Bíboron csillámló,
Csalfa ragyogás
Szövi át
A fürdőszobát,
Szilánkok s a tükör
Vágta át
Józan eszem
Aortáját,

Mint tébolyult
Póni a mezőn,
Ki homályos elmével
Kutatja patkóját,
Keringek az űrben,
A semmiben,
A némaság
Plinthoszán ÉN,
Én vagyok a látványosság!
Nézzen meg ország, világ!
Itt összehordanak fűt-fát,
Katicát,

Én vagyok az értelem,
S az emberiség absztraktja,
S csak lebegek az
Űrben, keresve
Értelmem maradványait,
Egy kortyot a józanságból,
Kiutat a nagyvilágból,
Elveszek magányban,
Egy hűs csendes szobában
Hűl ki testem,

Kerestem,
De Ti nem kerestek.
Csak hazug szóval
Félrelestek
Barátnak láttalak,
Ti üres testek...