Szerintem jól döntöttél, hisz arra tényleg számítani kell, hogy sokáig fogtok még együtt zenélni. Rengeteg lehetőség van ebben a bandában, és ha tényleg annyira jóban vagytok, meg lesztek a későbbiek során is. Akkor szerintem hülyeség lenne feladni az álmaitokat. Nem?
  - Pontosan. Nem hagyhatom cserben őket.
  - Olyan büszke vagyok rád. – nevetett, és egy falatnyi tortával felém fordította a villáját.
  - Meg akarsz etetni a sütiddel? - kuncogtam.
  - Ühhüm. - kacéran kacsintott, miközben megettem a sütijét. - Nagyon szexi volt. - rötyögött. Vigyorogva vontam magamhoz egy csók erejéig. - Mmm... finom csoki ízed van. - felnevetett. Én pedig azon nevettem, hogy milyen cuki egy lány. Aztán maga elé húzta a nagy kapucsínós poharát. – Ah, ez tök jól néz ki. Nézd, szívecske mintájú. – a pohárra mutatott. Eddig fel sem tűnt, hogy mindkettőnk kávéhabjába egy-egy szív van rajzolva. Igazán aranyos. Előkapta a cicás telefonját. Csinált pár képet a kávéjáról, külön rólam, és közöset is. Hihetetlenül édes lány. Vidáman posztolt is egy képet twitterre.
  Ezután mindenféléről kezdtünk beszélgetni. Többek közt Gabyról és Mikey kapcsolatáról. Na, meg a múltkori Flynnes balhé is szóba került. Ki nem állhatom azt a srácot. Ness elmondta, hogy egész jól teljesítették a hetet, mármint a büntetést. Gaby és Flynn csak néha kaptak össze valami apróságon, de már javul a helyzet.
  Elmondtam neki, hogy Luke totálisan bele van habarodva Allison unokatesójába. Nessa szemei hatalmasra nyíltak. Mivel ismeri a Phoebe-t így picit félti őt a szőkeségtől. Hisz Hemmo még mindig nagy nőcsábász hírében áll. Basszus, még csak 16, mi lesz majd később? Jézusom. Azt tanácsolja nekem, hogy neveljem meg Luke-ot. Nevetni kezdtem rajta.
  Épp egy újabb témát akartam feldobni, mikor pár asztallal odábbról ismerős nevetést hallottam. Körbenéztem, és kiszúrtam egy hosszú, szőke hajú lányt. Istenem, csak ezt ne! Nagy barna szemei engem fixíroztak. Majd barátnőjével sutyorogni kezdtek. Több, mint valószínű, hogy rólunk.
  - Ezt nem hiszem el. – motyogtam. Nessa csak értetlenül nézett rám. Idegesen beletúrtam a hajamba.
  - Ashton, mi a baj? – válasz helyett csak idegesen dobolni kezdtem az asztalon. Szerencsére, már a kávét is megittuk, így nyugodtan előkotorhattam a tárcám. – Öh, menni készülünk? – felváltva nézett rám, és a tárcára.
  - Ha nem bánod, igen. – még jobban felvonta a szemöldökét. Én pedig az asztalra tettem a pénzt, közben le sem tudtam venni a szőke lányról a szemem. Aki csak bájologott nekem, vagy éppen vihogott a barna hajú barátnőjével.
  - Oké, Ash, nem értelek. – duzzogott barátnőm. – Mi ez az egész?
  - Út közben mindent elmagyarázok, csak... Kérlek, menjünk. Jó? – kérlelően néztem le rá, miután felpattantam.
  - Nem Ashton. – összefonta maga előtt a karjait. – Addig nem megyek el innen, míg meg nem mondod, hogy mi a fene ütött beléd!
  - Ness, kérlek... - bevetettem a kölyökkutya nézésem, hátha beválik.
  - Ne nézz rám így. Most nem fogok ettől meghatódni.
  - Babe... menjünk. – megfogtam a kezét, és próbáltam talpra húzni. De ő csak makacskodott. – Ness, ne csináld ezt.
  - Ash, miért nem mondod el, hogy mi elől menekülsz? – nagyot nyelve néztem a szőke lányra. Vanessa is követte a tekintetem. Meglepődve felvonta a szemöldökét, és picit végigmérte a magas és vékony lányt. – Előle menekülsz? De ki ő? – visszanézett rám.

VANESSA

  - Az exem. – alig hallhatóan suttogta.
  - Ő az exed? – ledöbbenve kérdeztem vissza.
  - Igen, a volt barátnőm, Paige. – idegesen beletúrt a hajába. – Nessa, most már mehetnénk végre miel... Már késő. – megint a távolba meredt. Picit hátrafordultam. A lány, szőke haja meglibbent, ahogy felénk tartott. Rettentően szép babaarca van. Hatalmas barna szemei kislányossá varázsolják arcát. Egyszerűen gyönyörű lány. Irigylésre méltó alakja van. Nagyon magas, karcsú a dereka, és hosszú lábai vannak. Emellett dekoltázsban is bővelkedett. Barackszínű, eléggé lenge, rövid ujjú has pólót és világoskék shortot viselt.
  - Sziasztok! – nagy mosollyal az arcán köszönt ránk, mikor megállt az asztalunknál. – Helló, Ashy. Rég nem találkoztunk. – közelebb lépett hozzá, ám Ash hátrálni kezdett. – Hm... - grimaszolt, majd rám nézett. – Nyilván még nem tudod, ki vagyok. Igaz? – mögöttem álló Ashre nézett, aztán rám. Megráztam a fejem. – Máris gondoltam. – nevetett. - Paige Greene vagyok. Ashton előző barátnője. – dicsekedett. – Téged hogy hívnak? – Ashton a vállamra tette kezeit. Mintha ezzel akarna védelmezni.
  - Vanessa O'Connell. – magamra erőltettem egy mosolyt.
  - Nos, örülök, hogy megismerhetlek. – szélesen mosolygott. Basszus, és én még Cassie-re hittem azt, hogy két lábon járó Barbie baba. Nem, ő még csak a közelébe sem jut ennek a lánynak. Baszki, lélegzetelállítóan gyönyörű. Én szinte labdába sem rúghatok mellette. Pedig nem tartom magam csúnyának. Csak ő mindenkinél túl tesz. Jézusom. – Esetleg, leülhetek közétek?
  - Épp menni készülünk, Paige. – morogta Ash.
  - Ugye nem miattam? – szívére tette kezét. Mintha lesújtotta volna a dolog.
  - De pontosan miattad. – förmedt rá.
  - Félsz, hogy megharapom a kis barátnődet? – gonosz mosolyt villantott. – Tényleg, mióta is vagytok együtt?
  - Nem tartozik rád. Ness, menjünk, jó? – mellém lépett és megfogta a kezem.
  - Ashton, baromira nevetséges, amit csinálsz. – nevetett Paige, aztán a szomszédos asztaltól idehúzott egy széket, és leült.
  - Ne oktass ki, hogy mit ne csináljak, rendben? – zöld szemeiben gyűlölet lángja lobbant.
  - Ácsi, ne kezeljetek úgy, mintha egy kisállat lennék, oké?
  - Ezt mondd a pasidnak.
  - Paige, mi a francot akarsz, hm? – Ash keresztbe fonta mellkasa előtt a kezeit.
  - Gondoltam, beköszönök. Úgy is régen találkoztunk már. És, kapóra jött, hogy az új kis barátnőddel vagy. Nem akartam taplónak tűnni, hogy még erre sem méltatlak. – nevetett.
  - Szerintem, épp eleget látott már belőled.
  - Miért vagy ilyen ellenszenves? Hát csináltam én valami rosszat? – tette az ártatlant.
  - Áh, nem Paige. Tényleg nem. Csak tönkre tetted a fél életem. De tényleg nem. – hadarta. Én pedig döbbenten néztem rájuk.
  - Jó, elismerem, voltak zűrösebb dolgaim. De most nem rajtam van a hangsúly. Pláne nem a múltunkon. – rám emelte sötét szemeit. – Szóval, Vanessa, hogy ismerkedtetek meg? – felhúzta egyik lábát, és átkarolta.
  - A suliban találkoztunk. – Ash visszaült a helyére.
  - Ráakadtál a friss húsra, mi? – gúnyosan nevetett. – Egyébként, nagyon hiányzol ám a sulinkból, szépfiú.
  - Örülök neki, hogy már nem kell egy suliban rohadnom veled.
  - Régen örültél neki.
  - Paige, az már ezer éve volt, hogy örültem neked. – szemei villámokat szórtak. Rendesen meggyűlhetett Paige-el a baja, ha már ennyire látszik rajta, hogy utálja.
  - Higgadj le, mert felrobban az agyad. – nevetett. – Szóval, ki repült kire?
  - Paige, ha azt akarod, hogy egy kicsit is megkedveljelek, akkor nem rögtön így kéne bemutatkoznod.
  - Oh, jogos. – mosolyra görbültek telt ajkai. – Kitalálom, Ashton, te hajtottál rá Vanessára. Elbűvölted az izmaiddal és az ártatlan kutyakölyök tekinteteddel, mi? Tényleg, hol van a szemüveged?
  - Ha kicsit is ismernél, tudnád, hogy nem mindig hordom.
  - Jaj, hogy is felejthettem el? – homlokához kapott, aztán felnevetett. – Szerinted, hogy szexisebb? Szemüveggel, vagy anélkül?
  - Mindenhogyan. – az asztal alatt megfogtam Ash kezét.
  - Szerintem, így, ahogy most kinéz. Irtó szexi vagy, még mindig. – szinte éhesen vizslatta végig barátom felsőtestét. Még egy kicsit sem zavartatta magát, hogy én is itt ülök. – Nem félsz, hogy bárki rámászhat a suliban? – egyből Cassie jutott eszembe. – Vagy esetleg attól, hogy az új kis hódolóinak engedi, hogy taperolják?
  - Nem igazán. – Ash zöld szemeibe néztem. – Tökéletesen megbízom benne. – kezemet végighúztam szerelmem karján. Majd a combjára csúsztattam a kezem. Éreztem, hogy Paige figyeli a mozdulataim.
  - Csak el ne bízd magad. – motyogta. – Mióta is tart a románc?
  - Miért akarod tudni?
  - Csak próbállak megismerni. – kíváncsian fürkészett.
  - Ennek semmi köze, ahhoz, hogy engem megismerj. – felhúztam az orrom.
  - Hm, végtére, igazad van, drágám. – tökre úgy kezel, mintha csak 14 éves lennék. – Ha jól tudom most is művészetibe jársz, igaz? – barátomra nézett, aki csak bólintott. – És te milyen tagozatos vagy? Rajzos?
  - Nem talált. – ingattam a fejem. – Énekelek.
  - Ah, basszus. Máris gondolhattam volna, hisz klassz a beszédhangod. – vigyorgott. – Gondolom, ezzel fogtad meg Ashtont is magadnak, nem igaz?
  - Nem éppen. – bökte ki az említett. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, de inkább magába fojtotta.
  - Hallom, már bekerültél a suli egyik bandájába is.
  - Tán zavar? – Ash szemeiből csak úgy áradt a düh. Nem sűrűn láttam ilyennek.
  - Tudod, Vanessa... - rám nézett. – Ash korábban is tagja volt egy bandának, ahol ő volt a főénekes. – magyarázta. – Nem egy dalt írt nekem vagy rólam. – önelégült mosollyal dicsekedett.
  - Most ezzel fel akartál vágni előttem, vagy mi? Azt hiszed, hogy féltékennyé tudsz tenni? – hitetlenkedve néztem barna szemeibe.
  - Dehogy! Ez túl kicsinyes lenne számomra. Ennél jobbat tudok. – gonoszul nevetni kezdett. Ashton motyogva dőlt hátra.
  - Nem az fogja megmutatni, mennyire szeret Ashton, ha dalokat irkál rólam.
  - Jogos. – vigyorgott. – És, mit mesélt rólam?
  - Nem éreztem fontosnak, hogy megemlítselek. Egy 176 centis hibával, valahogy nem szokás dicsekedni. – farkasszemet néztek egymással. Ám Paige arcán döbbenet tükröződött. Aztán erőltetetten felnevetett.
  - Látom, a humorérzéked még mindig meg van.
  - Azt legalább nem ölted ki belőlem. – sziszegte. – Ness... - megfogta a kezem. – Gyere, menjünk. – most nem ellenkeztem, és felálltam. Éreztem, hogy Paige alaposan végigmér. És halkan hümmögni kezdett. Ash fejére tette a kalapját, aztán szorosan magához vont.
  - Hát, örültem, hogy találkoztunk, kis cukiságaim. – nevetett a szőkeség.
  - Én kevésbé örültem neked. – fortyogott Ash. Aztán hátat fordítottunk neki. Épp lépni készültem, mikor Paige megragadta a csuklóm.
  - Hadd mondjak neked valamit Vanessa, mint ex az új barátnőnek. – értetlenül néztem barna szemeibe. – Ne higgy az ártatlan nézésének. Ashton annál ravaszabb pasi. – az említettre szegezte tekintetét.
  - Miről beszélsz?
  - Ezek szerint még nem tudod. Vicces.
  - Paige, fejezd be! – mordult rá Ash.
  - Baráti figyelmeztető. Ashton nem olyan szelíd és cukimuki, mint amilyennek első ránézésre látszik. Nagyon is durva tud lenni. Főleg bizonyos esetekben. – kacéran felnevetett. - Ha érted mire gondolok.
  - Oké, ha össze akartál zavarni, nagyon is jó úton haladsz.
  - Mikor szándékozol feltárni a sötét kis titkaidat, drágám? – felvonta tökéletesen ívelt szemöldökét.
  - Miféle titkaimat, Paige? Nem én vagyok az álnok kígyó, aki hátba támad másokat.
  - Bájos. De nem éppen erre céloztam.
  - Hanem? – szóltam közbe.
  - A pasikád nagyon is jól tudja, miről beszélek. Igaz? – Ash mérgesen ingatta a fejét. Bár most látszott rajta, hogy tényleg titkol valamit.
  - Ness, csak hülyíteni akar. Marhaságokat beszél. Ebben mindig is verhetetlen volt. – szorosabban karolta át a derekam.
  - Ha eljön az ideje, ne feledd, én figyelmeztettelek, Vanessa. – gúnyosan felnevetett. Mi pedig ott hagytuk őt.
  - Oké, Ashton, mi a fenéről beszélt? – néztem rá, miután kellő távolságba kerültünk a cukrászdától.
  - Semmi komolyról. Csak rád akart ijeszteni.
  - Hát sikerült neki.
  - Komolyan, hiszel ennek a libának? Jézusom. – elhúzódott tőlem.
  - Ash... - szembefordultam vele. – Nem tudom, mi ez az egész. De azt hiszem, jogosan ültetett bogarat a fülembe. – szemeit forgatta.
  - Nem öltem meg senkit, semmiféle maffiába nem tartozom, ha ilyesmikre gondolsz. – idegesen nevetni kezdett.
  - Nem egészen ilyen gondolataim támadtak. De köszi, hogy megnyugtatsz.
  - Nézd, el akartam mondani, de... nem akartam, rögtön elrontani az esélyeimet.
  - Miről beszélsz? – ledöbbenve néztem szemeibe.
  - Tudod, miután szakítottunk, dührohamaim lettek. Rengeteg bajom volt akkoriban. Ő meg még jobban tetézte a hülyeségeivel. A suliban pletykákat kezdett terjeszteni rólam, hogy visszavágjon, amiért dobtam őt.
  - Ez komoly?
  - Igen. Mindenféle marhasággal jött. A fél suli rajtam röhögött, vagy inkább félni kezdtek tőlem. Aztán az sem segített, hogy az egyik kis talpnyalóját felkentem a suli falára. Rengeteg kezelésre jártam. Kiderült, hogy már évek óta ott lappangott bennem. – sóhajtott. – Apám iránti gyűlöletem a fő oka ennek. Pár hónapja találkoztam vele az utcán. És eléggé felbosszantott már a látványa is.
  - Mit akart tőled?
  - Győzködni próbált, meg bizonygatni, hogy szeret minket. Csak nem tudja kimutatni az érzéseit. És... - ökölbe szorította a kezét. – De mindegy. Most nem akarok róla beszélni. – megsimogattam a kezét. – Erre még Paige őrültségei is rátettek egy lapáttal. Végül a felhalmozódott és elfojtott dühöm kitört belőlem. Tudom, nem valami bájos dolog, de...
  - Jézusom, Ashton... annyira sajnálom. – átöleltem. – És mikor is kezdődtek ezek?
  - Úgy olyan öt hónapja. De már jobban vagyok. Két hónapja pedig tünetmentes.
  - Jaj, az jó. – nyaka köré fontam a karom, és lehúztam egy csókra. – Ne aggódj, nem félek tőled. – rámosolyogtam. – És örülök, hogy azért elmondtad.
  - Tényleg el akartam mondani, csak...
  - Féltél, hogy kiábrándulok belőled, vagy mi? – aprót bólintott.
  - Valami olyasmi.
  - Jaj, ne legyél ilyen kis bolond. Semmi sem tudna kiábrándítani belőled. – nevetve csókoltam meg. – Túlságosan is szeretlek ahhoz, Ashton. – vigyorogva cirógattam a tarkóját.
  - Akkor jó. – átkarolta a derekam, és egy darabig csak némán néztünk egymás szemébe.
 
  Ezután még sétálgattunk a városban, közben mesélt pár dolgot Paige-ről. Kiderült, hogy hét hónapig jártak. Paige megcsalta őt a legjobb haverjával, Markkal. Emellett volt még jó pár dolog, amiért kiszeretett belőle. Rájött, hogy túlságosan nagyra tartja magát, másokhoz képest. Arról meg nem is beszélve, milyen lenézően, bunkón és flegmán tud viselkedni. Ja, ezt én is megtapasztaltam ebben a pár percben. Plusz az sem tetszett neki, hogy a húgát is állandóan kritizálta.
  Mesélt még arról is, hogy milyen hülyeségeket terjesztett róla a suliban. Többek közt kitalált dolgokat, amik egyáltalán nem voltak igazak. Aztán Paige barátai is szemétkedni kezdtek vele. Folyton az apjával jöttek, hogy valószínű ezért ilyen, amilyen. A legdurvább az volt, hogy melegnek titulálták, és ezért szakítottak Paige-el. Jézusom. Viszont nagy nehezen, de sikerült tisztáznia a nevét. Főleg, miután kapta a gyógyszeres kezeléseket. Akkor meg félni kezdtek tőle, hátha őket is megpofozza. Szegénykém, el se tudom képzelni, mit kellett átélnie.
  Tehát, az előző sulijában töltött utolsó 5 hónapjában történtek ezek. Nem semmi ez a lány. Mondjuk, látszik is rajta, hogy milyen gonosz tud lenni. Teljesen lerí róla, hogy ő a suli menőcsaja. Mint nálunk Cassie. És az ilyesfajta lányok tökre azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, hisz a szépségükkel bárkit le tudnak kenyerezni. Undorító.
   A késő délutánt már a tengerparton töltöttük. Annyira jó érzés „szabadon és legálisan" egymás karjaiban ücsörögni. Hisz nem kell attól félni, hogy bárki beköphet a szüleimnek. Lehet, hogy már előbb kellett volna elmondanunk? És akkor már régebb óta nyugodtan élvezhettük volna egymás társaságát a nyilvánosság előtt is? Lehetséges. A lényeg, hogy már szabad bármit művelnünk.
   Ismételten csináltam néhány közös képet. Meg pár „paparazzi" fotót Ashtonról, amíg ő nem is figyelt. Annyira jól néz ki ebben a trikóban, hogy lehetetlenség nem kattintgatni róla képeket. Most tűnt fel igazán, milyen szép napbarnított a bőre. Olyan igazán ausztrálos. Főleg, ha picivel hosszabb lenne a haja. Jézusom, még jobban eldobnám az agyam tőle.
   Vigyorogva játszadoztam a homokban levő kalapjával, miközben kis virágokat rajzoltam rá. Kuncogva puszilgatta a vállam. A fejem belefúrtam a mellkasába, és mélyen beszippantottam az isteni illatát. Hihetetlenül megnyugtató, ahogy izmos karjai körém fonódnak. Közben gyönyörködtem a naplementében. Ashton viszont leginkább engem csodált. Magamon éreztem a tekintetét, ahogy finoman cirógatta a karom.